Birtokos névmás

A grammatikában a birtokos névmás olyan élőre vagy élettelenre utal, amely viszonyban áll egy grammatikai személlyel: a beszélővel/beszélőkkel (1. személy), a mondottak címzettjével/címzettjeivel (2. személy) vagy azzal/azokkal, aki(k)ről/ami(k)ről szó van (3. személy). Az első entitást birtoknak nevezik, a másodikat birtokosnak. A birtokos névmás jelentést sűrít, egyetlen szóval nevezve meg a birtokost és utalva a birtokra. A két entitás közötti viszonyt általánosan birtokviszonynak nevezik, de akármilyen olyan típusú viszonyt is kifejezhet, melyet a magyar nyelv grammatikáiban a birtokos jelzőnek nevezettnek megfelelő mondatrész fejez ki. A birtokos névmás a birtokos determinánssal is rendelkező nyelvekben az ezzel ellátott főnevet helyettesítheti, a magyarban pedig a birtokos személyjellel ellátottat.

A magyar nyelvben

A magyarban a birtokos névmás alaktanilag a személyes névmásból jött létre. Előtte rendszerint jelen van a határozott névelő. Alakjai a következők:

Birtokos(ok)	Birtok(ok)	1. személy	2. személy	3. személy
Egy birtokos	Egy birtok	az enyém	a tied/tiéd	az övé
	Több birtok	az enyéim	a tieid/tiéid	az övéi
Több birtokos	Egy birtok	a mienk/miénk	a tietek/tiétek	az övék
	Több birtok	a mieink/miéink	a tieitek/tiéitek	az övéik

A birtokos névmások megkaphatják a esetragokat, melyek ugyanúgy kapcsolódnak hozzájuk, mint a főnevekhez, valamint névutókkal is szerkeszthetők: enyémben, tiednek, mienkkel, tieitekhez, övéikből, enyém alatt, tied fölött stb.

Az udvarias megszólításban a birtokviszony kifejezésére nem a birtokos névmásokat használják, hanem a birtokjellel ellátott személyes névmásokat:

Birtokos(ok)	Birtok(ok)	maga	ön
Egy birtokos	Egy birtok	a magáé	az öné
	Több birtok	a magáéi	az önéi
Több birtokos	Egy birtok	a maguké	az önöké
	Több birtok	a magukéi	az önökéi

Egyéb szavaknak is van a birtokos névmásokéhoz hasonló jelentésük. Ilyenek a saját szó birtokos személyjeles alakjai (Ez a sajátom = Ez az enyém), valamint a birtokjeles visszaható névmás, amely a birtokos személyének kiemelésére szolgál: Ez a magamé.

Néhány más nyelvben

Az angol nyelvben

Az angolban vannak birtokos determinánsok, és ezekből származó birtokos névmások. Az előbbiek csak melléknévi, az utóbbiak csak főnévi értékűek. Csupán egyetlen névmás alakja azonos a neki megfelelő determináns alakjával: Has Rory got his ticket? ’Rory megkapta a jegyét?’ → I've got my ticket. Has Rory got his? ’Én megkaptam a jegyemet. Rory megkapta az övét?’. Ebben a nyelvben a birtokos névmást nem használják névelővel. E névmások teljes sora az alábbi:

• egy birtokos:

mine ’az enyém/enyéim’;

yours ’a tied/tieid/magáé/magáéi, az öné/önéi’;

his ’az övé/övéi’ (hímnemű birtokos);

hers ’az övé/övéi’ (nőnemű birtokos);

• több birtokos:

ours ’a mienk/mieink’;

yours ’a tietek/tieitek/maguké/magukéi, az önöké/önökéi;

theirs ’az övék/övéik’.

Megjegyzések:

• Az angol birtokos névmások a magyarokkal ellentétben nem jelölik a birtok számát.
• Egyes szám harmadik személyben külön alakok vannak a birtokos neme szerint.
• Második személyben egyetlen birtokost, és többet is ugyanaz az alak nevez meg.

Az angolban a névszóragozás csaknem kihalt. Egyes mondattani funkciókat a fenti alakok elöljárószóval fejeznek ki, másokat csak magukban, a mondatbeli helyük és a kontextus révén. Példák:

Is this diary yours? ’A tied/Magáé/Öné ez a napló?’ – névszói állítmány névszói része;

Has Rory got his? ’Rory megkapta az övét?’ – tárgy;

Your room is different from ours ’A te/ti/maga/maguk / Az ön/önök szobája különbözik a mienktől’ – képes helyhatározónak megfelelő mondatrész.

