Jak
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora pliocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Pihenő példányok
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Sebezhető Van háziasított változata: házi jak       
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Bos grunniens (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jak témájú kategóriát. |
A jak (Bos grunniens) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.[1]
Tartalomjegyzék
Neve[szerkesztés]
Az állat neve, a „jak” a tibeti nyelvből származik. A tibetiek yag-nak nevezik ennek az állatnak a bikáját, a tehenét pedig bri-nek vagy nak-nak. Azonban a nem tibetiek számára a jak mindkét nemű állatra utal.
1766-ban, Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus Bos grunniens tudományos név alatt írta le az állatot; magyar jelentése: „hörgő ökör”; manapság viszont ezt a taxonnevet főleg a házi állományra használják. A vad jak, a Bos mutus = „néma ökör” megnevezést kapta.
Rendszertana[szerkesztés]
A szóban forgó állat a Bos-fajok egyike, tehát rokonságban áll a szarvasmarhával (Bos primigenius). A mitokondriális DNS-vizsgálatoknak nem sikerült kimutatniuk a jaknak a pontos evolúciós történetét.
Egyik feltételezés szerint a jak és az őstulok - a szarvasmarha őse -, körülbelül 1-5 millió éve divergálódtak; más feltételezés szerint a jaknak a legközelebbi rokonai a bölények (Bison).[2] Oroszország keleti részén talált csontok, melyek a fosszilis Bos baikalensishez tartoztak és igen hasonlítanak a mai jakéra, arra utalva, hogy közeli rokonok voltak. Ebből egyes kutatók arra következtetnek, hogy az amerikai bölény (Bison bison) egy ilyen jakszerű, talán éppen a Bos baikalensis lehetett.[3]
Egyes rendszerezők szerint, ennek a tuloknak két alfaja van: a vadjak (Bos grunniens mutus) és a házi jak (Bos grunniens grunniens). 2003-ban, a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúrabizottság (ICZN) elhatározta, hogy a vadjak esetében használható a binomiális név, a Bos mutus;[4] ez pedig egyre elterjedtebbé vált.[1][3][5] Azokat a helyeket kivéve, ahol a vadjakot alfajnak tekintik, a jaknak nincsen elismert alfaja.
Előfordulása[szerkesztés]
A vadjak főbb állományai Tibet északi, valamint Csinghaj nyugati részein fordulnak elő. Egyes állományok megtalálhatók a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület legdélebbi részein, valamint az indiai Ladakhban. Nagyon kis csordáit megtalálták Nyugat-Tibetben, Kelet-Csinghajban, egészen a szecsuani Huanglongig. Korábban Nepálban és Bhutánban is élt, viszont ezekben az országokban kiirtották; itt csak a házi alakja maradt meg.[1]
Megjelenése[szerkesztés]
Hengeres szarva először kifelé, azután előre és felfelé, illetőleg a vége ki- és hátrafelé hajlik. Fülei kicsinyek. Szőrzete hosszú fürtökben lóg alá, majdnem a földet éri. Farka olyan, mint a lóé. Színe barnásfekete, háta hosszában ezüstszürke sávval. Leginkább a szarvasmarhára hasonlít. A bika 3,5 méter hosszú (75 cm farkhosszal) és körülbelül 1,9 méter marmagasságú. A tehén valamivel kisebb, 2,25 méter hosszúságot (szintén farkával együtt) és 1,6 méter marmagasságot ér el. Az egyik legnagyobb tulokfaj; a gaur (Bos gaurus) után a második legnagyobb marmagasságú tulok.[6][7][8][9][10][11]
Tenyésztett állományban előfordul fehér állat is, de általában fekete színű.
Életmódja[szerkesztés]
Az eredeti élőhelyei a 3000-5500 méter közötti tengerszint fölötti magasságokon van. A magas hegységeket és fennsíkokat kedveli. A fűfélékben és palkafélékben dús legelőket választja élőhelyül; a növényzetben szegényebb sztyeppeszerű helyeket kerüli.[12]
Természetes állapotában, a jak kisebb csordákban vándorol. A csordák tehenekből, borjaikból és néhány fiatal bikákból állnak. Az idősebb bikák magányosak, vagy legfeljebb 6 fős csapatban járnak. Ha kicsinyeiket védik vagy a párzási időszak van, akkor agresszíven viselkednek, másképp messze elkerülik az embert.[3]
Szaporodása[szerkesztés]
A jaktehén 9 hónapig vemhes, az állat 6-8 év alatt fejlődik ivaréretté.
Háziasítása[szerkesztés]
A hidegebb ázsiai tartományokban szelídített háziállatként tartják, tenyésztik. Majd minden részét felhasználják. Így tejét, húsát, bőrét, szőrét, sőt járomba is fogják. Hosszú, selyemszőrű farkát annak idején a török pasák jelvényül alkalmazták. A többi szarvasmarhafélével könnyen kereszteződik.
Képek[szerkesztés]
Igába fogott házi jakok Tibetben
Jakokkal szántanak Tibetben
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. május 12.)
- ↑ Guo, S. (2006). „Taxonomic placement and origin of yaks: implications from analyses of mtDNA D-loop fragment sequences”. Acta Theriologica Sinica 26 (4), 325–330. o.
- ↑ a b c (2009) „Bos grunniens and Bos mutus (Artiodactyla: Bovidae)”. Mammalian Species 836, 1–17. o. DOI:10.1644/836.1.
- ↑ International Commission on Zoological Nomenclature (2003). „Opinion 2027. Usage of 17 specific names based on wild species which are predated by or contemporary with those based on domestic animals (Lepidoptera, Osteichthyes, Mammalia): conserved”. Bulletin of Zoological Nomenclature 60, 81–84. o.
- ↑ (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645. o. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006.
- ↑ Nowak, R. (1999). Walker's Mammals of the World, 6th Edition, Volume II. Baltimore: Johns Hopkins University Press (quoted in Oliphant, M. 2003. "Bos grunniens" (On-line), Animal Diversity Web. Accessed 4 April 2009)
- ↑ Boitani, Luigi (1984). Simon & Schuster's Guide to Mammals. Simon & Schuster/Touchstone Books, ISBN 978-0-671-42805-1
- ↑ Archivált másolat. [2009. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
- ↑ Burnie D and Wilson DE (eds.) (2005). Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife. DK Adult, ISBN 0789477645
- ↑ Buchholtz, C. (1990). True Cattle (Genus Bos). pp. 386–397 in S. Parker, ed. Grzimek's Encyclopedia of Mammals, Volume 5. New York: McGraw-Hill Publishing Company. (quoted in Oliphant, M. (2003). Bos grunniens (On-line), Animal Diversity Web. Accessed 4 April 2009)
- ↑ Wild yak photo – Bos mutus – G13952. ARKive. Retrieved on 2012-12-19.
- ↑ (1996) „Distribution, status, and conservation of wild yak Bos grunniens”. Biological Conservation 76 (1), 1–8. o. DOI:10.1016/0006-3207(96)85972-6.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 21.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Yak című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
További információk[szerkesztés]
Vadjak[szerkesztés]
- ARKive – images and movies of the wild yak (Bos grunniens)
- AnimalInfo.Org: Animal Info – Wild Yak
- Large photo gallery with >100 pictures of the wild yak
Házi jak[szerkesztés]
- International Yak Association (IYAK)
- European Yak Association (EYAK)
- Article on Yak breeds in FAO archives
- Yaks: The Official Animal of Tibet
- Yak Genome Database
Taxonazonosítók
