India

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Indiai Köztársaság
भारत गणराज्य
Republic of India
India zászlaja
India zászlaja
India címere
India címere
Nemzeti mottó: Satyamēva jayate szanszkritül
(सत्यमेव जयते) Dévanágari írással
(Csak az igazság győzedelmeskedik)[1]
Nemzeti himnusz: Jana Gana Mana

India (orthographic projection).svg

Fővárosa Újdelhi
é. sz. 28° 37′, k. h. 77° 13′
Államforma köztársaság
Vezetők
köztársasági elnök Rám Náth Kovind
miniszterelnök Narendra Modi
Hivatalos nyelv összesen 16 nyelv
regionálisan még kb. 20 nyelv[2]
Beszélt nyelvek összesen 1652 nyelv
Függetlenség 1947. augusztus 15.

Tagság Az ENSZ, az IMF, az UNESCO, a Nemzetközösség, a WTO, Arab Liga (megfigyelő státuszú tag)
Népesség
Népszámlálás szerint 1 339 180 127 fő (2017. júl. 1.)[3]
Rangsorban2
Becsült1 331 700 000[4] fő (2017. július)
Rangsorban2
Népsűrűség450[5] fő/km²
GDP2017 (forrás: IMF)
Összes2 454 milliárd USD[6] (6)
PPP: 9 489 miliárd dollár[6]
Egy főre jutó1 850 dollár (2017)[6] (123)
PPP: 7 153 dollár[6]
HDI (2003) 0,611 (126) – közepes
Földrajzi adatok
Terület3 287 263 km²
Rangsorban 7
Víz9,56%
IdőzónaIST (UTC+5:30)
nincs (UTC+5:30)
Egyéb adatok
Pénznem Indiai rúpia (INR)
Nemzetközi gépkocsijel IND
Hívószám +91
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 100
  • 101
  • 102
  • 108
Internet TLD.in
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type D
  • BS 546
Közlekedés iránya bal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

India (hindi nyelven भारत, ISO: Bhārat), hivatalosan Indiai Köztársaság (hindi nyelven भारत गणराज्य, ISO Bhārat Gaṇarājya), dél-ázsiai független ország, földrajzilag a Föld hetedik legnagyobb és második legnépesebb országa, fővárosa Újdelhi. A 28 államot és 7 szövetségi területet magába foglaló ország partjait délen az Indiai-óceán, nyugaton az Arab-tenger, keleten a Bengáli-öböl mossa. Tengerpartjának hossza így összesen 7517 kilométer.[7] Nyugaton Pakisztán,[8] északkeleten Kína, Nepál és Bhután, keleten Banglades és Mianmar (Burma) határolja. Az ország a tengeren szomszédos Srí Lankával, a Maldív-szigetekkel és Indonéziával is.

A gyakran szubkontinensként emlegetett ország hosszú történelme méltán tette Indiát a sokszínű kulturális értékek országává. A kezdeti Indus-völgyi civilizáció, majd a fontos kereskedelmi útvonalak és az ókorban megalakult ősi indiai birodalmak fontos szerepet játszottak a szubkontinens tudományos, kulturális és kereskedelmi felemelkedésében.[9] Két nagy világvallás, a hinduizmus és a buddhizmus, valamint két másik szintén nagy vallás, a dzsainizmus és a szikhizmus ered a történelmi India területéről, de az ország kulturális fejlődését alapvetően befolyásolta az első évezredben megjelent zoroasztrizmus, a zsidó vallás és az iszlám is. A hatalmas középkori birodalmak felemelkedésének és bukásának korát a Brit Kelet-indiai Társaság megjelenése zárta le a 18. században, és a következő évszázadban az Egyesült Királyság gyarmatosította az egész szubkontinenst. Az indiai függetlenségi mozgalommal 1947-ben vált önálló országgá; a modern India kialakulása a Mahátma Gandhi nevével fémjelzett mozgalommal kezdődött.

Korunk Indiája sok tekintetben megdöbbentő eredményeket ér el. A nominális bruttó hazai termék (GDP) alapján a világ 5-dik legnagyobb gazdasága, vásárlóerő alapján számolva a harmadik. Az utóbbi évtized reformjai Indiát a világ leggyorsabban bővülő gazdaságává tették. Az ország 2050-re a világ legnagyobb gazdaságává válhat.[10] Eközben súlyos problémákkal küszködik: legnagyobb kihívásai a túlnépesedés,[11] a szegénység,[12] az analfabetizmus és az alultápláltság.

A név eredete[szerkesztés]

Az India elnevezés az Indus folyó és környékének nevéből eredeztethető. A folyó neve pedig az óperzsa hindu szóból ered. Ennek a szónak a gyökerei pedig a szanszkrit Sindhu névből erednek, ami India ősi nyelvén az Indus-folyó vidékét jelölte.[13] Nagy Sándor hódításainak köszönhetően az ókori görögök által használt elnevezés is fennmaradt, a görög források Indoi (Ινδοί) néven utalnak a mai indiaiakra, ami az Indus népét jelenti.
Az ország alkotmánya hivatalosan elismeri és a köznyelvben is gyakran használatos az ország hindi neve: Bhárat (Hallgat kiejtés). Ez a név egy legendás indiai király, Bharata szanszkrit nevéből eredeztethető, az ő leszármazottjainak a történetét India egyik híres eposza, a Mahábhárata meséli el.
A Hindusztán név perzsa nyelven a Hinduk országát jelenti. Bár ez az elnevezés történelmileg csak az iszlám által is erősen befolyásolt Észak-Indiára utalt, néha ma is használják India egészét értve alatta.[14]

Földrajz[szerkesztés]

Szerkezet[szerkesztés]

A kontinensnyi kiterjedésű ország legnagyobb része földtani szempontból az indiai tektonikus lemezen helyezkedik el, ami Földünk egyik legkisebb lemeze. A hetvenöt millió évvel ezelőtt a déli őskontinensről, Gondvánáról leváló szubkontinens igen intenzív mozgásba kezdett, és nekifogott 55 millió éven keresztül tartó vándorlásának az akkoriban még kialakulóban lévő Indiai-óceánon keresztül.[15] Az indiai lemez ezt követően ütközött az eurázsiai tektonikus lemezzel, amelynek ütközési vonalán jött létre a Himalája hatalmas vonulata. Ezzel tulajdonképpen a mai India minden szerkezeti formája kialakult.


India nagyméretű domborzati térképe (nyitható térkép) > > >
India (India)
Goa


Domborzat[szerkesztés]

Az Arab-tenger, az Indiai-óceán és a Bengáli-öböl által határolt dél-ázsiai ország északi részét egyértelműen a Himalája 8000 méter fölé tornyosuló csúcsokkal koronázott, eljegesedett vonulatai uralják.

Miután az eurázsiai és az indiai lemezek az óceán alatt ütköztek össze, a vízből felgyűrődő hatalmas vonulat déli oldalán egy nagy medence keletkezett, amit idővel a Himalája folyói feltöltöttek.[16] Ez a terület az Indiai-alföld (észak-indiai alföldek), amely négy, jól elkülöníthető síkság összefoglaló elnevezése:

  • az Indus-alföldnek csak az északkeleti része nyúlik be az országba.
  • a Hindusztáni-alföldet a Gangesz és a mellékfolyói töltötték fel. Hosszan nyúlik el a Himalája és a Dekkán között. Északi peremét a Terai teraszos völgyekkel tagolt erdős dombvidéke övezi.
  • a Gangesz és a Brahmaputra deltavidéke a Bengál-alföld, amelynek nyugati része tartozik Indiához. Ezt az alföldet jelenlegi és elhagyott folyóágak kusza hálózata szeli át. A torkolati szakasz a mocsaras Szundarbansz.
  • az Asszámi-síkság a Brahmaputra alföldje. A Himalájából kilépő Brahmaputra a deltavidékig ugyan még 600 km-t tesz meg, de alföldje alig 70–80 km széles. Ez Dél-Ázsia egyik legcsapadékosabb területe (évi 3000-4000 mm).

Ettől délre a Dekkán-fennsík az ősi indiai lemezen fekszik. A fennsíkot nyugaton a Nyugati-Ghat, az Arab-tenger partvonala mentén, keleten a Keleti-Ghat határolja, a Bengáli-öböl partvonala közelében. A Nyugati-Ghatok legdélebbi szakaszán a Kardamom- (Cardamom) hegyvidékben folytatódik, majd a hegyek fokozatosan lealacsonyodnak.

A Dekkán kiemelt peremétől északnyugatra, az Indus alföldje és az Aravalli-hegység között terül el a zonális sivatagok közé tartozó Thar, amelyet Indiában Nagy-Indiai-sivatagnak hívnak. A Thar fölé meredeken kiemelkedő DNy-ÉK csapású, 700 km hosszú, egymással jobbára párhuzamos vonulatokból álló Aravalli-hegységet kvarcitok és kristályos palák építik fel. Legmagasabb pontja az Ábú-hegy gránitmasszívuma (1721 m).

