Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij
| Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij | |
 | |
| Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij | |
| Született |
1839. április 12. Szmolenszk |
| Elhunyt |
1888. november 1. (49 évesen) Karakol |
| Állampolgársága | orosz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | General Staff Academy |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | hastífusz |
| Sírhely | Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij témájú médiaállományokat. | |
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij (oroszul: Николай Михайлович Пржевальский; Szmolenszk, 1839. április 12. – Karakol, 1888. november 1.) lengyel származású orosz katona, geográfus, Ázsia-kutató, a 19. század második felének meghatározó orosz földrajzi utazója és felfedezője. A Przsevalszkij-ló névadója. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Przsevalszkij”.
Tartalomjegyzék
Életpályája[szerkesztés]
Szmolenszkben született lengyel nemesi családban. Tanulmányait Szentpéterváron végezte a katonai akadémián, majd 1864-ben a földrajz tárgy oktatója lett a varsói kadétiskolában.1867-ben kérvényezte az Orosz Földrajzi Társaságot, hogy helyezzék át Irkutszkba Kelet-Szibériába. A terve az volt, hogy bejárja az Usszuri folyó medencéjét, és eljut az Amur folyó forrásához. Ez volt az első jelentős expedíciója, amely két évig tartott. A következő években négy jelentős expedíciót vezetett Közép-és Belső Ázsiába. 1870-ben indított expedícióján átszelte a Góbi sivatagot, eljutott Pekingbe, majd felfedezte a Jangce felső folyását. 1872-ben eljutott Tibet északi részébe. Utazása során 7000 négyzetmérföldet térképezett fel, összesen 5000 növényt, 1000 madarat, 3000 rovart, 70 hüllőt és 130 emlőst gyűjtött.
1876–1877-ben keresztül utazott Kelet-Turkesztánon és eljutott a Lop-nórhoz, amelyet Marco Polo óta nem látott európai ember. Ez az utazása később nagy visszhangot váltott ki. Ferdinand von Richthofen német földrajztudós és Sven Hedin svéd felfedező szerint Przsevalszkij nem a tényleges Lop-nórhoz jutott el, hanem a Tarim egy másik sós mocsaras kiöntéséhez. A földrajzi vitát ízléstelen politikai utózöngék kísérték. A vitát Grum-Grzsimajlo és Obrucsev orosz földrajzi utazók vizsgálatai zárták le, amelyek tisztázták, hogy a Lop-nór lényegében egy vándorló tó, amely kiterjedése és földrajzi elhelyezkedése szoros összefüggésben van a Tarim folyó vízhozamával és gyakori mederváltoztatásaival.
.jpg)
1879–1880-ban eljutott a Kuku-nór tóhoz, majd átkelve a Tien-san hegységen behatolt Tibet északkeleti részébe. Szeretett volna eljutni a titokzatos városba Lhászába, azonban ez a tibetiek ellenállása miatt nem valósulhatott meg. 1883-1885 között Kjahtából indulva és a Góbi sivatagot átszelve eljutott Alashanba, a Tien-san hegység keleti vonulataiba, majd ismét a Jangcéhez. Visszafelé a Kuku-nór tó felé ment és expedícióját az Iszik-köl tó mellett fejezte be Hotan városában. Utazásai során hatalmas, addig a térképen fehér foltként számon tartott területeket tárt fel; természettudományos gyűjteménye számos addig ismeretlen fajjal gazdagította a tudományt. Sikerült fellelnie többek között a vadon élő kétpúpú tevét, vad jakok csordáit, és a róla elnevezett Przsevalszkij-lovat és antilopot. Przsevalszkij 1888-ban halt meg ötödik expedíciójának előestéjén Karakol városában, az Iszik-köl tó partján. Kísérői tanácsa ellenére forralatlanul itta a Csu folyó vizét, hastífuszt kapott és néhány nappal expedíciója megkezdése előtt meghalt. A cár rendeletére a várost ezután Przsevalszkra keresztelték. Emlékművét Szentpéterváron emelték, hatalmas gránittalapzaton mellszobra, alatta pedig egy expedíciós felszereléssel megterhelt teve bronzszobra látható.
Városi legenda[szerkesztés]
Egy elterjedt legenda szerint Przsevalszkij házasságon kivüli gyermekeként született Sztálin.[1] A legenda részben a két férfi hasonló arcvonásain alapul, de talán szándékos propaganda erőfeszítések is segítették, hogy Sztálint a szláv eredet mítoszával ruházzák fel.[2] Przsevalszkij valójában nem járt Grúziában.
Magyarul[szerkesztés]
- Zajzánból Khámin át Tibetbe és a Sárga Folyó forrásvidékére Nikoláj Mihájlovics Przseválszkij harmadik útja Közép-Ázsiába; ford. Csopey László; Franklin, Bp., 1884 (Utazások Könyvtára)
- Szergej Hmelnyickij: Przsevalszkij utazásai; ford. Gellért György; Művelt Nép, Bp., 1953
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 'Thoughts after the exhibition or who are you, Joseph Stalin'. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 4.)
- ↑ S.V. Anuchkov Stalin, Mustache of Przhevalsky and Great Duchess Anastasia
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolay Przhevalsky című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források[szerkesztés]
- Hmelnyickij: Przsevalszkij utazásai, 1953, Művelt Nép Könyvkiadó
További információk[szerkesztés]
- Kyrill Kunakhovich, "Nikolai Mikhailovich Przhevalsky and the Politics of Russian Imperialism", in "IDP News", Issue No. 27 (accessed 2007-01-31)
|
