Szóösszevonás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szóösszevonás a szóalkotás, azon belül a mozaikszó-alkotás egyik fajtája, amelynek során két vagy több szó részleteiből jön létre új szó. A szóösszetételtől abban különbözik, hogy nem egész szavak kapcsolódnak egymáshoz, hanem csak egy-egy kiragadott részlet, a betűszótól pedig abban, hogy a szavak nagyobb elemei vesznek részt az új szó létrehozásában.

Szóösszevonás az eredeti szavak bármely része között történhet, legyen az önálló morféma vagy egy morféma részlete. A szóösszevonás gyakori szóalkotási mód, a neologizmus fontos eszköze. A Wikipédia elnevezés is szóösszevonással keletkezett, a wiki és az enciklopédia szavakból.

Terminológia[szerkesztés]

A tipikus szóösszevonások a többszavas kapcsolatokból nagyobb egységeket őriznek meg. Gyakran tulajdonnevek (pl. Magyar Hajózási Részvénytársaság > Mahart), de akadnak köztük köznevek is (pl. maszek, matfiz, viszlát, számtech). Jelentésük megegyezik az összetevők együttesének jelentésével.[1]

A szóösszevonást megkülönböztetjük az alábbiaktól:

  • Szóalakvegyülés esetén az egyik szó eleje a másik szó végével kapcsolódik össze, a kiindulási szavak rokon értelműek, és az eredmény is az, pl. ordít X kiabál > ordibál, csokor X bokréta > csokréta, zavar X kerget > zargat, rémít X ijeszt > rémiszt.[1] – Ennek a jelenségnek másik neve a kontamináció, de ez utóbbi bővebb jelentésben is használatos: egyrészt a szóösszerántással együttesen, másrészt mondások keveredésére.
  • Szóösszerántás esetén szintén az egyik szó eleje kapcsolódik össze a másik végével, ugyanakkor eltérő jelentésű szavak olvadnak össze, új jelentésű szót alkotva, pl. cső X orr > csőr, levegő X ég > lég, citrom X narancs > citrancs, motor X hotel > motel, csatorna X alagút > csalagút.[1]
  • A betűszó (vagy akronima, inicializmus) csak szókezdő betűkből, illetve hangokból áll. A szóösszevonás a betűszókkal és az egyéb mozaikszókkal együtt alkotja a mozaikszók tágabb csoportját. – Ezt a felosztást alkalmazza többek közt a Magyar grammatika,[1] valamint A magyar helyesírás szabályai.[2]

Létezik olyan felosztás is, amely a szóösszevonás elsődleges, tipikus jelentését nevezi mozaikszónak, a szóalakvegyülést pedig nem a fenti altípusaként, hanem önálló típusként tartja számon.[forrás?] Az Idegen szavak és kifejezések szótára[3] a mozaikszót az akronima kifejezéssel azonosítja.

Változatai[szerkesztés]

A szóösszevonásoknak számos változata létezik:

  • A tipikus esetben a szavak eleje kapcsolódik egymáshoz: magán + szektor: maszek.[4]
  • Az egyik szónak több részletét is tartalmazza: könnyű + elméjű: könnyelmű.
  • Az egyik szót egészében tartalmazza: gyújtó + fa: gyufa.
  • Az említett két speciális esetben az egyik szó eleje és a másik szó vége kapcsolódik egymáshoz: zengő + tambura: zongora (eredetileg zengura).
  • A szavak egy közös részlet mentén is kapcsolódhatnak: motor + hotel – ez azonban az előzőhöz is sorolható, amikor az egyik szó elejéhez a másik vége kapcsolódik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Magyar grammatika (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2006, 346–349. o.)
  2. A magyar helyesírás szabályai. Impresszum Kiadó, 83. o. 
  3. Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Akadémiai Kiadó, 37. o. (2002) 
  4. A híg + anyag: higany esetén mondhatjuk, hogy a két szó eleje kapcsolódik egymáshoz, de a híg ugyanúgy tekinthető a szó végének is.

Források[szerkesztés]

  • Magyar grammatika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2006, 345–349. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]