Lövő
| Lövő | |||
 | |||
| Római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Járás | Soproni | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Hollósi Gábor (független)[1] | ||
| Irányítószám | 9461 | ||
| Körzethívószám | 99 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1403 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 80,6 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 17,47 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Lövő
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 47° 29′ 55″, k. h. 16° 47′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 55″, k. h. 16° 47′ 16″ | |||
Lövő
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
| |||
| Lövő weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lövő témájú médiaállományokat. | |||
Lövő (1905-ig Német-Lövő, horvátul Livir) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Az Alpokalja és a Kisalföld határán, Soprontól 27 km-re délkeletre, Fertőszentmiklóstól 14 km-re délnyugatra. Szomszéd települések: északkeletre Röjtökmuzsaj, délkeletre Nemeskér, délnyugatra Völcsej, északnyugatra Sopronkövesd.
Megközelíthető a 84-es főúton és a Sopron–Szombathely-vasútvonalon.
Története[szerkesztés]
Kezdetek[szerkesztés]
Időszámításunk kezdete előtt 34 évvel rómaiak vetették meg a lábukat a mai Dunántúl területén, melyet ők a régi lakosságról Pannóniának neveztek el. Az utak mentén a rómaiak őrállomásokat helyeztek el. Ilyen őrállomásuk volt a rómaiaknak Lövőn is. (Ezen őrállomás a "Várhely" nevet kapta a későbbiekben.) Bizonyíték van arra, hogy, ha előbb nem is, de i. sz. 105-141 között, Antonius Pius római császár uralkodása idején már voltak rómaiak Lövőn. A Római Birodalom bukása után egész Pannónia "népek országútja" lett. 568-tól a Dunántúlt avarok népesítették be. Nagy Károly 5 évi kemény harc során (788-793) a Tiszáig terjesztette ki a birodalma határait. Ekkor az avarok mellett szláv törzsek éltek Nyugat-Magyarország területein. A honfoglalás idején is találkozhatunk a falu említésével: 950-ben a német krónikások "ad Lova" (magyarul: Lövő mellett) melletti csatákat említenek. Szent István idején Lövő határvédő szerepe megmaradt. Lövő lehetett az őrök állandó szállása, a magaslaton fekvő Fel-Lövőn pedig az őrállomásuk, ahonnét az utakat figyelhették. A tatárjárás a falu történetében hatalmas fordulópont volt. Óriási pusztítást okoztak a tatárok, a falu lakossága elmenekült. Lövő, mint őrállomás ezután megszűnik. IV. Béla a tatárjárást követően bajor telepesekkel töltötte fel a térséget. Ekkor Lövőt Schützennek nevezték, míg más források alapján a neve Geshiess is lehetett. A határnak egy részét ma is "Gurund"-nak nevezik, a német Grund szóból adódóan. A következő emlékünk 1317-ből való. Károly Róbert oklevelet ad ki Lövő kiváltságainak (hegyvám-mentesség, dézsmajog) igazolására.
Földesurai[szerkesztés]
Lövő a 14. századtól földesúri fennhatóság alá kerül:
- Baksafi Ábrahám (…-1317-ig)
- Héderváry Dezső (1317-1327)
- Héderváry Sándor (1327-1389?)
- Kanizsai László (1387-1434)
- Kanizsai Miklós (1434-1472)
- Kanizsai György (1472-1508)
- Kanizsai László (1508-?)
- Kanizsai Ferenc (?-1532)
- Nádasdy Tamás (1536-1562)
- Nádasdy Ferenc (1562-1620)
- Nádasdy Pál (1620-1633)
- Nádasdy II.Ferenc (1633-1671)
- A királyi kincstár volt Lövő földesúri jogának a birtoklója a Wesselényi-féle összeesküvés után. (1671-1677)
- Ezután bérbe került a terület amelynek a következő zálogos urai voltak:
- Gróf Draskovich Miklós (1677-1678)
- Széchenyi György, prímás (1678-1695)
- Széchenyi György, uraság (1695-1732)
- Széchenyi Zsigmond (1732-1738)
- A fennmaradó időben családi perek miatt nem tisztázott Lövő földesurának személye.
- Széchenyi László (1741-1760)
- Széchenyi Antal (1760-1767)
- A fennmaradó időben gróf Forgách János, Széchenyi Antal sógora igazgatta a birtokot.
- Széchenyi Ferenc (1774-1814)
- Széchenyi Pál (1814-1864)
- Széchenyi Kálmán (1864-1871)
- Kisfaludy Sándor volt az utolsó lövői földesúr, de a lakosok megvették a jogokat tőle 1871 táján.
Más események[szerkesztés]
- 1454-1514 között Lövő mezővárosi rangra emelkedett, azelőtt "posessio", azaz falu volt. Lövő régi pecsétje is a 15. századra vall. A pecséten található írás a következő: S.(igillum) Commune oppidi Leoveo. Azaz: Lövő mezőváros közönséges pecsétje.
- 1532-ben a vonuló török sereg hatalmas pusztítást okozott a faluban.
- A 17. század közepén a törököt kiűző katonák okoztak hatalmas pusztítást Lövőn.
- 1664-ből, illetve 1683-as nagy tűzvészről vannak feljegyzések.
- Lövőnek a Rákóczi-szabadságharc idejéből is van emléke:
- 1848. Lövőt horvátok támadták meg. A lövői katonák a környék faluinak férfi embereivel egyetemben alkották a soproni nemzetőrség 2. zászlóaljának 14. századát.
- A Bach-korszaknak két nagy eredménye is volt Lövőn:
- 1851. április 1-jén a postahivatal működésbe lépett.
- Zsandárállomás megszervezése Lövőn.
- 1865. szeptember 20. A "Déli vasut" megindulása. Lövő a Sopron–Kanizsa útvonalon mint állomás szerepelt. A vasút jelentős gazdasági növekedést hozott a falunak.
- 1873. A legnagyobb tűzvész Lövő történelme során.
- 1914-1918. Az első világháborúban 250 lövői katona vesz részt, amelyből 70-en nem tértek haza, közülük 55 ember biztosan elhunyt…
- 1924. Dr. Horváth Ferenc megalapította a helyi "késgyárat".
Elnevezései[szerkesztés]
A település neve 1905-ig Német-Lövő volt.[3] Horvátul két neve ismert: a kópházi horvátok Livirnek, a fertőhomoki horvátok Livernek hívták a települést.[4] A nevek eltérése a két településen beszélt horvát nyelvjárások hanglejtésében keresendő. A kópházi horvátok ča nyelvjárást beszélnek, amely a horvát tengermelléken és Isztrián használatos. Ebben a nyelvjárásban az ún. ikavski, az í-ző hanglejtés dominál. Fertőhomokon kaj nyelvjárást beszélnek, ez leginkább a szlovén nyelvhez és annak keleti dialektusaihoz áll közel, s az e magánhangzó a domináns hang.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,1%-a magyarnak, 0,6% horvátnak, 2,9% németnek, 0,5% románnak mondta magát (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,6%, református 2,5%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 5,5% (14,8% nem nyilatkozott).[5]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ A 2014-es választás eredménye, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. november 19.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Mező András. Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza: Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke, 272. o. (1999). ISBN 963-9130-32-X
- ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
- ↑ Lövő Helységnévtár
További információk[szerkesztés]
- Mohl Adolf: Lövő története (Győr Győregyházmegyei Alap Nyomdaműintézete, 1930.)
- Légi felvételek Lövőről
