Noszlopy Gáspár
| Noszlopy Gáspár | |
 | |
Janzer Frigyes alkotása (1975) | |
| Született |
1820. augusztus 27. Magyar Királyság, Vrácsik |
| Meghalt |
1853. március 3. (32 évesen) Pest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Rendfokozata | őrnagy |
| Csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Noszlopy Gáspár témájú médiaállományokat. | |
Noszlopy Gáspár (Vrácsik (ma Újvárfalva), Somogy vármegye, 1820. augusztus 27. – Pest, 1853. március 3.) honvédőrnagy, kormánybiztos, az 1848–49-es szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetője és vértanúja.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Pápán végzett jogi tanulmányok után 1843-ban táblai jegyzőként állami szolgálatba lépett. 1845-ben szerzett ügyvédi oklevelet. 1846-tól Somogy vármegye Marcali kerületének szolgabírája volt. 1848 szeptemberétől a járás népfelkelőinek parancsnokává nevezték ki. Csapataival Jellasics támadó seregének hátában tevékenykedett.
Szeptember 26-án Marcali határában hétszáz népfelkelő élén ártalmatlanná tett egy kétszáz horvát határőrből álló hadoszlopot. Miután a téli hadjárat során Laval Nugent Stájerországból támadó csapatai elől Debrecenbe menekült, bátyjával, Noszlopy Antallal tervet dolgozott ki a Dél-Dunántúl felszabadítására. Miután Kossuth a tervet elfogadta, Noszlopy a tavaszi hadjárat megindulásakor visszatért a Dunántúlra, és május 1-jén az általa szervezett népfelkelő csapat élén bevonult Kaposvárra. A császári csapatok kiverése után honvéd őrnagyi rangban, Somogy és Tolna vármegye kormánybiztosaként megszervezte a Dél-Dunántúl védelmét. 1849 júliusában az egész Dél-Dunántúl teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki. Hiányosan felszerelt, mintegy háromezer fős csapatával gerillaharcot vívott az ismét támadó Nugent táborszernagy ellen, majd az orosz intervenció után harcolva Komárom felé vonult vissza. Egységéből megszervezték a 127. zászlóaljat, Noszlopy azonban nem maradt a várban, hanem a Bakony vidékén szervezett gerillaharcra alkalmas csapatot.
1850. április 1-jén a császári hatóságok elfogták, de még az ítélet előtt megszökött. Kapcsolatba került a Makk József és Jubál Károly vezette illegális szervezkedéssel. Egy széles körben elterjedt legenda szerint 1851 nyarán, amikor az osztrák rendőrség megkezdte a mozgalom felszámolását, és Noszlopy Kecskemét környékén tevékenykedett, gerillacsapatával el akarta fogni a városon átutazó I. Ferenc Józsefet. E tervéről azonban hiteles források nem állnak rendelkezésre; azt sem a Votum informatívumban, sem az ítéletben, de még a nyomozati anyagban sem említik.[1] 1852-ben a Bakonyba menekült, és újra szabadcsapatot szervezett. 1852. november 10-én Gindly Antal császárhű földbirtokostól akart pénzt szerezni csapata további működéséhez, de Gindly ellenszegült, és a csapat egyik tagja lelőtte. A nagy erőkkel megindított nyomozás eredményeként a csoport valamennyi tagját letartóztatták. Noszlopy Gáspárt november 16-án fogták el, tárgyalására Bécsben került sor, ahol 1853. február 27-én a Mária Terézia-féle katonai fenyítő eljárás 61., illetve a haditörvényszék 5. cikkelye alapján felségárulásért kötél általi halálra ítélték.[2] Az ítélet végrehajtására Pestre szállították, majd március 3-án Jubál Károly tanárral és Sárközy Soma ügyvéddel együtt a város határában, az Üllői út mentén felakasztották; Noszlopynak végig kellett néznie társai halálát. A kivégzetteket a régi ferencvárosi temető árkába kaparták el.[3][4] Özvegy Damjanich Jánosné kezdeményezésére 15 évvel később exhumálták és a Kerepesi temetőbe szállították további nyolc társával együtt. Földi maradványaik fölé 1870. november 1-jén síremléket állítottak.[5]
Emlékezete[szerkesztés]
- A kaposvári A Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola 1961-ben vette fel a nevét
- A A marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 1975-ben vette fel a nevét
- Élve vagy halva - 1979 (Noszlopy Gáspárról készült játékfilm)
- Noszlopy Gáspár vértanúsága (1848 emlékezete Somogyban – múzeumi kiállítás) 1998-tól Kaposváron
- 2001-ben avatták fel Noszlopy Gáspár szobrát Kecskeméten
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Andrássy 1987, 138. o.
- ↑ Andrássy 1987, 148. o.
- ↑ Andrássy 1987, 147, 149. o.
- ↑ Kivégzése helyeként több forrás az Újépületet jelöli meg – tévesen.
- ↑ Vasárnapi Ujság XVII. évf. 45. szám, 579. o.
Források[szerkesztés]
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
- Révai nagy lexikona
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1092. o. ISBN 963-547-414-8
- Noszlopy arcmása itt látható, ugyanazt ld. még Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest; Zrinyi Katonai Kiadó, 1983. 253. o. (Az arcmás szerzője ismeretlen)
- Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár (1820-1853). Somogyi Almanach, 43–44. sz. (1987) arch ISSN 0560-8260 Hozzáférés: 2018. júl. 5.
- —á—r—: A „kilencz" közös sírja. Vasárnapi Ujság, XVII. évf. 45. sz. (1870. nov. 6.) 579–580. o. arch Hozzáférés: 2018. júl. 5.
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Noszlopy Gáspár témájú kategóriát.- A Magyar életrajzi lexikon szócikke
- Életrajza az NGKSZKI honlapján
- 150 éve halt mártírhalált (Evangélikus Élet, 2003/09. szám)
- Szülőháza a Somogy megyei Újvárfalván
|
