Havasi kecske
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Oreamnos americanus (Blainville, 1816) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Havasi kecske témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi kecske témájú médiaállományokat és Havasi kecske témájú kategóriát. |
A havasi kecske (Oreamnos americanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemének egyetlen képviselője. A havasi kecske nem a házikecske, hanem a zergék rokona. Szakálla is inkább toroksörény.
Tartalomjegyzék
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 120-160 centiméter, farokhossza 10–20 cm, marmagassága hímeknél 90 cm, nőstényeknél 80 cm; testsúlya 46–140 kg; a nőstény átlagosan 10-30%-kal kisebb a hímnél.[1] Hosszú, gyapjas, fehér bundája és szakálla van; szeme, patája, szarva és orra fekete. Teste vaskos, lába rövid, szarva tőrszerű, hátrafelé hajló; koponyája keskeny, törékeny; a bak combján vastag a bőr.
Elterjedése[szerkesztés]
Délkelet-Alaszka, Dél-Yukon, Brit Columbia, Délnyugat-Alberta, Washington egyes részei, Idaho és Montana sziklás hegyi régióiban él a fahatár felett.
Életmódja[szerkesztés]
Nagyon jól mászik és ugrik. Patáinak éles a széle, a belseje meg olyan rugalmas, mint a gumi, könnyen rátapad a kövekre. Nagy termete ellenére óriásiakat tud ugrani egyik sziklapárkányról a másikra. Nem ritkák az öt métert meghaladó ugrások sem. Ha olyan sziklapárkányra kerül, ami a semmiben végződik és hátrálni sem tud, akkor a hátsó lábára áll, mellső lábával a sziklafalnak támaszkodva megfordul és nyugodtan visszamegy. Nyáron túlnyomórészt füveket és sásféléket eszik, nappal, este és néha holdfényes éjszakákon is aktív. Télen fásszárúak egyes részeit eszi; a mohák és zuzmók egész évben a táplálékához tartoznak.
Természetes ellenségeként csak a puma és a barna medve jöhet szóba, bár egy felnőtt havasi kecske tőrszerű szarvaival még ezeknek is veszélyes ellenfél. Bár inkább olyan magasságba menekül, ahová egyetlen ragadozó sem teszi a lábát. Jóval több áldozatot követelnek közülük a kőomlások és a lavinák. A havasi kecske prémje sűrű, finom piheszőrökből és hosszú fedőszőrökből áll. Ezért jól bírja a téli fagyot, a nyári meleget viszont nehezen viseli, s hogy lehűljön, gyakran felkeresi azokat a helyeket, ahol nem olvad el a hó és beássa magát.
Szaporodása[szerkesztés]
Az üzekedési időszakon kívül külön bak- és nősténycsordákban él. Az üzekedés tél közepén zajlik. Ilyenkor a bak a szarva tövénél lévő mirigyeinek váladékával megjelöli nőstényét. A bakok ritkán harcolnak, ennek megfelelően a koponyacsontok és a szarvak viszonylag törékenyek. Ha mégis harcolnak, akkor nem a fejüket csapják össze, hanem megpróbálnak hegyes, 20 cm-nél hosszabb szarvukkal a másik testébe vagy a combjába szúrni. Ennek megfelelően a hímek irhája igen vastag, főleg a combokon, ahol akár 2 cm vastag is lehet. Ezek a harcok néha mégis súlyos sérülésekhez, sőt halálhoz is vezethetnek. Ennek következménye, hogy a bak egy nőstény támadását védekezés nélkül elviseli, és hagyja magát elűzni, mert egyébként is saját utódát veszélyeztetné. Az ilyen üldözések gyakoriak, mert a gidákat őrző anyakecskék igen agresszívek, és erre szükségük is van, mert a gidákat állandóan fenyegetik a fajtársak hegyes szarvai.
A vemhességi idő 6 hónap, az ellés nyár közepén zajlik. Általában csak egyetlen utód születik. A gida születése után pár nappal már követni tudja anyját a hegymászásban. A nőstények és a kicsinyek a következő párzási időszakig "gyermeknevelő csoportot" alkotnak. Az ivarérettséget 2,5 évesen érik el, pont a téli üzekedés idején.
Képek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- A.W.F. Banfield: The Mammals of Canada. University of Toronto Press, 1974, ISBN 0-8020-2137-9
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
- Helmut Lingen Großes Lexikon der Tiere. Lingen Verlag, 1989, Köln.
- Charlie Bood: A természet csodái 1. Interprint Kft. 1990. ISBN 963-02-7705-0
- Mountain Goat Hunts
További információk[szerkesztés]
|
- ↑ Nowak, R. M. (1999). Mountain goat Pages 1212–1213 in Walker's Mammals of the World. Volume 1. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, USA and London, UK.