A Bengál-alföld fölé magányosan kiemelkedő Khasi-hegység (más néven Shillong-fennsík a névadó Shillong városról) - az ország ÉK-i részében - a szerkezetileg tágabb értelemben vett Dekkán része. Vonulatai 1500-1900 méterig emelkednek és kiemelkedően bő csapadékúak. Egykori buja esőerdőit mára nagyon megritkították.

A Dekkán északi részén összetöredezett, lepusztult idős hegységmaradványok, valamint fiatal bazaltlávafennsíkok helyezkednek el. Utóbbiak közé tartozik az Aravalli-hegységtől keletre fekvő, átlag 600 m magas Malwa-fennsík. Ennek déli falát formálja - a Narmada folyó északi oldalán - nyugat-keleti irányban a Vindja-hegység (Vindhya-hegység). A folyó déli részén, a Vindhya-hegységgel szinte párhuzamosan a Szatpura (Satpura-) hegység húzódik. Ezen hegységektől keletre a Csota Nágpur (Cshotá Nágpur, Chota Nagpur) hegyvidéke változatos földtani felépítésű terület.

Vízrajz[szerkesztés]

A legnagyobb, legbővizűbb folyók a Himalájában erednek. Közülük az Arab-tengerbe ömlik az Indus, a Bengáli-öbölbe a Gangesz és a Brahmaputra. Közös torkolatvidékük Szundarbansz, hatalmas feltöltött deltavidék, amelyen India Bangladessel osztozik. A Gangesz jelentős mellékfolyói a Jamuna és a Koszi. Ezek esése kicsi, emiatt árvizük nehezen vonul le, így rendszeresen súlyos károkat okoznak. Jelentős ága még, a mára erősen feliszapolódott, Kolkata városát átszelő Húgli (Hooghly).

A Dekkán-fennsík folyóinak vize is kevesebb, esésük is kisebb, így nem okoznak olyan nagy károkat. Hosszabbak a Bengáli-öbölbe ömlő folyók: Godávári, Mahánadi, Kávéri, Krisna. Az Arab-tengerbe ömlik a Narmada és a Tapti.

India legnagyobb tava a Chilka-tó (Csilka-tó).

Gudzsarát államban található a Rann of Kutch (Kacs) nevű hatalmas terület. Felszíne többnyire sós pusztaság, amely az esős évszakban mocsárvidékké válik.

A félsziget nyugati szélének északi, 50–80 km széles tengerpartját Kónkan-part néven ismerik. Ettől délre a tengerparti síkság neve a Malabár-part. A keleti tengerpart déli szakaszának neve Koromandel-part.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlati övek (angolul)

India több éghajlati zónára osztható és éghajlatát elsősorban a szélességi fok, a domborzat és a monszun alakítja. Klímája melegebb, mint az a szélességi fekvésénél fogva megilletné, mert a Himalája hatalmas fala mint védőbástya állja útját az északról érkező hideg légtömegek beáramlásának. Ennek következtében a mezőgazdálkodás úgyszólván az év egészében lehetséges. Általában az "indiai klíma" ötévenként ismétlődik. Ebből egy év jónak, egy rossznak, három pedig közepesnek mondható.[17]

A nyári monszun júniusban érkezik délnyugat felől, s általában négy hónapon át tart. Ebben a négy hónapban esik le az évi csapadék túlnyomó része. Mennyiségének területi eloszlása erősen változó. A monszunesők hatására a folyók megáradnak, a víztározók megtelnek, s ebből a vízmennyiségből gazdálkodik India a következő monszunig. November végén, december elején kezdődik a hűvös évszak. Ekkor északkeleti monszunszelek fújnak, esőket azonban csak a Koromandel-part kap.

Az ország nagy részén a legszárazabb időszak november-decembertől április-májusig tart. A hőmérséklet általában december-januárban a legalacsonyabb és tavasszal a legmagasabb; a szárazföld belsejében a monszun beköszönte előtt elérheti az 50 fokot is.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

India nagy mérete, változatos felszíne, földtörténeti múltja miatt változatos és egyedi élővilággal rendelkezik. Különösen a hüllő- és kétéltű fajok között sok az endemikus.

Az ország tengerpartjai mentén kókuszpálmaligetek vannak. Trópusi esőerdei, amelyek az elmúlt századokban a Malabár-part mentén voltak, mára igen megfogyatkoztak. A Dekkán csapadékosabb részein, ahol a száraz évszak csak néhány hónap, zárt lombhullató trópusi erdők, monszunerdők alakultak ki. Erdőalkotó fái a tíkfa, az ébenfa és az emeletfafajok (pl. az indiai mandula). A csapadékban szegényebb középső területeken az afrikaihoz hasonló füves puszták találhatók. A gyepeket csak néhol szakítják meg akáciafajokból álló csoportok, tövises cserjék. A Hindusztáni-alföldön az erdők csak a folyók mentén maradtak meg. A Himalája déli lejtőin 2000 m magasságig száraz trópusi erdők felettük örökzöld hegyi erdők, rododendron-, fenyő- és köderdők élnek. Az erdőhatár 4000 m magasságon van, a növényzet 4500 m magasságig hatol fel. Az erdőségeket – főként keleten – teaültetvények szakítják meg. [20]

A nagy népsűrűség, a földterületek fokozott igénybevétele az állatok élőhelyeit nagyon visszaszorította. Csak a nemzeti parkok és természetvédelmi területek nyújtanak nagyobb védelmet az élővilágnak. Érdekes, hogy az állatvilág elsősorban az afrikaival mutat rokon vonásokat. [21]

Az egykor gyakori ázsiai oroszlán ma már csak a gudzsaráti Gir-erdőségben található, indiai orrszarvú pedig csak Észak-India nemzeti parkjaiban fordul elő. Az egykor a maharadzsák által vadászott bengáli tigris nagyon megritkult, Indiában kb. 2000 példányt tartanak számon. A párduc még viszonylag nagyobb létszámban előfordul a nedves monszunerdőkben; közeli rokona a Himalájában élő, ritkán látható hópárduc. Ismertebb ragadozók még a gepárd, a csíkos hiéna, a cibetmacska, a szürke farkas, a sakál, a vadkutya és a róka. A különböző medvefélék elsősorban a Himalája erdőségeiben élnek. Az ázsiai vadszamár a száraz, félsivatagos területeken lelhető fel. A hüllők közül a gaviál nevű krokodilfaj a Gangesz lakója, míg az emberre is veszélyes krokodilok a mangrovés vidékeken, pl. a Szundarbansz területén gyakoriak. A mérgeskígyófajok közül legnagyobb az indiai királykobra (3–4 m), legismertebb pedig a kígyóbűvölők kedvence, a pápaszemes kobra. A gazdag madárvilág közé tartoznak a nagyobb csoportokban élő keselyűk; többnyire ők tüntetik el az elhullott állatokat. [21]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Az első nemzeti parkot 1935-ben szervezték meg, azóta folyamatosan bővül a nemzeti parkok és rezervátumok hálózata. 2017 júliusában 103 nemzeti park van, amely 40 500 km² területet foglal magába, amely India teljes területének 1,23%-a.[22] A rezervátumok száma meghaladja az ötszázat.

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Az UNESCO világörökség listájára az alábbi területek kerültek fel természeti értékeik miatt:

Történelem[szerkesztés]

A Mehrangarh erőd Rádzsasztánban

A Madhja Prades állambeli Bhímbetkában található kőkorszakbeli barlangrajzok az első emberi jelek a mai India területéről. Az első, ismert, állandó települések már 9000 éve megjelentek ezen a területen, ezekből alakult ki később az Indus-völgyi civilizáció. Ez a birodalom egészen i. e. 19. századig fennállt, bukása után helyét a védikus civilizáció vette át, majd i. e. 500 körül ez is felbomlott, és a helyén sok új birodalom jött létre.

Az ország északi részén alakult ki a Maurja Birodalom, amelynek sok mindent köszönhet a mai India. Az i. e. 180-as évektől kezdve Közép-Ázsiából rengeteg támadás érte Indiát, ezek hatására alakultak meg az Indo-görög, az Indo-szkíta és az Indo-pártai királyságok. Krisztus előtt 300-tól a Gupta család uralkodott Indiában, az ő uralmukat „Aranykornak” is nevezik. Az ország északi részén több dinasztia váltotta egymást a trónon. Ez idő alatt Indiában virágzott a tudomány, a művészet, az irodalom, a matematika, a csillagászat, a vallás és a filozófia. E virágzás kiterjedt Dél-India államaira is.