A francia nyelvben

A franciában is különbözik a birtokos névmások alakja a nekik megfelelő determinánsokétól. A névmásokat csaknem mindig határozott névelő előzi meg. Alakjaik:

Birtokos(ok)	Birtok(ok)	Nem	1. személy		2. személy		3. személy
Egy birtokos	Egy birtok	hn.	le mien	az enyém	le tien	a tiéd	le sien	az övé
		nn.	la mienne		la tienne		la sienne
	Több birtokos	hn.	les miens	az enyéim	les tiens	a tieid	les siens	az övéi
		nn.	les miennes		les tiennes		les siennes
Több birtokos	Egy birtok	hn.	le nôtre	a miénk	le vôtre	a tiétek/magáé/maguké / az öné/önöké	le leur	az övék
		nn.	la nôtre		la vôtre		la leur
	Több birtok	hn., nn.	les nôtres	a mieink	les vôtres	a tieitek/magáéi/magukéi / az önéi/önökéi	les leurs	az övéik

A francia birtokos névmások jelölik a birtok számát és nemét (a nem kivételével több birtok esetében), valamint a birtokos személyét és számát, de nem jelölik ennek a nemét.

Ebben a nyelvben nincs névszóragozás. A birtokos névmások elöljáró nélkül fejezik ki a névszói állítmány névszói részét és a tárgyat, egyéb funkciókat pedig elöljáróval. Példák:

C’est ton opinion ; ce n’est pas du tout la mienne ’Ez a te véleményed; egyáltalán nem az enyém’ – névszói állítmány névszói része;

J’avais oublié mes gants de ski ; Victor m’a prêté les siens ’Otthon felejtettem a síkesztyűmet ; Victor kölcsönadta nekem az övét’ – tárgy;

Tu as déjà écrit à tes parents ; moi, je n’ai pas encore écrit aux miens ’Te már írtál a szüleidnek; én még nem írtam az enyéimnek – részeshatározónak megfelelő mondatrész.

A román nyelvben

A román birtokos névmás a determináns megfelelőjéből alakul úgy, hogy eléje helyezik az ún. birtokos névelőt. Alakjai a következők:

Birtokos(ok)	Birtok(ok)	Nem	1. személy		2. személy		3. személy
Egy birtokos	Egy birtok	hn., sn.	al meu	az enyém	al tău	a tiéd	al său	az övé
		nn.	a mea		a ta		a sa
	Több birtok	hn.	ai mei	az enyéim	ai tăi	a tieid	ai săi	az övéi
		nn., sn.	ale mele		ale tale		ale sale
Több birtokos	Egy birtok	hn., sn.	al nostru	a miénk	al vostru	a tiétek	al lor	az övék
		nn.	a noastră		a voastră		a lor
	Több birtok	hn.	ai noștri	a mieink	ai voștri	a tieitek	ai lor	az övéik
		nn., sn.	ale noastre		ale voastre		ale lor

A román birtokos névmások sem jelölik a birtokos nemét, viszont minden alak jelöli a birtok számát és nemét.

A lor alak azonos a személyes névmás többes szám birtokos esetű és egyben részes esetű alakjával. Egyébként egyes szám harmadik személyű birtokos esetében a birtokos névmások helyett a birtokos névelős egyes szám 3. személyű személyes névmások birtokos esetű alakjait lehet használni, azzal az előnnyel, hogy így a birtokos neme is jelölve van. Megfelelési párok:

al său (hímnemű vagy semleges nemű birtok) ’az övé’ = al lui (hímnemű birtokos), al ei (nőnemű birtokos);

a sa (nőnemű birtok) ’az övé’ = a lui, a ei;

ai săi (hímnemű birtok) ’az övéi’ = ai lui, ai ei;

ale sale (nőnemű vagy semleges nemű birtok) ’az övéi’ = ale lui, ale ei.

