Kálnoky László
| Kálnoky László | |
 | |
| Élete | |
| Született |
1912. szeptember 5. Eger |
| Elhunyt |
1985. július 30. (72 évesen) Budakeszi |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei |
Kálnoky István Kállay Malvin |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | versek |
| Első műve | Az árnyak kertje (1939) |
| Irodalmi díjai |
Baumgarten-díj (1947) József Attila-díj (1963, 1972) Robert Graves-díj (1970) Füst Milán-díj (1981) Déry Tibor-díj (1985) |
| Hatottak rá |
Kosztolányi Dezső Tóth Árpád |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kálnoky László témájú médiaállományokat. | |
Kálnoky László, Kálnoky László István (Eger, 1912. szeptember 5. – Budakeszi, 1985. július 30.) kétszeres József Attila-díjas (1963, 1972) magyar költő, műfordító.
Tartalomjegyzék
Életpályája[szerkesztés]
Szülei: Kálnoky István József Gyula (1882–1949), Eger városi tanácsnoka, 1939 és 1944 között polgármestere[1] és Kállay Malvin Hajnalka Borbála (1888–1971)[2] voltak.[3] Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1930-ban érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 20 éves koráig (1932) végigbarangolta Nyugat-Európát; Charles Baudelaire, Paul Verlaine és a nyugatosok formálták ízlését. 1930-1935 között a jogi egyetemre járt, Pécsett végzett majd az egri városházán volt tisztviselő. Tüdőbajt kapott, 1939-1941 között szanatóriumban ápolták, ez volt a Nyugat utódjában, a Magyar Csillagban 1942-ben megjelent Szanatóriumi elégia című nagyívű verskompozíciójának ihletője. Budapesten a Belügyminisztérium hivatalnoka volt 1941-1953 között. 1945. szeptember 22-én Egerben feleségül vette Marosfalvi Erzsébet Jolánt.[4] 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora volt 1957-ig. 1957-ben jelent meg szolid sikerű önálló kötete, a Lázas csillagon. 1960. október 14-én az Élet és Irodalomban publikált, blaszfémikus kérdéseket tartalmazó verse, A kegyelet oltárán példátlan felháborodást váltott ki, Széljegyzet című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta.
2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.
Költészete[szerkesztés]
A Nyugat harmadik nemzedékébe tartozott. Első kötetében (Az árnyak kertje, 1939) az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit mutatta be, valamint a kispolgári berögzöttség és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta. Költészetét főleg Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád hatása határozta meg. A Lázas csillagon (1957) a kényszerű hallgatás éveinek termését foglalja magában. Költészetére, világképére végletes pesszimizmus, a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemző (Szanatóriumi elégia, 1942; Jegyzetek a pokolban; A létezés rémségei). A Lángok árnyékában (1970) című kötetében a pesszimista világképpel nem szakító, de vele harcolni akaró költő lázadó magatartása nyomul előtérbe. A korábbi líráját jellemző szigorúan kötött forma folyamatosan a szabad vers felé fordult. Ez a folyamat az Egy magánzó emlékiratai című művében és az azutáni művekben érte el tetőpontját (Egy hiéna utóélete és más történetek, 1981; Az üvegkalap, 1982; Bálnák a parton, 1983). Műfordítóként is jelentőset alkotott; versben panaszolta a külföldi költők életkeservét (A műfordító halála).
