1948
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
1948 más naptárakban | |
Gergely-naptár | 1948 |
Ab urbe condita | 2701 |
Bahái naptár | 104 – 105 |
Berber naptár | 2898 |
Bizánci naptár | 7456 – 7457 |
Buddhista naptár | 2492 |
Burmai naptár | 1310 |
Dzsucse-naptár | 37 |
Etióp naptár | 1940 – 1941 |
Hindu naptárak | |
Vikram Samvat | 2003 – 2004 |
Shaka Samvat | 1870 – 1871 |
Kali-juga | 5049 – 5050 |
Holocén naptár | 11948 |
Iráni naptár | 1326 – 1327 |
Japán naptár | 2608 (Jimmu-korszak) |
Kínai naptár | 4644–4645 |
Kopt naptár | 1664 – 1665 |
Koreai naptár | 4281 |
Muszlim naptár | 1367 – 1368 |
Örmény naptár |
1397 ԹՎ ՌՅՂԷ |
Thai szoláris naptár | 2491 |
Zsidó naptár | 5708 – 5709 |
Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század
Évtizedek: 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek
Évek: 1943 – 1944 – 1945 – 1946 – 1947 – 1948 – 1949 – 1950 – 1951 – 1952 – 1953
Tartalomjegyzék
Események[szerkesztés]
Január[szerkesztés]
- január 1. – A British Railways létrehozása.
- január 4. – Burma függetlenségének kikiáltása.
- január 22. – Ernest Bevin, az Egyesült Királyság külügyminisztere az Alsóházban tartott felszólalásában javaslatot tesz a Nyugati Unió egy formájára.
- január 28. – A Szovjetunió és a Lengyelország kormánya kölcsönös áruszállítási hitelegyezményt ír alá.[1]
- január 30. – Indiában meggyilkolják Mahátma Gandhit.
Február[szerkesztés]
- február 10. – Szovjet–jugoszláv–bolgár tárgyalások Moszkvában a Balkáni-föderáció terveiről.
- február 13. – A csehszlovák kormány ülésén a nemzeti szocialista miniszterek tiltakoznak a nemzetbiztonsági testület parancsnokának önkényes eljárása ellen, aki a testület nyolc tisztségviselőjét a Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) embereivel akarta felváltani. (A kormány dönt az intézkedés visszavonásáról, de a végrehajtást Václav Nosek belügyminiszter szabotálja.)[2]
- február 18. – Magyarország megköti a Szovjetunióval a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést.
- február 20. – A kormány rendkívüli ülésén a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt, a Csehszlovák Néppárt és a Demokrata Párt miniszterei benyújtják lemondásukat, tiltakozva a belügyminiszter törvénytelen eljárása ellen.[2]
- február 21–23. – A Román Kommunista Párt és a szociáldemokrata párt központi bizottságainak együttes pártértekezletén sor kerül az egyesülésre, így a RKP-ból és a PSD balszárnyából megalakul a Román Munkáspárt (Partidul Muncitoresc Român), melynek első titkára Gheorghe Gheorghiu-Dej.
- február 23. – A csehszlovák belügyminisztérium jelentést tesz közzé a nemzeti szocialista párton belüli „államellenes összeesküvés” leleplezéséről.[2]
- február 25. – Edvard Beneš köztársasági elnök elfogadja a polgári pártok minisztereinek lemondását, s Klement Gottwalddal az élen kinevezi az új kormányt.[2]
- február 26. – Jozef Lettrich lemond a Szlovák Nemzeti tanács elnöki posztjáról, utóda a kommunista párti Karol Šmidke.[2]
Március[szerkesztés]
- március 3. – Csehszlovákiában a nemzeti szocialista párt Csehszlovák Szocialista Párttá alakul át.[2]
- március 4. – Horthy Miklóst tanúként a nemzetközi törvényszék elé idézik[3] Edmund Veesenmayer háborús bűnös perében.[4]
- március 5–7. – Az MSZDP kongresszusán kizárják a Kéthly Anna-féle szárny tagjait és a pártvezetést megbízzák, hogy az Magyar Kommunista Párttal kezdjen tárgyalásokat egy egységes munkáspárt létrehozásáról.
