Pakisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pakisztán
اسلامی جمہوریہِ پاکستان
Islaami Jamhuria ay Pakstaan
Pakisztán zászlaja
Pakisztán zászlaja
Pakisztán címere
Pakisztán címere
Nemzeti mottó: Iman, Ittehad, Nazm
(Urdu: Egység, fegyelem, hit)
Nemzeti himnusz: Qaumi Tarana
Pakistan in its region (claimed and disputed hatched).svg

Fővárosa Iszlámábád
é. sz. 33° 40′, k. h. 73° 10′
Legnagyobb város Karacsi
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Mamnoon Hussain
Miniszterelnök Nasur Ul Malik
Hivatalos nyelv Urdu, angol
Függetlenség a Brit Birodalomtól
Kikiáltása 1947. augusztus 14.
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint 182 142 594 fő (2013)[1]
Rangsorban6
Becsült203 000 000[2] fő (2016. szept)
Rangsorban6
Népsűrűség246 fő/km²
GDP2008 (forrás: IMF[3])
Összes160 897 dollár (43)
PPP: 443 670 dollár
Egy főre jutó999 dollár (138)
PPP: 2756 dollár
HDI (2006) 0,562[4] (139) – közepes
Földrajzi adatok
Terület881 913 km²
Rangsorban 33
Víz3,1%
IdőzónaUTC+5 (UTC+5)
Egyéb adatok
Pénznem Pakisztáni rúpia (PKR)
Nemzetközi gépkocsijel PK
Hívószám 92
Segélyhívó telefonszám
  • 1122
  • 15
  • 16
Internet TLD.pk
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type D
  • BS 1363
  • BS 546
Közlekedés iránya bal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pakisztán témájú médiaállományokat.

Pakisztán, hivatalosan a Pakisztáni Iszlám Köztársaság, független ázsiai állam a Közel-Kelet és Közép-Ázsia határán. Több mint 1000 km-es partszakasszal érintkezik az Arab-tengerrel és az Ománi-öböllel, ezenkívül nyugaton Afganisztán és Irán, keleten India és északkeleten Kína határolja. Tádzsikisztántól a néhol csak 20 km szélességű, Afganisztánhoz tartozó Vakhan-folyosó választja el.

Pakisztán a hatodik legnépesebb ország a világon, és Indonézia után itt él a második legnagyobb muszlim közösség. Az úgynevezett Next Eleven (következő tizenegy) (wd) országok között tartják számon, azok között, amelyek a 21. században nagy eséllyel gazdasági nagyhatalommá válnak majd.

Pakisztán az Iszlám Konferencia Szervezetének, a Gazdasági Együttműködés Szervezetének, a G20 fejlődő országok csoportosulásának és a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Egyesületnek alapító tagja. Ezek mellett részt vesz még az ENSZ, a Nemzetközösség, a Kereskedelmi Világszervezet és a Sanghaji Együttműködési Szervezet munkájában is.

Nevének eredete[szerkesztés]

Pakisztán neve mozaikszó (PAKISTAN), amelyet C. Rahmat Ali alkotott meg 1934-ben a „Most vagy soha(Now or Never) című jegyzetében.[5] A PAKISTAN név az akkor még indiai, muzulmán többségű tartományok neveiből származik:

  • Pandzsáb (Punjab), Afganisztán (Afghania), Kasmír (Kashmir), Iszlámábád (Islamabad), Szind (Sindh), Tuharisztán (Balochistan).[6]

Ezen területeken több mint 30 millió muszlim élt már ekkor is.

Földrajz[szerkesztés]

Pakisztán (Pakisztán)


A térség műholdas képe (2004. január)
Földrajzi képek
A K2-hegycsúcs Pakisztán legmagasabb pontja
Az Indus az ország északi részén
Haibár-hágó
Az Indus völgye az ország északkeleti részén, háttérben a Tilla-Dzhogian
Hegyvidéki tájkép Beludzsisztánban
Az Indus mangroveerdői Port Kaszim közelében. Légifelvétel
A 2010-es árvíz által érintett területek

Domborzat[szerkesztés]

Legmagasabb pontja a Karakorum hegységben található K2-hegycsúcs (kb. 8616 m), amely a kínai határon fekszik.

