Szanszkrit nyelv
| Szanszkrit (saṃskṛtam) | |
| Terület | Ázsia |
| Színhelye és használata | India és Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia egyes részei |
| Beszélők száma | 6106 anyanyelvként (1981); 194 433 idegen nyelvként (1961) fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Indoiráni nyelvek Indoárja nyelvek szanszkrit nyelv |
| Írásrendszer |
|
| Rang | nincs az első 100 között |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | India |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | sa |
| ISO 639-2 | san |
| ISO 639-3 | san |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szanszkrit nyelv témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája az Indiai kultúra |
|---|
 |
| Történelem |
| Népek |
|
Hagyományok
|
|
Művészet
|
|
Egyéb
|
| Kultúra portál
|
A szanszkrit nyelv (/saṃskṛtā vāk/ संस्कृता वाक्), illetve annak korábbi formája, a védikus óind, az indoeurópai nyelvcsalád indo-iráni csoportjába tartozik. Az egyik legősibb indoeurópai nyelv, az Észak-Indiát az i. e. 2. évezredben meghódító indoárják nyelve volt, [1] az egyik köznyelvi változatából származnak a mai észak-indiai indoárja nyelvek. Az ókori India és a hindu vallás máig használt, szoros szabályok közé szorított, de választékos és művészi liturgikus nyelve. Tudományos és költői nyelvként hasonló szerepet tölt be az indiai kultúrában, mint a latin és az ógörög az európaiban, központi szerepe van a hindu, a dzsainista és a buddhista hagyományokban. A nevében található „kri” igető azonos eredetű a latin creare (teremteni) igével. Legközelebbi rokona az óiráni avesztai nyelv volt. A szanszkrit és az óperzsa nyelv még igen közel álltak egymáshoz, mára azonban a belőlük kialakult modern nyelvek révén (→ perzsa nyelv és ind nyelvek) már eltávolodtak egymástól.
A szanszkrit nyelv ősisége ellenére tehát nem holt nyelv. Napjainkban a hindu liturgián túl használatos például a szépirodalomban is, továbbá egyes számítások szerint több ezerre tehető azon bráhmanáknak a száma, akik anyanyelvi szinten beszélik. [2] A nyelv vizsgálatát Európában meglehetősen későn, a 18. században kezdték meg, mivel a bráhmanok által tanulmányozott tudományokat titkos tanoknak tartották.
Tartalomjegyzék
Név[szerkesztés]
A szanszkrit nyelv elnevezése a szanszkrit sáṃskṛta melléknévből származik, melynek jelentése: összeszerkesztett, kifinomult. A szó töve a saṃskar, melynek jelentése: rendezni, összerakni, elkészíteni. Melléknévi értelemben használt szóként a kifejezés csak az epikus és klasszikus költészetben, a Manusmrti-ben és a Mahabharata-ban jelenik meg.
A szó mindig is a kifinomult, kulturális nyelvre vonatkozott, mely definíció szerint „szent” és „kifinomult” célokat szolgált. A szanszkrit nyelvnek ezt a változatát papok, az uralkodói réteg és a tudósok használták, a nép nyelvével ellentétben, melyre prākṛta-ként hivatkoztak, és ami több dolgot is jelenthet, többek között: természetes, közönséges.
Hangrendszer, ragozás[szerkesztés]
Hangrendszerében fellelhetők (a többi indoeurópai nyelvtől eltérően) a hehezetes zöngés mássalhangzók /gh, dh, bh/ és megkülönbözteti a rövid és hosszú magánhangzókat /i, í stb/. Ez lehetővé teszi az ógöröghöz, latinhoz hasonló időmértékes verselést. A névszók három nemet különböztetnek meg: hímnem, nőnem, semlegesnem. Az egyes és többes szám mellett létezik a kettős szám is. (dualis → ógörög, ószláv, mai nyelvek közül szlovén, alsó-szorb, felső-szorb)
Források, írás[szerkesztés]
A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű szöveg a Rigvéda (/ṛgveda/ ऋग्वेद), amely része a korai hinduista kánonnak (Védák). (Valójában a védák nyelve nem szanszkrit, hanem a szanszkrithoz nagyon közel álló és vele közös őstől származó védikus óind. A tényleges szanszkrit nyelv az i. e. 4. században kristályosodott ki.)