Az iszlám inváziók után, amelyek Közép-Ázsiából és Perzsiából érkeztek, Észak- és Közép-India nagy része először a Delhi Szultanátus irányítása alá került, később a mogulok uralkodtak itt. Ennek ellenére sok kis birodalom megmaradt, mint például a dél-indiai Vidzsajanagara birodalom (1336-1565). Az 1500-as évek elején több európai ország, mint például Portugália, Hollandia, Anglia és Franciaország, melyek eredetileg kereskedni akartak Indiával, kihasználták azt, hogy az ország területén levő királyságok egymás ellen harcolnak, és gyarmatokat kezdtek létesíteni. Az 1857-es forradalom (az ún. szipojlázadás) a brit megszállók ellen kudarcot vallott. A lázadás elnyomása után a Brit Birodalom uralma alá került egész India. A 20. század beköszöntével Mahátma Gandhi vezetésével erőszakmentes tüntetések kezdődtek Indiában, melyek 1947. augusztus 15-én elérték céljukat, és India függetlenné vált, de az ország hivatalosan csak 1950. január 26-án vált köztársasággá. A független India első elnöke Dzsaváharlál Nehru lett.

Mint több vallású és több nemzetiségű állam, India sok nemzetiségi és vallási ellentétekből kialakult konfliktust élt át az ország különböző részeiben, de ezek nem gyengítették le az újonnan alakult államot. Sok határkérdésből származó konfliktusa volt Kínával, amelyek a kínai–indiai háború kitöréséhez vezettek (1962). Pakisztánnal rengeteg konfliktusa volt az országnak (1947, 1965, 1971, 1999), amelyeknek oka Dzsammu és Kasmír tartomány hovatartozása. 1974-ben India atomfegyvereket próbált ki a föld alatt, ami az atomfegyverekkel rendelkező országok sorába emelte. 1998-ban újabb atomteszteket hajtottak végre Indiában. Az ellentétek Pakisztán és India között a mai napig sem csitultak, demonstratívan nukleáris erővel fenyegetik egymást.

India jövője[szerkesztés]

A gyors urbanizáció, a túlnépesedés és a klímaváltozásból fakadó szélsőséges időjárás miatt 2050-re Indiában 200 millió ember kerülhet veszélybe. A Világbank szerint a megfelelő felkészülés és tájékoztatás sokat javíthat a helyzeten.[23]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete Delhiben

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

India alkotmánya, amely 1950. január 26-án lépett érvénybe, a leghosszabb és legalaposabb alkotmány a független államok sorában. Preambuluma az országot független, szocialista, szekuláris, demokratikus köztársaságként határozza meg. Kormányzati formája szövetségi köztársaság,[24] erős központtal és gyengébb államokkal, bár az 1990-es évek végi politikai, gazdasági és szociális változások megnövelték az egyes államok jogkörét.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A Legfelsőbb Bíróság, Delhi

Az elnök az államfő, akit az elektorok közvetetten ötéves időszakra választanak. Az elnök nevezi ki a miniszterelnököt, a kormányfőt, aki a legnagyobb végrehajtói hatalommal rendelkezik. A többséggel rendelkező alsóházi párt vagy politikai szövetség megegyezés szerint támogatja a miniszterelnököt. A végrehajtó hatalom többi ága az elnök, az alelnök és a miniszterek tanácsa élén a miniszterelnökkel. Mindegyik tárcával rendelkező miniszter a parlament valamelyik házának tagja kell hogy legyen. Az indiai politikai rendszerben a végrehajtás alárendelt a törvényhozásnak, mivel a miniszterelnök és tanácsa közvetlenül felel a parlament alsóházának.

India törvényhozása a kétkamarás parlament, amely a Rádzsja Szabha (Államok Tanácsa) nevű felsőházból és a Lok Szabha (a Nép Tanácsa) nevű alsóházból áll. A felsőház állandó testület, amelynek 245 tagját hat évre választják. Legtöbbjüket az államok törvényhozásai küldik képviselőjükként, számuk az adott terület népessége alapján változik. Az alsóház 545 tagjából 543-at választások útján közvetlenül a nép juttat be a parlamentbe. Mindegyikük egy-egy választókerületet képvisel öt évre. A fennmaradó két helyre az elnök jelöl ki személyeket az angol-indiai közösségből, ha úgy gondolja, hogy érdekeik nincsenek megfelelően képviselve.

Az igazságszolgáltatói ág három fokozatra tagolódik. A bírói hatalom csúcsát a legfelsőbb bíróság jelenti, élén India főbírójával, ezt követi a 21 felső bíróság és a többi, kisebb bíróság. A Legfelsőbb Bíróság az alapvető kérdésekben, az államok és a szövetségi kormányzat közti vitákban dönt és joga van felülvizsgálni a felső bíróságok döntéseit. Jogilag független.

Politikai pártok[szerkesztés]

Politikai pártok és vezetőik (2017)[25] (nyitható szakasz) >>>>>>>>
  • Aam Aadmi Party vagy AAP [Arvind KEJRIWAL]
  • All India Anna Dravida Munnetra Kazhagam vagy AIADMK [J. JAYALALITHAA]
  • All India Trinamool Congress vagy AITC [Mamata BANERJEE]
  • Bahujan Samaj Party vagy BSP [MAYAWATI]
  • Bharatiya Janata Party vagy BJP [Amit SHAH]
  • Biju Janata Dal vagy BJD [Naveen PATNAIK]
  • Communist Party of India-Marxist vagy CPI(M) [Prakash KARAT]
  • Indian National Congress vagy INC [Sonia GANDHI]
  • Lok Janshakti Party (LJP) [Ram Vilas PASWAN]
  • Nationalist Congress Party vagy NCP [Sharad PAWAR]
  • Rashtriya Janata Dal vagy RJD [Lalu Prasad YADAV]
  • Samajwadi Party vagy SP [Mulayam Singh YADAV]
  • Shiromani Akali Dal vagy SAD [Parkash Singh BADAL]
  • Shiv Sena vagy SS [Uddhav THACKERAY]
  • Telegana Rashtra Samithi (TRS) [K. Chandrashekar RAO]
  • Telugu Desam Party vagy TDP [Chandrababu NAIDU]
  • YSR Congress (YSRC) [Jaganmohan REDDY]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Államok:

  1. Ándhra Prades
  2. Arunácsal Prades (Arunachal Pradesh)
  3. Asszám (Assam)
  4. Bihár
  5. Cshattíszgarh (Chhattisgarh)
  6. Goa
  7. Gudzsarát (Gujarat)
  8. Harijána (Haryana)
  9. Himácsal Prades (Himachal Pradesh)
  10. Dzsammu és Kasmír (Jammu and Kashmir)
  11. Dzshárkhand (Jharkhand)
  12. Karnátaka
  13. Kerala
  14. Madhja Prades
  1. Mahárástra (Maharastra)
  2. Manipur
  3. Meghálaja (Meghalaya)
  4. Mizoram
  5. Nágaföld (Nagaland)
  6. Orisza (Odisha)
  7. Pandzsáb
  8. Rádzsasztán (Rajasthan)
  9. Szikkim (Sikkim)
  10. Tamilnádu (Tamil Nadu)
  11. Telangána
  12. Tripura
  13. Uttarakhand
  14. Uttar Prades
  15. Nyugat-Bengál (West Bengal)

Szövetségi területek:

  1. Andamán- és Nikobár-szigetek
  2. Csandígarh
  3. Dadra és Nagar Haveli
  4. Daman és Diu
  5. Laksadíva
  6. Puduccseri

Fővárosi közigazgatási terület:

  1. Delhi

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Írni és olvasni tudók aránya állami szinten. Sötétzöld a legmagasabb, narancssárga a legalacsonyabb

Általános adatok[szerkesztés]

India a világ második legnépesebb országa. A világ népességének arányában minden hatodik ember indiai. A nyelveket, a vallásokat és a kasztokat a szociálpolitikai szervezetek korlátozzák és befolyásolják a magas népességi ráta miatt. A népességnövekedés az elmúlt időszakban folyamatosan csökkent az állami születésszabályozás miatt.

Az indiai kormány szociális politikáját a nemzetközi elemzők részben sikeresnek ítélik. A születésszabályozás egyre nagyobb mértékű elterjedésével a népesség növekedési üteme már csökken (jelenleg ez 1,5% körüli). Az alapfokú oktatás is egyre elterjedtebbé vált, sőt a felsőoktatás megítélése világszinten igen kedvező. Ugyanakkor az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek hatalmas mértékben nőttek. A mai napig a társadalmi élet legmeghatározóbb vonása, az alkotmányban lefektetett elvekkel ellentétesen, a hindu vallásból eredően a lakosság több ezer kasztra való tagolódása.

