Száj- és körömfájás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
A száj- és körömfájás vírusa
Vírusbesorolás
Csoport: IV. csoport
Pozitív szálú ssRNS vírusok
Család: Picornaviridae
Nemzetség: Aphthovirus
Típusfaj
A száj- és körömfájás vírusa
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz A száj- és körömfájás vírusa témájú kategóriát.

A száj- és körömfájás latinul, vagyis tudományos nevén aphtae epizooticae egy erősen ragályos, olykor halálos, a párosujjú patás állatokat fenyegető vírus (Aphthovirus) okozta betegség. A kórokozó fő áldozatai a szarvasmarha, a disznó, a birka vagy a kecske, valamint bivaly és szarvas, de elefánt és sün is megkaphatja; a lovat, ami nem párosujjú patás, a vírus nem támadja meg.

Igen ritkán a vírus az embert is megfertőzheti, de a fertőzöttek akkor is elég gyorsan felépülnek influenzához hasonló rosszullét érzésével, lázzal, hányással, a szájfal lekopásával és felhólyagzással járó tüneteik megszűntével. Emberek közötti fertőzés eddig még nem fordult elő, sokkal gyakoribb, hogy a vírust hordozó egyén egy állatot fertőz meg.

Nyálkahártya egy beteg marha szájában

Egyes esetekben a betegségre hajlamos fertőzött állat nem mutatja a betegség tüneteit. Ezek az egyedek a betegség hordozóivá válnak. Más állatok is hordozhatják a betegséget, amire példa a kutya esete 1952-ben (Kanadában) ami fertőzött csontokkal terjesztette a kórt, és a farkas a Szovjetunióban[1]

Tünetek[szerkesztés]

A betegség inkubációs (lappangási) ideje 2-12 nap. A betegség magas lázzal kezdődik, ami két-három nap alatt gyorsan lecsökken. A beteg állat szájának nyálkahártyáján hólyagzás jelenik meg, ami csurgó, vagy habos nyálazást eredményez és nagy valószínűséggel a táplálkozás fájdalmassá tételével étvágyvesztést is, ami miatt a felnőtt állat hónapokig tartó fogyásba kezd. Az állat lába hasonló hólyagzást mutat és az állat megsántul. A hímnemű állat heréje megdagad, a nőstény tejhozama pedig lényegesen lecsökken. Egyéb tünetek: gyengeség, hidegrázás. Bár a fertőzött állat a betegség lefolyása után végül is felépül egyesek esetében a betegség „szív-izom gyulladáshoz” (myocarditis) és halálhoz vezethet, különösen gyenge, például újszülött borjak esetében. Más állatokat a vírus (aszimptomatikusan) nem támadja meg: ezek a betegség hordozóivá válnak.

Kiszakadt hólyagok egy száj- és körömfájásban szenvedő disznó lábán.

A vírus terjedési módjai[szerkesztés]

  • Leggyakoribb terjedési mód: közvetlen érintkezés a fertőzött és egészséges állatok között (csordán belül)
  • levegőben közvetlen állatok közötti kontaktus nélkül: szél és útijármű forgalom révén
  • az állatok gondozói ruházata közvetítésével
  • fertőzött takarmánnyal való kontaktus útján
  • pocsolyavíz, nyers állati húsmaradvány és fertőzött állati húsmaradványokat tartalmazó táplálékpótlék
  • marhák esetén fertőzött bika ondója útján

A vírus megmarad hideg körülmények között (például fagyasztott húsban), de elpusztul a hőtől, szárazságtól és a fertőtlenítőktől.

A fertőzött állatok 2-3 hét alatt felépülhetnek, a betegség elszigetelésének érdekében azonban a beteg állatokat előbb vesztegzárba, vagyis egészségügyi zárlatba (angolul quarantine)[2] teszik, majd elpusztítják, húsukat pedig megsemmisítik. Olyan személyeket, akik fertőzött területen jártak, fertőtlenítik ruházatukkal együtt, gyakran fertőtlenítő folyadékot tartalmazó kádon való átsétálás távolítja el a cipőtalpon megtelepedett vírusokat.

A cikknek az angol nyelvű Wikipedia 2010. augusztus 27-i verziója a következő járványokról jelent:

A 2001-es brit járvány során a fertőzésveszély miatt a Nagy-Britanniából kiutazókat a repülőtereken fertőtlenítették Európa szerte. Ilyenkor a járműforgalmat is korlátozták a fertőzött és az egészséges területek között.

Védőoltás[szerkesztés]

Jelenleg nincs olyan általános oltóanyag, amellyel meg lehetne előzni a száj- és körömfájás minden változatát, nemcsak azért, mert a betegségnek hét szérum-típusa (angolul serotype) ismeretes[3] és bármelyikre kifejlesztett szérum a többire hatástalan lenne, hanem azért is, mert a vírus gyorsan változik és az ellenszer kifejlesztésének és az állatok beoltásának költsége magasabb lehet, mint a fertőzés alkalmankénti kitörésekor fellépő költségek.

Az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) három országtípust különböztet meg védelem szempontjából: „betegség jelenléte védőoltással vagy anélkül”, „betegségmentesség védőoltással”, és „betegségmentesség védőoltás nélkül”. Ennek a harmadik kategóriának az országai státusza persze a legelőnyösebb a húskivitel szempontjából.

A védőoltás kifejlesztésére irányuló munka, folytatódik. Az eredetileg kifejlesztett oltóanyag a vírus holt állatok megmintázásából szerzett anyagot használt, ami ahelyett, hogy segített volna, olykor valódi járványhoz vezetett. Az 1970-es években felfedezték, hogy egy szérum a vírus egyetlen kulcs-fehérjéjéből is kifejleszthető, és így csak az oltóanyag nagy mennyiségbeli előállításának a problémája várt még megoldásra; 1981-re ez is sikerült és június 18-án az amerikai kormány kijelentette a száj- és körömfájás elleni védelem oltóanyagának sikeres előállítását szintetikus úton.

Hivatkozások és jegyzetek[szerkesztés]

  1. Graves, Will. Wolves in Russia: Anxiety throughout the ages, 222. o. (2007). ISBN 1550593323. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 27. 
  2. A quarantine, vagy magyarosított formában karantén szó az olasz nyelvből származik és a hajók 40-napos kikötési zárlatára hivatkozik
  3. http://copus.org.uk/page.asp?id=1253 Archiválva 2007. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Foot and Mouth Virus Information

Irodalom[szerkesztés]

Az angol nyelvű Wikipédia listája