II. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem
| Károly Vilmos Ferdinánd | |
.JPG) | |
| Született |
1735. október 9. Wolfenbüttel |
| Meghalt |
1806. november 10. (71 évesen) Ottensen (napjainkban Hamburg városrésze) |
| Sírhely | braunschweigi dóm |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége |
 .svg/20px-Flag_of_Prussia_(1892-1918).svg.png){kind=small} porosz (német) |
| Fegyvernem | lovasság |
| Rendfokozata | field marshal |
| Csatái | hétéves háború, napóleoni háborúk |
| Kitüntetései |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei |
Princess Philippine Charlotte of Prussia I. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Károly Vilmos Ferdinánd témájú médiaállományokat. | |
Károly Vilmos Ferdinánd (németül: Karl II. Wilhelm Ferdinand (Braunschweig-Wolfenbüttel)) braunschweigi herceg, I. Károly braunschweigi herceg és Philippine Charlotte porosz hercegnő legidősebb fia. (1735. október 9. – 1806. november 10.)
1775 óta a porosz hadseregben szolgált és részt vett a hétéves háborúban, ebben a franciákat több ízben megverte. Vilmos, Cumberland hercegének parancsnoksága alatt küzdött az észak-német hadjáratban. Első győzelmét a hastenbecki csatában aratta (1757. július 7.) egy gyalogsági ezred élén. Már ekkor megmutatkozott tehetsége, főként a nem szabályos, irreguláris hadviselés terén.
A francia forradalom kitörése után a porosz-osztrák sereg fővezérévé tették és ebben a minőségében bocsátotta ki a francia emigránsok sürgetésére 1792. július 25-én azt a híres kiáltványt, melyben a párizsi köztársasági érzelmű ellenzéket s különösen a jakobinusokat halállal, Párizs városát teljes lerombolással fenyegette. (Koblenzi kiáltvány) Ezzel a fenyegetéssel egyébként XVI. Lajos király ügyének csak ártott.
A csatatéren kezdetben szerencse kísérte, Longwyt és Verdunt is elfoglalta; de azután Dumouriez ellen a sikertelen valmyi ágyúzás után semmi eredményt sem volt képes felmutatni. Ezek után fegyverszünetet kötött s visszavonult (szeptember 20.). Ezután is harcolt a franciák ellen és Mainzot foglalta tőlük vissza, sőt Kaiserslautern mellett le is győzte őket, de a sikereket túlságos óvatossága és pedantériája miatt nem aknázta ki, így 1794-ben tisztségéről lemondott.
Évek múlva, 1806-ban a porosz király az idős herceget még egyszer a hadsereg élére állította, ami szerencsétlen választásnak bizonyult. A herceg a jéna-auerstädti csatában megsebesült és szeme világát elvesztette, mire Braunschweigbe vitette magát, ahonnan azonban a franciák nemsokára elűzték. Így messze hazájától halt meg.
1874-ben Braunschweigben lovas szobrot állítottak emlékének.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles William Ferdinand, Duke of Brunswick című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források[szerkesztés]
|
