Theophülaktosz Szimokattész
| Theophülaktosz Szimokattész | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 580 körül Egyiptom |
| Elhunyt | 630 után |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Kutatási terület | bizánci történelem |
| Jelentős munkái | Történelem (8 könyvben) |
Theophülaktosz Szimokattész (ógörögül: Θεοφύλακτος Σιμοκάτ(τ)ης, latinul: Theophylactus Simocattus), (580 körül – 630 után) kora középkori bizánci történetíró.
Tartalomjegyzék
Élete és művei[szerkesztés]
Theophülaktosz Egyiptomból származott, és Hérakleiosz bizánci császár titkáraként 630 körül írta meg történeti művét, amely tulajdonképpen Menandrosz Protektor krónikájának folytatása. A szerző Maurikosz császár uralkodásának eseményeit (582–602) dolgozta fel 8 könyvben. Személyes tapasztalatokkal az eseményekre nézve ugyan nem rendelkezett, de császári udvarban több fontos forrás a kezébe juthatott. Krónikája ennek ellenére nehezen áttekinthető, mert nincs időrendi vázlata, és Theophülaktosz nemigen ért az igazán lényeges mozzanatok megragadásához.
A krónika stílusa túldíszítettː antik szerzőktől kölcsönzött költői fordulatok, bonyolult körülírások, metaforák, allegóriák és más retorikai eszközök halmozása jellemzi.
Személye a Régi tudós világ históriájában[szerkesztés]
Budai Ézsaiás teológus és történetíró a Régi tudós világ históriája című 1802-es, Debrecenben megjelent nagy tudós-lexikonában a következőket írja Theophülaktoszról:[1]
THEOPHILACTUS SIMOCATTA, Égyiptomból. Élt a’ VII-dik század eleinn Constantzinápolybann; Heraclius Tsászár alatt. A’ Leveleinn (Epistolae Morales 49; Rusticae 27; Amatoriae 28), és a’ természeti dólgokról való visgálódásinn kívűl (α’ποριαι φυσιχαι), leírja 8. könyvekbenn a’ Mauricius Tsászár Históriáját oly hathatósann; hogy midőnn azt a’ gyilkos Phocasnak halála utánn közönséges helyenn elolvastaː minden halgatói sírásra fakadtak.
Művei magyar nyelven[szerkesztés]
- részletek INː (szerk.) Simon Róbert – Székely Magda – Dimitriosz Hadziszː A bizánci irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-07-0345-9, 89–95 p.
- Világtörténelem; ford., bev., jegyz. Olajos Teréz; Balassi, Bp., 2012 (Magyar őstörténeti könyvtár)
Jegyzetek[szerkesztés]
Forrás[szerkesztés]
- Kapitánffy István – Caruha Vangelió – Szabó Kálmán: A bizánci és az újgörög irodalom története, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989, ISBN 963-282-093-2, 48–49 p
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
