Új vallási mozgalmak
Az új vallási mozgalmak a 20. században világszerte, de főleg Japánban, Koreában, Afrikában és a nyugati világban kialakult ezernyi vallási mozgalmat (és esetenként a vallás szekuláris alternatíváit) jelölő általános kifejezés. Sokszor ide számítják már a 19. században létrejött mozgalmakat is. A fogalom nem feltétlen új vallási ébredésekre utal, hanem csak a modern korban létrejött vallások és részben vallásos nézetű csoportok összegző megnevezése.
Az új vallások követőinek száma milliókra tehető. Jóllehet többnyire szinkretisták, nagy részük szertartásaira és tartalmára kisebb-nagyobb mértékben hatással voltak a keresztény, buddhista és hindu spirituális technikák és gondolkodásformák. Nem egy iszlám és zsidó kötődésű új vallás is létezik, és számtalan ezoterikus, metafizikai és újpogány mozgalommal találkozhatunk.
A 19. századi gyökerű mozgalmak közül széles körű népszerűségre tett szert az iráni eredetű bahái hit, továbbá a mormonok, a Jehova tanúi és az adventisták. A 20. századi születésűekből kiemelhető a pünkösdi-karizmatikus mozgalom, a szcientológia, a Krisna-tudatúak, az Afrikai Intézményesült Egyházak.
Indiában a vallás annyiféle formát vehet fel, hogy egy elismert vallás kiegészítése sokkal ritkább, mint annak új, jelenkori formába öntése. Erre példa a Krisna tudatú Hívők Nemzetközi Közössége (ISKCON), melynek célja az állandó Krisna-tudat kifejlesztése, úgy munka, mint játék közben. Ezzel ellentétben a transzcendentális meditáció alapítója (Maharisi Mahes jógi) eklektikusabb indiai hagyományokat vett alapul ahhoz, hogy célját elérje. Ez a cél az állítólag elhanyagolt természeti törvények felélesztése és a kreatív intelligencia tudományának megteremtése, főleg a mantrák ismételgetésének speciális módszerével.
Latin-Amerikában, Afrikában és olyan területeken, ahol "bennszülött" népesség él, olyan új szerveződésű kultikus formákat figyelhetünk meg, amelyek a helyi hagyományok bizonyos elemeire támaszkodnak. Ezekre az új vallásokra a sokszínű kultikus szertartási formákon és az érzelmi eksztázisra való hajlamon kívül jellemző az erőteljes univerzalizálódás.
A pogányságot és a Wiccát gyakran emlegetik a New Age részeként, bár fontos különbséget tenni, különösen a Wicca esetében. A New Age olyan címke, amelyet több 20. század végi szokásra és mozgalomra is ráragasztanak. 1996-ban Paul Heelas filozófus a nagyszámú és egymástól sokban eltérő New Age mozgalmak négy általános jellemzőjét azonosította: "az életed nem működik", "légy a magad ura", "engedd el" és "száműzött istenek és istennők vagytok".
A mozgalmakat nehéz osztályozni, az egyik legsikeresebb felosztás R. Wallis nevéhez fűződik, aki 1984-ben három csoportot állított fel: világigenlőt, világmegtagadót és világelfogadót. Aszerint is lehet csoportosítani őket, hogy miként viszonyulnak a már elismert vallásokhoz: van, amelyik egy már fennálló vallást egészít, vagy teljesít ki; van, amelyik egy elismert vallás helyét veszi át, és akad olyan, amely esetleg új kinyilatkoztatással együtt, egy új (esetleg az egyetlen igazi) vallásnak tekinti magát.
A bahái valláshoz vezető út az elismert vallást kiegészítő vagy beteljesítő új vallásokra korai példa. Átmenet a judaizmusból a kereszténységbe és végül az iszlámba. A világelfogadó vallások egyike. A muzulmánok üldözik, mert ellentmond hitüknek, azaz, hogy Mohamed és a Korán volt a végső kijelentés.
Más példa a szcientológia, amely Hubbard The Modern Science of Mental Health (Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya) című művén alapszik, melynek célja a dianetika tudományának és gyakorlatának megismertetése. A dianetika elsősorban a "reaktív elmével" foglalkozik, melynek forrása a tudatalatti, a Szcientológia Egyház központi témája pedig a Thetán (lélek, szellemi lény).
