Valláskritika

A valláskritika egy olyan gyűjtőfogalom, ami a vallások, vallási csoportok és egyházak vélt vagy valós érdemeit, nézeteit, tetteit vitató véleményeket foglal magába.

A valláskritika főbb területei

• adott valláson belüli, belső
• más vallástól származó, külső
• vallásokkal szembeszegülő ideológiák által megfogalmazott kritika (például ateizmus)
• teológiai
• független vallástudományi módszertannal létrejött
• összehasonlító, független
• humoros és parodisztikus
• indulatkeltő, kirekesztő, megbélyegző

Filozófiai kritikák

A vallásokat sokféle szinten, sokféle filozófiai szempontból kritizálják (ld. Angeles (1997)). A következő filozófiai irányzatok tartalmaztak jelentős valláskritikát:

• az epiküreanizmus
• a felvilágosodás filozófiája (Voltaire, David Hume, Locke, Francis Diderot)
• a korai egzisztencializmus (Friedrich Nietzsche)
• a materialista dialektika (Ludwig Feuerbach, Karl Marx, Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin)
• a logikai pozitivizmus

Történelmileg, irodalmilag híres kritikák

• Publius Cornelius Tacitus: Annales

„…Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nem csak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál.”

Caius Suetonius Tranquillus írja Nero császárról írja: „kiűzte a zsidókat Rómából, akik Krisztus uszítására állandóan zavargásokat okoztak”.

Tudományos jellegű kritika

A vallástudomány minden egyes ága alkalmas lehet a vallás kritikájára is, értelmezéstől függően. Így lehet pszichológiai szempontból is magyarázni, vagy kritizálni (ld. Pascal Boyer (2002)).

Neuroteológia

A neuroteológia a spiritualitás, a vallás, és a hit biológiai összefüggéseit vizsgálja. A tradicionálisan spirituálisnak mondott szubjektív élmények evolúciós vagy neurobiológiai alapjaival foglalkozik. Az eredmények egyik értelmezése szerint ezek a vallásos élmények az agyi struktúráink által keltett jelenségek. Ez az Occam borotvája elvvel együtt a vallások egyik lehetséges kritikája.

Memetikai irányultságú kritika

A memetika kutatói szerint a vallásoknak memetikai magyarázatot adhatunk. Bizonyos memetikusok (ld. Richard Dawkins, Susan Blackmore) továbbmenve azt állítják, hogy ezek az emberiség olyan képzetei, amelyek nem azért terjedtek el, mert igazak, hanem más okból, így a vallások hagyományos felfogásának egy kritikáját kapjuk.

Lásd még

• A szórakoztató Biblia
• Ateizmus
• Vallásparódia

Külső hivatkozások

Internet

• Valláskritika a Szabadgondolkodón
• Valláskritika.lap.hu
• Valláskritika Virtus
• Valláskritikával foglalkozó könyvek

Irodalom

• Carl Sagan: Halványkék pötty
• Susan Blackmore: A mémgépezet
• Richard Dawkins: Az önző gén, utolsó fejezet
• Dawkins, R. Szivárványbontás, Budapest : Vince Kiadó, 2001, ISBN 9639323314
• Dawkins, R. Az ördög káplánja (esszégyűjtemény), Vince Kiadó, 2005, ISBN 9639552488
• Dawkins, R. Isteni téveszme, Nyitott könyvműhely, 2007, ISBN 9789639725164
• Pascal Boyer (2002): Religion Explained, Vintage
• Peter A. Angeles (szerk.) (1997): Critiques of God, Prometheus Books.
• Andrew Newberg, Eugene D'Aquill, Vince Rause (szerk.) (2002): Why God Wont go Away, Ballantine Books
• Steven Weinberg: Dreams of a Final Theory