Csiky Gergely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csiky Gergely
Csiky Gergely
Csiky Gergely
Élete
Született 1842. december 8.
Pankota
Elhunyt 1891. november 19. (48 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vígjáték
Fontosabb művei A proletárok
A nagymama
Buborékok
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csiky Gergely témájú médiaállományokat.
Csiky Gergely 37 éves korában

Csíksomlyói Csiky Gergely (Pankota, 1842. december 8. – Budapest, 1891. november 19.) drámaíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság másodtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nevét viseli a kaposvári Csiky Gergely Színház és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház.

Élete[szerkesztés]

Szülei Csíksomlyói Csiky János megyei főorvos és Verzár Helena. A gimnáziumot Aradon végezte; már itt kitűnt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét még elsőéves gimnazistaként, nyolcéves korában írta anyjához. Ezt követően Marosi Gyula név alatt küldött írásokat újságokba, ezek francia és angol elbeszélések műfordításai. A Napkelet már 1858-ban saját nevével közölt tőle verset. 8 osztályos tanulóként 12 költeménye jelent meg az ifjúság által szerkesztett Zsenge Mutatványokban . A magyar irodalmon kívül a római és görög klasszikusokat is tanulmányozta.

Papi pályára készülve 1859-ben a Csanád egyházmegye temesvári szemináriumába lépett, ahonnan két év után a pesti központi papnevelőbe küldték. Ifjú papnövendékként még közelebb került az irodalomhoz, és a teológiai tudományok mellett már a drámaírással is próbálkozott. A szemináriumi magyar egyházi irodalmi iskola lelkes munkatársa, később elnöke volt. A növendékpapság Munkálatai-ban jelent meg tollából Nagy Szent Atanáz és Csajághy Sándor életrajza. A teológiai tanfolyam elvégzését követően püspöki rendelettel Temesvárra hívták, ahol 1864 végén pár hónapon át a püspöki hivatalban dolgozott iktatóként. Mihelyt elérte a 23 éves (kanonikus) kort (1865-ben), pappá szentelték, püspöke ekkor a bécsi Augustinaeumba küldte. Itt 1865-től 1868-ig tanult, míg 1868 végén teológiai doktor lett. Visszakerülve egyházmegyéjébe, 1869-ben néhány hónapon át káplán volt Tornyán, majd 1869 végén és 1870-ben gimnáziumi tanár Temesvárott, 1870 közepén pedig az egyházjog és a történelem tanára lett az ottani papnevelőben, egészen 1878-ig.

A lelkes fiatal pap diák korában még leginkább csak fordított (egyebek közt Wisemann bíbornok kisebb erkölcsi tárgyú színműveit is), pályája elején pedig leginkább az egyházi irodalom terén tevékenykedett. 1870-ben a Csanád című egyházmegyei lap munkatársa lett. Igazi íróvá csak a Jóslat-című színművével vált, amellyel 1875-ben megnyerte a Magyar Tudományos Akadémia 100 aranyos Teleki-pályadíját. 1877-ben Janus című színműve nyomán ismét ő kapta meg a 100 arany összegű díjat; ugyanebben az évben került színre A magusz-című egyfelvonásos tragédiája; ezt követte az Ellenállhatatlan, amellyel 1878-ban a 400 aranyos Karácsonyi-díjat nyerte el. E művét október 11-én mutatták be a Nemzeti Színházban). 1879-ben a Bizalmatlan című négyfelvonásos verses vígjátéka nyerte el a pályadíjat. Ugyanabban az évben, január 29-én, a Kisfaludy Társaság rendes tagjává, február 19-én másodtitkárává, május 22-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. Később a színiiskola tanára, illetve a Nemzeti Színház drámabírálója lett. Arad városa 1881. március 10-én díszpolgárává választotta.

Csiky Gergely sírja Budapesten. Kerepesi úti temető: 34/1-1-12. Senyei Károly műve.

1878 végén püspöki engedéllyel a fővárosba költözött, és minden idejét az irodalomnak szentelte; nagy szorgalommal írt a különféle hírlapokba, fordított a Nemzeti Színház és a Kisfaludy Társaság számára. 1879-ben rövid időre Párizsba utazott az ottani színházi élet tanulmányozására. Onnan hazatérve megírta nagy hatású társadalmi drámáját, A proletárokat (a Nemzeti Színház 1880. január 23-án mutatta be, és 1887-ben utólag elnyerte a Karácsonyi-díjat).[1] Ezután következtek kései színművei a Nemzeti Színházban és másutt. A csanádi püspök, Bonnaz Sándor nem nézte jó szemmel felszentelt papjának profán foglalkozását a színpadon; ezt egy hivatalos levélben tudtára is adta Csikynek, amire ő úgy válaszolt, hogy 1880-ban kilépett az egyházi rendből.

