Nagyboldogasszony-székesegyház (Kaposvár)
| Nagyboldogasszony-székesegyház | |
 | |
| Vallás | Kereszténység |
| Felekezet | Római katolikus |
| Egyházmegye | Kaposvári |
| Püspök(ök) | Varga László |
| Pap(ok) |
Varga Péter plébános Rajkai István kisegítő lelkész |
| Építési adatok | |
| Építése | 1885–1886 (133 éves) |
| Stílus | neoromán |
| Felszentelés | 1886 ősze |
| Felszentelő | Kovács Zsigmond |
| Elérhetőség | |
| Település | Kaposvár |
| Cím | Kossuth tér 3. |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyboldogasszony-székesegyház
Pozíció Kaposvár térképén
| |
| é. sz. 46° 21′ 24″, k. h. 17° 47′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 24″, k. h. 17° 47′ 23″ | |
| A Nagyboldogasszony-székesegyház weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyboldogasszony-székesegyház témájú médiaállományokat. | |
A kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyház a Kaposvári egyházmegye katedrálisa, az ország egyik legnagyobb temploma. A neoromán stílusú épület a város és a katolikus hitközösség egyik jelképe, 1886-ban készült el. Eredetileg plébániatemplom volt, majd 1993-ban a II. János Pál pápa által alapított kaposvári püspökség székesegyháza lett.
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
Az első két templom[szerkesztés]
A székesegyház jelenlegi épülete már a harmadik templom Kaposvár főterén. Az első imaház egy egyszerű faépület volt még, melyet 1702-ben építettek, részben a lebontott kaposvári vár anyagainak felhasználásával. A fazsindelyes, fatalpas templom hossza 27, szélessége 19 lépés volt. A század közepén azonban erősen romos állapota miatt elbontották, majd a helyére 12 évnyi munkával 1748-ra új templom épült. A már kőből készült, eredetileg a Szentháromságnak, 1790-es átalakításától kezdve Nagyboldogasszonynak szentelt barokk templom 1885-ig volt az akkorra már igencsak megnövekedett katolikus hitközösség fő gyülekezeti helye. Bár már az 1778-ban tartott egyházlátogatás során kimondták, hogy a templom szűk a helyieknek, még több mint egy évszázadig megmaradt. Ez alatt az évszázad alatt történt meg az az eset, hogy a levert forradalom után, 1850. május 9-én a város gimnáziumának és elemi iskoláinak tanulói köhögéssel zavarták meg a Habsburg császárért mondott imát, majd másnap még nagyobb mértéket öltött a tüntetésszerű köhögés. Egy tanulót kicsaptak a gimnáziumból, többet korbáccsal fenyítettek meg,[1] Fatér Mihály igazgató pedig feddést kapott.[2]
A jelenlegi székesegyház[szerkesztés]
A mai Nagyboldogasszony-székesegyház megépülése nagy részben köszönhető a Markovics János kanonok indított és Ujváry Ferenc plébános által támogatott nagyszabású gyűjtési mozgalomnak, amelynek eredményeként a lebontott, már igencsak kicsinek bizonyuló templom helyén 1886 őszén Kovács Zsigmond veszprémi püspök felszentelhette a székesegyház jelenlegi épületét. Az építés pályaterveinek elbírálására már 1883 végén bizottságot hozott létre a Magyar Mérnök és Építész Egylet mű- és középítészeti szakosztálya. Az Ybl Miklóst és Steindl Imrét is tagjai között tudó bizottság úgy döntött, hogy a budapesti Tandor Ottó tervei alapján épülhet meg a templom. Az 1885-ben kezdődő és egy évvel később befejeződő építkezés alatt a miséket hétköznapokon a szomszédos zárda kápolnájában mutatták be, vasárnapokon és ünnepeken pedig egy itt felállított sátorban. Ezt a helyet Fries Kerubina, az irgalmas rendiek főnöknője egy kőkereszttel jelölte meg. A kereszt ma is látható a plébánia udvarán, felirata tanúskodik történetéről.[3]
1900-ban vezették be a templomba a villanyvilágítást, 1927-ben az orgonáját javították, majd 1931-ben megnagyobbították a sekrestyéjét, néhány év múlva pedig kívülről is rendbe hozták. 1937-ben készült el Leszkovszky György festőművész alkotása a főbejárat fölötti fülkében: a képen a helyi plébános, a polgármester és a város lakossága ünnepélyesen felajánlja a templomot Krisztusnak és a Magyarok Nagyasszonyának. Egy évvel később, a Szent István-emlékév alkalmából a déli falon elhelyezték a Szent István-kutat, melyet Bory Jenő és Lamping József alkotott.
