Kitioni Zénón
| Kitioni Zénón | |
| Antik filozófia i. e. 3. század | |
_-_BEIC_6353768.jpg) | |
| Élete | |
| Született |
i. e. 336 körül Kition |
| Elhunyt |
i. e. 264 Athén |
| Pályafutása | |
| Iskola/Irányzat | sztoicizmus |
| Rájuk hatott | Kleanthész, Khrüszipposz, Panaetiosz, Rodoszi Poszeidóniosz, Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius, és sokan mások |
| Hatottak rá | Krátész, Diodórosz Kronosz, Epheszoszi Hérakleitosz, Hipparkhia, Philo, Polemo, Sztilpo |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kitioni Zénón témájú médiaállományokat. | |
Kitioni Zénón (Ζήνων, Zeno, ritkábban ciprusi Zénón, Kition, Ciprus, i. e. 336 körül – Athén, i. e. 264) a hellenizmus korszakának filozófusa, aki a korszak egyik legfontosabb filozófiai iskoláját, a sztoicizmust alapította.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Amint életrajzíróitól, főként Diogenész Laertiosztól értesülhetünk, görög földön kívül, a Ciprus szigetén lévő Kition városában született egy (talán szír, perzsa vagy föníciai) kereskedő fiaként, és 42 éves koráig maga is üzleteléssel foglalkozott. Athén partjainál hajója elsüllyedt, és így kénytelen volt a városban letelepedni. Ott alapította saját iskoláját. Filozófiát egyébként egy thébai cinikustól, Krátésztól tanult.
Az általa alapított sztoikus iskola összejöveteleit az athéni piactér előcsarnokában (Στοά = sztoa) tartották, s ezek neve: Sztoa Poikilé („festett előcsarnok”) volt, innen ered a közösség elnevezése.
Zénón életéről inkább csak legendákat, mint tényeket ismerünk.
- Kortársai nagyra becsülték mint embert (olyan tulajdonságai miatt, mint önmérséklete és barátságossága).
- Állítólag nyelvi reformátor volt. Kevés művet írt, de azok sem maradtak fenn, néhány töredék kivételével.
- Műveit szegényes stílusúnak mondták az antik szerzők, s már a rómaiak is azt tartották írói-előadói tehetségéről, hogy nem lehetett túl számottevő; mint mondták, azért követelte a nyelv megreformálását, mert ő maga képtelen volt boldogulni vele (valószínűleg ehhez hozzájárult, hogy nem görög földön, hanem Cipruson született). Sokkal valószínűbb, hogy kívülállóként elfogulatlanabbul mert a megkövesedett formákhoz nyúlni.
- Ahogy az élete végét egy történet – nyilvánvalóan legenda – elmondja, egy nap az iskola épületét elhagyva megbotlott, és lábát törte. Kezével a földet csapkodva így kiáltott ekkor az istenekhez: Jönnék én magamtól, mért zaklattok még azzal is, hogy hívtok?. Majd visszatartotta a lélegzetét, és meghalt. Mások szerint halálra éheztette magát, és ebben utóbb több tanítványa is követte (például az iskola utána következő vezetője, Kleanthész).
Művei nem maradtak fenn, de valószínűsíthető, hogy a sztoikus filozófiai szaknyelv nagy része és a legalapvetőbb gondolatok tőle származnak, és már ő is tanította azt a sztoikus életelvet, hogy a bölcsesség és a lelki béke a gyönyör és fájdalom rabságából való szabadulással és az irántuk való közömbösség által érhető el.
Emlékezete[szerkesztés]
- A Holdon krátert neveztek el róla.
Források[szerkesztés]
- Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei I. – II. Ford. Rokay Zoltán. (hely nélkül): Jel. 2005. ISBN 963-9318-85-X
- Benson Mates: Stoic logic. University of California Press, Berkeley, Los Angeles, 1961
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