1881. novemberében áttért az evangélikus vallásra, és nőül vette Villeczné Bakody Amandát, Bakody Tivadar orvostanár lányát.

Csiky Gergely 1891. november 19-én este 1/2 10 órakor hunyt el. Ravatala fölött a Nemzeti Színház csarnokában Beöthy Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia és Kisfaludy Társaság, Paulay Ede pedig a Nemzeti Színház társulata nevében mondott gyászbeszédet. November 21-én délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben.

Társasági tagságai[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Az életből. Beszélyek. U. ott, 1872.
  • Fényképek. Temesvár, 1872. (2. kiadás. U. ott, 1875.)
  • Az egyházjog tankönyve. U. ott, 1873. Három kötet.
  • Egyházügyekre vonatkozó magyarországi törvények és kormányrendeletek 1867–1873. U. ott, 1874. (4. kiadás. U. ott, 1875.)
  • Kath. házasságjogtan. Tekintettel a magyarországi jogviszonyokra s a gyakorlatra. U. ott, 1874.
  • A vadember. Regény. Temesvár, 1876. (Barlanghy Bence álnéven)[2]
  • A jóslat, vígj. 5 f. U. ott, 1875. (2. kiadás, Bpest, 1879.)
  • Beszélyek. Temesvár, 1876.
  • Janus, trag. 5 f. U. ott, 1877. (2. kiadás. Bpest, 1886. Nemz. Szinház Könyvtára 157.)
  • Thalia megváltása, drámai epilog az aradi szinház megnyitására 1877. okt. 4. Temesvár, 1877.
  • A magusz, trag. 1 f. Temesvár, 1878.
  • Az ellenállhatatlan, vígj. 3 f. U. ott, 1878. (Ism. Bud. Szemle XVIII. Gyulai Pál.)
  • A patak hidja. Elbeszélés. U. ott, 1879.
  • Elbeszélések. Bpest, 1880. (Ism. Havi Szemle VII.)
  • Csiky Gergely színművei. U. ott, 1882–88. (I. kötet. Czifra nyomorúság II. A proletárok. III. Mukányi. IV. Szép leányok. V. A kaviar. VI. A Stomfay család. VII. Bozoty Márta. VIII. Cecil házassága. IX. Nóra. X. Buborékok. XI. A sötét pont. XII. Spartacus. XIII. Petneházy. XIV. Királyfogás. XV. A jó Fülöp. XVI. A vadrózsa. XVII. A vasember. [1887-ben 100 arany Teleki-díjat nyert.] XVIII. Divatkép.)
  • Az első és második. Elbeszélés. U. ott, 1883. (Olcsó K. 153.)
  • Anna, dr. 1 f. U. ott, 1883. (Olcsó K. 167.)
  • Görög-római mythologia. A szöveg közé nyomott képekkel. U. ott, 1885.
  • Dramaturgia. Az országos zeneiskola növendékeinek használatára. U. ott, 1886. Két füzet.
  • Az elvált asszony. Regény. U. ott, 1888. Két kötet. (Egyetemes Regénytár IV. 1. 2. Ism. Bud. Szemle LVIII. Főv. Lapok 277. Alföld 251. Vasárn. Ujság 42. sz.)
  • Az öreg tánczmester. U. ott, 1888. (Monologok 9.)
  • Az esernyő, vígj. 1 felv. Bayle Bernard után ford. U. ott, 1888. (Olcsó K. 247.)
  • Arnold, regény. U. o. 1888.
  • Az Atlasz-család, regény. U. o. 1890. (Előbb a Bud. Szemlében. Ism. Főv. Lapok 25. sz.)
  • A zokoli uraság két leánya. U. ott. 1890. (Olcsó K. 280.)
  • Örök törvény. U. ott, 1890. (az 500 frtos Hertelendy-díjat nyerte 1891-ben. Nemz. Szinház Könyvtára 163. Első előadása febr. 7.)
  • A nagyratermett, vígj. 3. felv. U. ott, 1890. (Olcsó K. 284. Az 1890. Karácsonyi-féle pályázaton 200 arany jutalmat nyert.)
  • Az atyafiak, regény. U. ott, 1891. (Előbb a Bud. Szemlében.)
  • A nagymama, vígjáték 3. felv. U. ott, 1891. (Olcsó K. 285.)
  • Sisyphus munkája, regény. U. ott, 1892. (Előbb a Budapesti Hirlapban.)
  • Két szerelem, szomorújáték három felvonásban. Bp, 1892. Online