A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták. Mivel a szanszkrit nyelvet igen hosszú időn át hatalmas területen használták, szanszkrit írás nem létezik; különböző korokban és területekben más-más ábécét használtak a leírására. A mellékelt ábrán a Dél-Indiában, tamil nyelvterületen szanszkrithoz használt grantha írás látható; manapság leggyakoribb az észak-indiai dévanágari (devanāgarī देवनागरी) ("istenvárosi") nevű betűírás, amely feltételezések szerint az i. e. 9. sz.-i föníciai ábécére vezethető vissza. Az írás balról jobbra olvasandó. A szanszkrit nyelvben leggyakoribb "a" hangot mássalhangzó után nem jelöli külön jellel- abugida írásrendszerek - tehát egy t hangot jelölő karakter ta-nak olvasandó, mint szókezdő betű azonban két jele is van a dévanágariban.
Nyelvi példák[szerkesztés]
A Bhagavad-gíta első versszaka:
| धृतराष्ट्र उवाच
धर्मक्षेत्रे कुरुक्षेत्रे समवेता युयुत्सवः
मामकाः पाण्डवाश चैव किम अकुर्वत संजय ||
dhṛtarāṣṭra uvāca
dharma-kṣetre kuru-kṣetre samavetā yuyutsavaḥ
māmakāḥ pāṇḍavāś caiva kim akurvata sañjaya ||
Dhritarástra így szólt: Óh, Szanydzsaja, mit tettek fiaim és Pándu fiai, miután harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen? |-
Példamondat az emberi jogok egyetemes nyilatkozatából (kiejtés egy anyanyelvi beszélőtől):
Sarvē mānavāḥ svatantratāḥ samutpannāḥ vartantē api cha, gauravadrśā adhikāradrśā ca samānāḥ ēva vartantē. Ētē sarvē cētanā-tarka-śaktibhyāṁ susampannāḥ santi. Api ca, sarvē’pi bandhutva-bhāvanayā parasparaṁ vyavaharantu.
Kutatásának története[szerkesztés]
A nyelv vizsgálatát Európában meglehetősen későn, a XVIII. sz.-ban kezdték meg, mivel a bráhmanok által tanulmányozott tudományokat titkos tanoknak tartották.
A 18–19. században tévesen feltételezték, hogy a szanszkrit nyelv volt az indoeurópai nyelvek őse. Ez a nézet elsősorban Adolph Picket elmélete volt, aki Írországot, és az íreket próbálta etimológiailag az árjákkal kapcsolatba hozni. [3] August Schleicher (1831–1868) volt az első aki szakított azzal, hogy a szanszkrit alak szerepeljen, mint egy szó legrégibb formája, hanem ehelyett rekonstruálható PIE (proto-indoeurópai) nyelvi alapgyököket állapított meg. [4]
Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Makkay Indoeurópai 158. o.
- ↑ Vekerdi Világ nyelvei
- ↑ Pictet Celtic Sanscrit
- ↑ Makkay Indoeurópai 35. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Vekerdi Világ nyelvei: Vekerdi József. Világ nyelvei. Budapest: Akadémiai kiadó, 1294., 1296. o. (2000). ISBN 963-05-7597-3
- ↑ Makkay Indoeurópai: Makkay János. Az indoeurópai népek őstörténete. Gondolat•Budapest (1991). ISBN 963-282-418-0
- ↑ Pictet Celtic Sanscrit: Adolphe Pictet: De l'affinité des langues celtiques avec le Sanscrit. 1837.
További információk[szerkesztés]
Idegen nyelven:
- Links to Sanskrit resources
- A világ nyelvei. Akadémiai Kiadó (1999). ISBN 963-05-7597-3
|
