Védák
A Védák (szanszkrit: वेद = tudás, szent ismeret) vagy védikus irodalom India legrégibb irodalmi emlékei, a hinduizmus legfontosabb forrása, a hagyomány alapján az univerzum ezoterikus bölcsessége. Elfogadása a hindu ortodoxia kritériuma.[1] A Védák egyet jelentenek a srutival, azaz a szent és örök igazság, kinyilatkoztatás formájában.
Azokat az ősi indiai eredetű vallásokat – pl. a buddhizmus és a dzsainizmus – amelyek elutasítják a Védákat, násztikáknak (tagadóknak), míg azokat, amelyek a Védákat végső tekintélynek tekintik, ásztikának, azaz ortodoxnak tekintik. Ezen ortodox gondolkodók többsége úgy tartja, hogy a négy Véda "személytelen", tehát nem Isten szava (ahogy azt a zsidók és keresztények tartják a Bibliáról), hanem öröktől fogva létező megtestesülése a személyes törvényhozó felett álló egyetemes törvénynek. [1]
Vannak azonban, akik szerint a Véda-szövegeket Isten személyesen adta át a kiválasztott risiknek. Ez utóbbi elmélet hívei hajlamosak olyan későbbi, szektás nézőpontokat is képviselő szövegeket is a sruti-irodalomba sorolni, melyeket állításuk szerint Visnu, Siva vagy Dévi nyilatkoztatott ki egy arra érdemes személynek. [1]
Tartalomjegyzék
Részei[szerkesztés]
Négy Véda[szerkesztés]
A Véda vagy Védák kifejezés magában foglalja a négy szamhitát (vagy szanhitát = gyűjteményt), azaz a Védák tényleges magját:
- Rigvéda-szamhita, (himnuszok)
- Számavéda-szamhita, (dalok)
- Jadzsurvéda-szamhita, (áldozati formulák)
- Atharvavéda-szamhita, (mágikus formulák)
Szűkebb értelemben a Véda csak a négy szamhitát jelenti.[1]
Későbbi részek[szerkesztés]
A négy Védához a papok később további részeket, úgynevezett bráhmana-, áranjaka- és upanisad-szövegeket csatoltak.
- Bráhmana-gyűjtemény
- Kb. Kr. e. 1000-től Kr. 600-ig a Bráhmanák (szertartások, rituális szövegek, értelmezések).
- Misztikus és szimbolikus elmélkedések; ún. erdei szövegek, azaz az erdőkben élő szerzetesek által tanulmányozandó értekezések
- Upanisadok-gyűjtemény
- A következő réteget (kb. Kr. e. 700-tól Kr. u. 500-ig) az Upanisádok (filozófiai, misztikus, titkos tanítások) alkotják.
- az Ájur Véda az egészséges élet tudományát,
- a Dhanur Véda a hadtudományokat és a harcművészeteket,
- a Gándharva Véda a zene és a tánc tudományát,
- a Szthápatja Véda pedig a matematikát és a mérnöki tudományokat mutatja be.
Nem része a Védáknak[szerkesztés]
A Mahábhárata (amelynek egy része a Bhagavad-gíta), a Rámájana és a Puránák, (így a Bhágavatam is) mind szmriti (szent hagyományok), nem képezik a Védák részét.
Keletkezése[szerkesztés]
| A sorozat témája Hinduizmus |
|---|
 |
|
Hindu források
|
|
Összehasonlítása
más világvallásokkal |
|
Kapcsolódó fogalmak
|
|
Szanszkrit szavak
|
A hinduk szerint a Véda időtlen; évezredekkel ezelőtt nyilatkoztatott ki ama risik, azaz látnokok számára, akiknek nevei megtalálhatók a szövegekben. [1]
A Védák keletkezését több korábbi tudós Kr. e. 6000–4000 közötti időpontra tette, azonban ma már elfogadottabb álláspont egy jóval későbbi időszak.
A gyűjteményben szereplő nyílt csillagászati utalások alapján a legősibb Véda, a Rigvéda eredeti keletkezését a Kr. e. 3. évezredre tehetjük. [1]
Ősi memorizációs technikákra (vikriti[2]) támaszkodva e szövegek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Sőt, mivel rituális értéke csak az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra élőszóban áthagyományozott szövegnek volt, azért még az írás megjelenése után is, egészen a legutóbbi időkig (azaz több ezer éven keresztül), szinte kizárólag szájról szájra őrződtek meg e szövegek.
Az iratok[szerkesztés]
- Szamhita-gyűjtemény
A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből /szamhita/) állnak. A Rigvéda-szamhita himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda ősi dallamokat, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda.
A himnuszok és imák az istenekhez szólnak, többek között az ősi Áditjákhoz (Varunához, Mitrához és Arjamanhoz), Agnihoz, Indrához, az Éghez (Djausz) és a Földhöz (Prithivi), a Naphoz (Szúrja), a Szélhez s még számos istenhez. A himnuszok körülbelül negyedét Indra istennek szentelték.
- Bráhmanák
A szintén sruti-irodalomhoz tartozó bráhmanák nagyszámú, szertartás-magyarázatokkal kapcsolatos szövegeket tartalmaznak, de megtalálhatók benne egyes mítoszok korai változata is. [1]
- Áranjakák, Upanisadok
Jóllehet az árnajakákat és az upanisadokat is a kinyilatkoztatott tudáshoz sorolják, jellegüket tekintve jócskán eltérőnek látszanak. Szövegeiket olyan személyek írták, akik a társadalmi életről lemondva egész életüket a spirituális gyakorlatoknak és misztikus felismeréseknek szentelték. Az upanisadokat védántának, vagyis a "Véda végének" is nevezik: e szövegek képezik a védikus irodalom utolsó részét. [1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba
- ↑ forizslaaszlo.com: A Vikriti. [2009. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
Források[szerkesztés]
- Baktay Ervin. India Bölcsessége – Szanátana Dharma (Reprint). KönyvFakasztó, 245-248. o.. ISBN ISBN 963-9302-45-7 (1943)
- Szanszkrit líra. Szerkesztette Vekerdi József (Budapest : Európa könyvkiadó, 1988, ISBN 9630745186)
- A teremtés himnusza in Fórizs László: Rigvéda – teremtéshimnuszok (Budapest : FLI, 1995, ISBN 963-853-4915)
- Joanna Jurewicz: A világ teremtése a Nászadíja-himnuszban in Keréknyomok 2013/7, 7–22]
- Gaál Balázs – Tóth Ibolya: Varuna-himnuszok – Válogatás a Rigvéda irodalmából. (Budapest : TKBF, 2001, ISBN 9630076551)
- Hosszú, mély sötétség (Dírghatamasz)
- Apām Napāt, Dīrghatamas and the Construction of the Brick Altar. Analysis of RV 1.143
- Klasszikus upanisadok II. A Brihadáranjaka és a Cshándógja upanisad Védikus szanszkrit eredetiből fordította, jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátta Fórizs László (Budapest : Filosz, 2016, ISBN 978-963-984-1307)
- Németh Péter: A Védák matematikája - Tattva Tudományos folyóirat (Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola)
Idegen nyelven:
- Veda and Vedic ritual – Materials for the study of Vedic ritual (in English & Dutch)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
