Belarusz nyelv
| Belarusz беларуская мова bielaruskaja mova | |
| Beszélik | Fehéroroszország, Lengyelország és még 14 országban |
| Terület | Kelet-Európa |
| Beszélők száma | 7–8 millió fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Balti szláv nyelvek Szláv nyelvek Keleti szláv nyelvek Belarusz nyelv |
| Írásrendszer | Cirill írás |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | Fehéroroszország, Lengyelország Podlasiei vajdaság 12 településén |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | be |
| ISO 639-2 | bel |
 A Wikimédia Commons tartalmaz беларуская мова bielaruskaja mova témájú médiaállományokat. | |
A belarusz nyelv (belarusz nyelven: беларуская мова; szintén használt elnevezései: belorusz nyelv, fehérorosz nyelv) ma kb. 7,9 millió ember, a belaruszok anyanyelve. A nyelv használóinak többsége Fehéroroszországban él, ahol ez az egyik hivatalos nyelv, de jelentős számú belarusz nyelvű kisebbség él Lengyelországban Białystok mellett is.
Tartalomjegyzék
Eredete[szerkesztés]
A belarusz nyelv az orosz nyelvvel és az ukrán nyelvvel együtt az egyik keleti szláv nyelv, amely a középkorban egy közös alapnyelvből, az ősszláv nyelvből fejlődött ki, a rutén nyelven keresztül. Szokás volt az „óorosz” nyelvből is származtatni, de ez indokolatlan módon az orosz nyelv elsőbbségére utal.
Története – a litván nagyfejedelemség idején[szerkesztés]
A vilniusi litván nagyfejedelem udvarában a 14. században alakult ki egy, a belarusz népi nyelvre épülő sajátos irodalmi nyelv, amely a moszkvai nyelvjárástól csak kis mértékben különbözött; ez a nyelv lett a Litván Nagyfejedelemség hivatalos kommunikációs nyelve.
Amikor a Litván Nagyfejedelemség a Kijevi Rusz nyugati területeire is kiterjesztette a hatalmát, ez a nyelv ukrán elemeket is befogadott. A litván–lengyel perszonálunió után a lengyel nyelv erős befolyása alá került. (Részletesebben erről a témáról ld. a rutén nyelv szócikket). A litván–lengyel állam 1795-ben történt felbomlása után azonban ezt az irodalmi nyelvet egyre kevésbé használták.
Az első irodalmi nyelvemlékek a 19. század első felében keletkeztek egy új, a fehérorosz nyelv északkeleti nyelvjárására épülő irodalmi nyelven. Az egyik ilyen első nyelvemlék az Aeneis 1812 és 1830 között keletkezett névtelen fordítása Eneida navyvarat "Aeneis fordítva" címmel.
20. század[szerkesztés]
A fehérorosz nyelvű könyv- és folyóiratnyomtatás csak az 1905-ös forradalom után vált lehetővé törvényes keretek között. 1903–1911 Varsóban jelent meg a legfontosabb mű Jauchim Karski: Belorusy. Jazyk belorusskowo naroda címmel, amelyben lerögzítették az irodalmi nyelv szabályait. Fontos szerepe van ebben az időben az 1906-ban megjelenő Nasa nyiva (A mi mezőnk) című folyóiratnak is.
1917-ben kudarcot vallott a fehérorosz állam első önálló államalapítási kísérlete, ezután a fehérorosz lakosság legnagyobb része a Belorusz SZSZK területén élt, egy kisebb részük Lengyelországban. A Szovjetunióban a fehérorosz nyelv egészen az 1920-as évek végéig szabadon fejlődhetett, utána az orosz nyelv erős elnyomása alá került. A fehéroroszban fellelhető különbségeket az oroszok pusztán a lengyelesítés hatásának titulálták. 1933-ban egy helyesírási reformmal kényszerítették a fehérorosz nyelvet az orosz nyelvhez való közeledésre; a szókincs és a nyelvtan is erős orosz befolyásolás alá került. Hasonló sorsra jutott a fehérorosz nyelv a lengyel területen is, amely 1939-ben csatlakozott a Szovjetunióhoz. Fontos megjegyezni, hogy a 19. századi orosz nacionalizmus a pánszlávizmus jegyében az ukrán és a fehérorosz nyelvet közönséges „orosz nyelvjárás”-nak tekintette, sőt a cári hatalom keményen büntette azokat, akik ukránul, vagy fehéroroszul írtak, mivel Moszkva véleménye szerint ilyen nyelvek nincsenek is. Ezt a nacionalista elképzelést még a 20. században is osztották, sőt a Szovjetunióban is keringett sokáig.[1]
A fehérorosz nyelv csak a peresztrojka idején alakult újjá: 1990-ben nyilvánították hivatalosan is a Belarusz SZSZK, majd 1991-től a független Belarusz Köztársaság hivatalos nyelvévé a szovjet időkben kialakult narkamauka (наркамаўка) nyelvváltozatot, de még él az 1933 előtti taraskjevica változat is.
