Szkepticizmus
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2015 áprilisából) |
A szkepticizmus (a görög „σκέπτεσθαι”, szkepteszthai szóból, melynek jelentése körbenézni, megfontolni) szónak több, egymással rokon jelentése van:
- a köznyelvi használat szerint a hitetlenkedés, kételkedés szinonimája
- filozófiai szkepticizmus – filozófiai irányzat, amely kritikusan vizsgálja, hogy az érzékek által közvetített valóság és a szerzett tudás mennyiben feleltethető meg a valóságnak, illetve ismerheti-e bárki a tökéletes igazságot;
- tudományos szkepticizmus – tudományos vagy gyakorlati állásfoglalás, amelyben valaki az olyan állítások valóságosságát kérdőjelezi meg, amelyeket nem igazol a tudományos módszer.
Tartalomjegyzék
Köznyelvi értelemben[szerkesztés]
- kételkedő hozzáállás általában, vagy valamilyen meghatározott jelenséggel kapcsolatban
- elv, amely szerint a valódi tudás bizonytalan
- a szisztematikus kételkedés módszere[1]
Filozófiai szkepticizmus[szerkesztés]
A filozófiai szkepticizmus az ókori görög filozófiában gyökeredzik. A görög szkeptikusok bírálták a sztoikusokat, dogmatizmussal vádolták őket. A szkeptikusok számára a logikán alapuló vita elfogadhatatlan volt, mivel maga is olyan prepozíciókra épült, amelyek nem mondhatóak hamisnak vagy igaznak további prepozíciókra való építés nélkül. Ezenkívül azt is állították, hogy két prepozíció nem építhet egymásra, mivel ezzel egy ördögi kört hoznának létre. A szkeptikusok ezért a logikát megbízhatatlan eszköznek tekintették, ami épp annyi problémát okoz, mint amit állítása szerint megoldott. Az igazság ennek ellenére nem szükségszerűen elérhetetlen, sokkal inkább egy olyan képzet, ami nem létezik tiszta formájában. Bár a szkeptikusokat vádolták azzal, hogy megtagadják az igazság létezésének lehetőségét, lehetséges, hogy csak egy olyan kritikai iskola volt, melynek követői szerint a filozófusok még nem találtak rá az igazságra.
A filozófiai szkepticizmus különválasztható mérsékelt és radikális ágakra (pontosabban, inkább attitűdökre). A mérsékelt szkepticizmus kételkedés a világ érzékelésének módjában, a dolgok tulajdonságaiban; alapkérdése: „tényleg olyan-e a világ, amilyennek érzékeljük és elgondoljuk?”
A radikális szkepticizmus - részben az előző kérdések által felvetett megfontolásokból kiindulva - magát a létezést is megkérdőjelezi, alapkérdése: „létezik-e egyáltalán a világ, léteznek-e az érzékszervek által észlelt dolgok?”. Az ókorban már mindkét irányzatnak voltak képviselői; középkori szerzőknél azonban Descartes színre lépéséig csak erősen mérsékelt szkepticizmus érhető tetten a forrásokban.
A modern filozófiai szkepticizmus gyakori érvei és problémái az álomargumentum és az „agyak a tartályban” problémakör. Ezek többségét már Descartes is említi műveiben (Értekezés a módszerről, ill. Szabályok az értelem vezetésére). Emiatt Descartest egyes szerzők a modern szkepticizmus előfutárának vagy vezéralakjának is tartják, noha Descartes világosan elhatárolta magát tőlük, s az általa idézett szkeptikus érvek éppen az abszolút bizonyosság elérésére irányultak.
A szkepticizmus szoros kapcsolatban van a relativizmussal, noha a két felfogás nem ugyanaz. Dióhéjban mondva, a szkeptikus erősen kételkedik benne, hogy bármi is szigorú értelemben egyáltalán igaz lenne, amit bárki állít, a relativista szerint pedig gyakorlatilag bármilyen kijelentés igaz lehet (a megfelelő szemszögből nézve). Gyakorlati szempontból azonban a szkeptikus és a relativista is elveti azt a hitet, hogy a kijelentéseknek abszolút, örök érvényű igazságot lehet tulajdonítani, ennyiben a jelentős elméleti különbség ellenére sokszor gyakorlati hasonlóságot lehet találni az érvelésben vagy bevettnek számító állítások tagadásában.
Tudományos szkepticizmus[szerkesztés]
A tudományos szkepticizmus tizennyolcadik századi gyökerekkel bíró, de a huszadik században megszerveződött mozgalom, világnézet és filozófia, melynek követői más eszmék kritikai megközelítését hirdetik a természettudomány elveire támaszkodva. A „tudományos” szkeptikusok úgy vélik, a világot csak empirikus módon megszerzett, megbízható és meggyőző bizonyítékok alapján lehet megismerni. A tudományos módszer is erre épít, ezért hívják a mozgalmat tudományos szkepticizmusnak.
A tudományos szkeptikus irodalom olyan területek állításait vizsgálja, mint például az alternatív gyógymódok, természetfeletti (állítólagos) képességek és jelenségek, kriptozoológia, összeesküvés-elméletek és egyéb olyan területek, ahol rendkívüli állításokkal szembesül az ember.[2][3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Merriam-Webster Enciklopédia: "Skepticism"
- ↑ Gardner, Martin. Fads and Fallacies in the Name of Science. Dover (1957). ISBN 0-486-20394-8
- ↑ Skeptics Dictionary Alphabetical Index: Abracadabra to Zombies. skepdic.com. (Hozzáférés: 2014. május 24.)
Források[szerkesztés]
- Antik szkepticizmus - Cicero- és Sextus Empiricus- szövegek, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1998, ISBN 9639165050
További információk[szerkesztés]
- Paul Newall: Epistemology.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