Pakisztán területének fő tengelyét, az ország keleti felén az Indus folyó alföldje uralja, amelynek északi része a termékeny Pandzsáb, déli része a száraz Szindh (Pandzsáb az ország éléskamrája, míg Szindh területének alig 1/3-a vonható művelés alá).

Az Industól keletre a Thar-sivatag található. Az ország nyugati része az Iráni-magasföld folytatása. Peremhegységei meredeken ereszkednek le az Indus völgyére. Az ország északi területeit magashegységi táj uralja, amely a Karakorumban megközelíti a 8000 métert.

Vízrajz[szerkesztés]

Az Arab-tengerbe ömlő Indus-folyó és mellékfolyói vezetik le a vizeket.

Éghajlat[szerkesztés]

Pakisztán négy évszaka: a hűvös, száraz tél decembertől a februárig, a forró, száraz tavasz márciustól májusig, a nyári esős évszak, vagyis a délnyugati monszun ideje júniustól szeptemberig tart, és a monszun októberben és novemberben vonul el. Ezen évszakok kezdete és időtartama nagyon eltér helytől függően. A csapadékmennyiség radikálisan változik évről évre, az áradások és aszályok törvényszerűsége nem könnyen ismerhető fel. A csapadék dél felé rohamosan csökken.

Pandzsáb területén télen néha hó és fagy is előfordulhat, a nyarak viszont melegek. Itt a mediterrán hatás módosította a monszun éghajlatot és egy téli és egy nyári esős évszak is kialakult, viszont mindkettőnek gyér a csapadéka.[7]

Élővilág, környezet[szerkesztés]

Képek állatokról
Aranysakál
Csukár, az ország nemzeti madara
Pödröttszarvú kecske, az ország nemzeti állata
Sivatagi hiúz
Fekete kobra

A fafajták az alpesi fenyőktől, mint luc és egyéb fenyők, valamint himalájai cédrus (ezek főleg az északi, hegyes területeken honosak) a lombhullatókig terjednek, amelyek a déli területeken fellelhetők.[8] Az ország nyugati hegyvidékein boróka bokrok és tamariszkusz cserjék éppúgy megtalálhatók, mint egyszerű fűfajták. Beludzsisztánban gyér füves területek váltakoznak szárazságtűrő fajok alkotta cserjésekkel. Az Indus-alföld peremvidékein sivatagi-félsivatagi a növényzet. A déli partvidéket egyes részeken sós mocsarak, a tengerbe ömlő folyók deltáit mangrovemocsarak kísérik.

Pakisztán nemzeti állata a pödrött szarvú kecske, nemzeti madara a csukár.[9] A főemlősöket a bundermajom és a hulmán képviseli. Ezeken kívül számos más állatfaj is megtalálható az országban. A déli területeken, az Indus-folyó torkolatvidékén nagy számú krokodil populáció, a környező erdőkben pedig szarvas, vaddisznó, tarajos sül és sok egyéb rágcsálófaj él.

Jelenleg a legnagyobb környezetvédelmi problémák közé tartozik a vízszennyezés (a tisztítatlan szennyvizek miatt), az ipari káros anyag-kibocsátás, a mezőgazdasági túltermelés, a vízhiány, az erdők pusztulása, a talajerózió és az elsivatagosodás.

A vízszennyezés a vízkészletet fenyegeti és a lakosság nagy része nem jut tiszta ivóvízhez.[10]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Történelme[szerkesztés]

Derawar erődje ma Bahawalpur közelében

1947-ig Pakisztán történelme az indiai szubkontinens történetének része.

