Kis Kutya csillagkép
| Kis Kutya csillagkép | |
 | |
| Adatok | |
| Latin név | Canis minor |
| Latin birtokos eset | Canis Minoris |
| Rövidítés | CMi |
| Rektaszcenzió | 7h 6m – 8h 11m |
| Deklináció | +13° 15´ – -0° 20´ |
| Területe | 183 négyzetfok |
| Nagyság szerinti helyezés | 71 |
| Teljesen látható | északi 89°-tól déli 77°-ig |
| Legfényesebb csillag | α Canis Minoris (Procyon) |
| fényessége | 0,38m |
| Szomszédos csillagképek |
|
A Kis Kutya (latin: Canis Minor) egy csillagkép a téli égbolton, Orionnak, a Vadásznak a kisebbik kutyája.
Tartalomjegyzék
Története, mitológia[szerkesztés]
A Kis Kutya a Révai nagy lexikona szerint 'Maira, Ikariosz hű kutyája, akinek a segítségével Ikariosz lánya, Érigoné megtalálta apja elásott holttestét.[1] Egy másik görög monda szerint a Kis Kutya a teumésszoszi róka volt, akit soha nem sikerült elfogni vadászat közben, a Nagy Kutya pedig Lailapsz, Kephalosz kutyája, aki hiába üldözte a rókát, míg végül mindketten kővé váltak.[2] A két állatot Zeusz helyezte el az égen. Mezopotámiában vízi vadászatra betanított kutyát láttak a Kis Kutyában, meglehet, hogy az arabok ezért nevezték időnként a Procyont Al Ghumaisának, "vizes szeműnek". Ideillik azonban az az arab legenda is, amely szerint a Kis Kutya és a Nagy Kutya két nővér volt, s mikor egyikük (a Nagy Kutya) megszökött a másiknak ömlött a könnye bánatában.
Csillagok[szerkesztés]
- α Canis Minoris - Procyon: az égbolt nyolcadik legfényesebb csillaga. A neve latinul kisebbik kutyacsillag (a "Kutyacsillag" a Szíriusz), a görögök pedig a kutya előtt lévő-nek nevezték, mert korábban kel a Szíriusznál. Mintegy 11,3 fényévnyire van a Földtől, 0,4m-s sárgásfehér csillag. Kettőscsillag, a kísérője 10,3m-s fehér törpe 41 éves keringési idővel, ezért az erős fénye párja miatt nagyon nehéz észrevenni, csak nagyobb távcsövekben pillantható meg. A fő csillagtól való távolsága 2,2" és 5.0" között változik. Legnagyobb távolságát 1992-ben érte el, a legkisebbet 2009-ben. A nagy kutyabeli Szíriusz kísérőjéhez hasonlóan itt is fehér törpéről van szó. Közepes sűrűsége 100 000 g/cm3. Átmérője viszont csak kétszerese a Földének. A Szíriusszal és Betelgeuse-vel alkotja a majdnem egyenlő szárú, feltűnő "Nagy Téli Háromszög"-et. {A Betelgeuse-nek többféle kiejtését hallani (bételjoze, betelguze, bételgőz, az angolok bítöldzsúz-nak ejtik). Az MCSE csillagászattörténeti portálja segíthet a kiejtésben.
- β CMi - Gomeisa: 2,9 magnitúdójú, kékesfehér csillag, mintegy 165 fényévnyire van a Földtől.
- γ CMi: 4,6m fényrendű, sárga színű óriás, mintegy 250 fényév távolságra van a Földtől.
- 14 Canis Minoris: Hármas rendszer. A fő csillag fényessége 5,4m. Tőle 76" távolságban található egy 7 magnitúdós csillag, és 112"-nyire egy 8 magnitúdós.
Mélyég-objektumok[szerkesztés]
A csillagkép területén az NGC-katalógus 19, az IC-katalógus 6 objektumot tartalmaz. Közülük legfényesebb az NGC 2485 sz. spirálgalaxis, 13,2m.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Josef Klepešta – Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991.
- Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, PANEMEX, 1999
- Geoffrey Cornelius: Csillagképek kézikönyve, Saxum Kiadó Kft., 2010
- Joachim Herrmann: Csillagok, Magyar Könyvklub, Budapest 1997, Természetkalauz sorozat
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Canis Minor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