- március 9. – A csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa irányelvet ad ki a gyárak és a vállalatok „reakciós elemektől” való megtisztításához.[5]
- március 10. – Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter tisztázatlan körülmények között kizuhan a külügyminisztérium egyik ablakán, és belehal sérüléseibe.[6]
- március 14. – Az első Kossuth-díjak átadása.
- március 17. – A Nyugat-európai országok aláírják a Brüsszeli Egyezményt.
- március 18–19. – Moszkva visszarendeli Jugoszláviából a szovjet szakértőket. (A szovjet–jugoszláv konfliktus kezdete.)
- március 20. – Az első választások Szingapúrban
- március 25. – Magyarországon államosítják a száz főnél többet foglalkoztató üzemeket.
- március 27. – A szovjet kormány „kispolgári-nacionalista elhajlással” vádolja meg a Jugoszláv Kommunista Párt (JKP) vezetését.[7]
- március 28. – Parlamenti választások Romániában.
- március 31. – Megszüntetik a Budapesti Értéktőzsdét.
Április[szerkesztés]
- április 1. – Az MSZDP 32 országgyűlési képviselőjét visszahívja az Országgyűlésből.
- április 3. – Az Egyesült Államok meghirdeti az Európai Újjáépítési Programot (Marshall-segély).
- április 4–5. – A Nemzeti Parasztpárt elnökének ismét megválasztják Veres Pétert.
- április 12–13. – A JKP KB elveti a szovjet kormány által megfogalmazott vádakat.[7]
- április 13. – Az újonnan megválasztott román parlament elfogadja az ország új alkotmányát, amely május 1-jei hatállyal lép életbe.
- április 17. – A Csehszlovák Kommunista Párt és a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt vezetősége közös nyilatkozatban jelenti be a munkásosztály marxista–leninista alapokon való egyesítésének szükségességét.[6]
- április 17–18. – A Független Kisgazdapárt elnökének Dobi Istvánt választották.
- április 28.
- A csehszlovák alkotmányozó nemzetgyűlés törvényt fogad el az 50 alkalmazottnál többet foglalkoztató vállalatok államosításáról.[6]
- Újabb államosítási törvényt fogadnak el Jugoszláviában. (Az államosítás és az állami ellenőrzés a kisipari termelésre is kiterjed. Ezzel is bizonyítják, hogy a JKP szocialista tulajdon- és osztályviszonyok kialakítására törekszik.)[7]
Május[szerkesztés]
- május 6. – Budapesten megszűnik a lengyel–magyar kulturális kapcsolatok terén tevékenykedő Magyar Mickiewicz Társaság.
- május 7. – Létrehozzák a Községi Élelmiszer-kereskedelmi RT-t, ismertebb nevén a KÖZÉRT-et.
- május 9. – A csehszlovák alkotmányozó nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt, amely kitűzi a „szocializmus építésének perspektivikus célját”, továbbá leszögezi, hogy az országban népi demokratikus rendszer uralkodik, törvényesíti „a dolgozó nép hatalmát”, és kimondja a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságát. (A nemzeti kisebbségekről nem ejt szót.)[6]
- május 14. – Izrael kikiáltja függetlenségét, az ENSZ határozata alapján Palesztinát arab és zsidó államra osztják fel.[8]
- május 15. – Kitör az arab–izraeli háború.[8]
- május 30. – Csehszlovákiában lezajlanak a választások az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. (Az első „szocialista típusú” választáson a szavazók 89,2%-a voksol a Nemzeti Front jelöltlistáira.)[6]
Június[szerkesztés]
- június 2.
- Aláírják a magyar–szovjet katonai egyezményt.
- A végbemenő változásokkal azonosulni nem tudó, s nem akaró csehszlovák köztársasági elnök, Edvard Beneš lemond tisztéről.[6]
- június 3. – Pócspetriben egy tüntetés során életét veszti egy rendőr. Az eset koncepciós perében a jegyzőt halálra, a plébánost életfogytiglanra ítélik.