Egy önálló állam koncepcióját azokon az indiai területeken, ahol a lakosság többsége muszlim vallású, Muhammad Allama Iqbal lahor-i költő és filozófus vetette fel az 1930-as években.[11] Az önálló pakisztáni állam 1947. augusztus 14-én jött létre, az indiai brit uralom megszűntekor, India muzulmánok-lakta területeiből. Az ország függetlenségét 1947-ben kiáltották ki. Pandzsáb és Bengália tartomány ellentmondásos felosztásának hatására lázadások törtek ki Indiában és Pakisztánban is. Hinduk és szikhek milliói vándoroltak Indiába és muszlimok milliói Pakisztánba. 1947-től 1956-ig a brit Nemzetközösség domíniuma volt, azóta köztársaság.

Az Indiától való különválást mindkét részről véres összecsapások követték, és nem sikerült rendezni a korábban önálló fejedelemség, Dzsammu és Kasmír hovatartozását sem. Az ország két, egymástól nagy földrajzi távolságra lévő részből állt, Nyugat-Pakisztánból és Kelet-Pakisztánból, amelyeket India választott el egymástól. A két országrészt csak a közös vallás kötötte össze. A lakosság nagyobb része a keleti országrészben élt, de a politikai vezetés nyugaton összpontosult. Kelet-Pakisztán 1971-ben Bangladesi Népi Köztársaság néven kikiáltotta a függetlenségét, amit a pakisztáni hadsereg megpróbált megakadályozni. Indiai segítséggel végül az önálló Bangladest követelő erők győztek.

Az ország fővárosa többször megváltozott, 1958-ig Karacsi, ezt követően mintegy negyedszázadig Ravalpindi, ma Iszlámábád.

Az ország politikai rendszere labilis. Történelmében gyakori a katonai puccs, a polgári kormányok pedig gyorsan elvesztették legitimitásukat a korrupció miatt.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete Iszlámábádban

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Az alkotmány értelmében a pakisztáni törvényhozás szerve egy kétkamarás parlament, amely szenátusból (felsőház) és nemzetgyűlésből (alsóház) áll. A nemzetgyűlés 342 tagjából 272 ötévente történő, közvetlen választás útján kerül be a házba. Az alkotmány előírja, hogy ezen felül 60 helyet kapjanak a nők, 10 pedig a vallási kisebbségek számára biztosított. A kormány miniszterei nemzetgyűlési képviselők kell hogy legyenek. A szenátus 100 tagú. Az elnöknek csak az alsóházat van joga feloszlatni.

Jogrendszere az angol jogon alapul, de a saría (iszlám jog) magasabb rendű, mint az angol.

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Sorszám Név Státusz Főváros
1 Beludzsisztán Tartomány Kvetta
2 Hajber-Pahtunhva Tartomány Pesavar
3 Pandzsáb Tartomány Lahor
4 Szindh Tartomány Karacsi
5 Iszlámábád fővárosi terület Fővárosi terület Iszlámábád
6 Törzsi területek Terület Iszlámábád
7 Aszad Kasmír Pakisztáni közigazgatás alatti terület Muzaffarabad
8 Gilgit-Baltisztán Pakisztáni közigazgatás alatti terület Gilgit
Sub Pakistan.png

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Pakisztán népsűrűsége
Képek
Férfiak hagyományos viseletben
Asszonyok Iszlámábádban
Asszonyok a gyerekeikkel, Szindh tartomány
Lányok az iskolában, Khyber Pakhtunkhwa
Falusi gyerekek, Szindh tartomány
Karacsi, az ország legnépesebb városa
Badsahi-mecset, Lahor
Jhelum mecsete
Chitral Nagy Mecsete
St. Patrik katedrális Karachiban. Az ország legnagyobb keresztény temploma
Az ország népességének növekedése 1960-2003 között (millió fő)

Általános adatok[szerkesztés]

