Zurvánizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A zurvánizmus a zoroasztrizmusból kivált legjelentősebb irányzat,[1] egy mára kihalt ága.

Néhány kutató szerint a zurvánizmus egy Zoroaszter előtt született vallási hagyomány, az általánosan elfogadott felfogás szerint babiloni hatásra fejlődött ki az akhaimenida-korban. A nyugati vallási hagyományokból, a judaizmus és a gnoszticizmus egyes ágaiból kimutatható zurvánita elemek tanúsága szerint ez az irányzat a párthus korban is nagy népszerűségnek örvendett. Valószínűleg csak a szászánida korban került előtérbe és vezető szerepét a muszlim hódításig megőrizte. Még ekkor is inkább a zoroasztriánus egyházon belüli szellemi mozgalom volt, nem pedig önálló szekta.[1] A Szászánida Birodalomban talán egyfajta népi vallásosságot képviselt, amelyre szír, örmény és arab forrásokban is találunk hivatkozásokat.[2]

A zurvánizmusnak több ága is kialakult, nem valószínű azonban, hogy a köztük lévő különbségek önálló szekták létrejöttéhez vezettek volna.[1]

Tisztán zurvánista szöveg nem maradt fenn, de kétségtelen, hogy a szekta névadója az "Idő" jelentésű végső lény, Zurván. Ő Ahura Mazdá és Ahriman atyja, tehát a jót és a rosszat is még magában hordozza.[3]

Kákosy László az MTA tagja úgy vélekedett[4] hogy a zurvánizmus gyökerei az iráni vallás régi, akhaimenid rétegeiben keresendők. Úgy látta, hogy jóllehet "Zervan"t a görögben a Kronosz szóval adják vissza (és nem az aiónnal), mégis ez az iráni vallási irányzat is belejátszott a görög időképzetek alakulásába.[5]

A zurvánizmus egy gondolati terméke a világ keletkezésének materialista magyarázata, amely valószínűleg idegen hatásra született. Eszerint a világot nem Isten teremtette, hanem egy fejlődési lánc eredményeképp jött létre, és e fejlődés során a forma nélküli ősanyag, a Végtelen Idő és Tér (Zurván) különféle anyagi formákat vesz föl.[1]

Zurván[szerkesztés]

John R. Hinnels a következőképp írja le a zurvanita istenek születését:[6]

A Föld keletkezése előtt csak Zurván, a hatalmas és végső lény létezett. Azért, hogy fia szülessen, ezer éven keresztül mutatott be áldozatokat. Az áldozat itt nem azt jelenti, hogy egy másik lényhez imádkozott volna, hisz a perzsák hite szerint magában az áldozatban rejlik az erő. Ezer év után már nemigen hitt benne, hogy az áldozat ereje világra hozhatja fiát, Ohrmazdot (Ahura Mazdát), a menny és föld teremtőjét. Ekkor, kétségei közepette ikreket fogant, Zurván ugyanis a teljesség, a női és férfi princípiumot egyaránt magában hordó androgün (wd). Az ikerek közül Ohrmazdban vágyai teljesültek be, Ahrimanban kétségei öltöttek testet.

Zurván Ahrimannak adta a világ fölötti hatalmat. Ohrmazd kapta az ezen felül levő dolgokat, és Ohrmazd megteremtette az eget és a földet. A világban tapasztalható rossz tehát nem valamilyen műhiba következménye, létének lehetősége a kezdeti lényből fakad. A két pólus közötti harc célja az egység helyreállítása. Ezekből a gondolatokból sokat merítettek a későbbi gnosztikusok.[3]

Földi történelem[szerkesztés]

A zoroasztrizmus ortodox hagyománya szerint a földi történelem 12 ezer évből áll. Az első 3 ezer év a teremtésé , a második háromezer Ohrmazd akarata szerint telik. A harmadik háromezer év folyamán hol a jó, hol a rossz kerekedik felül. A negyedikben pedig a Gonosz Szellem (Ahriman) vereséget szenved. A zurvánizmus másként osztja fel ezt az időt. Eszerint az első kilencezer évben a gonosz uralkodik, és csak az utolsó háromezer év hozza meg a pusztulását.[1]

Fő eltérések a zoroasztrizmustól[szerkesztés]

A zurvánizmus és a zoroasztrizmus közötti lényegi eltérések a következők:[1]

  • az Abszolút, mint Végtelen Tér és Idő
  • Zurván természete
  • az a felfogás, amely ikerpárnak tekinti Ohrmazdot és Ahrimant;
  • az a nézet, amely szerint Ahriman kilencezer évig uralkodott a világ fölött;
  • a fatalizmus;
  • a materializmus

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f Perzsa mitológia
  2. Larousse: Mitológia enciklopédia → Zurván-akarana; Saxum, 2010.
  3. a b Zarathustrától Jézusig
  4. Kákosy László: Az alexandriai időisten: válogatott tanulmányok (2001)
  5. Zarathustrától Jézusig 60. o.
  6. John R. Hinnels: Perzsa mitológia, 1992

Források[szerkesztés]

  • Zarathustrától Jézusig: Kiss Irén, Tábori László: Zarathustrától Jézusig, Püski, 2010, Budapest
  • Perzsa mitológia: John R Hinnels: Perzsa mitológia, Corvina, 1992, Budapest

Külső hivatkozások[szerkesztés]