- június 4. – A csehszlovák nemzetgyűlés egyhangúlag Klement Gottwaldot választja elnökké.[6]
- június 8. – A nemzetközi körülmények változása miatt a CSKP KB új irányelveket fogad el a magyar kisebbséggel kapcsolatban, mely szerint a magyaroknak biztosítani kell a polgárjogokat, de nem szabad elismerni kisebbségi státusukat, illetve lehetővé tenni magyar politikai szervezet alakítását.[6]
- június 10–11. – A Román Munkáspárt plenáris ülésén meghatározzák a román belpolitika irányvonalát, továbbá elfogadják a Kominform Jugoszláviát elítélő dokumentumát, elutasítják a Marshall-tervet és megfogalmazzák a mezőgazdaság kollektivizálásáról és a fokozott iparosításról szóló határozatokat.
- június 11. – Romániában törvény születik a nagyipar, a bányászat, a biztosító- és a szállító vállalatok államosításáról.
- június 12. – A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt kongresszusain kimondják a két párt egyesülését: létrejön a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).
- június 14. – Csehszlovákiában Klement Gottwaldot beiktatják elnöki hivatalába.[9]
- június 15. – Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszünetet rendel el Palesztinában, az arab-izraeli háborús konfliktus véget ér, de a béke nem teljes.
- június 18. – A Budapest–Cegléd–vasútvonal töltésen futó új szakaszának átadásával megszűnik a Thököly úti halálsorompó.
- június 20–22. – A Kominform első Jugoszlávia-ellenes határozata, amelyet 28-án hoznak nyilvánosságra. (A nyílt szovjet–jugoszláv „hidegháború” kezdete.)
- június 24. – A berlini válság, mely során a szovjetek lezárják a Berlin nyugati zónáihoz vezető összes utat.
- június 25.
- A nyugati hatalmak útnak indítják az első repülőgépes segélyszállítmányt (berlini légihíd).
- A csehszlovák és a magyar kommunisták képviselőinek pozsonyi tárgyalásán a felek megállapodnak, hogy a csehszlovákiai magyarok visszakapják állampolgárságukat, és ugyanolyan jogokban részesülnek, mint a csehek és a szlovákok.[6]
- június 27.
- Prágában lezajlik a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítő kongresszusa.[6]
- Nyilvánosságra hozzák a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának (Kominform) egy héttel korábbi határozatát, amely elítéli a JKP-t, mert az szakított az osztályharc marxista elméletével, barátságtalan a Szovjetunióval. (A JKP KB nem küldött képvisetőket az ülésre.)[7]
- június 28. – Jugoszlávia hivatalosan kilép a Kominformból.
- június 30. – A JKP nyilatkozata szerint a Kominform bírálata helytelen és hamis állításokon alapul.[7]
Július[szerkesztés]
- július 2. – Romániában felállítják az Állami Tervbizottságot, amely – a gazdaság egységes, központi irányítására – 1949-re és 1950-re egyéves tervet, 1951-től kezdve ötéves terveket dolgoz ki.
- július 21–28. – A JKP V. kongresszusa megerősíti az addigi irányvonalat és vezetőséget.[7]
- július 31. – Lemondatják Tildy Zoltán köztársasági elnököt.
Augusztus[szerkesztés]
- augusztus 3.
- Szakasits Árpád lesz Tildy Zoltán utódja.
- Romániában kezdetét veszi az egyházi iskolák államosítása.
- augusztus 14. – Az NSZK történetének első választásán a jogosultak 78%-ának részvételével a CDU (31,0%) győz. Az első Bundestagba még az SPD (29,2%), az FDP (11,9%) és az NKP (5,7%) jut be több regionális párt mellett.