Az ország legnagyobb agglomerációi: Mumbai (Bombay), Delhi, Kolkata (Kolkata) és Csennai (Chennai/Madrasz). A városi lakosság aránya 2015-ben 32,7%.[26] A gyors gazdasági fejlődés hatására az urbanizáció felgyorsult. Bár a népesség nagyobb része még falvakban lakik, rohamosan nő a városlakók száma. [27]

2015-ben a 15 év felettiek 71,2%-a tud írni-olvasni (a férfiak 81%-a, a nők 61%-a).[26]

2016-ban a születéskor várható élettartam 68,5 év.[26]

India népességének növekedése 1960 és 2017 között (nyitható szakasz) >>>>>>>>>>
India népességének növekedése[28][29]
Év Népesség (millióban) Népsűrűség (fő/km²)
1960 450 M 151
1970 555 M 187
1980 698 M 235
1990 870 M 293
2000 1050 M 353
2010 1230 M 414
2017 (júl.) 1340 M 450

Legnépesebb települések[szerkesztés]

India legnagyobb agglomerációi (nyitható szakasz) >>>>>>>>>>
India legnagyobb agglomerációinak lakossága (2011)

Mumbai Downtown.jpg
Mumbai
LotusDelhi.jpg
Delhi
Bangalore Aerial view from MG road Utility Building 3.jpg
Bengaluru

# Város Állam Lakosság # Város Állam Lakosság

A building in Chennai.JPG
Csennai
Calcutta Kolkata Victoria Memorial.jpg
Kolkata
VASTRAPUR LAKE, AHMEDABAD GUFRAN KHAN.jpg
Ahmadábád

1 Mumbai Mahárástra 18 400 000 11 Kánpur Uttar Prades 3 000 000
2 Delhi Delhi 16 300 000 12 Lakhnau Uttar Prades 2 874 000
3 Kolkata Nyugat-Bengál 14 100 000 13 Nágpur Mahárástra 2 469 000
4 Csennai Tamilnádu 8 700 000 14 Patna Bihár 2 021 000
5 Bengaluru Karnátaka 8 500 000 15 Indaur Madhja Prades 1 973 000
6 Haidarábád Ándhra Prades 7 750 000 18 Bhopál Madhja Prades 1 917 000
7 Ahmadábád Gudzsarát 6 300 000 16 Thána Mahárástra 1 937 000
8 Púna Mahárástra 5 000 000 19 Ludhijána Pandzsáb 1 800 000
9 Szúrat Gudzsarát 4 500 000 17 Pimpri-Csincsvád Mahárástra 1 921 000
10 Dzsaipur Rádzsasztán 3 000 000 20 Agra Uttar Prades 1 770 000
2011. évi adatok[30]


Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

India és környéke népsűrűségi térképe
Tamil fiúk

Indiában két nagy nyelvi csoport van: az indoárja (az emberek 72-73%-a beszéli) és a dravida (az emberek 24-25%-a beszéli). Az országban használatos további nyelvek a sino-tibeti és az ausztroázsiai nyelvcsaládból származnak.

A hivatalos nyelvek a hindi (40% beszéli) és az angol (10% beszéli*). A felsőbb törvényhozásban és a szövetségi államok közötti érintkezésben az angol az egyetlen hivatalos nyelv.[31] Az alkotmány ezeken kívül még összesen 20 nyelvet megemlít hivatalos regionális nyelvként (legalább 11 írásrendszerrel).[32]

Jelentős nyelvek a bengáli, a telugu, a maráthi, a tamil, az urdu, a gudzsaráti, a szanszkrit, a nága, a malajálam, a kannada, az orija, a pandzsábi, az asszámi, a kasmíri, a szindhi és a szikkimi. 24 olyan nyelv van, amelyik beszélőinek száma meghaladja az 1 milliót. Összesen kb. 1600 nyelven beszélnek. A hindinek önmagában 13 dialektusa van. Ezek annyira eltérhetnek egymástól, hogy a más dialektust beszélők nem, vagy csak alig értik meg egymást.

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy az emberek körülbelül 80,5%-a hindu vallású, Indiában van a harmadik legnagyobb muszlim közösség a világon Indonézia és Pakisztán után (a lakosság 13,4%-a iszlám vallású). További jelenlévő vallások még a kereszténység (2,3%), a szikhizmus (1,9%), a buddhizmus (0,8%) és egyéb (1,1%). Az iszlám a muszlim hódítók, a kereszténység a portugál és angol gyarmatosítók hatására terjedt el, a többi Indiában született.

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

Indo-árja 72%, dravida 25%, mongoloid vagy más eredetű 3% (2000).[33]

A lakosság hihetetlenül sokszínű. Felsorolni is lehetetlen, hogy mennyi népcsoport él az országban. A legtöbben a magukat árjáknak nevező, az őslakos dravidáknál világosabb bőrű emberek vannak. A hindi népcsoportok - akiknek a nyelve a hindi, vallásuk a hindu - vannak a legtöbben. Ebből tulajdonképpeni hindi 24%. Bihar állam lakói a bihariak, kelet-hindik, arányuk 9%. Rádzsasztán lakói a rádzsputok, nyugat-hindik, arányuk 4%. Sokféle etnikai csoport tartozik az iszlám vallásúak közé, őket vallási csoportként tartják számon, arányuk 11%. A szomszédos Banglades többségi népe, a bengáli a népesség 7%-át teszi ki. Szintén 7%-ot tesznek ki a következő népcsoportok: a maráthiak, a tamilok és a teluguk. Ezenkívül a legalsóbb kasztok tagjai, akik a sötét bőrű dravida őslakók utódai, szintén 7%-nyian vannak. Őket adivasziknak, vagyis jegyzett törzseknek nevezik. A kormány számontartja és megpróbálja segíteni őket. Az adivaszik 200 különböző törzshöz tartoznak, sokuk ma is rendkívül primitív életmódot folytat. Néhány törzs lélekszáma oly csekély, hogy a kihalás szélén áll. További etnikumok: a gudzsarátiak és a kannadák egyaránt 4-4%-ot tesznek ki. Orija 3%, malajálam szintén ugyanennyi. Pandzsábi, a szomszédos Pakisztán többségi népe 1%-os arányt ér el. Szintén 1%-nyian vannak az asszámiak. A maradék 1% a szomszédos országok népcsoportjaihoz tartozó tibeti, burmai, nepáli. Ezenkívül kisebb népek tartoznak ide, mint a kasmíriak, a nagák, a mizók és egyéb népek.[34]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdasága[szerkesztés]

A Nemzeti Tőzsde épülete Mumbaiban

Általános adatok[szerkesztés]

  • 2012-ben a lakosság 49%-a dolgozik a mezőgazdaságban, 20% az iparban, 31% a szolgáltatásokban.[26]
  • Szegénységi küszöb alatt él a lakosság 30%-a (2010-ben).[26]
  • A GDP (reál) növekedési üteme: 5,6% (2014-es becslés), 5% (2013-ban).[26] Az ország bruttó nemzeti összterméke (GDP) a Világbank várakozásai szerint 7,3%-kal nőhet 2018-ban, ezzel a növekedési ütemmel az adott évben a világ hat leggyorsabban fejlődő gazdaságai közé tartozik.[35]
  • A GDP összetétele (2014-ben)[26]: mezőgazdaság: 17,9%, ipar: 24,2%, szolgáltatások: 57,9% .
  • Az ipari termelés növekedési üteme 2014-ben[26]: 3,8%
Képek és ábrák
Nők téglát hordanak egy építkezésen
Munkások egy rizsföldön
Egy üzleti iskola hallgatói
Kereskedelmi irodaépületek Gurgáonban
Szélerőművek Dzsaiszalmer közelében
Kínálat egy fűszerpiacon
Piackép, Puri, Orisza állam
{{{16}}}
A GDP megoszlásának változása 1951 és 2013 között. Services= szolgáltatások, Industry= ipar, Agriculture= mezőgazdaság

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

A GDP/fő (PPP) nagysága államonként 2011-ben

Energiaipar[szerkesztés]

India behozatalra szorul kőolajból és földgázból, ugyanakkor nagy szénkészlettel rendelkezik és vízenergiából az északi területeken jelentős az energiatermelés. Az országnak 30 nagy gátja van, amik az energiatermelés mellett a földek öntözését is biztosítják. Indiának jelentős a nukleáris energiatermelése.

Az ország háztartási elektromos feszültsége 230 V, 50 Hz. Sok helyen található kétpólusú, európai csatlakozó, de a brit hárompólusú is.

