Pierre Bayle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pierre Bayle
Pierre Bayle, a filozófus
Pierre Bayle, a filozófus
Életrajzi adatok
Született1647. november 18.
Carla-le-Comte
Elhunyt1706. december 28. (59 évesen))
Rotterdam
Sírhely Crooswijk General Cemetery
Ismeretes mint
  • filozófus
  • író
  • professzor
  • újságíró
  • irodalomkritikus
  • teológus
  • történész
  • lexikográfus
Nemzetiség Francia
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Genf - teológia
Pályafutása
Szakterület Filozófia
Kutatási terület Valláskritika
Munkahelyek
Sedani protestáns teológiai főiskola Tanár
Rotterdami protestáns teológiai főiskola Tanár
Jelentős munkái Történelmi és kritikai szótár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Bayle témájú médiaállományokat.

Pierre Bayle (Carla-le-Comte, Ariège megye, 1647. november 18.Rotterdam, 1706. december 28.) francia filozófus, valláskritikus.

Életútja[szerkesztés]

Protestáns lelkész fia volt, katolizált, majd 1670-ben családja unszolására visszatért a református hitre. Genfben tanult teológiát, majd miután Franciaországba visszatért, Rouenban és Párizsban magánoktatással foglalkozott. 1675-től Sedanban, majd amikor 1681-ben XIV. Lajos megszüntette a protestáns tanintézményeket, Rotterdamban a protestáns teológiai főiskolán tanította a bölcsészetet. Szabadgondolkodása miatt támadták a szigorú kálvinisták, ezért elveszítette állását. Legismertebb művében enciklopédikus igénnyel, bátorsággal bírálta a megrögzült tantételeket. Eszmerendszerének alapja a szkepticizmus volt. Tagadta a történelem, az erkölcs és a vallás hagyományos tételeit, a megismerés alapjának a tapasztalatot tekintette. Kimutatta, hogy az ész és a vallás nem férnek meg egymással. Szembeszállt a dogmatizmussal és a vallási türelmetlenséggel. Az ateistáknak toleranciát követelt. Híve volt az állam és az egyház szétválasztásának. A felvilágosodás előfutára volt. Jelentősen hatott Voltaire-re, Leibniz kritikusan viszonyult hozzá. Hatással volt Mikes Kelemenre, Csokonaira, Martinovicsra és Kölcseyre is.

Fő műve a „Történelmi és kritikai szótár”. Ebben minden vallás létjogosultságát megkérdőjelezte. Szerinte elképzelhető egy ateistákból álló állam is, amelynek tagjai erkölcsösebbek lennének, mint a vallási alapon álló társadalom tagjai. A vallás ugyanis mindig fanatizmussal párosul, ami mások üldözéséhez vezet. A protestánsok azt vallják, hogy Isten ura az emberi cselekedetnek. Tehát Isten a bűn szerzője. A katolikusok választhatnak a és rossz között. A kérdés az, hogy Isten miért adta meg a rossz választás lehetőségét?

Irodalom[szerkesztés]

  • Historical and Critical Dictionary (1695–1697; 1702, kibővítve a 4. kötet, 1740)
  • Les Œuvres de Bayle (3 kötet, The Hague)
  • Pierre Des Maizeaux: Vie de Bayle
  • Ludwig Andreas Feuerbach: Pierre Bayle (1838)
  • Jean-Philibert Damiron: La Philosophie en France au XVIII' siècle (1858–1864)
  • Charles-Augustin Sainte-Beuve: Du genie critique et de Bayle (Revue des deux mondes, 1855. december 1.)
  • Arsène Deschamps: La Génèse du scepticisme érudit chez Bayle (Liège, 1878)
  • J. Denis: Bayle et furleu (Párizs, (1886)
  • Ferdinand Brunetière: La Critique littéraire au XVIII' siècle (1. kötet, (1890), és La Critique de Bayle (1893)
  • Émile Gigas: Choix de to correspondance inédite de Pierre Bayle (Párizs, 1890), ismertetése a Revue critique-ban, 1890. december 22.
  • de Budé: Lettres inédites adressées a J. A. Turretini (Párizs, 1887)
  • James Fitzjames Stephen: Horae Sabbaticae (London, 1892)
  • Albert Cazes: P. Bayle, sa vie, ses œuvres (1905)

További információk[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]