- augusztus 16. – A csehszlovák katolikus püspökök nyitrai konferenciáján memorandumot intéznek a kormányhoz, melyben a résztvevők fenntartásaikat fejezik ki az országban végbemenő fejlődéssel kapcsolatban.[6]
- augusztus 20. – Rákosi Mátyás Kecskeméten megtartott ünnepi beszédében egyértelműen és határozottan a szövetkezetesítés mellett foglalt állást, amikor kijelenti „Két út áll a magyar dolgozó parasztság előtt. Az egyik út a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás […] Ezen az úton a népi demokrácia nem mehet tovább.”[10]
- augusztus 25. – János barcelonai gróf – az Azor nevű jacht fedélzetén, amely San Sebastiánnal szemben horgonyoz – találkozik Francóval és beleegyezik, hogy rábízza a fiát, János Károlyt a tábornokra, aki a caudillo kívánsága szerint Spanyolországban fog tanulni.[11]
- augusztus 30. – Romániában létrehozzák a titkosrendőrséget.
Szeptember[szerkesztés]
- szeptember 3.
- Sezimovo Ústíban meghal dr. Edvard Beneš volt köztársasági elnök. (Szeptember 8-ai temetésén a résztvevők kinyilvánítják szembenállásukat a rendszerrel.)[6]
- Lengyelországban a „moszkvaiak” és a „partizánok” – azaz a háborús emigránsok és az illegalitásban harcoltak – közötti éles vita eredményeként Władysław Gomułkát elmozdítják a Lengyel Munkáspárt főtitkári székéből. (Megkezdődik a párt megtisztítása.)[1]
- szeptember 6. – Az Államrendőrség Államvédelmi Osztályából (ÁVO) létrehozzák a BM Államvédelmi Hatóságát (ÁVH)
- szeptember 8. – A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulása.
- szeptember 27–28. – A Csehszlovák Kommunista Párt és az eddig szervezetileg különálló Szlovák Kommunista Párt egyesülése, az egységes párt elnökévé Klement Gottwaldot, főtitkárává Rudolf Slánskýt választják.[6]
Október[szerkesztés]
- október 1. – A CSKP soraiban is tisztogatások kezdődnek a pártba befurakodott „karrieristák és megbízhatatlan elemek eltávolítására”.[6]
- október 7. – Párizsi autószalonon bemutatják az első Citroën 2CVt.
- október 12. – A csehszlovák kormány döntést hoz a magyar lakosok állampolgárságának visszaadásáról. (Ezzel megszűnik a csehszlovákiai magyarok több mint három éven át tartó teljes jogfosztottsága.)[6]
- október 14. – Csehszlovákiában érvénybe lép a népi demokratikus köztársaság védelméről szóló törvény.[6]
- október 15. – A müncheni I. bajor esküdtszék döntésével Hitler hagyatékát Bajorországra ruházza, többek között a Mein Kampf szerzői jogát is. (A könyv szerzői jogi védelme 2015. december 31-én járt le.)[12]
- október 25. – Csehszlovákiában megalakul az Egyházügyi Hivatal.[6]
- október 27. – A csehszlovák nemzetgyűlés elfogadja az 1949–53-as időszakra vonatkozó ötéves tervet.[6]
November[szerkesztés]
- november 17. – Az MDP Államvédelmi Bizottsága – Rákosi Mátyás javaslatára – határoz arról, hogy szovjet katonai és rendőrségi szakértőket kérnek, illetve magyar katona- és rendőrtiszteket küldenek a Szovjetunióba.[13]
- november 26. – A magyar országgyűlés elfogadja a nők egyenjogúsításáról szóló törvényt.
December[szerkesztés]
- december 1. – Romániában rendeletileg feloszlatják a görögkatolikus egyházat, és híveit „beolvasztják” a ortodox egyházba.
- december 10.
- Megalakul a Dobi-kormány, az új miniszterelnök Dobi István (a korábbi: Dinnyés Lajos).[14]
- Az ENSZ Közgyűlésén elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
- december 12. – Romániában kezdetét veszi a nemzetiségi politika új irányvonala.