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Fő mezőgazdasági termények. R (rice)= rizs, W (wheat)= búza, J (jowar)= cirok, B (bajra)= köles
Növénytermesztés

India mezőgazdasága duális szerkezetű. Ez azt jelenti, hogy egyszerre van jelen a hagyományos és a modern mezőgazdasági művelés. Az élelmiszertermelés általában apró parcellákon folyik. Ezeken igen elmaradott eszközöket alkalmaznak. A termésátlagok alacsonyak, a termés csak épp elegendő az önellátásra. Az exportra termelő nagybirtokokon ugyanakkor a legkorszerűbb gépekkel és művelési módokkal találkozhatunk. [27]

A hőmérsékleti viszonyoknak köszönhetően a földművelés gyakorlatilag egész évben lehetséges. A csapadék egyenlőtlen időbeli és térbeli eloszlása miatt azonban nagy területeket kell öntözni. Egyes területeken háromszor is aratnak egy évben.

A legfontosabb élelmiszernövénye a rizs. Exportra teát, dohányt és különböző fűszereket termesztenek. Ipari növények közül a gyapot, a cukornád, valamint a zsákok, kötelek alapanyaga, a juta emelhető ki. [27]

Állattenyésztés

A szarvasmarhaállománya az egyik legnagyobb a világon. Az indiai púpos marhát (zebu) a hinduk szent állatként tisztelik. A lakosság nagy része nem fogyasztja a húsát, sokáig csak igavonásra használták. Az utóbbi időben viszont a tej lépett elő India legértékesebb mezőgazdasági termékévé. [27]

Ipar[szerkesztés]

Főbb iparágak (2014): textilipar, vegyipar, élelmiszer-feldolgozás, acélipar, cementipar, bányászat, kőolajipar, gépgyártás, szoftverek, gyógyszerek gyártása.[26] Az ipari termelés növekedési üteme 3,8% (2014-ben).

A világ második legnépesebb országának gazdasági szerkezete az 1990-es évek elején kezdett átalakulni, amit a GDP kimagasló mértékű, közel 6%-os évi növekedése bizonyít. Ez az országba érkező, egyre nagyobb külföldi működőtőke-befektetéseknek köszönhető, amelyek értéke több mint 20-szorosára nőtt. Az utóbbi években évente már több mint 2 milliárd USD értékű külföldi működőtőke-befektetés érkezett Indiába. Legfontosabb telepítőtényezők a hatalmas piac és az olcsó, de igen jól képzett, kreatív munkaerő. A növekedés másik tényezője az export óriási mértékű, évente átlagosan több mint 12%-os növekedési rátájú felfutása, amely az indiai exportösztönző gazdaságpolitikát dicséri.

Két húzóágazata a magas színvonalú feldolgozóipar és a szolgáltatási szféra. Kivitelének több mint 70%-át már a gépipari és elektronikai termékek adják. Jelentős a mozdony-, hajó-, textilgépgyártás, továbbá a személy- és teherautók összeszerelése. Ezen kívül elektronikai berendezéseket, távközlési műholdakat gyártanak. [27]

A szolgáltatási tevékenységek, főleg a pénzügyi és üzleti szolgáltatások, valamint a szoftvergyártás GDP-jének már közel felét állítják elő. Már több mint 200 szoftvergyártó vállalat van Indiában, többségük az amerikai transznacionális cégek leányvállalata.

Bengalurut India Szilícium-völgyének is nevezik. A régió ugyanis az amerikai Szilícium-völgyben tapasztalthoz hasonló fejlődést él meg.[36]

Bányászat

A legfontosabb bányászati termékek: magnezit, grafit, kősó, feketekőszén, vas, csillám, mangán, bauxit, kőolaj, ólom, cink, kaolinit, gipsz, króm, foszfát, arany, cirkónium, titán, földgáz, urán, tórium.

Külkereskedelem[szerkesztés]

  • Exporttermékek: szoftver, textil termékek, drágakövek és ékszerek, műszaki termékek, vegyipari termékek, bőrtermékek, vasérc
  • Importtermékek: kőolaj, földgáz, műszaki felszerelések és alkatrészek, műtrágya, vegyipari termékek, ipari termékek

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban:[37]

Hírközlés[szerkesztés]

Az országban sok helyen rendelkezésre áll a telefon, fax, e-mail, mobiltelefon, de ezeket nem mindenki tudja megfizetni. A mobiltelefon népszerű, ami részben abból adódik, hogy nem kellett hozzá vezetékrendszert kiépíteni. Sok vállalkozásnak nincs is vezetékes telefonja, csak mobilszámokkal rendelkezik. A mobilszámok rendszerint 10 jegyűek és 9-cel kezdődnek.

Tömegkommunikáció[szerkesztés]

Az országban számtalan napilap jelenik meg, néhány jelentősebb ezek közül: (internetes oldaluk címével együtt)

A nemzeti rádiót és televíziót korábban a kormány felügyelte, ez azonban számtalan visszaélésre adott alkalmat. A politikusok a médiákat gyakran a saját politikai céljaikra használták fel.

Ezt a problémát a többi állomás megjelenése szüntette meg, amik közül sok műholdról sugároz.

Az 1990-es évektől kezdve Indiában elérhető a CNN, az MTV indiai változata és sok más nyugati tévé-csatorna.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Képek
Utcakép (Puri, Orisza állam)
Jellemző akadály az utakon
Közlekedés Kolkatában. Ember által húzott riksa, villamos, taxi, személyautó egy kereszteződésben
Megpakolt teherautók egy országúton
Utcakép Váránaszi egy főutcáján kerékpáros riksákkal
A tömeg várja a vonatot Mumbai Borivali állomásán
Utcakép Delhiben
Chennai magasvasútjának vonata egy állomáson
Túlzsúfolt vonat India északi részén
Mumbai-Pune közötti gyorsforgalmi út
Delhi NH8-as jelű autópályája
Parasztok ücsörögnek a főút szélén
India főútvonalai

Közút[szerkesztés]

A gyarmati időkből jól kiépített közúti- és vasúthálózat maradt az országra. Ez nagyban hozzájárul az utcai közlekedés enyhítéséhez. A közutak hossza (2015-ben): 4 699 024 km

A városokon belül a közúti forgalomra a sokszínűség a jellemző. Az autók mellett kerékpárok, motorbiciklik, mopedek, háromkerekű riksák, és buszok is megtalálhatók. Egyes nagyvárosokban földalatti vagy magasvasút is üzemel. A közlekedés a nagyvárosokban a zsúfoltság miatt kaotikus.

Vasút[szerkesztés]

A világon Indiának a negyedik legnagyobb a vasúti hálózata, ami azonban problémákkal terhelt. Az országban négyféle szélességű sínpár létezik: 1,676 m, 1 m, 762 mm és 609 mm. Emiatt a vonatok nem tudnak az egyik rendszerről átmenni a másik hálózatra, az utasoknak kell átszállniuk. A vonatok annyira zsúfoltak, hogy az emberek néha az oldalán is kapaszkodnak. A másodosztályú kocsikban az utasok gyakran az állataikat is magukkal viszik. Becslések szerint Indiában naponta 17-20 millió utas közlekedik vonaton.[mikor?] A vasútvonalak hossza (2014-ben): 68 525 km

Légi közlekedés[szerkesztés]

A városok közötti közlekedés leggyorsabb módja a légi közlekedés, ez azonban a helyi lakosság nagy részének még megfizethetetlen.

Mumbai, Delhi, Csennai és Kolkata közvetlen légi kapcsolatokkal rendelkezik sok ázsiai és európai nagyváros felé. Az ország állami nemzetközi légitársasága az Indian Airlines és az Air India. Mellettük még több hazai és külföldi légitársaság is üzemeltet járatokat.

A repülőterek száma (2013-ban): 346

Vízi közlekedés[szerkesztés]

  • Fő kikötők: Csennai, Jawaharal Nehru Port, Kandla, Kolkata, Mumbai, Sikka, Vishakhapatnam[26]

Kultúra[szerkesztés]

Képek
Fatehpur Sikri
Brihadisvara-templom, Tandzsávúr
Mahabódhi-templom
Hampi
Hampi egy épülete
Khadzsuráhó egy épülete
Pattadakal
Airavateshwarar-templom
Nilgiri hegyi vasútja

Oktatási rendszer[szerkesztés]

2015-ben az ország lakosságának 71%-a tud írni-olvasni (a férfiak 81%-a, nők 60%-a),[26] bár ez az arány a nagyvárosokban magasabb.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

India az egyik legősibb magaskultúra. A szubkontinens kulturálisan nagyon különbözik a világ minden más tájától. Ez tükröződik abban, hogy Indiában viszonylag sok helyet nyilvánított világörökséggé az UNESCO.

