Pierre Bayle
| Pierre Bayle | |
 | |
| Pierre Bayle, a filozófus | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1647. november 18. Carla-le-Comte |
| Elhunyt | 1706. december 28. (59 évesen)) Rotterdam |
| Sírhely | Crooswijk General Cemetery |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | Francia |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Genf - teológia |
| Pályafutása | |
| Szakterület | Filozófia |
| Kutatási terület | Valláskritika |
| Munkahelyek | |
| Sedani protestáns teológiai főiskola | Tanár |
| Rotterdami protestáns teológiai főiskola | Tanár |
| Jelentős munkái | Történelmi és kritikai szótár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Bayle témájú médiaállományokat. | |
Pierre Bayle (Carla-le-Comte, Ariège megye, 1647. november 18. – Rotterdam, 1706. december 28.) francia filozófus, valláskritikus.
Tartalomjegyzék
Életútja[szerkesztés]
Protestáns lelkész fia volt, katolizált, majd 1670-ben családja unszolására visszatért a református hitre. Genfben tanult teológiát, majd miután Franciaországba visszatért, Rouenban és Párizsban magánoktatással foglalkozott. 1675-től Sedanban, majd amikor 1681-ben XIV. Lajos megszüntette a protestáns tanintézményeket, Rotterdamban a protestáns teológiai főiskolán tanította a bölcsészetet. Szabadgondolkodása miatt támadták a szigorú kálvinisták, ezért elveszítette állását. Legismertebb művében enciklopédikus igénnyel, bátorsággal bírálta a megrögzült tantételeket. Eszmerendszerének alapja a szkepticizmus volt. Tagadta a történelem, az erkölcs és a vallás hagyományos tételeit, a megismerés alapjának a tapasztalatot tekintette. Kimutatta, hogy az ész és a vallás nem férnek meg egymással. Szembeszállt a dogmatizmussal és a vallási türelmetlenséggel. Az ateistáknak toleranciát követelt. Híve volt az állam és az egyház szétválasztásának. A felvilágosodás előfutára volt. Jelentősen hatott Voltaire-re, Leibniz kritikusan viszonyult hozzá. Hatással volt Mikes Kelemenre, Csokonaira, Martinovicsra és Kölcseyre is.
Fő műve a „Történelmi és kritikai szótár”. Ebben minden vallás létjogosultságát megkérdőjelezte. Szerinte elképzelhető egy ateistákból álló állam is, amelynek tagjai erkölcsösebbek lennének, mint a vallási alapon álló társadalom tagjai. A vallás ugyanis mindig fanatizmussal párosul, ami mások üldözéséhez vezet. A protestánsok azt vallják, hogy Isten ura az emberi cselekedetnek. Tehát Isten a bűn szerzője. A katolikusok választhatnak a jó és rossz között. A kérdés az, hogy Isten miért adta meg a rossz választás lehetőségét?
Irodalom[szerkesztés]
- Historical and Critical Dictionary (1695–1697; 1702, kibővítve a 4. kötet, 1740)
- Les Œuvres de Bayle (3 kötet, The Hague)
- Pierre Des Maizeaux: Vie de Bayle
- Ludwig Andreas Feuerbach: Pierre Bayle (1838)
- Jean-Philibert Damiron: La Philosophie en France au XVIII' siècle (1858–1864)
- Charles-Augustin Sainte-Beuve: Du genie critique et de Bayle (Revue des deux mondes, 1855. december 1.)
- Arsène Deschamps: La Génèse du scepticisme érudit chez Bayle (Liège, 1878)
- J. Denis: Bayle et furleu (Párizs, (1886)
- Ferdinand Brunetière: La Critique littéraire au XVIII' siècle (1. kötet, (1890), és La Critique de Bayle (1893)
- Émile Gigas: Choix de to correspondance inédite de Pierre Bayle (Párizs, 1890), ismertetése a Revue critique-ban, 1890. december 22.
- de Budé: Lettres inédites adressées a J. A. Turretini (Párizs, 1887)
- James Fitzjames Stephen: Horae Sabbaticae (London, 1892)
- Albert Cazes: P. Bayle, sa vie, ses œuvres (1905)
További információk[szerkesztés]
- Pierre Bayle-ről szóló honlap
- A Stanford Encyclopedia Pierre Bayle-ről szóló szócikke
- A Pierre Bayle fordítási együttműködés
- A The New Schaff-Herzog Encyclopedia Pierre Bayle-ről szóló szócikke
Forrás[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 400. o. ISBN 963-05-6821-7
|