- december 15. – Csehszlovákiában megjelenik az „Új Szó” című hetilap, négy évi kényszerszünet után az első szlovákiai magyar sajtóorgánum.[6]
- december 15–21. – Hosszas viták után Varsóban sor kerül a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt egyesülési kongresszusára, s a fúzió eredményeként létrejön a Lengyel Egyesült Munkáspárt (PZPR). (Az ifjúsági szervezetek egyetlen szervezetben, a Lengyel Ifjúsági Szövetségben (ZMP) egyesülnek. Csatlakozik a PZPR-hez a „Bund” Zsidó Szocialista Párt is.)[15]
- december 18. – Horthy Miklós és családja elhagyja Bajorországot.[4]
- december 23. – Tokióban kivégzik Tódzsó Hideki japán miniszterelnököt és 6 társát, mint háborús bűnöst.
- december 26. – Letartóztatják Mindszenty József hercegprímás-érseket.
Határozatlan dátumú események[szerkesztés]
- március – A krisztinavárosi Koronaőr utcát Kosciuszkó Tádé utcának nevezik át Tadeusz Kościuszko lengyel-amerikai szabadsághős tiszteletére.
- június – Németország nyugati övezeteiben bevezetik az új márkát.
- szeptember–november – A Kínai Néphadsereg „felszabadítja” Mandzsúriát (Északkelet-Kínát).
- az év folyamán –
- A Természetvédelmi Világszövetség megalapítása.
- A phenjani Sunan nemzetközi repülőtér megnyitása.
- december – Lengyelországban megszüntetik a kötelező beszolgáltatás 1946-ban bevezetett rendszerét.[16]
- az év végén – Goli otok szigetén a jugoszláv hatóságok internálótábort hoznak létre, ahová 1958-ig 16–18 ezer „nép ellenségét”, főleg Kominform-szimpatizánst zárnak be.[7]
Az év témái[szerkesztés]
Államok vezetőinek listája 1948-ban[szerkesztés]
1948 a tudományban[szerkesztés]
1948 a légi közlekedésben[szerkesztés]
1948 a vasúti közlekedésben[szerkesztés]
1948 a filmművészetben[szerkesztés]
- Bán Frigyes: Talpalatnyi föld
- Frank Capra: Államok szövetsége
- Vittorio De Sica: Biciklitolvajok
- John Huston: A Sierra Madre kincse
- Laurence Olivier: Hamlet
- Szőts István: Ének a búzamezőkről
- Orson Welles: Machbet
1948 az irodalomban[szerkesztés]
- Jerzy Andrzejewski: Hamu és gyémánt (regény)
- Kodolányi János: Vízöntő (avagy Vízözön)
- Norman Mailer: Meztelenek és holtak (regény)
- Irwin Shaw: Oroszlánkölykök (regény)
- Megszűnik a Sorsunk c. folyóirat
1948 a zenében[szerkesztés]
1948 a sportban[szerkesztés]
- A Csepeli Munkás TE nyeri az NB1-et. Ez a klub harmadik bajnoki címe.
- július 29. – augusztus 14. XIV. Nyári olimpiai játékok Londonban. 59 ország részvételével.
- január 30. – február 9. V. Téli olimpiai játékok St. Moritzban. 28 ország részvételével.
1948 a televízióban[szerkesztés]
1948 a jogalkotásban[szerkesztés]
Születések[szerkesztés]
- január 5. – Perényi Miklós, Kossuth-díjas magyar gordonkaművész, a nemzet művésze
- január 7. – Zmago Jelinčič Plemeniti szlovén, szlovén politikus, a Szlovén Nemzeti Párt (SNS) alapítója
- január 8. – Váradi Katalin, Hevesi Sándor-díjas magyar karmester († 2015)
- január 12. – Török Ádám, magyar fuvolista, énekes és dalszövegíró, a Mini frontembere.
