Zoli nevű olvasónk kérdezi:

A magyar terminológiában mi a különbség a "filológus" és a "nyelvész" között? Mert ez soha nem volt világos. Pl. a spanyolban csak az általános nyelvészre mondják, hogy lingüista, aki pedig egy-egy nyelvre szakosodott, az a filólogo. Nekem ez azt sugallja, hogy a filológus az tkp. nyelvtörténész, vagyis csak adott nyelv(ek)hez ért, a nyelvész pedig mindenhez általánosságban.

János levelének egyik legkorábbi másolata. Mit kezd vele a nyelvész, mit a filológus?
(Forrás: Wikimedia commons)

Először is szögezzük le: senki nem ért mindenhez, még a nyelvész sem! Magának a nyelvészetnek is nagyon sokféle szakterülete van, és a nyelvész e szakterületek kutatóinak összefoglaló neve. A nyelvész foglalkozhat az emberi beszéd fizikai és fiziológiai (élettani) sajátosságaival (fonetikus), a hangok funkcionális szerepeivel (fonológus), a szavak felépítésével (morfológus), a nyelvek mondattanával (szintakta), a jelentéssel (szemanta), a szókinccsel (lexikológus), a szavak történetével (etimológus); foglalkozhat egy adott nyelv jellemzőivel (leíró nyelvész), a nyelv történetével (nyelvtörténész), több nyelv összehasonlításával (kontrasztív nyelvész), egy földrajzi terület nyelveivel (areális nyelvész) az emberi nyelvek általános jellemzőivel (nyelvtipológus) stb. A nyelvészeket csoportosíthatjuk aszerint is, hogy miylen nyelvekkel, nyelvcsaládokkal, ill. mely terület nyelveivel foglalkoznak. Vannak nyelvészek, akik az íróasztal mellett dolgoznak, és vannak, akik terepre mennek, hanganyagot, szövegeket gyűjtenek, kérdezgetik a nyelvhasználókat, és a beszélőktől kapott közvetlen információk alapján próbálják megfejteni a nyelv jellegzetességeit. A nyelvészetnek számtalan határterülete van, pl. a neurolingvisztika, amely azt vizsgálja, milyen idegrendszeri működés áll a nyelvhasználat mögött; a pszicholingvisztika, mely a nyelvhasználat lélektani hátterét tárja fel; vagy a szociolingvisztika, mely a nyelvhasználat társadalmi körülményeit kutatja stb. Ezek művelőit mind nevezhetjük nyelvészeknek, de az biztos, hogy bármelyik terület művelője laikusnak számít a fennmaradó területek többségén.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ami a nyelvészeket összeköti, az az, hogy kutatásaik középpontjában mindenképpen a nyelv áll, a nyelvről szeretnének valamit megtudni. (Természetesen a határterületek művelői másról is, így az emberi idegrendszerről és pszichéről, ill. a társadalomról is.) Ha egy nyelvész egy szöveget kezd vizsgálni, akkor az a nyelv érdekli, amelyen a szöveg íródott.

A filológusnak van egy tágabb, a magyarban csak ritkábban használt jelentése, a 'bölcsész'. Sok nyelvben a bölcsészkart 'filológiai kar'-nak hívják. A filológus görög eredetű szó, eredetileg 'szavakat szerető'-t jelent.

A filológus elsősorban szövegeket vizsgál, de őt magát a szöveg érdekli, hogyan keletkezett, ha több változata van, azok hogyan viszonyulnak egymáshoz, vagy hogy eredeti-e egy szöveg.

Núbiai kézirat
(Forrás: Wikimedia commons)

A filológusnak gyakran kell támaszkodnia nyelvészeti ismeretekre. Ha például el akarja dönteni, hogy egy 16. századinak állított szöveg valóban a 16. századból származik-e, fontos, hogy megvizsgálja, hogy nyelvhasználata valóban megfelel-e a 16. század nyelvhasználatának. Ugyanakkor természetesen nem csupán nyelvészeti ismeretekre kell támaszkodni. Meg kell vizsgálnia a szöveg tartalmát, és összevetnie történelmi ismereteivel, meg kell vizsgálnia, nem szerepel-e a szövegben olyasmi, melyről a 16. század embere még nem tudhatott. Támaszkodnia kell az írás- és nyomdatörténetre is, hiszen a betűknek olyanoknak kell lenniük, melyeket a 16. században valóban használtak. Adott esetben egy kicsit még kémikusnak is kell lennie, hogy ellenőrizhesse, valódi-e a szöveg. Ha irodalmi szöveget vizsgál, akkor irodalmi szaktudásra is szüksége van, pl. tudnia kell, mikor milyen műfajok, versformák voltak használatosak.

A nyelvész és a filológus munkája időnként érintkezik. Különösen egy nyelvtörténésznek kell filológiai ismeretekkel rendelkeznie, hiszen többek között el kell tudni döntenie, hogy egy-egy betűt miként kell kiolvasnia, vagy milyen rövidítések voltak használatosak a korban, vagy milyen műfaji jellemzők befolyásolhatták a szöveget. Amikor a nyelvész szövegeket ad ki (például nyelvemlékeket publikál), aktívan is használnia kell filológiai ismereteit.

Jedlik Ányos egy kézirata. Elolvasni is tudomány.
(Forrás: Wikimedia commons)

Régen még inkább összefolyt a két szakma. A nyelvészet a szövegek tanulmányozásából nőtt ki, és ahogy aztán egyre speciálisabb ismereteket kivánt, illetve egyre inkább kiterjedt érdeklődése az írott szövegeken kívüli nyelvi megnyilvánulásokra, önálló tudománnyá vált.

Mi a helyzet a spanyollal?

A spanyolban ugyan csak kevéssé vagyunk járatosak, de semmi meglepőt nem találhatunk abban, ha a spanyol filólogo 'nyelvész'-t, vagy valamilyen nyelvészt jelent. Mivel valaha a két szakma nem különült el, könnyen lehetséges, hogy később a megnevezések között más határ jött létre, mint a magyarban. Az olaszban pl. a professore nem 'professzor'-t, hanem mindenféle tanárt jelent. (Bár ebben az esetben kérdés, hogy hívják a spanyolok a filológusokat.)

A wikipédia vonatkozó szócikke viszont arra int, hogy fentartásokkal kezeljük olvasónk állítását.

La filología [...] es la ciencia que se ocupa del estudio de los textos escritos, a través de los cuales intenta reconstruir, lo más fielmente posible, los textos originales con el respaldo de la cultura que en ellos subyace. El filólogo se sirve, por tanto, del estudio del lenguaje, la literatura y demás manifestaciones escritas, en cuanto constituyen la expresión de una comunidad cultural determinada. Alternativamente, la filología puede ser un término usado antes del siglo XX para lo que ahora se entiende como la lingüística.

A filológia az írott szövegek tanulmányozásával foglalkozó tudomány, mely a lehető legpontosabban igyekszik rekonstruálni az eredeti szövegeket a mögöttük álló kultúrára támaszkodva. A filológus tehát a nyelvvel, az irodalommal és más írott megnyilatkozásaival úgy foglalkozik mint az adott kulturális közösség megnyilvánulásaival. Mindemellett a filológiát a 20. század előtt abban az értelemben is használták, mint ma a nyelvészetet.

Láthatjuk tehát, hogy a spanyol filólogo és lingüista viszonylag pontos megfelelője a magyar filológusnak és nyelvésznek.