Szamoszi Arisztarkhosz
| Szamoszi Arisztarkhosz | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | Kr. e. 310 Szamosz |
| Elhunyt | Kr. e. 230 (80 évesen) Alexandria |
| Ismeretes mint | |
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizikus, matematikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szamoszi Arisztarkhosz témájú médiaállományokat. | |
Arisztarkhosz (kb. Kr. e. 310, Számosz – kb. Kr. e. 230, Alexandria) görög matematikus és csillagász.
Tartalomjegyzék
Matematikai munkássága[szerkesztés]
Alexandriában Lampszakoszi Sztratón természetfilozófus tanítványa volt. Elsőként vizsgálta, hogy milyen összefüggés van a kör középponti szögei és az azokhoz tartozó húrok hossza között, így lényegében eljutott a mai értelemben vett szinuszfüggvény fogalmához. Ezért a munkásságáért a trigonometria előfutárának tekintik.
A heliocentrikus világkép hirdetője[szerkesztés]
Ő volt az első olyan tudós, aki Athénban már 1800 évvel Kopernikusz előtt is azt tanította, hogy a Föld a Nap körül kering és saját tengelye körül forog – maga a Nap pedig nem istenség, hanem csak egy izzó kőgolyó. E tanáért, aminek előfutára a csaknem száz évvel korábban élt pontoszi Hérakleidész volt, Kleanthész istentelenséggel vádolta, ezért el kellett menekülnie a városból.
A Nap és a Hold relatív távolságának meghatározása[szerkesztés]
A háromszögelés módszerével ő számolta ki először a Nap és a Hold távolságát. Az elgondolás jó volt, de az eredmény a mérések kezdetleges technikája miatt jelentősen eltért a helyestől.
Egyetlenegy fennmaradt műve a „A Nap és a Hold távolságáról”[1] (Peri megethón kai aposztématón héliu kai szelénész) című. A Föld és a Hold méretének meghatározására kürénéi Eratoszthenész, illetve klazomenai Anaxagorasz már adott megoldást. Arisztarkhosz rájött, hogy trigonometriai módszerekkel meghatározható a Hold és a Nap relatív távolsága "félholdkor", első és harmadik holdnegyed idején. Ekkor a Hold kvadratúrában van, pontosan oldalról látjuk azt a félgömböt, amit a Nap megvilágít. Ebben a helyzetben a Föld-Hold-Nap egy derékszögű háromszög csúcspontjain helyezkednek el úgy, hogy a derékszög a Holdnál van. Mérése szerint a Hold ilyenkor a Naptól 87 foknyira látszik az égen, és ebből kiszámolta, hogy a Nap mintegy hússzor van messzebb tőlünk, mint a Hold. A két égitest ilyenkor valójában 89,95 foknyira látszik egymástól, és így a Nap több mint négyszázszor messzebb van a Holdnál.
A napfogyatkozás helyes értelmezéséből a Nap átmérőjét is megbecsülte. Napfogyatkozáskor a Hold éppen kitakarja a Napot, mert a Nap és a Hold látszólagos átmérője azonos, a Hold átmérőjét ismerve a hasonló háromszögek tételével a Nap átmérője is kiszámítható. Bár az elgondolás ebben az esetben is helyes, a szabad szemmel végzett megfigyelés miatt Arisztarkhosz nem jól határozta meg a szöget, és így nem jó eredményt kapott.
Arkhimédész így ír róla: „Hipotézise lényegében abból áll, hogy az állócsillagok és a Nap állnak, ellenben a Föld körpályán mozog a Nap körül, mely a rendszer közepében van. ... Az állócsillagok szférája ugyanazon központ körül forog, mint a Föld, s az állócsillagok távolsága a Földtől úgy aránylik, mint a gömb középpontja a felületéhez.”
Ez utóbbi nagyon fontos kijelentés, mert ezzel azt állapította meg, hogy a földpálya elenyészően kicsiny a Világmindenség méreteihez képest. Ezzel cáfolta Arisztotelész ellenérvét, amely az állócsillagok elmozdulására vonatkozott. Arisztarkhosz még több érdekes megállapítást is tett, mint például: 1. A Hold a Naptól nyeri fényét. 2. A Hold két széle egymástól 0,5º-nyira van.
Munkásságának elismerése[szerkesztés]
Minden logikájának dacára eredményei annyira nem illeszkedtek a kor nézetrendszerébe, hogy Arisztarkhosznak nem voltak se tanítványai, se követői. Halálával a heliocentrikus világkép gyakorlatilag feledésbe merült.
Tiszteletére becsapódási krátert neveztek el róla a Holdon, az Arisztarkhosz-krátert.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 366. o. ISBN 963-05-6800-4
- Simon Singh: A Nagy Bumm. Park Könyvkiadó, Budapest, 2006. p. 26–30.
- Arthur Koestler: Alvajárók. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. p. 64–66.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Balázs B., Bartha L., Marik M.: Csillagászattörténet Életrajzi lexikon (A-Z). TIT Budapesti Szervezete. 1982.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