- január 22. – Hoffmann Rózsa, magyar pedagógus, oktatáspolitkus
- január 24. – Németh Miklós, magyar politikus, miniszterelnök
- január 25. – Vikidál Gyula, Liszt Ferenc-díjas magyar énekes
- január 28. – Kern András, Kossuth-díjas magyar színész
- január 28. – Mikhail Baryshnikov orosz születésű amerikai balett-táncos, koreográfus, filmszínész
- január 31. – Kováts Kolos, Kossuth-díjas magyar operaénekes
- február 2. – Sunyovszky Szilvia, Jászai Mari-díjas magyar színésznő
- február 3. – Drapál János, magyar motorkerékpár-versenyző († 1985)
- február 4. – Alice Cooper, amerikai zenész
- február 4. – Wichmann Tamás, kilencszeres kenuvilágbajnok, kétszer olimpiai második, egyszer olimpiai harmadik helyezett, 37-szeres magyar bajnok
- február 12. – Raymond Kurzweil, amerikai feltaláló, író
- február 17. – Cserhalmi György, Kossuth-díjas magyar színművész, a nemzet színésze
- február 21. – Laczkovich Miklós, magyar matematikus
- február 28. – Rimóczi Imre magyar mikológus, egyetemi tanár
- március 3. – Böröczky József, magyar humorista, motorsport-szakkommentátor († 2011)
- március 9. – Lovász László, magyar matematikus, Magyar Tudományos Akadémia elnöke
- március 12. – Dienes Gábor, magyar festőművész († 2010)
- március 14. – Billy Crystal, amerikai színész
- március 17. – William Gibson, amerikai science fiction író
- március 17. – Bodnár Erika, Jászai Mari-díjas magyar színésznő
- március 21. – Papp Lajos, Széchenyi-díjas magyar szívsebész
- március 22. – Andrew Lloyd Webber, brit zeneszerző
- március 24. – Debreczeni Ferenc, Kossuth-díjas magyar zenész, doboz, az Omega tagja
- március 31. – Al Gore, amerikai politikus, USA 45. alelnöke
- április 6. – Grendel Lajos, Kossuth-díjas szlovákiai magyar író († 2018)
- április 17. – Ivánka Csaba, színész, rendező, zeneszerző, szövegíró, énekes († 1996)
- április 22. – Ġorġ Abela máltai jogász, politikus, köztársasági elnök
- április 24. – Szívós István, olimpiai és világbajnok magyar vízilabdázó
- április 25. – Andorai Péter Kossuth-díjas magyar színész, a nemzet színésze
- május 14. – Kállai Bori, magyar színésznő, érdemes művész
- május 19. – Grace Jones, amerikai modell, énekesnő és színésznő
- május 21. – Helyey László Jászai Mari-díjas magyar színművész († 2014)
- május 26. – Gálvölgyi János Kossuth-díjas magyar színész, parodista
- május 26. – Tarlós István, magyar mélyépítő mérnök, Budapest főpolgármestere
- május 27. – Presser Gábor, Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenész, énekes
- május 31. – Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics, Nobel-díjas belarusz írónő
- június 13. – Blaskó Péter, Kossuth-díjas magyar színész, a nemzet művésze
- június 18. – Schmidt Éva tudományos kutató, tanár, néprajztudós és nyelvész volt († 2002)
- június 22. – Cserháti Zsuzsa, magyar énekesnő († 2003)
- június 28. – Kathy Bates, Oscar-díjas amerikai színésznő
- július 3. – Pintér Sándor magyar rendőrtiszt, jogász, politikus, belügyminiszter
- július 4. – Verebes István Jászai Mari-díjas színész, rendező
- július 5. – Lojze Peterle szlovén politikus, kormányfő
- július 5. – Kű Lajos, olimpiai ezüstérmes magyar labdarúgó
- július 7. – Barta Tamás magyar gitáros, énekes, zeneszerző († 1982)
- július 9. – Szögi László magyar történész, levéltáros, könyvtáros, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója
- július 13. – El Kazovszkij, Kossuth-díjas magyar festőművész, díszlettervező († 2008)
- július 25. – Baka István, magyar költő, műfordító († 1995)
- július 25. – Fazekas Attila, képregényrajzoló, illusztrátor.