Tudomány[szerkesztés]

A tudománytörténet szerint a matematikában lényeges szerepet játszó nulla és a végtelen fogalmát indiai tudósok alkották meg valamikor a Gupták uralma idején, az i. sz. 4. században. Csillagászati megfigyeléssel és trigonometria alkalmazásával megállapították, hogy a Nap 400-szor távolabb van a Földtől, mint a Hold. A 15. században meg tudták határozni a számértékét tetszőleges pontossággal (ez 2 évszázaddal az európai hasonló teljesítmény előtt sikerült).

Művészetek[szerkesztés]

Kathákali-színészek, Kerala
Hagyományos zenészek, szitár, shanai, tablá hangszereket használva

Az indiai művészek még a leghétköznapibb alkotásokon is az átszellemültségre törekedtek, formába öntötték a nép képzelőerejét. A régi indiai alkotások inkább bámulatot keltenek az európai emberben, mintsem elragadtatást. Az ország művészete sohasem tudott igazán lemondani a természet istenítéséről, mert az indiai templomtornyok, az ember- és állatábrázolások, és a Buddha-képmások is mind az imádat tárgyai voltak, ahogy a fák és az állatok is.

Zene[szerkesztés]

Tánc[szerkesztés]

Filmművészet[szerkesztés]

India filmipara a 19. század végén indult el, az első indiai gyártású film, a Panorama of Calcutta 1899-ben készült. Az első némafilmet Raja Harishchandra címmel 1913-ban mutatták be.

Manapság India filmipara a legnagyobb a világon (beleértve Hollywoodot is). Mumbait, India hindi nyelvű film-fővárosát szívesen nevezik Bollywoodnak. Más nagyobb filmes városok között van Csennai, Haidarábád és Bengaluru, de filmes központok más városokban is vannak, ahol a filmeket a helyi igények szerint készítik. Indiában évente átlagosan 1000 mozifilmet készítenek.

Nagy általánosságban kétféle indiai mozifilm van: az első a fő vonulathoz tartozó tömegfilm. Ez gyakran három óra hosszúságú, tele szomorú, könnyes jelenetekkel, váratlan drámai fordulatokkal, amiket zenés-táncos betétek szakítanak meg (a történethez lazán kapcsolódó zenés-táncos közjáték még akciófilmben is előfordul, lásd a Gadzsini c. filmről szóló szócikket). A filmekben nincs szexuális ábrázolás, még csók sem, bár puszi előfordul. A meztelenség hiányát testhezálló öltözékkel ellensúlyozzák, amiben a hősnő alakja jól látszik.

A másik típusú indiai film művészfilm, ami a valóság ábrázolásából indul ki. Ezek a filmek szándékuk szerint társadalmilag vagy politikailag aktuális, fontos témákat érintenek. A tömegfilmeknél összehasonlíthatatlanul kisebb költségvetésből készülnek. Ezeket a filmeket külföldön sokan kedvelik, gyakran nyernek fesztiváldíjakat (lásd például A japán feleség c. filmről szóló szócikket).

Hagyományok[szerkesztés]

Tisztálkodás, mosás a Gangeszban
Feldíszített menyasszony
  • Nem szokás az utcán ölelkezni, csókolózni, egymás kezét fogni - mindez megbotránkozást kelt.
  • A szent helyekre, de az otthonokba való belépés előtt is leveszik a cipőt.
  • A fejrázás jelenthet „igen”-t, „talán”-t vagy „nem tudom”-ot is.
  • Üdvözléskor a két tenyeret összeteszik és enyhén meghajolnak egymás felé. Ugyanekkor a namaszte kimondása megfelel az „üdvözlöm”-nek. A kézfogás kerülendő (hacsak az indiai fél nem kezdeményezi), különösen az ellenkező nem részéről.
  • Evéskor csak a jobb kezet illik használni, a bal kéz az illemhely használatára van fenntartva.

Az idegenektől ismerkedéskor megkérdezhetik vallási hovatartozásukat, családi állapotukat, de szóba kerület az életkor, végzettség, munka és a jövedelem is.

A harmincas éveiket töltők körében ritkaság, ha valaki nem házas és nincsenek gyerekei. Bár a szerelmi házasságok száma emelkedőben van (elsősorban a városokban), a hagyományos hindu házasságot a családok döntik el. A megfelelő pár kiválasztását diszkréten végzik, először a szűkebb közösségben, de igénybe veszik profi házasságközvetítők segítségét is, illetve az olyan eszközöktől sem riadnak vissza, mint a házassági hirdetés vagy az internet használata. A pár összeillését a horoszkópjaik egybevetésével is vizsgálják. A házasulandók törvényes alsó életkora 18 év. Bár a menyasszonnyal járó hozomány törvénytelen, ez a szokás titokban sok konzervatív közösségben fennmaradt. Ennek során a lányos család erején felül, akár hitelek felvételével is beszerzi az új háztartáshoz szükséges holmikat (televízió, mosógép, számítógép vagy akár autó). Az Indiában végzett nagy számú abortusznak (melynek során főként lánymagzatokat távolítanak el) ez a hozományadási kényszer az egyik fő oka. A házasok szokás szerint a férj családjával élnek együtt, ahol az irányítás az anyós kezében van. Ez sok konfliktus forrása, ami az Indiában készített filmsorozatok állandó témája.

A válás és újraházasodás lehetséges és terjedőben van a városokban, de a társadalom többsége elítéli, és a bíróságok sem rutinszerűen folytatják le az eljárást. A magasabb kasztokban megözvegyült nőktől elvárják, hogy ne menjenek férjhez, hordjanak fehér ruhát és jámbor életet folytassanak.

A gyermek születéséhez, illetve a vele kapcsolatos különböző alkalmakhoz (horoszkóp felállítása, névadás, az első szilárd étel adása, az első hajvágás) különleges szertartások társulnak.

A hinduk nyílt tűzön elhamvasztják a halottaikat. A temetési eljárás célja az elhunyt és az élők megtisztítása és vigasztalása. Az eljárás fontos eleme a sradda, aminek során vizet és rizsből készült süteményeket ajánlanak az ősöknek. Ezt a halál minden évfordulóján megismétlik. Az elégetés után a hamvakat összegyűjtik és 13 nappal a halál bekövetkezte után (ekkorra a vérrokonokat rituálisan megtisztultnak tekintik) a család egyik tagja a hamvakat egy szent folyóba szórja (ilyen például a Gangesz), vagy közvetlenül az óceánba.

Vallás[szerkesztés]

Képek
Akshardham, hindu templom Delhiben
Hindu templom kelet-Indiában, Puri, Orisza
Káncsipuram templomkörzete
Hindu pap, Karnátaka
Púdzsá (puja)
Fiú az Upanayanam hindu szertartás alatt
Dípávali (dívli) dekoráció
Dzsain templomkörzet, Palitana
Buddhista Vipasana pagoda, Gorai, Mumbai
Muszlimok imádkoznak egy mecsetben, Szrinagar
A bahái vallás Lótusz temploma Delhiben
A szikhizmus egy temploma, Hazur Sahib, Nanded
Dzsain templomegyüttes, Ranakpur

A hinduizmusra az istenek és istennők sokfélesége jellemző, amelyek szinte minden filozófiai alapelvvel, kedélyállapottal vagy hellyel összefüggésbe hozhatók. A hinduizmus a vallási életnek a földön kialakult csaknem valamennyi megjelenési formáját felöleli. Megtalálható benne a fétisek, hegyek, folyók, növények, állatok, démonok és szellemek kultusza, helyi hősök, továbbá a szentek és istenek iránti hódolat, egészen a legmagasabb rendű egyistenhitig, a misztikus panenteizmusig és addig a meggyőződésig, hogy a világegyetemet nem valamilyen világ ura, hanem örök erkölcsi törvények (dharma, karma) kormányozzák.

A hindu családok hagyományosan különleges kapcsolatot tartottak fenn az istenekkel földrajzi és kasztbeli származásuktól függően. Ezt jelképezik a minden hindu családban megtalálható házi oltár megszentelt szobrocskái, melyek közül néhányat örököltek, másokat zarándoklatuk során vásároltak. A családtagok minden nap a házi oltár elé járulnak és tiszteletüket fejezik ki az isteneknek és az istennőknek, akik a hit szerint akkor védelmezik az otthont, ha elvégzik a púdzsát (puja). E szertartás során imákat mondanak, mécsest vagy füstölőt gyújtanak és étel-, gyümölcs- vagy virágáldozatot mutatnak be.[38]

A hinduk számára előírás az évente legalább egyszeri dzsatra (jatra), vagyis zarándoklat egy szent helyre. Erre az istenek kegyelmének elnyerése miatt van szükség, aminek tárgya lehet konkrét kívánság, egy elhunyt hamvainak szent helyre való szállítása, vagy a lelki fejlődés elősegítése. Indiában több ezer szent hely található, ahová a zarándokok utazhatnak. Az idősebbek kedvelik Váránaszi felkeresését, amit utolsó útjuknak szánnak, amiről az a hiedelem terjedt el, hogy aki ott hal meg a szent városban, az mentesül az újjászületési ciklus terhe alól. Indiában a legtöbb ünnep és fesztivál vallási eredetű, akármilyen színes, zajos és látványos.

