Német nyelv
.svg/22px-Flag_of_Belgium_(civil).svg.png){kind=small}
A német a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv. Körülbelül 90[1]-98[2] millió ember anyanyelve, s további 80[3] millió ember tanult nyelve, ezért a világ legfőbb nyelvei közé tartozik. Az Európai Unióban a németet beszélik a legtöbben anyanyelvként. A világ második legfontosabb tudományos közvetítője, s a kutatások és fejlesztések harmadik legjelentősebb nyelve.[4] Világszinten minden tizedik könyvet német nyelven adnak ki.[5]
A német nyelv ma egyetlen hivatalos nyelv Ausztriában és Liechtensteinben. Az egyik hivatalos nyelv Németországban, Svájcban, Luxemburgban, Olaszországban, azonkívül Belgium, Dánia és Oroszország egyes területein. A felsorolt országokon kívül néhány más európai országban, valamint az Egyesült Államokban is jelentős számú német anyanyelvű ember él, különösen egybefüggő területeken, Pennsylvaniában és Texasban. Sok németajkú él ezenkívül Kanadában, Brazíliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és a volt német gyarmatokon (Namíbia, Togo, Kamerun stb.).
A Kárpát-medence országainak, valamint Csehországnak és Lengyelországnak sok millió német anyanyelvű lakosa volt a második világháború utáni kitelepítésekig. Magyarországon ma is a németek alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. Jelentős német nemzetiség él mindmáig Oroszországban (2002-ben mintegy 600 000 fő) és Kazahsztánban is, ahová 1941-ben száműzték őket az egykori Volga-menti német köztársaságból, amely a 18. században jött létre betelepítés révén. A német nyelvet azonban közöttük valójában már kevesen használják, mert a nyelvet beszélők többsége az utóbbi években kivándorolt Németországba. (Az 1990-es években 1,7 millió német származású ember költözött a FÁK országaiból Németországba.)
Tartalomjegyzék
Dialektológia[szerkesztés]
A tág értelemben vett német nyelv[szerkesztés]
A tág értelemben vett német nyelvnek (nyelveknek, nyelvjárásoknak) két nagy változata van:
- az alnémet (németül Niederdeutsch vagy Plattdeutsch, saját nevén Nedderdüütsch vagy Plattdüütsch). Az északon beszélt alnémet hangrendszerében (és egyes nyelvjárások esetében nyelvtanában is) olyan jelentős mértékben különbözik a délebben beszélt "Hochdeutsch"-tól, hogy a "Hochdeutsch" használói azt nem is értik, ezért ma az alnémet önálló nyelvnek tekinthető.
- és a szűkebb értelemben vett német nyelv (lásd alább, németül Deutsch), amely a felnémet nyelvek egyike.
A szűkebb értelemben vett német nyelv[szerkesztés]
A szűkebb értelemben vett német nyelv (németül Deutsch) a felnémet nyelvek egyike. A köznyelvben kissé zavaros módon[6] gyakran Hochdeutschnak is nevezik, keverve a szabályos irodalmi német nyelv nevével, a Standarddeutsch-csal.
Két nagy csoportra (németül Hochdeutsche Mundarten) osztható:
- centrális csoport (középnémet, németül Mitteldeutsch)
- ripuari (Észak-Rajna-Vesztfália déli részén, Belgium keleti csücskében)
- mózeli frank (Rajna-vidék–Pfalz északnyugati részén, Luxemburgban), ebből származik az erdélyi szász is
- rajnai frank (Rajna-vidék–Pfalz keleti részén, Hessenben, Frankföldön, azaz a Bajor Szabadállam északi részén)
- keleti középnémet vagy szász (Szászország, Türingia, magyarországi és erdélyi területek)
- déli csoport (felsőnémet, németül oberdeutsch)
- bajor (Bajorország a Bajor Szabadállamon belül, Ausztria, Dél-Tirol)
- alemann (Svájc, Vorarlberg)
- sváb (Svábföld a Bajor Szabadállamon belül, Baden-Württemberg határvidéke)
Bár Németországban sem ismeretlen, hogy a nyelvjárásokat „vidékiesnek” tartják és beszélőiket lenézik emiatt, azok mégis művelik anyanyelvüket. Könyvek, kiadványok jelennek meg rajtuk, sőt a Wikipédia is olvasható alnémetül, alemannul, alsószászul, ripuáriul stb.