Az elismert vallások helyettesítésére példa az Egyesítő Egyház. Ez az 1954-ben alapított mozgalom az összes keresztény egyház egyesítésére törekszik, mint ahogy az a nevéből is kiderül: A Világkereszténység Egyesítésének Egyháza. Valójában sokkal inkább a többi felekezet helyének átvételére törekszik.
Más mozgalmak új (vagy újonnan felfedezett) kinyilatkoztatás alapján merőben más vallást hirdetnek. A mormon vallás – melynek legnagyobb felekezete, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza – alapítója, Joseph Smith azt állította, hogy a moroni angyal felfedte előtte azoknak a tábláknak a rejtekhelyét, amelyekre Isten szava volt felírva. A mormonok szerint az ő egyházuk az igazi, Jézus által alapított egyház és bár számos hittételük nem különbözik a többi keresztény felekezet hittételétől, legalább kettő világossá teszi, hogy a mormon vallás a kereszténység többi formájának alternatíváját kínálja.
A világmegtagadó vallások legdrámaibb példái azok, amelyek követőiket a halálba küldik, vagy öngyilkosságot vagy mások meggyilkolását követelik tőlük. Nagy nyilvánosság kísérte a guyanai Népek Temploma egyház létezésének véget vető tömeges öngyilkosságot 1978-ban (lásd: Jim Jones), vagy az adventizmus mozgalmából kiszakadt David Koresh alapította Dávidiak Szektájának wacoi (Texas) központja ellen intézett FBI-támadást 1993-ban (lásd: wacói ostrom), vagy a Naptemplom Rendje tagjainak öngyilkosságát a 90-es években, vagy az Aum Shinrikyo szekta tagjai által a tokiói metró elleni gáztámadást 1995-ben (lásd tokiói gáztámadás).
Az utóbbi időben jelentősen megerősödtek a világelfogadó mozgalmak, többek között az olyan metafizikai mozgalmak, mint a Spirituális Határok Társasága, az olyan "én-központú" vallások vagy részben vallásos mozgalmak, mint az Exegesis és a Silva-féle agykontroll, az afrikai és japán új vallások, mint például az Aladura-egyházak és a Szoka gakkai. A világelfogadó mozgalmak (vagy én-központú, illetve pszichovallások) a teljes önmegvalósítás eszközeit rendelkezésre bocsátva igyekeznek átformálni az egyént, tudatosítva bennük, hogy isteni természetű a valódi én, és a vallási keresés végső célja nem az, hogy az ember megismerje Istent, hanem hogy Istenné legyen.
A világhoz alkalmazkodó mozgalmak (a kialakuló keresztény házi egyházak, a különféle megújulási csoportok) a személyes szentséget és az elismert vallások életteliségének fokozását helyezik a középpontba.
Lista[szerkesztés]
Nemzetközileg és Magyarországon ismertebb egyházak, mozgalmak, közösségek:
Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ http://www.mormonnewsroom.org/facts-and-statistics/
- ↑ http://church-of-christ.org
- ↑ http://www.bbc.co.uk/religion/religions/christianity/subdivisions/christadelphians_1.shtml
- ↑ a b c http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_10_2011.pdf
- ↑ http://www.adventistreview.org/church-news/story-propelled-by-tmi,-adventist-church-tops-20-million-members
- ↑ World Christian Encyclopedia
- ↑ http://www.worldreligiondatabase.org
- ↑ http://www.nak.org/en/nac-around-the-world/
- ↑ http://www.salvationarmy.org/ihq/statistics
- ↑ https://www.jw.org/en/jehovahs-witnesses/worldwide/HU/
- ↑ https://www.jw.org/en/publications/books/2017-yearbook/2016-grand-totals/
- ↑ http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/13537909808580830#preview
- ↑ Smith and Prokopy 2003, p. 279–280.
- ↑ a b http://www.adherents.com/Religions_By_Adherents.html
- ↑ http://www.religioustolerance.org/worldrel.htm
- ↑ http://www.raelpress.org/news.php?item.248.1
- ↑ http://www.sokanet.jp/
- ↑ Melton, J. Gordon (December 2002). Encyclopedia of American religions (7th ed.). Detroit: Gale. ISBN 978-0-7876-6384-1
- ↑ http://www.kisegyhazak.eoldal.hu/cikkek/peldazodas.html
- Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
- Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006
- Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008
- Lista: Ez a szócikk részben vagy egészben a List of new religious movements című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
