Kánaáni nyelvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kánaáni nyelvek
Nyelvcsaládafroázsiai nyelvcsalád
   Sémi
    középső sémi
     északnyugati
      kánaáni nyelvek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kánaáni nyelvek témájú médiaállományokat.

A kánaáni nyelvek az afroázsiai nyelvcsaládban a középső-sémi ág ÉNy-i csoportjába tartoznak. A legtöbb közülük viszont már a Kr. e. 1. évezred végén kihalt. Többnyire azokat a nyelveket soroljuk ide, amelyeket az ókori népek Kánaán régiójában beszéltek, úgymint az izraeliták, a föníciaiak, az ammóniak, a moábiták, az edomiták, továbbá azok a népcsoportok, törzsek akiket a Biblia összefoglaló néven kánaánitáknak nevez.

Nyelvi források[szerkesztés]

Elsődleges források a Biblián kívül, a kánaáni szavak és szóalakok az egyiptomi Amarna-levelekben és a kánaáni feliratok, például:

Felosztás[szerkesztés]

Három fő csoportba vagy dialektusba sorolják a kánaáni nyelveket:[1]

Észak-Kánaán-i:

Dél-Kánaán-i:

Egyéb (más lehetséges kánaáni nyelvek):

  • ugariti (kihalt)
  • amorita (kihalt)
  • ekroni vagy filiszteus sémi. Nem összetévesztendő a korábbi filiszteus nyelvvel
  • Deir Alla. Nevét az ÉNy-i jordániai ásatás helyszínéről kapta

Írás[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Rendsburg 1997, Waltke & O'Connor 1990
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kanaanäische Sprachen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Canaanite_languages című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.