  • Városi lakosság aránya: 39%. (2015)[12]
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 65,5 év, nőknél 69,4 év. (2015)
  • Írástudatlanság 2015-ben: 42%. (férfiaknál 30%, nőknél 54%)[12]

1960-tól 2015-ig a lakosság több mint négyszeresére nőtt. A természetes szaporodás világviszonylatban is nagy, (1990-2001 átlagban) évi 2,6%. 2015-ben a népesség elérte a 200 millió főt.[13]

Pakisztán népességének növekedése[2][14]
Év Népesség (millióban)
1960 45 M
1970 59 M
1980 80 M
1990 112 M
2000 144 M
2010 173 M
2016 (aug.) 202 M

Az 1990-es évek elejétől erőteljes kiáramlás indult meg Nyugat-Európába, a kőolajtermelő arab országokba és az USA-ba is.[15]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

Pakisztán fő etnikumai

Az ország területén két nagy csoportot különböztetünk meg: az úgynevezett indo-árja és a török-iráni népcsoportot. Területileg azonban ez a két nagy csoport nem különül el egymástól, sőt keveredett egymással.[16] A két nagy csoporton belül igen sok etnikum fordul elő. Ma Pakisztánban pár nagy nemzetiségi csoportot lehet megkülönböztetni; ezek:

  • Az ország lakosságának kb. 44%-a pandzsábi, 15%-a pástu (pastu vagy patán), 14%-a szindi, 8-10% szaraiki (vagy népiesen multáni - A szaraiki csoportot sokszor a pandzsábiba számolják.).

További kisebb etnikumok: 7% urdu, 2-3% beludzsi, a maradék pedig egyéb népcsoporthoz tartozik.[12][15]

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Az országban a hivatalos nyelv az urdu (arab írású hindi). Ezt – annak ellenére, hogy a lakosság kb. fele megérti – csak az emberek 7-8%-a vallja anyanyelvének.

Pakisztán állam megalakulás után Pandzsáb területén nagy számban telepedtek le az Indiából érkező urdu anyanyelvű bevándorlók és menekültek, az ún. mohadzsirok. Ezért elsősorban Pandzsáb területén a legelterjedtebb az urdu.[16] A 2. hivatalos nyelv az angol. Az évszázados angol gyarmatosítás következtében igen sok angol jövevényszó került át az urduba is.[16]

A legtöbb ember által beszélt nyelv a pandzsábi (továbbá annak dialektusa a szaraiki-szirajki). További fő nyelvek: a szindi, a pastu és a beludzsi.[12] Az országban kb. huszonnégy nyelvet beszélnek. Ezeknek a nyelveknek a többsége közös eredetű, azonos nyelvcsaládba, sőt azonos nyelvcsoportba tartoznak, és az idők folyamán hasonló körülmények között, hasonló kulturális környezetben és nyelvi befolyás alatt fejlődtek.[16]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Vallási szempontból majdnem homogén Pakisztán – Indonézia után – a Föld 2. legnépesebb muszlim országa.

A népesség zöme, 96%-a muszlim (ennek 80-90%-a szunnita, 10-20%-a síita), 1,5-2% hindu, kb. 1,6% keresztény.[17][18]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Az értéktőzsde épülete Iszlámábádban
Képek
A textiláru az egyik legfontosabb exportcikk
Karachi belvárosának egy útja (Chandrigar)
Pakistan Airlines székháza Lahorban
A GDP évi növekedése 1951-2009 között
A fő iparágak régiónként

Általános adatok[szerkesztés]

  • Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 24%, ipar 25%, szolgáltatások 51%
  • Hazai össztermék (GDP)/fő: 3140 USD (2013-ban)[19]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Pakisztán területének mintegy 60%-a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan.