A románban van ugyan névszóragozás, de viszonylag szegény alakokban. A birtokos névmások rendszerében csak egy esetrag van, az is két esetet jelöl, a birtokost és a részest, csak a több birtokra utaló alakokban van meg (kivéve a többes szám 3. személyű alakokat), és nem a determináns veszi fel, hanem a birtokos névelő: alor mei/mele ’az enyéim (vkije/vmije), az enyéimnek’, alor tăi/tale ’a tieid (vkije/vmije), a tieidnek’ stb. Ezekkel az alakokkal elöljáró nélkül birtokos jelzőt (pl. bucuria alor mei ’az enyéim öröme’) és részeshatározót fejeznek ki: Le-am spus alor noștri ’Megmondtam a mieinknek’. Egyéb funkciókat az elöljáróval ellátott alapalakokkal (melyeket a román grammatikák tárgyesetűeknek tekintenek) és birtokos/részes esetű alakokkal fejeznek ki: pe al meu (hn., tárgyeset) ’az enyémet’, cu a ta (nn., tárgyeset) ’a tiéddel’, împotriva alor săi (hn., birtokos eset) ’az övéi ellen’, datorită alor noști (hn., részes eset) ’a mieinknek köszönhetően’.

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben

A közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvekben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) ugyanazokat a szavakat használják birtokos determinánsokként és birtokos névmásokként. Alakjaik az alábbiak::

Birtokos(ok)	Birtok(ok)	Nem	1. személy		2. személy		3. személy
							hn. birtokos	nn. birtokos
Egy birtokos	Egy birtok	hn.	moj	az enyém	tvoj	a tiéd	njegov	nje(zi)n	az övé
		nn.	moja		tvoja		njegova	nje(zi)na
		sn.	moje		tvoje		njegovo	nje(zi)no
	Több birtok	hn.	moji	az enyéim	tvoji	a tieitek/ magáéi/ magukéi, az önéi/ önökéi	njegovi	nje(zi)ni	az övéi
		nn.	moje		tvoje		njegove	nje(zi)ne
		sn.	moja		tvoja		njegova	nje(zi)na
Több birtokos	Egy birtok	hn.	naš	a miénk	vaš	a tiétek/ magáé/ maguké, az öné/ önöké	njihov		az övék
		nn.	naša		vaša		njihova
		sn.	naše		vaše		njihovo
	Több birtok	hn.	naši	a mieink	vaši	a tieitek	njihovi		az övéik
		nn.	naše		vaše		njihove
		sn.	naša		vaša		njihova

Ezeken a névmásokon kívül van egy visszaható birtokos névmásnak is nevezett, svoj, -a, -e, svoji, -e, -a, amely csak az alany birtokára/birtokaira utal, annak nemétől, számától és személyétől függetlenül. Példa mondatban: Mi se brinemo za svoj posao, a vi se pobrinite za svoj ’Mi a mi dolgunkkal törődünk, ti meg törődjetek a tietekkel’.

Ezekben a nyelvekben a birtokos névmások jelölik a birtok nemét és számát, valamint az egyes szám 3. személyű birtokos nemét. A nőnemű birtokost megnevezőnek két változata van.

Ezekben a viszonylag fejlett névszóragozású nyelvekben a birtokos névmásokat általában úgy ragozzák, mint a mellékneveket. Hét eset van, melyeket nemtől és számtól függően négy vagy öt különböző alak jelöl. Egyes alakoknak változataik is vannak. Példának íme az 1. személy egyes szám hímnemű névmás ragozása:

• alanyeset és megszólító eset (élő és élettelen) / tárgyeset (élettelen): moj (nulla ragos);
• birtokos eset (élő és élettelen ) / tárgyeset (élő): mojeg(a) / mog(a);
• részes eset és locativus: mojem(u) / mom(e);
• eszközhatározói eset: mojim.

A mondattani funkciókat az esetragok egyedül vagy elöljárókkal társítva fejezik ki.

Források

• (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
• (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1 (Hozzáférés: 2018. október 7)
• (románul) Bărbuță, Ion et al. Gramatica uzuală a limbii române (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. ISBN 9975-74-295-5 (Hozzáférés: 2018. október 7)
• (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2018. október 7)
• (franciául) Delatour, Yvonne et al. Nouvelle grammaire du français (Új francia grammatika). Párizs: Hachette. 2004. ISBN 2-01-155271-0 (Hozzáférés: 2018. október 7)
• (angolul) Eastwood, John. Oxford Guide to English Grammar (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, ISBN 0-19-431351-4 (Hozzáférés: 2018. október 7)
• (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
• (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2018. október 7)
• (franciául) Szende, Thomas – Kassai, Georges. Grammaire fondamentale du hongrois (A magyar nyelv alapvető grammatikája). Párizs: Langues & Mondes – L'Asiathèque. 2001. ISBN 2-911053-61-3