A jelenlegi állapot szerint a fehérorosz irodalmi nyelvet csak egy kis városi értelmiségi réteg beszéli. Vidéken a fehérorosz nyelvjárásokat használják, a városi lakosság legnagyobb része egy fehérorosz és orosz nyelv közti átmeneti nyelvet használ, amelyet lenézően „traszjanka” („marhatáp”) néven neveznek, de a traszjanka használata az ifjabb generációban kezd visszaszorulni. Az oktatási rendszerben csak kissé gyökeresedett meg a fehérorosz nyelv, 2003 nyarán bezárták az egyetlen fehérorosz tanítási nyelvű gimnáziumot a tanárok és diákok nagyfokú ellenállása ellenére. A fehérorosz nyelv egyetlen hivatalos nyelvvé való elismerése csak rövid ideig tartott; 1994–1995-ben Alekszandr Lukasenko újra bevezette második hivatalos nyelvként az orosz nyelvet. Sokan sötétnek látják a fehérorosz jövőjét, úgy ítélik beolvadhat az orosz nyelvbe. Ugyan az ifjak körében eltűnik a traszjanka, helyette fehéroroszul, vagy oroszul beszélnek, ezért egyelőre nem eldöntött még, hogy vajon melyik fog felülkerekedni.
Továbbá létezik egy mozgalom, amely a nyugat-poléziai nyelvet szeretné kifejleszteni, ez a tény is újabb szétforgácsolódáshoz vezethet.
A kelet-ukrajnai háború miatt az oroszokkal szembeni ellenérzés megnőtt, és egyre inkább kezdik megtanulni a belarusz nyelvet az ország lakosai.[2] Nyilvánosan az oroszt a lakosság 72%-a, a beloruszt csupán 11,9%-a használja. Ezen a helyzeten kíván az ország kormánya is változtatni. 2015 januárjában Mihail Zsuravkov (beloruszul Zsuraukou) oktatási miniszter bejelentette, hogy az oktatás nyelveként az oroszt fokozatosan a belorusz fogja felváltani. Első lépésként a történelmet és a földrajzot fogják belaruszul oktatni.
A taraskjevica nyelvváltozat[szerkesztés]
A taraskjevica, a belarusz klasszikus nyelvváltozat (belarusz: тарашкевіца, клясычны правапіс) a modern belarusz (fehérorosz) nyelv irodalmi formájára alapul. Megalapozójaként Branisłaŭ Taraškievič (korábban nálunk Taraskievics) politikust, nyelvészt tisztelik, aki az első belarusz nyelvi reformot vitte végbe 1918-ban. Ezt a nyelvváltozatot és helyesírást az újabb, 1933-as reform során eltörölték. A taraskjevica változatot ezután nemhivatalosan, szűkebb körben, és az emigráltak körében használták. Jelenleg is vannak igyekezetek arra, hogy újra hivatalos használatba állítsák.
Jobbra a taraskjevica egy 1929-es iskolai tankönyvének címlapja látható.
Írás és helyesírás[szerkesztés]
A mai fehérorosz írott nyelv a cirill ábécét használja, ld. az alábbi táblázatot:
| А а | Б б | В в | Г г | Д д | Е е | Ё ё | Ж ж | З з | І і | Й й |
| К к | Л л | М м | Н н | О о | П п | Р р | С с | Т т | У у | Ў ў |
| Ф ф | Х х | Ц ц | Ч ч | Ш ш | Ы ы | Ь ь | Э э | Ю ю | Я я | ' |
A betűkészlet általában megfelel az orosz, illetve az ukrán nyelv betűinek. Azokhoz képest különleges betű az ў, amely az у által jelzett 'u' hangnak az előtte álló másik magánhangzóból megszakítás nélküli, áthajlított ejtését jelzi, mint ahogy a mi 'augusztus' szavunk elején hallható. Továbbá a fehérorosz írásban a ë (jo) betűt nem szabad a е (je) betűvel helyettesíteni, ellentétben az orosz nyelvvel.
A fehérorosz nyelv helyesírása szigorúan fonetikus, vagyis teljesen a kiejtéshez igazodik. E szerint tehát a hangsúlytalan o-t nemcsak [a]-nak ejtjük (mint az orosz nyelvben), hanem így is írjuk. A fonetikus átírás következtében az íráskép különbözik az orosz és az ukrán nyelvtől. Vö. a fehérorosz акно (ablak) és az orosz окно (ablak), a szavakat hasonlóképpen ejtjük, de másképpen írjuk.
A дж és a дз betűkapcsolatokat néha sajátos egységként kezeljük, mivel egy hangot jelölnek. Ezért az ábécében önálló betűként a д után állnak.
A fehérorosz nyelvben nehézséget okozhat, hogy mind a h, mind a g hangot a г betű jelöli. 1933-ig a g jelölésére az önálló ґ betűt használták (mint az ukrán nyelvben), visszaállítása vita tárgyát képezi.
