A Szatmár megyei Mándon született Gáti István (1749–1843) hosszú élete során számos könyvet írt, melyek közül több nyomtatásban is megjelent; egyik kritikusa meg is jegyezte róla, hogy több könyvet írt, mint mások olvastak. Vikár Béla, aki 1889-ben monográfiát írt Gáti István steganographiája, kapcsolatban a modern stenographiával címen, így jellemzi:

„Magyar ember volt Gáti István tetőtől talpig. Német nadrágban nem látta őt soha senki; annak neve »macskanadrág« volt az ő nyelvén. Tudományosságáról, jó ízű humoráról, magas termetéről, amely miatt »nagy Gátinak« nevezték, [...] mindig begombolt hosszú kabátjáról: »kanczamentéjéről«, zengő mély bassusáról és szótagpattogtató beszédéről ismerte Gátit apraja-nagyja Szatmár városának.” (7. oldal)

Gáti István arcképe Vikár Béla monográfiájában

Gáti írt természetrajzot, foglalkozott a magyar nyelvjárásokkal, a magyar nyelv hazai helyzetével és helyesírási kérdésekkel, ám kultúrtörténetünkbe legfőképp a gyorsírás hazai úttörőjeként vonult be. Szintén fontos szerepe van a magyarországi interlingvisztika (a mesterséges nyelvek alkotásának) történetében.

„A tachygraphia vagy szapora írás módja”

Kéziratban fennmaradt számos írásában Gáti egyebek közt foglalkozik a steganographiával (eredetileg titkosírás, Gátinál azonban ’sztenográfia, gyorsírás’ jelentésében), a pasigraphiával (egyetemes írás) és az universalis, egyetemes nyelvvel is.

E téren végzett vizsgálatai közül Gáti érdeklődése már igen korán a gyorsírás felé fordult: saját feljegyzései szerint már 1769 és 1772 között a Debrecenben elhangzott egyházi beszédek szövegeit két társával gyorsírással jegyezte le. Gáti, aki ismerni látszik a gyorsírás addigi történeti előzményeit, végül csupán 1820-ban jut el oda, hogy egy mindössze 15 oldalas, melléklettel ellátott kis kötetben nyomtatásban is megjelentesse gyorsírásról kialakított rendszerét A’ steganographiának I-ső könyve.... címen. Ebben így ír:

„Szapora Irás vólna az, mellyel a’ folyó beszédet utól érhetnénk, erre nagy szükségünk vólna az életben, kivált pedig az Oskolákbann. De ezt elérni egy Nemzet betűivel sem lehet, mint a’ tapasztalás bizonyíttya.” (6. oldal)

Gáti István 1820-ban megjelent kötetének címlapja

Gáti művében röviden áttekinti azokat a lehetőségeket, mellyel szerinte elődei e téren éltek, élhettek, ám végkövetkeztetésében minden addigi, általa ismert gyorsírási gyakorlatot elvet. Gyorsírási rendszere a latin betűs írásra épül, mert – véleménye szerint – ez a legelterjedtebb a világon, ezen alapulva valamennyi nemzet esetében a gyorsírás kérdése könnyen megoldható lenne. Így ír:

„Igy az én szapora Irásomnak módja öszve vont Irás, mellyen minden Sillabát akármennyi betűből álljon, egy betűre szorítok.” (11. oldal)

Gáti rendszerében a szótagon belül legfontosabb szerepe az általa „Syllaba vezér”-nek nevezett (syllaba ’szótag’) szótagkezdő írásjelnek van: kötete végén adott összefoglaló táblázata is ezen alapszik. Gáti gyorsírásának jeleit ő maga betűnek nevezi, valójában szótagokat jelöl vele, ám e jelek tényleg emlékeztetnek a latin abc betűire: a különbség apró megkülönböztető vonásokban van e jelek között, melyek vonások az adott betűvel kezdődő különböző szótagok (pl. ba, bá, bap, bat stb.) közti különbségeket hivatottak kifejezni.

„A’ Syllabának minden betűit a’ Syllaba vezérbe nyomom, de ollyan formán, hogy a’ kezdő betű elne veszesse egésszen formáját. [...] Ezek szerént minden Tachygraphiai betűim nékem egy egy Syllabák, mellyekbe néha egy, néha kettő három, sőt olykor hat betűk is bé vagynak olvadva.” (12. oldal)

Gáti István steganographiájának betűi

Gáti azonban tisztában van azzal, hogy műve messze nem tökéletes – könyvének utóélete pedig még ennél is meglepőbb: jó fél évszázadon át a nagyközönség számára teljesen ismeretlen maradt.

Egyetemes írás, egyetemes nyelv

Gáti már ifjúkorában elkezd foglalkozni a gyorsírás kérdésével, az egyetemes írás és egyetemes nyelv kérdése csak később, a gyorsírás alapelveiből kibontakozóan kezdi el érdekelni. Ilyen irányú munkássága azonban kéziratban maradt, bár egészen haláláig foglalkozott a kérdéssel. Vikár Béla idézi Gáti egy feljegyzését 1812-ből, mely szerint:

„Ezen munka kidolgozásába Locke vólt kalauzom; ki De Intellectu humano [című művében; magyar címe: Értekezés az emberi értelemről – HK] mind az Ideákat és azok megszerzéseket, mind a szókat pár nélkül való szorgalmatossággal magyarázta ki.” (9. oldal)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Gáti évtizedeken keresztül foglalkozik az egyetemes írás és egyetemes nyelv gondolatával: Locke mellett ismerte pl. Kalmár György 1772-1774 között és Réthy András 1821-ben megjelent, hasonló tárgyú írásait is. Tudjuk, hogy Kalmár és Réthy munkássága nem talált követőkre, ám Gáti mégsem tekinti haszontalannak e műveket: ha mást nem, ötletet adhatnak egy még kimunkáltabb tervezethez. Vikár Béla Gáti mintegy 48 oldalas kéziratát idézi, ahol Gáti az egyetemes írásrendszerrel és egyetemes nyelvvel szemben támasztott követelményekről így ír:

„A pasigraphia – úgy mond – ollyan Irásnak neme, mely az emberi Lélekben szunnyadozó Ideákat a tsupa látás által, az Iró nyelvének értése nélkülis alkalmatos legyen felébreszteni, melly ha neves (azaz kimondható) caracterecből állíttatik ki, universalis nyelvvé is válhatik. Erre megkívántatik:

I. Rendbe szedhető neves caractereknek választása.

II. Az Ideáknak rendbe szedések.

III. A caractereknek az Ideák sokféle változásaihoz szabott változtatások. Ha e III dolgot jó móddal kitsinálhatjuk, a Pasigraphiát kitaláljuk, úgy az universalis nyelvet is.” (10-11. oldal)

Mi sem egyszerűbb ennél. Gáti a kiválasztandó karaktereket természetes és nem természetes csoportra osztja. Természetes karakterek véleménye szerint azok, melyek emlékeztetnek az ideákra, így pl. „A szarufa, C hold ujsága, G sarló, O napgyűrű, P buzgány, T tsákány, U kád, kút, Z kasza” stb. Óhatatlan, hogy a nem természetes karakterek számbeli fölényben vannak: ilyenek pl. az arab számok, matematikai jelzések, „kalandáriomi veres betűk, hold változásait jelentő képek, minden nemzet ábécéje, írásbeli pontozások”.

Paraszt kaszával. Gáti szerint a Z természetés karakter: emlékeztet a kasza ideájára
(Forrás: Wikimedia Commons / Jean-Pierre Norblin de la Gourdaine)

Ennél a pontnál pedig Gáti saját egyetemes írásrendszerének megalkotásakor visszakanyarodik a gyorsírásánál alkalmazott elvre: a magyar ábécé latin betűs karakterei lesznek egyetemes írásrendszere alapjává. A dolgokat alapvetően két részre választja: lelkekre és testekre. Az általa kiválasztott hét magánhangzó (Gáti szóhasználatában: hangos) karaktere (a, e, i, o, ö, ü) hivatott a lelkek világát jelölni (különböző mellékjelek, vonások segítségével), a mássalhangzók (Gátinál: hangatlan) között van 17 egyes (b, c, d, f, g, h, k, l, m, n, p, r, s, t, z, j, v) és 7 kettős karakter (gy, ly, ny, ty, sz, ts, zs). A hangatlan csoport karakterei, attól függően, milyen hangos karakterrel járnak együtt, különböző funkciókkal bírnak.

Gáti ezt követően az ideákat Locke alapján osztja 8 kategóriába: 1. lélek, 2. természetes test, 3. mesterséges test, 4. tulajdonságok, 5. cselekedetek, 6. módok, 7. relatív vagy páros ideák (természeti, polgári vagy erkölcsi ideák), 8. partikulák.

Gáti rendszeréhez mintaszövegeket is írt, Vikár Béla ezek közül idéz is egyet:

„Innen közlöm itt mutatóul a tízparancsolat elejét pasigraphice:

„pofne Izrael! tof sa zugy tóg e tóg, ton togmo böpmornas böpnya
Halljad Izrael! Én vagyok úr tied, isten tied, ki tégedet kihoztalak földéből

Egyiptme bőccéc zúgydame. döb sín emó todmó
Egyiptomnak, házából szolgaságnak. Ne legyenek neked istenek idegenek

bögtofmo.”
előttem. (14. oldal)

Mózes csalódottságában összetöri a törvény tábláit. Gáti egyetemes írása és nyelve kéziratban maradt
(Forrás: Wikimedia Commons / Rembrandt (1606–1669))

Amikor Gáti munkájában idáig eljutott, 1821-ben József nádorhoz fordul egy levelében, s tőle kér anyagi támogatást műve megjelentetésére. Leveléből ki is derül, hogy 1820-ban megjelent gyorsírása miért is A’ steganographiának I-ső könyve... címet viseli: a második kötet lenne az egyetemes írás és a harmadik az egyetemes nyelv. Nagyon bízik a magas pártfogóban, ám választ sem kap. Utóbbi írásai így kéziratban maradtak. Ennek ellenére Gáti mindhárom elképzelését tovább csiszolgatja, s még 1837-ben is azt írja egy levelében, hogy egyes diákjai az ő gyorsírását felhasználva leveleznek egymással. Ennek ellenére halálát követően e rendszere is évtizedekre feledésbe merül, ahogy interlingvisztika terén végzett tevékenysége is.

Források

A’ steganographiának I-ső könyve. A’ tachygraphia vagy szapora írás módja, melyet mint a’ Pasigraphiának, Philosophica vagy Universalis nyelvnek is első vonásait, közre botsát zsengeképpen Gáti István. Pesten, Trattner Tamás’ betűivel 1820.

Gáti István steganographiája, kapcsolatban a modern stenographiával. Vikár Bélától. Gáti István arczképével. „Tachygraphia vagy szapora írás módja” czímű munkája II. kiadásával és 5 stenographiai táblával. Budapest, kiadja a Magyar Tud. Akadémia, 1889

Szerdahelyi István: Bevezetés az interlingvisztikába. Történeti vázlat és forrástanulmány. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980