Története[szerkesztés]
| Német nyelv |
|---|
| A német nyelv története |
| Rokon (germán) nyelvek |
Történetileg a német nyelvek (nyelvjárások) két nagy csoportra oszthatók: felnémet nyelvjárásokra ill. alnémet nyelvjárásokra. A felnémet nyelvjárások közé mindazok a germán nyelvjárások tartoznak, amelyekre a korai középkorban hatással volt a 2. vagy ófelnémet hangeltolódás: ilyen egyrészt az alemann, a bajor, a keleti, a rajnai és a középső frank, másrészt a középnémet nyelvjárások. A két csoportot gyakran két külön dialektusra osztják: szűkebb értelemben vett felnémetre és középnémetre. Azokat a kontinentális nyugati germán nyelvjárásokat, amelyek nem vagy csak csekély mértékben vettek részt a 2. hangeltolódásban, az alnémet nyelvjárások közé soroljuk: például (alsószász, alsófrank).
A nyelvjárások területi egységesítését a középfelnémet nyelvben szerették volna látni. Ez a nyelv volt az udvari költészet nyelve a 13. században. Mégis azonban a költők ez irányú igyekezete csak részben sikerült; mivel egy olyan korban tevékenykedtek, amikor a lakosságnak csak elenyésző kis része volt írástudó. Ezért az újfelnémet irodalmi nyelv csak a késő középkor és a korai újkor területi nyelvjárásainak egységesülésével jöhetett létre.
Amíg a legtöbb európai ország irodalmi nyelve az adott ország fővárosában használt nyelvjárásból fejlődött ki, addig a mai irodalmi német nyelv kompromisszumot képez a közép- és felnémet nyelvjárások között.
Észak-Németországban főként a reformáció következményeként, az irodalmi német nyelv lett a hivatalok és az oktatás nyelve. Ez az új hivatalos nyelv kiszorította az ott beszélt alnémet nyelvjárásokat: a Plattdeutsch és az alsófrank nyelvjárást. A Hanza-szövetség virágzása idején a középalnémet nyelvjárás terjedt el az Északi-tenger és a Balti-tenger partvidékén. A holland nyelv az alsófrank nyelvjárással együtt az alnémet nyelvjáráshoz tartozik. Az önálló államiságra való törekvés miatt, és a birodalmi szövetségből való részleges kiválás miatt sem sikerült itt az irodalmi német nyelvnek kiszorítania az alnémet nyelvjárásokat. Ezekből fejlődött ki később a holland-flamand nyelv.
Luther Márton 1521-ben fordította le az Újszövetséget, majd 1534-ben az Ószövetséget az akkor még kialakulóban levő újfelnémet nyelvre. Ez a keleti középnémet színezetű irodalmi nyelv erősítette Luther vallásos jelentőségét több generáción át. Észre kell azonban vennünk, hogy Luther ez irányú jelentősége az újfelnémet irodalmi nyelvre hosszú ideig túlértékelt volt. Már a 14. század óta fokozatosan kezdett kialakulni egy országosan is ismert irodalmi nyelv, amelyet korai újfelnémet nyelvként is ismerünk. A mai modern irodalmi nyelv kialakulása nagyrészt a 17. században lezártnak tekinthető. Az úgynevezett betűhalmozás 18. századi kiküszöbölésével az íráskép általában véve változatlan maradt.
Az (irodalmi) német nyelv története négy szakaszra osztható fel:
- 750-1050: ófelnémet nyelv
- 1050–1350: középfelnémet nyelv
- 1350–1650: korai újfelnémet nyelv
- 1650-: újfelnémet nyelv
A teutsch (német) szó a germán thioda (melléknévi alakja: thiodisk) szóból származik, amelynek jelentése nép. Ez a szó eredetileg a nem latinul beszélő nép nyelvére vonatkozott. A frank elnevezés a 9. század óta már nem volt egyértelmű, mivel a nyugati frank törzsek a későbbi Franciaországban átvették az itt letelepedett népek nyelvét, másrészt Franciaország keleti részén nem frank törzsek is letelepedtek, mint például alemannok, bajorok, türingiaiak és alsószászok.