A lakosság jelentős része a többnyire öntözött szántóföldeken rizst, gyapotot, búzát, cukornádat, kukoricát termeszt. Jelentősebb még a gyümölcs (datolya) és a dohánytermesztés. Az állattenyésztés (szarvasmarha, kecskék. juh, teve) alárendelt szerepű. Az állatok a kevés és szegényes legelők miatt nem nagyon termékenyek.

Ipar[szerkesztés]

Földje ásványkincsekben viszonylag szegény (kősó, kőolaj, földgáz, gipsz, kén, foszfát, magnezit, színesfémércek).

A külföldi tőke segítségével fejlődésnek indult ipar vezető ága a textilipar (leginkább a pamutipar), a műtrágya- és gépgyártás, cementipar, élelmiszer-feldolgozás.

Az autó-, motor- és kerékpárgyártás központja Lahor és Karacsi. Karacsiban hajógyártás és repülőgép-összeszerelés is jelen van. A vegyipar a kőolaj-finomítók és földgázvezetékek mellett fejlődött ki (Karacsi, Multán, Pesavar). A cementgyártás központjai: Karacsi, Haidarábád, Rori, Szukkúr.[20] A hagyományos kézműipar még napjainkban is fontos szerepet tölt be az ország életében.

Kereskedelem[szerkesztés]

Exportjának legnagyobb része feldolgozott termék. Főbb exporttermékek: textil, felsőruházat, gyapjú, cérna, bőráruk, rizs, sportcikkek, szőnyegek. Importcikkek: kőolaj, kőolajtermékek, gépek, vegyipari termékek, közlekedési eszközök, élelmiszerek.

  • Főbb kereskedelmi partnerek 2012-ben:[13]
    • Export: USA – 13,3%, Kína – 10,9%, Arab Emirátusok – 8,6%, Afganisztán – 8,5%, Németország – 5,1%
    • Import: Kína – 17%, Arab Emirátusok – 15%, Kuvait – 8,8%, Szaúd-Arábia – 8,5%, Malaysia – 4,8%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Jelentős a kézműipar (kézi fonású szőnyegek, szövetek).

A Közel-Keleten dolgozó nagy számú vendégmunkás hazautalásai is fontos bevételnek számítanak.

Közlekedés[szerkesztés]

Egy jellegzetes kidíszített teherautó
Pakisztán nemzetközi (piros) és helyi (fekete) forgalmú repterei; kikötői

A vasúthálózat hossza 8163 km, a közúthálózaté 254 410 km. A repülőterek száma 87.

Közút[szerkesztés]

Az országban a közlekedési hálózat fejletlen, habár a főútvonalak viszonylag jól ki vannak építve. Pakisztánban bal oldali közlekedés van. Az országutak minősége változó. Városokban a forgalom zsúfolt és a közlekedési szabályokat csak hozzávetőlegesen tartják be. Az úthálózat Pandzsáb területén a legsűrűbb.

Vasút[szerkesztés]

Légi közlekedés[szerkesztés]

Nemzetközi forgalmú repülőterek a következő városokban működnek:

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Fő tengeri kikötők: Karacsi, Port Qasim (Kelet-Karacsi), Gwadar, Pasni.

Kultúra[szerkesztés]

Vazír kán mecset, Lahor
Képek a kultúráról
Hagyományos pandzsábi zenészek egy esküvőn
Szitár és tablá (a háttérben)
Pandzsábi bhangra dobos
8.IX - Akbar Khamisu Khan.jpg
A szalvar-kamiz az öltözködés egy formája
Pakisztáni menyasszony (középen)
Bhangra táncosok a pandzsábi szikh fesztiválon
Iskolások Rhbat falujában
Takszila romjai
Mohendzsodáro
Lahor erődje
Rohtasz-erőd egy kapuja
Régi mecset Derawar mellett
A Lahore-i egyetem egy épülete (Government College University)
A Kalasa népcsoporthoz tartozó asszonyok az ország északi részén

A több tekintetben megosztott nemzeten belül a legegyszerűbb választóvonal a hegylakók és a síkságok népe között húzódik. Az edzett, tüzes és független hegylakókat a központi kormány befolyása kevésbé éri el. A hegyek és a síkságok lakóit az iszlám vallás egyesíti.