12 évente négyszer, egyidejűleg négy különböző helyen tartják észak- és közép-Indiában a Kumbh mela hindu vallási ünnepet, ami a Földön a legnagyobb embertömeget megmozgató vallási összejövetel. Ez a hatalmas arányú ünnepség hindu zarándokok tízmillióit vonzza, akik között mindenféle kaszt és felekezet megtalálható. Az óriási tömegben végzett ceremóniák hatása a résztvevőkre leírhatatlan. Ezek között van a folyókban való megmártózás, aminek helyszíne lehet a szentnek tekintett Gangesz, Sipra vagy a Godavari. Az ünnep eredete a jó és a rossz közötti harc, ami az istenek és a démonok között zajlott le. A harc tárgya egy korsó volt (kumbh), amiben a halhatatlanság nektárját tartották. Visnu elrohant a korsóval, de repülés közben négy csepp a földre hullt - ezek a helyek ma Alláhábád, Haridvar, Naszik és Udzsain. A szertartások ezeken a helyeken nagyjából hat hétig tartanak. A megmártózásra kedvezőnek tartott időpontból azonban általában mindössze hat van. Az Alláhábádban tartott esemény neve Maha Kumbh Mela (=Nagy Kumbh Mela), a tömeg itt a legnagyobb. Mindegyik helyszín tart hatévente Ardh Mela néven ismert kisebb eseményt (=fél Mela), és évente Magh Mela néven tartanak egy még kisebbet.

Thitambu templomi tánc Keralában - videó

Vallási etikett[szerkesztés]

  • A szent helyek látogatásához illetlenség rövidnadrágban és rövid ujjú ingben menni és nem szabad dohányozni. Mellőzni kell a hangos beszédet és vidámságot.
  • A szent helyre való belépés előtt le kell venni a cipőt a bejáratnál (távozáskor illik adni a cipőkre felvigyázónak némi aprópénzt). Ajánlatos a zoknit fent hagyni a lábon, mert egyes napsütötte helyek padlója igen forró lehet. Általában tilos fényképezni, illetve ezt a fotózás megkezdése előtt tisztázni kell. Vaku használata általában tilos, mert zavarja a hívőket.
  • Nem ajánlott megérinteni a helyiek fejét (például gyerekek fejét megsimogatni).
  • Tilos a talpat személy, vallási hely vagy istenszobor (vagy kép) felé mutatni.
  • Nem ajánlott valakihez lábbal szándékosan hozzáérni.
  • Tilos az istenábrázolásokat megérinteni.
  • A fej betakarása egyes vallási helyeken szükséges lehet mindkét nem számára, különösen szikh templomok vagy mecsetek környezetében.
  • Néhány vallási helyre nem engednek be nőket.
  • Néhány vallási helyre csak a hívők léphetnek be.
  • Ha le lehet ülni, a nők általában máshol helyezkednek el, mint a férfiak.
  • A dzsaina templomok megkövetelik minden bőrből készült ruhadarab vagy személyes holmi eltávolítását (nőknek menstruáció alatt tilos a belépés).
  • A fényképezést durva sértésnek tekintik templomban, temetésen vagy más vallási ceremónia alatt (ebbe a hívők megmártózását is beleértik). Az ilyen alkalmak előtt mindig engedélyt kell kérni a résztvevőktől.

Öltözködés[szerkesztés]

Képek
Asszonyok Orisza államban
Egy lány (az előtérben) rózsaszín szalvar-kamizban
Szalvar-kamizt és dupattát hordó nők, Dzsaipur
Dél-indiai emberek
Férfiak munduban Madraszból
Asszonyok a gyerekeikkel Rádzsasztánban
Dél-indiai asszonyok, Tamilnádu
Kétrészes szári
Bollywood-i színésznő cholit viselve
Egy énekes sherwaniban

Indiában az öltözködés ugyanúgy a társadalmi hovatartozás kifejezője, mint bárhol máshol a világban. Az emberek azzal fejezik ki identitásukat és hitüket, hogy bizonyos ruhadarabokat viselnek. Az összképet színesítik azok az apróbb stílusbeli különbségek, amelyek a különböző földrajzi területekhez kötődnek.

Az indiai nők hagyományosan szárit hordanak. A szári egy darabból álló, kb. 5–8 m hosszú, 1 m széles színes textil, amit kapcsok vagy gombok alkalmazása nélkül rögzítenek a testre. A szári mellé csólit (szűk blúz) és alsószoknyát viselnek. A pallu a szári tartozéka, amit a vállra vetve viselnek. A szári felvételének módja árulja el, hogy viselője az ország melyik területén él, vagy melyik területéről érkezett. Gyakran viselt ruházat a szalvar-kamiz, ami hagyományos tunikából és nadrágból áll, ami mellé dupattát (=hosszú sál) hordanak. A szári és a szalvar kamiz is rengeteg variációban létezik anyagban, kinézetben és árban.

A férfiak hagyományos öltözete a doti, délen pedig a lungi és a mundu. A doti (dhóti) laza és hosszú ágyékkötő. A lungi a szarongra hasonlít, aminek végeit csőszerűen felvarrják. A mundu olyan, mint a lungi, de a színe mindig fehér. A kúrta hosszú, bő ing. Az öltözetekben a területi és vallási különbségek is tükröződnek. A muszlim nők például a mindent elfedő burkát is hordják.

A ruha színe is árulkodó, közli a viselője társadalmi hovatartozását. A szannjászík és a brahmacsárík a cölibátust jelző sáfrányszínű ruhát hordanak, míg a családos emberek fehéret. Fehér a ruhájuk a megözvegyült nőknek is, szemben a családos asszonyok színes és mintás szárijával.[39] Ugyanakkor a párszi és keresztény menyasszonyok szárija leggyakrabban fehér,[40] vagy Dél-Indiában a fehér ruha a világról lemondottak (szannjászik) színe is lehet, amely jelzi a belső békét, tisztaságot és az egyszerűséget (lásd pl. Ammánál).

Illemtan, szokások[szerkesztés]

  • Sok hindu nem eszik húst és nem iszik alkoholt.
  • Az ortodox szikhek turbánt viselnek, nem dohányoznak, nem vágják le a hajukat. A pársziknak is tilos dohányozni.
  • A muszlimoknak tilos kutyával érintkezniük. Ne adjunk muszlim gyereknek játékkutyát vagy bármi mást, ami kutyát ábrázol.
  • A muszlimok nem esznek disznóhúst és általában nem isznak alkoholt.
  • A tehén az országban szent állat. Ne nyilatkozzunk róla tiszteletlenül és ne beszéljünk marhahús-ételekről.
  • A fej szent és sérthetetlen. Ne érintsük meg senkinek a fejét, még egy kisgyerekét sem.
  • Ne mutassuk a talpunkat senki felé. A lábfej a test legalsó és alsóbbrendű része. Ugyanezért ne mutassunk senki felé a lábunkkal. Ne érintsünk meg senkit szándékosan a cipőnkkel vagy a lábfejünkkel.
  • Ne használjuk a bal kezünket evéshez, ha megérintünk valakit vagy ha átadunk és átveszünk valamit. A bal kéz tisztátalannak számít.
  • Ne mutassunk senkire és ne intsünk magunkhoz senkit egy ujjal, mindig az egész kezünket használjuk.
  • Az ajándékozás általános szokás. Kerüljük viszont a nagyon drága, intim vagy vallási jellegű ajándékot. Ha becsomagoljuk, a csomagolóanyag színe legyen zöld, piros vagy sárga (de ne fehér vagy fekete).
  • Ha egy indiai férfi megfogja egy vele egynemű társának a kezét, az a barátság jele. Az indiai és az arab férfiak ez okból gyakran kézen fogva sétálnak.
  • A fejrázás nem jelent "nem"-et. Az emberek fejük jobbra-balra ingatásával jelzik egyetértésüket.
  • Egy kérdésre inkább adnak téves választ, mint hogy azt mondják, hogy "nem tudom". Útirány, cím stb. kérdezése esetén jobb ha több embert megkérdezünk különböző helyszíneken.[41]

Gasztronómia[szerkesztés]

A hindu hagyomány legszigorúbb tiltása a marhahús fogyasztására vonatkozik, mivel a szarvasmarha szent állat. A hinduk és dzsainisták közül sokan kerülik a hagyma és fokhagyma fogyasztását is, mert azok felpezsdítik a vért és a szexuális vágyat - általánosságban azokat a növényeket, amik fogyasztható része a föld alatt terem, mivel ezek leszedésekor a földben lévő élőlények sérülést szenvedhetnek. A hagyma és fokhagyma hiányát az ételekben egyes éttermek külön jelölik.