Fordításai[szerkesztés]

  • Két kis színmű Wisemann Miklós után ford. Pest, 1864.
  • Antigone. Sophokles tragédiája. Pest, 1876. (Nemz. Szinház Könyvtára 99. és Jeles Irók Iskolai Tára 20. 1883.)
  • Athalia, tragoedia 5 f. Racine után ford. U. ott, 1876. (2. kiadás. Pest, 1877. Ism. Bud. Szemle XVII. 3. kiadás. U. ott. 1886. Olcsó K. 221.)
  • A trachisi nők, Sophokles tragoediája, ford. Temesvár, 1876.
  • Oedipus Kolonosban. Sophokles tragoediája. Bpest, 1877. (Nemz. Szinház Könyvtára 111. és 1891. Olcsó K. 193.)
  • Sophokles tragoediái. Bpest, 1880. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. (Birálati jelentések a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban XV. Ism. M. tanügy IX. Koszorú III. Egyet. Philol. Közlöny.)
  • Az angol irodalom története Taine Hippolit Adolf után francziából ford. Bpest, 1881–85. Öt kötet. REAL-EOD
  • Pry Pál, vígj. 5. f. Poole János után angolból ford Bpest, 1882. (Olcsó Könyvtár 132.)
  • Barátságból, vígj. Taylor Tamás után ford. Bpest, 1882. (Olcsó K. 144.)
  • Rosenkranz és Güldenstern, vígj. 4 f. Klapp Mihály után ford. U. ott, 1883. (Olcsó K. 168.)
  • Kisebb szinművek. (A kincs. Tedd kötelességedet) Coppée Ferencz után francziából ford. U. ott, 1884. (Olcsó K. 173.)
  • Plautus vígjátékai. U. ott, 1885. Négy kötet. A m. tud. akadémia által 1883-ban a Karácsonyi-alapítványból 400 aranynyal jutalmazott fordítás. Kiadta a Kisfaludy-társaság. Külön megjelentek: A foglyok (Captivi) és A kincs (Trinummus).
  • Két házaspár, vígj. 3 felv. Picard után francziából ford. U. ott, 1885. (Olcsó K. 185.)
  • A szégyenlős, vígj. 2 felv. Moncrieff után angolból ford. U. ott, 1885. (Olcsó K. 192.)
  • Flipper és Nobbler, vígj. 1 felv. Brough William után angolból ford. U. ott, 1886. (Olcsó K. 224.)
  • Severo Torelli, dráma 5 felv. Coppée Ferencz után francziából ford. U. ott, 1887. (Olcsó K. 232.)
  • Clermont, vagy a művész neje, szinmű 2 felv. Scribe és Vander-Burch után francziából ford. U. ott, 1887. (Olcsó K. 233.)
  • Pindar szelleme és a lantos költészet. Villemain után francziából ford. U. ott, 1888. REAL-EOD
  • Kyklops. Euripides satyr drámája. A Kisfaludy-Társaság a Lukács-Krisztina díjjal jutalmazta. U. ott, 1890. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)
  • A római költészet története. Ribbeck Ottó után ford. U. ott, 1891. (M. Tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalatában.) REAL-EOD
  • Elektra, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó K. 288.)
  • Oedipus király, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó K. 292.)
  • Antigone, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó K. 294.)

Álnevei[szerkesztés]

Barlanghy Bence (A vadember. Regény. Temesvár, 1876); Marosi Gyula (1858 e. lapokban); Vándori (Csanád, 1870–72; Lehel Kürtje, 1873).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Darvay Nagy Adrienne. Utószó Csiky Gergely válogatott drámáihoz. Budapest: Unikornis Kiadó, 387–390. o.. ISBN 963-427-188-X 
  2. ↑ Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csiky_Gergely&oldid=20523160”