1958-ban új orgonát kapott a templom, majd 1969-ben ismét teljes felújításon esett át az épület. 1977-ben lebontották az áldoztatórácsot, így új liturgikus tér alakult ki.[1] 2003-ban helyezték el nyugati falán azt a vörös márványból készült emléktáblát, mely az itt szolgált neves papoknak állít emléket.[3]
Leírása[szerkesztés]
A templom a neoromán stílusjegyeket viseli magán, hossza 45,5 méter, szélessége 22 m. Főtornya a homlokzat közepén emelkedik a város fölé. Az épület sarkain további négy karcsú gúla található, a főhomlokzat két oldalán fiatornyok vannak, ezek a kóruslépcsőket rejtik. A főbejárat boltozata félkörívesen záródik, fölötte a templom megáldását stilizáló freskó található. Oldalfalain támpillérek sorakoznak, ezek között elnyújtott, szintén félköríves záródású ablakok találhatók.
A templom belseje tágas, a főhajóját két mellékhajó kíséri. A székesegyház belső terét a három hajót felosztó oszlopsor töri meg, reneszánszot idéző lábazataival. A főhajó végében található az öt oldallal határolt szentély. A belső festés is nagyrészt Leszkovszky György műve.[1]
Harang[szerkesztés]
Tornyában van elhelyezve a város második, a megye harmadik legnagyobb harangja, mely 1434 kg súlyú.[forrás?]
Fekvése[szerkesztés]
Az épület Kaposvár szívében, a Kossuth téren található. Közvetlen szomszédságában helyezkedik el a székesegyházi plébániahivatal, a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és a püspöki palota, szemben pedig a Városháza és a Kapos Hotel. Két műemléki védettséget élvező szobor is helyet kapott a templom előtt: az egyik a Toponárról, a Festetics-kastély udvarából az 1970-es években átköltöztetett, a 18. század második feléből származó Rokokó Madonna (Mária-oszlop),[4] a másik pedig Nepomuki Szent János szobra.
Képek[szerkesztés]
Oldalsó homlokzat
A Szent István-kút a székesegyház oldalán
A templom megáldását stilizáló freskó a főbejárat fölött
A Rokokó Madonna
Nepomuki Szent János szobra
A székesegyház Rippl-Rónai József festményén
Galimberti Sándor festménye
A szentély
A szentély egyik üvegablaka, 1886
A diadalív „nyolc boldogság” falképének részlete
Szent Péter és Pál, a templomhajó üveg ablakai, 1886
Mennyezeti falkép
Források[szerkesztés]
- ↑ a b c L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 - Helytörténeti olvasókönyv. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2013). ISBN 978-963-87678-5-1
- ↑ Nagy Zoltán. „Hogy Kaposvárott oskolák álléttassanak...” – Fejezetek a város három évszázados neveléstörténetéből (1715–2015), 17. oldal. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2016). ISBN 978-615-80091-8-8
- ↑ a b Kaposvár kőkeresztjei, emléktáblái és egyéb gyűjtemények. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
- ↑ L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 – Helytörténeti olvasókönyv, 83. oldal. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2013). ISBN 978-963-87678-5-1
.jpg)
.jpg)