Pakisztánban négy nagy nemzetiségi csoportot lehet megkülönböztetni: pastu (patán), pandzsábi, szindi (szindhi) és a beludzsi. Ezek megőrizték sajátos nemzetiségi jellegeiket.[16] A társadalom azonban sok kasztra és törzsre oszlik. Az egyik ilyen közösség a bradri vagy házassági csoport – vérrokon családok, akik csak a csoporton belül kötnek házasságot.

Noha az iszlám minden ember egyenlőségét tanítja, általános, hogy a falvakban a különféle szektáknak saját mecsetük van. Minden mecsetnek van saját vezetője, az imám, aki naponta ötször hívja fel imára a hívőket. Sokan csak azt tanulták (főleg vidéken), amit az imám tanít, azaz többnyire csak Korán-szövegeket, szóról szóra.

A nők jobbára otthon élnek és dolgoznak, noha időnként látni, amint segítenek a mezei munkákban. A férfiak összegyűlnek a nyilvános helyeken és beszélgetnek, miközben a közös vízipipát szívják. A férfiak nagy hangsúlyt helyeznek a termékenységre és a fiú örökösre. Az is előfordulhat, hogy több feleségük van. Örökösödés esetén – az apa halála után – minden gyermek részesedik a vagyonból, de az osztozkodásnál a fiúgyermekek kétszer annyit kapnak, mint a lányok.[21]

Hagyományosan a fiatalok sokszor nem szerelemből, hanem a családfők közti megállapodás alapján kötnek elrendezett házasságot. Városokban ez a rendszer lassan felbomlóban van.

Pakisztánban azoknak a sírját, akik példamutató életükkel kivívták embertársaik elismerését, valóságos vallási kegyelettel tisztelik; úgy tartják számon őket mint szent emberek sírjait. Nemegyszer egy-egy ilyen sír egyúttal valamilyen vallási szertartás vagy búcsú helyszíne.[16]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Az UNESCO által elismerten a világ kulturális örökségének része:

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Az urdu költészet kezdetét a 15. századra teszik; a modern urdu költészetét pedig a 18. század közepére.[16]

Jellegzetes Szindh folklórja. A szindi népzene a legritmikusabb muzsika Pakisztánban. Errefelé megőrződött majd minden ősi hangszer. A pergő népzene nyomán eleven néptánc alakult ki, amelynek nem akad párja az országban.[16] Szindh kézi szőttesei, hímzései, kerámiaipara szintén eltér a többi nemzetség, tartomány folklórjától; az ősi szindh kultúrát őrzik.[16]

Beludzsisztán kultúrájában a nomád pásztorkodás időszakának a hatása is érvényesül. Ezt a korszakot tükrözi a zenéje és a tánca is (egyedül a makrániak kivételek, akiknek a zenéjében és táncában az afrikai befolyás érvényesül).[16]

A beludzsok ünnepi alkalmakkor – a szindikhez hasonlóan – színes öltözéket viselnek. Híresek kézi kötésű perzsaszőnyegeik is. Ezek a szokottnál durvább fonalból, sötétebb tónusban, kevesebb csomószámmal készülnek.[16]

Varázsos hangulatot árasztanak Pandzsáb ősi emlékei, ezen belül Lahor erődje, a Badshai Masjid Mecset, a régi bazár, a mogul időkből származó paloták.