A főnevek nemének eredetéről: a régi germánok a tárgyakhoz és az állatokhoz is hímnemű, nőnemű vagy semlegesnemű tulajdonságokat rendeltek. Például a macska (die Katze) mint élőlény nőnemű, de ennek kandúrja (der Kater) már hímnemű, a kutya (der Hund), mint élőlény hímnemű, de ennek szukája (die Hündin) nőnemű.
A német ábécé[szerkesztés]
A betűk: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, (ẞ), T, U, V, W, X, Y, Z
A betűk neve németül olvasva: aa, bee, zee, dee, ee, eff, gee, haa, ie, jot, kaa, ell, emm, enn, oo, pee, kuu, err, ess, (esszett, scharfes ess), tee, uu, vau, wee, ix, ypsilon, zett
Az umlautos betűk (ä, ö, ü) és a ß nem részei az ábécének, hasonlóan az összetett betűk sem.
Helyesírás[szerkesztés]
Az 1960-as évektől egy bizottság saját érvei szerint összhangba akarta hozni a német nyelvű országok helyesírását. Az eredmény, amelyet az 1990-es évek végén hoztak nyilvánosságra az lett, hogy tudatosan különbségek maradtak meg: például a Geschoss az Geschoß maradt Ausztriában. Svájcban viszont a ß nem használatos, helyette ss-t írnak.
Emellett igen sok összetett igét angol mintára különírandóvá tettek, amivel - kritikusok szerint - ezeket az önálló jelentéssel bíró szavakat gyakorlatilag megsemmisítették, ezzel szegényítve a nyelvet (például alleinstehend, allein stehend = egyedülálló vagy egyedül álló). Ahol eddig a szóösszetétel határán lévő 3 azonos mássalhangzót 2-re redukálták, most kiírják, kötőjellel is elválaszthatják, mint a magyarban.
A német helyesíráson jelenleg is reformok sorát hajtják végre.
Hangtan[szerkesztés]
Általában törekszik az olvasás szerinti kiejtésre.
- A szó végi -en zártan ejtendő ('gehen [ˈgeːən]')
- A szó végi e-t nem ejtik nyíltan, hanem mindig az ún schwa hanggal, amelynek fonetikus írásképe [ə], és kiejtésben laza ajakkal kiejtett, rövid, hangsúly nélküli „ö”-nek felel meg (dialektusonként eltérhet)
- Kettős mássalhangzók előtti magánhangzó megrövidül és e esetén mélyül, példa: Ebbe kiejtése [ˈɛbə], az eben kiejtése [eːbn̥]. Maga a kettős mássalhangzó rövidebb, mint magyarban lenne.
- Duisburg város nevét IPA: [ˈdyːsbʊɐ̯k] -nak kell ejteni (kivétel!)
- Idegen szavaknál sokszor megtartják a forrásnyelv írásmódját (Genie [ʒɛ'niː], Journal [ʒʊɐ'na:l])
Magyartól eltérő betűk:
| német írásmód | magyar megfelelő |
|---|---|
| ä | [ɛ] |
| äu | [ɔɪ] |
| ch | veláris vagy uvuláris frikatíva [ç] (mint a magyar technika szóban) / [x] (mint az Ahmed szóban) |
| ei | [ae] (Ausztriában, M. o-on és Bajorországban [ɛɪ], például Einstein németül [aenʃtaen], Au-ban [ɛɪnʃtɛɪn]) |
| eu | [ɔɪ], például deutsch [dɔɪtʃ] |
| ie | [iː] |
| s | [ʃ] / [s] / [z], az s utáni hangzótól függ (sp-, st--nél [ʃ]-nek ejtendő a szó elején Spiel [ʃpiːl], Start [ʃtaʁt]; magánhangzó előtt [z] sehen [ˈzeːən], Nose [ˈnoːzə]; különben [s] Obst [ɔpst]; Rostock [ˈʁɔstɔk]) |
| sch | [ʃ] |
| ss | [s] |
| ß | [s] |
| tsch | [ʧ] |
| v | [f] (ritkán, főleg latin eredetű szavakban [v], reservieren [ʁezɛɐ'viːɐn̥]) |
| w | [v] |
Alaktan[szerkesztés]
Szótárak[szerkesztés]
Egynyelvű német
- Deutsches Wörterbuch - kb. 320 ezer szó
- Wahrig – 270 ezer szó
- Mackensen – 300 ezer szó
- Duden Universalwörterbuch. Mannheim/Wien/Zürich: Dudenverlag, 5. überarbeitete Auflage, 2003, 1982 Seiten
Magyar-német, német–magyar
- Halász Előd, 260 ezer szó
- Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Magyar-német nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1998
- Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Német-magyar nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1998
- Kelemen Béla: Magyar-német nagyszótár. Német-magyar nagyszótár. Ungarisch-deutsches Großwörterbuch. Deutsch-ungarisches Großwörterbuch. Reprinted in Budapest, 1929 (Athenaeum) erschienenen Ausgabe. Bp., Könyvmives Könyvkiadó, 2003. ISBN 963-9262-11-0. Geb., 978/949 S. (Dt-Ung.: ISBN 963-9262-10-2)
- Hessky Regina: Német–magyar kéziszótár. Szeged: Grimm Kiadó, 2009
- Hessky Regina: Magyar-német kéziszótár. Szeged: Grimm Kiadó, 2010
- Hessky Regina - Iker Bertalan: Német-magyar, Magyar-német tanulószótár. Szeged: Grimm Kiadó, 2008
- Héra István: Német-magyar kéziszótár Debrecen: Aquila Könyvkiadó, 2006 [78.000 címszó]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.ethnologue.com/show_language.asp?code=deu Ethnologue - Languages of the World
- ↑ Marten, Thomas; Sauer, Fritz Joachim, eds. (2005) (in German). Länderkunde - Deutschland, Österreich, Schweiz und Liechtenstein im Querschnitt [Regional Geography - An Overview of Germany, Austria, Switzerland and Liechtenstein]. Berlin: Inform-Verlag. p. 7. ISBN 3-9805843-1-3.
- ↑ National Geographic Collegiate Atlas of the World. Willard, Ohio: R.R Donnelley & Sons Company. April 2006. pp. 257–299.
- ↑ https://www.goethe.de/en/spr/wdl.html
- ↑ http://german.sdsu.edu/why_learn_german.html
- ↑ Azért zavaros a Hochdeutsch kifejezés, mert egyaránt használják (nyelvészetileg helytelenül) „standard német”, „irodalmi német nyelv”, ill. (nyelvészetileg helyesen) „felnémet nyelvek” értelemben. A felnémet nyelvek nyelvészeti kifejezés, és magába foglalja többek közt az önálló jiddis, ill. a pennsylvaniai német (pennsilfaanisch) nyelveket is. A nyelvészet a "Hochdeutsch", azaz „felnémet” szót földrajzi értelemben használja: a hoch szó a német nyelvterület déli, magasan fekvő részeire utal, az északi, alacsonyan fekvő, platt területekkel szemben. A Hochdeutsch kifejezés tehát egyrészt értéksemleges, másrészt a német nyelveknek egy egész csoportjára, s nem egyetlen változatára utal.
Forrás[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A 'deutsch', a 'Sachse', a 'němьcь', a 'germán' és rokon szavak eredete: A német glottonímiái
- A német nyelv változatai: Szabvány-változatok, nyelvjárások és keveréknyelvek
- A német nyelv elterjedtsége és jogi státusza
- Német videómagyarázatos online oktató oldal: nyelvtani videó leckék, szószedetek, feladatok
- Német-magyar, magyar-német online szótár, szövegfordító és weboldal fordító
- Német-magyar szótár
- Magyar-német szótár
- Német-magyar, magyar-német szövegfordító, mondatfordító[halott link]
- German 101 – Német kezdőknek és utazóknak (angolul)
- A helyesírási bizottság honlapja
- A Duden anyaga
- Német fonetikai táblázat (Sampa)
- Gyakorlóprogram a német igékhez
- Részletes magyarázatok a német nyelvhez (angolul)
- Német nyelvtan részletesen
- Német nyelvet oktató honlap
- Német egynyelvű nyelvtan és szótár
- Magyar-német német–magyar online szótár és fordító, egynyelvű német szótár és lexikon gyűjtemény
- Német nyelvoktatás.lap.hu - linkgyűjtemény
- Német nyelvtan.lap.hu - linkgyűjtemény
- Német-Magyar-Német szótár, hangokkal
- Online német összefoglaló: német nyelvtan, nyelvvizsgák, nyelviskolák, információk
- Diachron-linguistische Analyse von Phraseologismen
- Német nyelvtan, nyelvtanulás, tesztek, nyelvvizsgák, nyelviskola - Online német portál
- Német nyelvtanulás a Facebookon
|
