Közép-európai idő
A közép-európai idő (angolul Central European Time, CET) annak az időzónának az egyik neve, amely 1 órával jár az egyezményes koordinált világidő előtt, vagyis CET=UTC+1. Európa legnagyobb része ebbe a zónába tartozik, néhány észak-afrikai országgal együtt. A nyári időszámítás ideje alatt a CEST van érvényben helyette (CEST=UTC+2). A köznyelvben a magyar idő szerint kifejezés ugyanezt jelöli.
Tartalomjegyzék
Használata[szerkesztés]
A következő országokban egész évben ez van érvényben:
- Algéria
- Angola
- Benin
- Csád
- Egyenlítői-Guinea
- Gabon
- Kamerun
- Kongói Demokratikus Köztársaság nyugati része
- Kongói Köztársaság
- Közép-afrikai Köztársaság
- Niger
- Nigéria
A következő országok nyári időszámítást is használnak, így csak október utolsó vasárnapjától március utolsó vasárnapjáig érvényes:
- Albánia, 1914 óta
- Andorra, 1946 óta
- Ausztria, 1893 óta
- Belgium, 1914–19 között és 1940 óta
- Bosznia-Hercegovina, 1884 óta
- Csehország, 1891 óta
- Dánia, 1894 óta
- Franciaország 1940 óta, 1944–45 kivételével
- Gibraltár, 1957 óta
- Hollandia, 1940 óta
- Horvátország, 1884 óta
- Lengyelország, 1915–18 között és 1922 óta
- Liechtenstein, 1894 óta
- Luxemburg, 1904–18 között és 1940 óta
- Macedónia, 1884 óta
- Magyarország, 1890 óta
- Málta, 1893 óta
- Monaco, 1945 óta
- Montenegró, 1884 óta
- Németország, 1893 óta
- Norvégia, 1895 óta
- Olaszország, 1893 óta
- San Marino, 1894 óta
- Szerbia, 1884 óta
- Szlovákia, 1890 óta
- Szlovénia, 1884 óta
- Spanyolország, 1946 óta, a Kanári-szigetek) kivételével
- Svédország, 1900 óta
- Svájc, 1894 óta
- Tunézia, 1911 óta
- Vatikán, 1894 óta
Namíbia UTC+1-et használ áprilistól októberig, az év többi részében pedig nyári időszámítást, ami az UTC+2-nek felel meg.
A második világháború előtt Litvánia is közép-európai időt használt 1920–40 között. A háború alatt Németország ezt vezette be az összes általa elfoglalt területen. Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg megtartotta a háború után is. Monaco, Spanyolország, Andorra és Gibraltár a háború után vezették be.
Írországban és az Egyesült Királyságban kísérleti jelleggel bevezették a közép-európai zónaidőt 1968–71 között. Ez a kísérlet azonban népszerűtlennek bizonyult, népszerűtlenségét főleg a téli reggeleken megnövekedett közúti balesetek okozták, sok esetben iskolába induló gyermekek voltak a halálos áldozatok. Portugáliában 1966–76 illetve 1992–96 között használták a közép-európai időszámítást.
Rendellenességek, érdekességek[szerkesztés]
Mivel a tisztán földrajzi szempontok mellett politikai kritériumok is közrejátszanak az időzónák megrajzolásánál, az érvényes időzónák nem illeszkednek pontosan a hosszúsági körökhöz. Ha a közép-európai időzónát tisztán földrajzi alapon jelölnék ki, akkor pontosan a 7° 30' K és 22° 30' K hosszúsági körök között húzódna. Ennek eredményeképpen, vannak olyan helyek Európában, amelyek földrajzi értelemben közép-európai időzónába tartoznának, de nem ezt az időszámítást használják; fordítva pedig, vannak olyan európai helyek, amelyek földrajzi értelemben nem tartoznának ebbe az időzónába, mégis a közép-európai időt használják.
Elcsúszás a földrajzi időzónától Európában
( –1, 0, +1, +2, +3 óra) |
Földrajzi rendellenességek[szerkesztés]
- Olyan ország, amely földrajzilag (részben) UTC-1 zónába tartozna, de UTC+1-et használnak: Spanyolország legnyugatibb része, például A Coruña városa (itt közép-európai nyári idő szerint a nyári napforduló napján majdnem 23 órakor nyugszik a le a Nap, a téli napforduló idején pedig délelőtt 9 óra után van napkelte)
- Olyan ország, amely földrajzilag (részben) az UTC zónába tartozna, de UTC+1-et használ: Andorra, Belgium, Franciaország (leszámítva Korzikát és Elzász legkeletibb részét), Németország legnyugatibb része (volt NSZK, például Saarbrücken, Düsseldorf, Aachen és Trier); Olaszország legnyugatibb része például Aosta; Luxemburg; Monaco; Hollandia; Norvégia legnyugatibb része, Spanyolország (kivéve a legnyugatibb részt); Svájcnak a Berntől nyugatra fekvő része például Genf és Lausanne.
- A norvég-orosz határ az egyedüli olyan hely, ahol a közép-európai időzóna (UTC+1) a moszkvai időzónával (UTC+3) közvetlenül határos, így a határ átlépésekor kétórás időeltolódás tapasztalható. Ezen kívül van Európában egyetlen olyan pont is, ahol három időzóna (UTC+1, UTC+2 és UTC+3) találkozik, a Norvégia-Finnország-Oroszország hármas határon.
- Olyan országok, amelyek (részben) UTC+1-be tartoznának, de UTC+2-t használnak: Görögország legnyugatibb része például Korfu szigete; Bulgária legnyugatibb része; Románia legnyugatibb része (Erdély nyugati megyéi: Krassó-Szörény megye, Temes megye; Arad megye, Bihar megye egésze, illetve részben Mehedinţi megye és Szatmár megye); Ukrajna legnyugatibb része, a magyar illetve a szlovák határ közelében (Kárpátalja); a kalinyingrádi orosz exklávé; balti országok nyugati része; Finnország délnyugati partvidéke például Turku; ezen kívül az Åland-szigetek.
Spanyolország különleges esete[szerkesztés]
Spanyolország elég különleges eset. Az ország ugyan UTC+1-et használ, de a napi élet üteme egy óra késésben van a többi UTC+1 országhoz képest:
- A tanítás 9:30-kor kezdődik, ami Portugáliában 8:30, és ott akkor kezdődik a tanítás.
- Az ebéd rendszerint 14:00 órakor van, ami Portugáliában 13:00 és szintén ebédidő.
- A munkaidő 18:00 óráig tart, ami a portugáliai 17:00 órának felel meg, és az ottani munkaidő végének.
- A vacsorát 21:00 óra után eszik, ami Portugáliában 20:00 és szintén vacsoraidő.
Másképp szólva, a spanyolok mindent ugyanakkor tesznek, mint a portugálok, vagyis életvitelükben a földrajzilag helyes időzónához igazodnak. Spanyolország tehát hivatalosan UTC+1-et használ, de gyakorlatilag UTC-t.
Az időzóna főbb városai[szerkesztés]
Európában[szerkesztés]
Lásd még[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Central European Time című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.