A legtöbb vallásos indiai kerüli az alkohol és más stimulánsok használatát. A disznóhús tilos a muszlimok számára. A megengedett ételek összefoglaló neve halal, a tiltottak neve haram. A koplalást a test és lélek megtisztításának útjaként tartják, ami a szegények megértését is elősegíti.

A lakosság jelentős része (hinduk, dzsainák, buddhisták zöme) az ahimsza (erőszakmentesség) elvét követi, ezért többnyire vegetáriánusok. Az összlakosság kis részét kitevő szikhek, keresztények és párszik azonban nem korlátozzák az elfogyasztható ételek körét.

A csájnak nevezett sűrű tea sok tejjel és cukorral készül. Ezt az utcákon mindenfelé kínálják garam csáj kiáltozásával (=forró tea) és tömegesen fogyasztják. A masszala szoda alapvetően indiai üdítőital, ami citrommal, sóval, cukorral ízesített szódavíz. A dzsal dzsira citrommal, sóval, köménnyel és mentával készül. A lasszi joghurtszerű, édes ital, aminek frissítő hatása van. A faluda rózsaízű ital, ami tejből és különféle magokból készül és cérnametélt is van benne. A badam tejből készül, amit mandulával és jóféle sáfránnyal ízesítenek.

India háromnegyed részén megtalálhatók a házilag készült alkoholos italok, ezek egyike a közismert arak, amit kókuszpálma nedvéből, burgonyából vagy rizsből készítenek. Ez „a szegény ember itala”, ami évente sokaknak vakságot vagy halált okoz a rossz lepárlás esetén az italba kerülő, mérgező metilalkohol miatt. Érdekes helyi alkoholos ital a csípős ízű mahua, amit az azonos nevű növény virágjából készítenek közép-Indiában március-áprilisban, amikor a fák virágzanak. Kelet- és északkelet-Indiában rizssört készítenek. A Himalája közelében állítják elő a rakszi nevű italt, aminek enyhén faszén íze van, ami a skót whisky-re emlékeztet. A toddy a pálma levéből készül, ezt főleg Kerala partvidéken készítik. A kesu feni a kesu-fa gyümölcséből készül.

Ünnepek[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Képek
Arany templom, Amritszár
Dzsama Maszdzsid (Jama Masjid) mecset, Delhi
Váránaszi a folyó felől
Goa tengerpartja, Vagator
Kerala lagúnái
Madurai templomkörzete
Dél_indiai gopuram (templom udvarának kapuja)
Chandra Mahal, Dzsaipur
Nilgiri hegyi vasútja
Bada Bagh, Dzsaiszalmer

Az Indiába látogató turisták számára az ország sok kihívást tartogat. Az utazóknak számolniuk kell a gyakori késésekkel, a drága és nem eléggé komfortos szállásokkal. Az infrastruktúra sok helyen fejletlen. A nagyvárosokban a zajszint eléri a 90 decibelt, ami a biztonságosnak tartott érték 150%-a. A közlekedésben káosz jellemző, az utak és a tömegközlekedési eszközök túlzsúfoltak, sok helyen nagy a légszennyezettség is. A tájékozódás nehéz, mivel csak elvétve vannak az utcákon táblák. A köztisztaság európai szemmel nézve drasztikus.

Főbb látnivalók[szerkesztés]

Oltások[szerkesztés]

Javasolt védőoltások (nyitható szakasz) >>>>>>>>>>

Javasolt oltások Indiába utazóknak, amit indulás előtt 4-8 héttel érdemes beadatni, hogy a kellő védettség kialakuljon: (az oltás igazolását kérheti a hatóság)

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés]

Krikett[szerkesztés]

Az országban legnépszerűbb sport a krikett, aminek első feljegyzett mérkőzése 1721-ben volt. Ez a sportág a társadalom legkülönbözőbb képviselői szenvedélyének tárgya, a nemzeti büszkeség kifejezője. A játékosokra óriási nyomás nehezedik, ha például India és Pakisztán játszik egymás ellen. Az országban manapság a „Twenty20” szabályrendszer szerint játsszák a krikettet, ami óriási üzletet jelent.

Olimpia[szerkesztés]

Az országnak eddig kilenc aranyérme van a játékokról. A legeredményesebb sportág a gyeplabda.

Labdarúgás[szerkesztés]

Az Indiai labdarúgó-válogatott eddigi legjobb eredménye az 1964-es Ázsia-kupán elért 2. helye volt.

Kabaddi játékosok

Formula–1[szerkesztés]

2011-ben rendezték meg először az első Formula–1-es indiai nagydíjat a Buddh International Circuit versenypályán, Újdelhiben. Az első Formula–1-es indiai versenyző Narain Karthikeyan, a másik versenyző Karun Chandhok volt.

Gyeplabda[szerkesztés]

A gyeplabda az országban az egyik legnépszerűbb sport. Az indiai válogatott nyolcszoros olimpiai bajnok ebben a sportágban.[42]

Kabaddi[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. State Emblem -Inscription'. National Informatics Centre. (Hozzáférés: 2007. június 17.)
  2. Archivált másolat. [2013. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 1.)
  3. World Population Prospects: The 2017 Revision
  4. A 2017-es népszámlálás előzetes adatai
  5. 2017-ben http://www.worldometers.info/world-population/india-population/
  6. a b c d World Economic Outlook Database, April 2017 – Report for Selected Countries and Subjects. International Monetary Fund (IMF). (Hozzáférés: 2017. április 27.)
  7. Kumar et al. 2006, p. 531
  8. India kormánya nyugati szomszédjának tekinti Afganisztánt is. Ez amiatt van, mert magáénak tekinti Dzsammu és Kasmír teljes területét, ami egy részen határos Afganisztánnal. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének segítségével 1948-ban fedél alá hoztak egy tűzszünetet, ami befagyasztotta India és Pakisztán akkori határait; ezzel az Afganisztánnal határos régió Pakisztánhoz került.
  9. Oldenburg, Phillip. 2007. "India: History," Microsoft® Encarta® Online Encyclopedia 2007© 1997-2007 Microsoft Corporation.
  10. India is the second fastest growing economy. Economic Research Service (ERS). United States Department of Agriculture (USDA). [2011. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 5.)
  11. https://alfahir.hu/2017/06/22/kina_india_tulnepesedes_fold_populacio
  12. Poverty estimates for 2004-05, Planning commission, Government of India, March 2007. Accessed: August 25, 2007
  13. "India", Oxford English Dictionary, második kiadás, 2100a.d. Oxford University Press
  14. Hindustan. Encyclopædia Britannica, Inc., 2007. (Hozzáférés: 2007. június 18.)
  15. Ali & Aitchison 2005, pp. 172-173
  16. Prakash et al. 2000, p. 445
  17. Panoráma: India, 1976
  18. World Weather Information Service (angolul)
  19. http://www.iten-online.ch/klima/asien/indien/kalkutta.htm Klíma Kolkata] (németül)
  20. Országok lexikona A-Z, 2007
  21. a b Probáld Ferenc: Ázsia földrajza, 1998
  22. http://wiienvis.nic.in/Database/npa_8231.aspx
  23. Az urbanizáció és klímaváltozás
  24. Földrajzi világatlasz. Cartographia Kft., 199. o.. ISBN 963-352-516-0 CM (1992) 
  25. http://www.indexmundi.com/india/political_parties_and_leaders.html
  26. a b c d e f g h i j k https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/in.html
  27. a b c d e Földrajz, Mozaik Kiadó, Szeged, 2010
  28. http://www.livepopulation.com/country/india.html
  29. http://www.worldometers.info/world-population/india-population/
  30. http://www.census2011.co.in/city.php
  31. Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai, 2003
  32. Egy ország, ahol 11 hivatalos ábécé van (Nyelv és Tudomány, 2011. január 9.)
  33. CIA World Factbook
  34. A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008
  35. Africa’s economic outlook is promising for 2018, but there are clouds on the horizon. qz.com. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
  36. http://www.nytimes.com/2006/03/20/business/worldbusiness/is-the-next-silicon-valley-taking-root-in-bangalore.html
  37. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/in.html CIA World Factbook
  38. Reader's Digest: Mindennapi élet az ókortól napjainkig, 2006.
  39. Steven J. Rosen: India rejtett kincse, 2006
  40. http://www.sensationalcolor.com/color-meaning/color-around-the-world/india-country-symbolic-colors-1935#.V9KlPJiLTIU
  41. Az üzleti kultúra enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, 1998.
  42. http://www.felsofokon.hu/sporttortenelem-a-sportok-tortenelme/2012/01/13/a-gyeplabda-kialakulasa-es-fejlodese

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]