Nemzeti szimbólumok[szerkesztés]

[22]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Szokások, illemtan[szerkesztés]

A legfontosabb társadalmi egység a család és a pakisztániak inkább a saját etnikumukhoz hűek, mint az országhoz. A pakisztániak barátságos, vendégszerető emberek, nagy bennük az idősek iránti tisztelet. A szokásos üdvözlési forma a kézfogás, ami azonban nem túl erőteljes. A pakisztániak inkább a csuklójukat nyújtják, mint a kezüket. Férfi nem kezdeményezhet kézfogást nővel és mások előtt nem érinthet meg egy nőt. A társadalomban a férfiaké az uralkodó szerep, a nőknek nincs akkora tekintélyük, mint a férfiaknak.[10]

A helyi kultúrában szokás az embereket megbámulni.

Pakisztánban számos etnikum él. Annak érdekében, hogy a lehető legjobb kapcsolatot tudjuk kialakítani az emberekkel, igyekezzük megtudni, melyik csoporthoz tartoznak és térképezzük fel azok szokásait.

  • Ne kezdeményezzünk beszélgetést a gazdasági helyzetről és az Indiával meglévő vitákról!
  • Ha valaki a jelenlétünkben imádkozni kezd, tartsuk tiszteletben a hitét és hagyjuk magára!
  • Bal kézzel ne intsünk senki felé, ne vegyünk és adjunk át semmit, ne együnk vele és ne érintsünk meg vele embereket! A bal kéz tisztátalannak számít.

Gasztronómia[szerkesztés]

A legtöbb pakisztáni főleg csapátin (vékony, nem kelesztett kenyér) rizsen és zöldségen él. A hús a legtöbb embernek megfizethetetlenül drága. A szeszes italokat az iszlám vallás tiltja. A pakisztániaknál kiemelt szerepet kap, hogy az étel halal legyen.

Turizmus[szerkesztés]

Képek
Csaukhandi-sírok
Mohatta-palota, Karacsi
Mazar-e-Quaid, Dzsinnah mauzóleuma
Khewra bányája
Takht-i-Báhi buddhista romjai
Noor Mahal palota, Iszlámábád
Faiz Mahal palota, Khairpur

Mohendzsodáro a Kr. e. 3. és 2. évezredben az Indus-völgyi civilizáció központja volt. Takszila az ország északi részének legfontosabb régészeti lelőhelye, az újkőkorszaktól a Kr. u. 2. századig három város épült itt egymásra. Takszila hét évszázadon át a buddhizmus tanításának egyik központja is volt, akárcsak a Kr. u. első században alapított Takht-i-Báhi kolostora.

A 14-18. századi iszlám mogul építészet emlékeit őrzi Rohtasz erődje, a Szind-vidék három dinasztiájának fővárosa, Thatta nekropolisza, Lahor erődje és Shalamar függőkertjei.

Az ország egyes területei nagy fokú biztonsági kockázatot jelentenek az utazók számára. Nem ajánlott, illetve több helyen engedélyhez kötött az utazás: Beludzsisztán tartományba, Pandzsáb tartomány déli részére, az északi területekre, az ország nyugati, Afganisztánnal határos törzsi területeire és Karacsi külvárosaiba.[23]

Sport[szerkesztés]

A krikett a legnépszerűbb sportág.[24] További igen népszerű sport a gyeplabda.

Kottán György személyében 2009. február 19-től 2010-ig magyar szövetségi kapitánya volt az ország labdarúgó szövetségének.

Olimpia[szerkesztés]

Pakisztán az olimpiai játékokon

Labdarúgás[szerkesztés]

Pakisztáni labdarúgó-válogatott

Ünnepek[szerkesztés]

Lányok kidíszítve a Függetlenség napja ünnepén (Karacsi)
Név Helyi név Időpont
Kasmír szolidaritási napja یوم یکجحتی کشمیر
Youm-e-Yekjehty-e-Kashmir
Február 5.
A köztársaság napja یوم پاکستان
Youm-e-Pakistan
Március 23.
A munka ünnepe یوم مزدور
Youm-e-Mazdoor
Május 1.
Nemzeti kisebbségek napja Augusztus 11.[25]
A függetlenség napja یوم آزادی
Youm-e-Azadi
Augusztus 14.
Fegyveres erők napja یوم دفاع
Youm-e-Difa
Szeptember 6.
Muhammad Ali Dzsinnah halálának évfordulója یومِ وفات قائداعظم
Quaid-e-Azam ki Youm-e-Wafaat
Szeptember 11.
Muhammad Iqbal születésnapja یوم اقبال
Youm-e-Iqbal
November 9.
Muhammad Ali Dzsinnah születésnapja یوم ولادت قائداعظم
Youm-e-Quaid
December 25.