- július 30. – Jean Reno, francia színész
- augusztus 4. – Dinnyés József, magyar zeneszerző, előadóművész
- augusztus 4. – Papp János, magyar színész
- augusztus 4. – Bartha András, magyar üzletember, író, költő
- augusztus 8. – Cservenyák Tibor, olimpiai bajnok magyar vízilabdázó, edző
- augusztus 17. – Badari Tibor, Európa-bajnok ökölvívó († 2014)
- augusztus 23. – Jurij Ivanovics Jehanurov, ukrán politikus, 2005–2006 között Ukrajna miniszterelnöke
- szeptember 2. – Oszter Sándor, Kossuth-díjas magyar színművész
- szeptember 3. – Sáfár Anikó, magyar színésznő
- szeptember 6. – Hegedűs Csaba, olimpiai bajnok magyar birkozó, edző, sportvezető
- szeptember 8. – Kincses Veronika, Kossuth-díjas magyar opera-énekesnő
- szeptember 9. – Jacqueline Taïeb francia énekesnő
- szeptember 10. – Charles Simonyi, szoftverfejlesztő, a szándékorientált programozás (Intentional Programming, IP) kutatója
- szeptember 15. – Székely B. Miklós, Jászai Mari-díjas magyar színész
- szeptember 19. – Jeremy Irons, Oscar-díjas angol színész
- szeptember 20. – Baksa-Soós János, magyar előadó- és képzőművész, a Kex együttes alapítója és frontembere
- szeptember 20. – George R. R. Martin, amerikai író, forgatókönyvíró
- szeptember 29. – Theo Jörgensmann, klarinétművész
- szeptember 29. – Koroknay Géza színész († 2013)
- október 1. – Cságoly Ferenc, Kossuth-díjas magyar építész, egyetemi tanár
- október 8. – Johnny Ramone, amerikai gitáros, zenész († 2004)
- október 8. – Claude Jade, francia színésznő († 2006)
- október 11. – Verbőczy Antal, magyar költő († 1982)
- október 12. – Rick Parfitt, angol rockzenész, zeneszerző, gitáros (Status Quo) († 2016)
- október 17. – Raffay Ernő, magyar történész, államtitkár
- október 28. – Ördögh Szilveszter, író, műfordító († 2007)
- november 8. – Deák Bill Gyula, magyar bluesénekes
- november 14. – Károly walesi herceg
- november 15. – Droppa Judit Munkácsy-díjas textiltervező
- november 28. – Tamás Gáspár Miklós, filozófus
- december 2. – Gazda István tudománytörténész, a történelemtudomány kandidátusa, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója
- december 3. – Ozzy Osbourne, énekes
- december 14. – Lázár Kati, Kossuth-díjas magyar színésznő
- december 21. – Samuel L. Jackson, amerikai színész
- december 27. – Gérard Depardieu, francia színész
- december 31. – Donna Summer, amerikai énekesnő, többszörös Grammy-díjas († 2012)
- december 31. – Joe Dallesandro amerikai színész
Halálozások[szerkesztés]
- január 26. – Kâzım Karabekir török tábornok, politikus, a török parlament házelnöke 1946-tól haláláig (* 1882)
- január 28. – Arthur Liebehenschel, az auschwitzi és majdaneki haláltáborok parancsnoka (* 1901)
- január 30. – Mahátma Gandhi indiai miniszterelnök, meggyilkolják. (* 1869)
- február 11. – Szergej Mihajlovics Eisenstein orosz rendező (* 1898)
- február 16. – Barta István olimpiai bajnok vízilabdázó (* 1895)
- április 25. – Márkus László magyar rendező, díszlet- és jelmeztervező, kritikus, drámaíró (* 1881)
- május 30. – Klekl József, korábban alaptalanul magyarellenességgel vádolt magyarországi szlovén politikus, majd belgrádi parlamenti képviselő. 1918-ban tervezetet készített a szlovén nemzetiségi területet magába foglaló autonóm, vagy pedig független Szlovenszka krajina kialakítására (* 1874)
- június 6. – Louis Lumière francia kémikus, a filmművészet és a filmgyártás úttörője (* 1864)
- június 12. – Glykais Gyula kétszeres olimpiai bajnok kardvívó (* 1893)
