A matematikában az n-edik harmonikus szám az első n pozitív egész szám reciprokának az összege:
Ez egyébként egyenlő ezen számok harmonikus közepe reciprokának az n-szeresével.
Harmonikus szám
,
(vörös vonal) és az aszimptotikus korlátja
(kék vonal)
A harmonikus számokat már az ókorban is tanulmányozták, és a számelméletben fontos szerepet töltenek be. A harmonikus sor részletösszegei, és szorosan kapcsolódnak a Riemann-féle zéta-függvényhez.
Amikor egy nagy volumenű mennyiség a Zipf-törvény szerinti eloszlást mutat, a legértékesebb tétel az n-edik harmonikus.
Ez számos meglepő eredményhez vezet a hosszú farok- és a hálózatelméletben.
Az integrállal történő kifejezés Eulertől ered:
A fenti egyenlőség nyilvánvalóan következik az alábbi egyenlőségből:
Elegáns kombinatorikai kifejezés nyerhető -re, felhasználva egy egyszerű transzformációt: :
Hasonló kifejezés nyerhető a harmadik Retkes-azonosság felhasználásával:
, és felhasználva a tényt: .
Hn közel úgy nő, mint az n természetes logaritmusa. Ennek az oka, hogy az összeg közelíthető egy integrállal:
melynek értéke: ln(n).
Hn - : ln(n) sor monoton csökken a korlátja felé:
(ahol γ az Euler–Mascheroni-konstans: 0,5772156649...), és a megfelelő aszimptotikus kiterjesztés, amint :
ahol a Bernoulli-számok.
A harmonikus számok generáló függvénye:
ahol a természetes logaritmus.
Egy exponenciális generáló függvény:
ahol a teljes exponenciális integrál.
Megjegyezzük, hogy:
ahol az inkomplett gamma-függvény.
A harmonikus számok számos alkalmazásban megtalálhatók, mint például a digamma-függvénynél:
Ezt a kifejezést gyakran használják harmonikus számok kiterjesztésénél nem egész n-re.
A harmonikus számokat gyakran használják a γ meghatározásához, felhasználva az előző fejezetben bevezetett korlátot:
mely gyorsabban konvergál.
2002-ben Jeffrey Lagarias bebizonyította, hogy a Riemann-hipotézis egyenlő a következő állítással:
igaz minden n ≥ 1 egész számra; szigorú egyenlőtlenséggel, ha n > 1. Itt σ(n) az n osztó összege.
Az általánosított harmonikus szám:
n a végtelenbe tart, ha .
Más kifejezésben:
A speciális esetben, amikor , csak egyszerűen harmonikus számnak hívják, és gyakran index nélkül jelölik, mint itt:
Ha a korlát , az általánosított harmonikus szám a Riemann-féle zéta-függvényhez konvergál:
Az általánosított harmonikus számok generáló függvénye:
ahol a polilogaritmus és |z| < 1.
A fent megadott képletnél az m=1 egy speciális eset.
- Arthur T. Benjamin, Gregory O. Preston, Jennifer J. Quinn: A Stirling Encounter with Harmonic Numbers. (hely nélkül): Mathematics Magazine, 75 (2). 2002.
- Peter Paule and Carsten Schneider: Computer Proofs of a New Family of Harmonic Number Identities. (hely nélkül): Adv. in Appl. Math. 31 (2). 2003. 359–378. o.
- Zoltán Retkes: An Extension of the Hermite–Hadamard Inequality. (hely nélkül): Acta Sci. Math. (Szeged). 2008. 95–106. o.