Ünnepek az iszlám naptár alapján:

Helyi név Időpont (iszlám-naptár)
عاشوراء
Ashura
Muharram 9./10.
عيد ميلاد النبی
Mawlid
Rabi`-ul-Awwal 12
Youm-e-Shahdat e Ali Ramadan 21.
عيد الفطر
Eid ul Fitr
Schawwal 1.
عید الاضحٰی
Eid ul Adha
Dhul Hijja 10.

Média[szerkesztés]

Az országban 300 napilap van, főleg urdu és angol nyelven. Néhány ismertebb lap: Pakistan, Dawn, Nawa-i-Waqt.

Az országban az analfabéták száma miatt a televízió nagyobb szerepet tölt be az emberek életében, mint az újság. 1000 lakosra 170 tévékészülék jut.

A Pakisztáni televízió (PTV) 1964. november 26-án kezdte meg működését.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis
  2. a b http://www.livepopulation.com/country/pakistan.html
  3. Report for Selected Countries and Subjects: Pakistan. IMF, 2008. (Hozzáférés: 2009. március 11.)
  4. Statistical update 2008/2009 - Country Fact Sheets - Pakistan. ENSZ Fejlesztési Program, 2006. (Hozzáférés: 2009. március 11.)
  5. Choudhary Rahmat Ali (28 January 1933). "Now or never: Are we to live or perish for ever?". Columbia University. Hozzáférés ideje: 2007-12-04.
  6. Wolpert, Stanley A. (1984). Jinnah of Pakistan. New York: Oxford University Press. ISBN 0-19-503412-0.
  7. Probáld Ferenc - Horváth Gergely: Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza, ELTE, 1998
  8. ^ "Conservation of Mangrove Forests in the Coastal Areas of Sindh and Balochistan". WWF Pakistan. Hozzáférés ideje: 2009-03-17.
  9. ^ "Basic Facts". Pakistan Ministry of Information and Broadcasting. Hozzáférés ideje: 2009-03-12.
  10. a b Gemini Budapest Kiadó, Az üzleti kultúra enciklopédiája, 1998.
  11. A kezdetektől - a függetlenség elnyeréséig, keepondiscovering.hu
  12. a b c d https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/pk.html
  13. a b CIA World Factbook
  14. ENSZ becslés https://esa.un.org/unpd/wpp/
  15. a b Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
  16. a b c d e f g h i j k Szigeti János: Pakisztán, 1979.
  17. Library of Congress Country Studies on Pakistan. Library of Congress. February 2005. Retrieved 2010-09-01
  18. https://web.archive.org/web/20140402081116/http://www.census.gov.pk/Religion.htm
  19. http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2013/02/weodata/weorept.aspx?pr.x=41&pr.y=13&sy=2013&ey=2013&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=564&s=NGDPD%2CNGDPDPC%2CPPPGDP%2CPPPPC%2CLP&grp=0&a=
  20. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  21. Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1995.
  22. https://web.archive.org/web/20070629014423/http://www.pakistantourism.gov.pk/home.aspx?Sch=47
  23. http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?pakisztan, 2014. jan.
  24. http://www.huffingtonpost.com/saad-khan/the-death-of-sports-in-pa_b_498758.html
  25. Regierung von Pakistan: August 11 day to reaffirm commitment to promotion of interfaith harmony: Zardari (Englisch nyelven). [2013. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 17.)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Feiertage in Pakistan című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]