- július 7. – Schulek János építész (* 1872)
- július 18. – Telcs Ede, szobrászművész (* 1872)
- július 30. – Paikert Alajos, ifj., mezőgazdász, agrárpolitikus, múzeumigazgató (* 1866)
- augusztus 18. – Habsburg–Tescheni Vilmos Ferenc József főherceg, Sztálin börtönében halt meg (* 1895)
- augusztus 20. – Emery Roth magyar származású amerikai építész, New York meghatározó lakóépületeinek, hoteljeinek, felhőkarcolóinak tervezője (* 1871)
- augusztus 27. – Markovits Rodion, magyar író, újságíró (* 1884)
- szeptember 3. – Edvard Beneš cseh politikus (* 1884)
- szeptember 22. – Adalbert Ferdinánd porosz királyi herceg porosz királyi és német császári herceg, a Német Császári Haditengerészet tisztje (* 1884)
- szeptember 22. – Florence Augusta Merriam Bailey, amerikai ornitológusnő és természetírónő (* 1863)
- október 18. – Walther von Brauchitsch német katonatiszt, tábornagy (* 1881)
- október 23. – Zerkovitz Béla zeneszerző (* 1881)
- október 24. – Vámbéry Rusztem, jogász, polgári radikális publicista (* 1872)
- november 21. – Dálnoki Miklós Béla katonatiszt, az ideiglenes nemzeti kormány miniszterelnöke (* 1890)
- november 28. – Ábrányi Emilné, Wein Margit magyar szopránénekesnő (* 1861)
- november 30. – Bíró Mihály magyar festő, grafikus, szobrász (* 1886)
Nobel-díjasok[szerkesztés]
- A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek illetve intézményeknek.
Fizikai | Patrick Maynard Stuart Blackett brit fizikus |
Kémiai | Arne Tiselius svéd kémikus |
Orvosi-fiziológiai | Paul Hermann Müller svájci biokémikus |
Irodalmi | Thomas Stearns Eliot brit író |
Béke | nem adták ki |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Baló–Lipovecz Lengyelország, 188. o.
- ↑ a b c d e f Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 148. o.
- ↑ Murányi Gábor: Mossák kezeit. In.: HVG. XXXX. évf., 2018/5. (2012.) szám, 38. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ a b (2012) „Horthy Miklós életpályájának krónikája” 5-6. szám, Kiadó: História folyóirat.
- ↑ Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 148-149. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 149. o.
- ↑ a b c d e f g Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 169. o.
- ↑ a b Izrael, az első hét évtized. In.: HVG. XXXX. évf., 2018/20. (2027.) szám, 35. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ Nádori Attila et al.: Britannica Hungarica Nagylexikon. 10. köt., GÉP-GYÓ, Kossuth Kiadó, Budapest, 2012, ISBN 978-963-09-6804-1, 190. oldal
- ↑ Baráth Magdolna: Nincs külön nemzeti út. Magyarország betagolása a szovjet rendszerbe. In.: Rubicon. XXVI. évf., 281. (2015/4.) sz., 41. oldal, ISSN 0865-6347
- ↑ Bricard, Isabelle: Európai uralkodócsaládok. Gabo Kiadó, [Budapest], 2001, ISBN 963-9237-86-8, 135. oldal
- ↑ Németh István: Adolf Hitler – Mein Kampf. A német történelem legvitatottabb könyvének karrierje és a valóság. In.: Rubicon. XXVII. évf., 292. (2016/3.) sz., 5-12. oldal, ISSN 0865-6347
- ↑ Baráth Magdolna: Szovjet tanácsadók Magyarországon. In.: Rubicon. 2012/3. sz., 58. p.
- ↑ Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai 1848–2004. 5., bővített és javított kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, 138. oldal, ISBN 963 05 8106 X
- ↑ Baló–Lipovecz Lengyelország, 188-189. o.
- ↑ Baló–Lipovecz Lengyelország, 189. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Baló–Lipovecz: Baló György–Lipovecz Iván. Tények Könyve '92. Ráció Kiadó Kft., [Budapest] (1992)