A fehérorosz nyelv latinbetűs átírása a lengyel helyesírást követi, de megtalálhatók benne diakritikus betűk is (š, č stb.) és a w helyett v-t használ (a lengyel nyelvtől eltérően). Például: Яўхім Фёдаравіч Карскі – Jaŭchim Fiodaravič Karski.
Nyelvtan[szerkesztés]
A fehérorosz nyelv nyelvtana nem különbözik lényegesen más szláv nyelvekétől. Ezzel kapcsolatban a következőket állapíthatjuk meg:
- A főneveknek három nyelvtani nemük van (hímnem, nőnem és semlegesnem), ezek további alkategóriákra oszthatók: élő és élettelen. Hat nyelvtani eset és két szám, egyes szám és többes szám. Feltűnő azonban hogy a főnévragozás egyszerűbb, mint például az orosz vagy a cseh nyelvben; ez azzal magyarázható, hogy fehérorosz irodalmi nyelv a népnyelvből alakult ki a 19. században és nem volt közvetlen folytonossága az ófehérorosz nyelvvel.
- A melléknevek a többi szláv nyelvből ismert rövid (állítmányi) alakot elhagyták
- Az igének négy igeideje van: a jelen idő, a múlt idő és a jövő idő mellett a más szláv nyelvekben ritka régmúlt idő is van a fehérorosz nyelvben. Emellett még jellemző a többi szláv nyelvben is meglévő igeszemlélet is. A melléknévi és határozói igenevek rendszere kevésbé jellemző, eltérően más szláv nyelvektől.
Szókincs[szerkesztés]
A fehérorosz nyelv szókincse különböző rétegekből tevődik össze. A szláv alapszókincs és az ószláv nyelv hatása mellett, főleg a lengyel nyelvből kölcsönzött szavak jellemzőek, amelyek az orosz nyelvből hiányoznak. Vö. a fehérorosz дзякаваць (megköszön) – orosz благодарить és a lengyel dziękować. fehérorosz цікавы (érdekes) – lengyel ciekawy stb. A két háború közötti időben fehérorosz nyelvészek azon fáradoztak, hogy a lengyel (és orosz) jövevényszavak helyett saját szavakat alkossanak a nyelvjárási szavak alapján, de 1933 óta szakszókincset célirányosan oroszosították.
Összehasonlítás[szerkesztés]
| belarusz nyelv (беларуская мова)  |
ukrán nyelv (українська мова)  |
orosz nyelv (русский язык)  |
bolgár nyelv (български език)  |
lengyel nyelv (polski język) 
|
|---|---|---|---|---|
| Jó napot! | ||||
| Вітаю (vitaju) | Вітаю (vitaju) | Здравствуйте (zdravsztvujtye) | Здравейте (zdravejte) | Witam |
| Szervusz! | ||||
| Прывітанне (privitannye) | Привіт (privit) | Привет (privét) | Здрасти (zdraszti) | Cześć |
| Igen – Nem | ||||
| Так (tak) – Не (nye) | Так (tak) – Ні (nyi) | Да (da) – Нет (nyet) | Да (da) – Не (ne) | Tak – Nie |
| Köszönöm | ||||
| Дзякуй (dzjakuj) | Дякую (djakuju) | Спасибо (szpaszíba) | Благодаря ви (blagodarja vi) | Dziękuję |
| úr – asszony – kisasszony | ||||
| спадар (szpadar) спадарыня (szpadarinya) cпадарычна (szpadaricsna) |
пан (pan) пані (panyi) панна (panna) |
господин (gaszpagyin) госпожа (gaszpazsá) |
господин (goszpodin) госпожа (goszpozsa) госпожица (goszpozsica) |
pan pani panna |
| kitűnő, jó | ||||
| выдатна (vidatna); добра (dobra) |
відмінна (vidminna); файна (fajna) |
отлично (atlicsna) | отлично (otlicsno) | fajnie |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A novgorodi viasztáblák üzenete. [2011. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 6.)
- ↑ megindult a beloruszosítás
További információk[szerkesztés]
- Tájékoztató oldal a fehérorosz nyelvről (angol)
- Latinbetűs angol-fehérorosz szótárak
- Információk a fehérorosz nyelv latinbetűs átírásáról
- Slovnyk |Szótár[halott link]
- Radio Free Europe / Radio Liberty
- ЗВЯЗДА | ZVIAZDA … fehérorosznyelvű online folyóirat
- Artists in Belarus
- БЕЛАРУСЬ ТВ | Fehérorosz TV
- Zoltán András: Egy többségi nyelv kisebbségben: a fehérorosz nyelv elnémulása, Kisebbségkutatás, 2004/1. szám [1]
- Калита И. В. Современная Беларусь: языки и национальная идентичность. Ústí nad Labem, ISBN 9788074143243, 2010, 300 s. s. 112-190.
|