Művei[szerkesztés]
- Az árnyak kertje (versek, 1939)
- Szanatóriumi elégia (versek, 1942)
- Lázas csillagon (válogatott versek, 1957)
- Lángok árnyékában (versek, 1970)
- Letépett álarcok (válogatott versek, 1972)
- Farsang utóján (versek, 1977)
- A szemtanú (válogatott versek, 1979)
- Összegyűjtött versek (1980, 1992, 2006)
- Egy hiéna utóélete és más történetek (versek, 1981)
- Az üvegkalap. Versek 1980-1981; Magvető, Bp., 1982
- Bálnák a parton (versek, 1983)
- A gyógyulás hegyén (versek, 1984)
- Egy mítosz születése. Téli napló 1982-1983 (napló, 1985)
- Hőstettek az ülőkádban. Versek; Magvető, Bp., 1986
- Az áramló időben. Válogatott versek; Orpheusz, Bp., 1990 (Orpheusz Könyvek)
- Összegyűjtött versek; Magvető, Bp., 1992
- Egy pontosvessző térdkalácsa. Válogatás a költő humoros verseiből; vál. Kálnoky Lászlóné, utószó Alföldy Jenő; Mágus, Bp., 1996
- Kálnoky László válogatott versei; szerk., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 1998
- Versposta Eszternek, Svédország; Segít a Város Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány, Eger, 2004
- Kálnoky László összegyűjtött versei; szöveggond., utószó, jegyz. Ferencz Győző; Osiris, Bp., 2006 (Osiris klasszikusok)
Műfordításai[szerkesztés]
- Makszim Gorkij: Az áruló (regény, 1947)
- Makszim Gorkij: Jakov, a csendes ember (1948)
- Jean Racine: Britannicus (1949)
- Stephan Hermlin: Együtt a pokolban (elbeszélések, 1951)
- Jakob Grimm - Wilhelm Grimm: Legszebb mesék (mesék, 1952)
- Martin Andersen Nexø: Elveszett nemzedék (1953)
- Jakob Grimm - Wilhelm Grimm: Jankó szerencséje (mesék, 1954)
- Pierre Corneille: Horatius
- Alphonse Daudet: Tarasconi Tartarin – Tartarin az Alpokban (1956)
- Johann Wolfgang von Goethe: Faust, 2. rész (1956)
- Szeszélyes szüret. Válogatott műfordítások; Szépirodalmi, Bp., 1958
- Alfred de Musset: Válogatott versei (1959)
- Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus histórája (1961)
- Philip Massinger: A római színész (1961)
- Széphajú khariszok tánca (Ógörög kardal-költészet, 1960, (Jánosy Istvánnal)
- Évgyűrűk. A XX. század költőiből. Válogatott műfordítások; Európa, Bp., 1967
- Eugenio Montale: A magnólia árnya (1968, Lator Lászlóval)
- Virágzó tüzek. Szerelmes versek. Válogatott műfordítások; Európa, Bp., 1970
- Szerenád. Szerelmes versek. Válogatott műfordítások; Móra, Bp., 1974 (Kozmosz Könyvek)
- e. e. cummings 99 verse; ford. Kálnoky László, Tandori Dezső, Weöres Sándor; Európa, Bp., 1975
- Déltenger. Válogatott műfordítások. A XX. század költőiből; Móra, Bp., 1978 (Kozmosz Könyvek)
- A lehetséges változatok. Válogatott versfordítások, 1-2.; Magvető, Bp., 1981
- Mázsákat görgetve. Elbeszélő költemények; Magvető, Bp., 1985
- Királyok, hősök, doktorok. Francia drámák Kálnoky László fordításában. Corneille. Molière. Racine. Victor Hugo; Magvető, Bp., 1987
- Szentségtörők és mártírok. Drámák Kálnoky László fordításában. Jacopone da Todi. Christopher Marlowe. Philip Massinger. Johann Wolfgang Goethe. Friedrich Schiller; Magvető, Bp., 1989
Díjai[szerkesztés]
- Szocialista Kultúráért (1956)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1972)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Meghalt 67 éves korában, Eger, 1949. máj 21., egri állami halotti akv. 251/1949.
- ↑ Édesanyja gyászjelentése
- ↑ A szülők házasságkötése 1910. febr. 1., egri állami házassági akv. 23/1910. folyószám.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve az egri állami házassági akv. 153/1945. folyószáma alatt.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
- PIM életrajz
További információk[szerkesztés]
- Kálnoky László profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
- 100 éves a Nyugat
- Alföldy Jenő: Kálnoky László; Akadémiai, Bp., 1977 (Kortársaink)
- Alföldy Jenő: Kálnoky László öregkori költészete; Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1987
- Csűrös Miklós: Pokoljárás és bohóctréfa. Tanulmány Kálnoky Lászlóról; Magvető, Bp., 1988
- Kálnoky László emlékkönyv; vál. és szerk. Alföldy Jenő, Csűrös Miklós, Parancs János; Budapest XI. kerületi Önkormányzat Kulturális Alap és Média Bizottsága–Őrmezei Közösségi Ház, Bp., 1997
- Menekülő szív. Kálnoky László emlékezete; vál., szerk., összeáll. Alföldy Jenő; Nap, Bp., 2000 (Emlékezet)
- „Visszazengtem a világ hangjait”. In memoriam Kálnoky László; szerk. Cs. Varga István; Hungarovox, Bp., 2013 (Egri jubileumok)
- Alföldy Jenő: Két költő. Tanulmányok Weöres Sándorról és Kálnoky Lászlóról; Orpheusz, Bp., 2014
- Bozók Ferenc: Kísértetek és túlvilági jelenségek Kálnoky László korai verseiben. In. Kortárs folyóirat, 2018. június, 76-78. oldal.
|
