Jókai liget (Kaposvár)
Jókai liget | |
A liget, előtérben a Kapos folyóval | |
Elhelyezkedése | |
Ország | Magyarország |
Helyszín | Kaposvár |
é. sz. 46° 21′ 06″, k. h. 17° 47′ 38″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 06″, k. h. 17° 47′ 38″ | |
Általános adatok | |
Alapítás ideje | 1833 után néhány évvel |
Típusa | közpark |
Terület | 3 hektár km² |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jókai liget témájú médiaállományokat. |
A kaposvári Jókai liget (régebbi nevén, az 1920-as évek közepéig[1] Sétatér vagy Sétakert) a város legrégebbi közparkja. 2014-ben már nem tartozott Kaposvár leglátványosabb zöldterületei közé, de felújítása és átépítése tervben van.[2]
Tartalomjegyzék
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Jókai liget a Donner nevű városrész északi részén, a várost kettészelő Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal és a Kapos folyó között helyezkedik el. A körülbelül 3 hektáros,[3] nagyjából téglalap alakú parkot nyugat–északnyugat felől a Bartók Béla utca, észak–északkelet felől a Csik Ferenc sétány és azon túl a vasút, dél–délnyugat felől a Kapos, kelet–délkelet felől pedig a Virágfürdő határolja.
Története[szerkesztés]
1833. június 3-án[4] Czindery László alispán kezdeményezésére a vármegye úgy döntött, parkot létesít Kaposváron, méghozzá mivel a Kapos folyó városi szakaszának 19. század elején történt szabályozása során többek között a Gilice utca névadója, a Gilice-malom is használhatatlanná vált, ezért ennek a malomnak a Zsibagyöpnek nevezett, libalegelőként használt[5] földjén. (A Malom-árkot végül csak az 1980-as években temették be.) A kezdetben Sétatérnek vagy Sétakertnek nevezett zöldterület fenntartása a vármegyei szolgabírói hivatal feladata volt,[6] majd 1857-től a városhoz került. 1872-ben nyílt meg a park melletti vasút, amelyhez a földet a liget területéből sajátították ki.[7] Egy 1870-es évekbeli várostérképen már látható, hogy ebben az időben a parkban rendezett sétányok húzódtak.[8]
1875. november 11-én a város történetének talán legnagyobb vihara (vannak, akik a leírások alapján tornádóra következtetnek) nagy fákat tövestül kiszaggatva végzett pusztítást a Sétatéren is,[9] majd 1876 nyarán újabb hatalmas vihar törte ketté az előző évben még állva maradt nyárfák némelyikét.[6]
1888-ban Ladányi György felügyeletével egy fából készült arénát építettek ide, amely színielőadásoknak is helyt adott, de tartottak a parkban népünnepélyeket és cirkuszi előadásokat is. 1889-ben Ujváry Ferenc apátplébános vezetésével létrejött a Kaposvári Jótékony Célú Sétatér Szépítési Egylet nevű szervezet, amely gondját viselte a parknak.[10][7] Ugyanebben az évben, júniusban Pulszky Ferenc tartott előadást az arénában, 1900-ban pedig a nagyváradi színház vendégszerepelt itt.[6] 1912. április 17-én[11] azonban tűz ütött ki az arénában, amely teljesen leégett. Egy helyi újság a következőképpen írt az esetről: „Tündéries látványt nyújtott a recsegve, ropogva égő hatalmas fatákolmány: az öreg aréna még egyszer és utoljára elsőrangú élvezetet nyújtott Kaposvár város közönségének.”[6]
1895-ben Babochay Kálmán, a Fő utcai Arany Oroszlán Gyógyszertár tulajdonosa fenyőfákkal ültette be a parkot.[6] Amikor 1913-ban megalakult a város első cserkészcsapata, a Sasok raja, a Jókai ligetben tartották rendszeres rejtőzködő és életmentő gyakorlataikat és táboraikat,[12] 1928. június 10-én pedig, miután a belvárosban Albert főherceg részvételével nagyszabású cserkészünnepélyt tartottak, délután itt rendezték meg a rendezvényhez kapcsolódó cserkészversenyt.[1] 1947-ben a kerékpározó Sáfrán család szórakoztatóparkot épített fel a ligetben, ahol működött céllövölde és hajóhinta, valamint tartozott hozzá egy színpad is. Ez a létesítmény az 1950-es évekig működött, ma már nyoma sincs.[6]
A park mai nevét az 1920-as évek közepén kapta: 1925-ben, amikor országszerte Jókai Mór születésének száz éves évfordulóját ünnepelték, a Városi Mérnökök Országos Szövetsége Kaposvárt is megkereste, hogy örökítsék meg itt is az író emlékét. Ennek a felkérésnek eleget téve a tanács javasolta, hogy a Sétatér neve ezentúl Jókai liget legyen, a javaslatot pedig 1925 novemberében a képviselő-testület el is fogadta.[8]
A parkon keresztülvezető fő sétányt egészen a 20. század végéig két oldalról is nagy nyárfák szegélyezték, de az 1990-es évek elején kivágták őket, mivel nagyon elöregedtek. Helyükre magas kőriseket ültettek, emellett jellemző fafajok még a platán és a különböző hársak.[7]
1993. október 30-án avatták fel a liget Kapos folyó felőli oldalán Fusz György alkotását, egy második világháborús emlékművet, amelyet a Mártírok és Hősök Közalapítvány kezdeményezésére 2015. augusztus 18-án áthelyeztek a Hősök temploma mellé.[13]
Képek[szerkesztés]
A park Balázs János festményén
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Kaposvár neveléstörténete 81.
- ↑ Tegnap–ma–holnap 90.
- ↑ Kaposvár 2000-ben 225.
- ↑ Nagy Zoltán: A Jókai liget születésnapja. Kaposvár Most, 2015. június 3. (Hozzáférés: 2016. május 16.)
- ↑ Kézikönyv 33.
- ↑ a b c d e f Kaposvár 300 101.
- ↑ a b c Kaposvár 2000-ben 42.
- ↑ a b Récsei Balázs: „...mert nem a térben, hanem az időben léteztek...” – Kaposvár utcáinak, tereinek (n)évtörténete (PDF). Somogyi Almanach, 2016 (Hozzáférés: 2017. július 3.)
- ↑ Kaposvár 300 57.
- ↑ Kaposvár 300 56.
- ↑ Kaposvár 300 185.
- ↑ Kaposvár neveléstörténete 59.
- ↑ Új helyen a Jókai ligeti emlékmű. Kaposvár Most, 2015. augusztus 19. (Hozzáférés: 2016. május 8.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Kaposvár 2000-ben: Kaposvár 2000-ben – Pillanatképek múltról és jelenről. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2001). ISBN 963-00-7079-0
- ↑ Kaposvár 300: L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 – Helytörténeti olvasókönyv. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2013). ISBN 978-963-87678-5-1
- ↑ Kézikönyv: Nagy Zoltán, Dávid János, Buzási Éva. Kaposvár – Városismereti kézikönyv. Dávid Kiadó (2009). ISBN 978-963-88265-0-3
- ↑ Tegnap–ma–holnap: Tegnap–ma–holnap, Kaposvár 2010–2014. Szita Károly (2014). ISBN 978-615-80091-0-2
- ↑ Kaposvár neveléstörténete: Nagy Zoltán. „Hogy Kaposvárott oskolák álléttassanak...” – Fejezetek a város három évszázados neveléstörténetéből (1715–2015). Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2016). ISBN 978-615-80091-8-8