Boldogság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A smiley a boldogság egyik legismertebb szimbóluma

A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet.[1] A boldogságnak, mint a legtöbb alapvető emberi érzelemnek, számos biológiai, pszichológiai, vallási és filozófiai magyarázata, megközelítése létezik, amelyek megkísérlik definiálni magát a boldogságot, illetve iránymutatást adni arra, hogy érhetjük el vagy honnan ered.

Az ENSZ március 20-át határozta meg a Boldogság Világnapjaként, ezzel megerősítve a jólét és a boldogság fontosságát.

„A boldogság egy olyan ideális állapot, amelyre bár vágyunk, mégsem tudjuk meghatározni, hiszen magában foglalja életünk minden oldalát és ezzel emberi teljességünket.”

– Delia Steinberg Guzmán, www.ujakropolisz.hu/

Meghatározás[szerkesztés]

A pozitív pszichológia tudományos alapon igyekszik megközelíteni a boldogságot és igyekszik megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy mi a boldogság és hogyan lehet elérni.

A filozófusok és a vallások gyakran az életminőség felől közelítik meg a boldogságot, miszerint a boldogság előidézője a jó élet, az anyagi bőség és nem veszik figyelembe az érzelmi vonatkozásokat. Ez lényegében az antik görög filozófusok tanainak átvétele - a görög eudaemonia (εὐδαιμονία) szót, amely az ókori etikai gondolkodás egyik alapfogalma[2] leggyakrabban "boldogság"-ként fordítják.

A boldogságot közgazdasági vonatkozásban is lehet értelmezni, mint a különböző intézkedések sikerességének fokmérője.

Tudományos vonatkozások[szerkesztés]

A boldogság nehezen meghatározható fogalom és minden embernek mást jelent. A boldogság tudományos megközelítésének egyik legnagyobb kihívása a fogalom meghatározása, a boldogság szó jelentéseinek, jelentéstartalmának körülírása és megértése.

PERMA modell[szerkesztés]

Az eddig legfolytatott kutatások egyik eredménye, hogy a pénz, az iskolázottság vagy éppen az időjárás nem hatnak úgy a boldogságra, mint az legtöbben feltételezik. A kutatók inkább szokásokat tudtak korrelálni a boldogsággal. Martin Seligman amerikai pszichológus megalkotta a "PERMA" betűszót, amely szerinte a boldogság alkotóelemeit reprezentálja: vagyis az emberek akkor boldogok, amikor jelen van a pleasure (élvezetek, mint egy finom étel, forró fürdő stb.), engagement (vagy flow-élmény, az elmélyülés egy élvezetes vagy kielégítő tevékenységben), relationships (szociális kapcsolatok, amelyek a boldogság egyik legmegbízhatóbb fokmérői), meaning (of life, vagyis az élet értelme, valamilyen felsőbb cél vagy küldetés) és végül accomplishments (eredmények, vagyis valami kézzelfogható siker).

A kutatások másik eredménye, hogy az emberek képesek saját boldogságukat önerőből fokozni. A hangulatváltozással összekapcsolható betegségek (mint pl. a depresszió) egyik magyarázata a biopszichológiai modellen alapul, amely szerint biológiai, pszichológiai és szociális tényezők egyaránt közrejátszanak a depresszióként ismert állapot kialakulásában.

Egyes kutatások a vallások szerepét vizsgálták a boldogságban, illetve a vallások, filozófiai irányzatok boldogságra adott magyarázatát elemezték. A kutatások eredménye, hogy a vallás a fent említett PERMA modell számos elemét adhatja, és ezzel hozzájárulhat az egyéni boldogságérzéshez.

Flow-elmélet[szerkesztés]

A flow intenzív boldogságérzés jelenségét vizsgálja, Csíkszentmihályi Mihály kutatásai alapján lett elismert pszichológia irányvonal. Az elmélet azt a jelenséget írja le, amelynek során az ember tér- és időérzékét elveszítve egy számára örömet és kihívást jelentő tevékenységbe belefeledkezik, és ez számára boldogságérzést okoz.[3]

Vallási értelmezése[szerkesztés]

Buddhista értelmezése[szerkesztés]

A boldogság központi témája a buddhista tanításoknak. A boldogság egy érzés, amely különböző minőségű lehet. Boldogság érezhető egy édesség elfogyasztása után is, ám ez minőségében és tartósságában lényegesen különbözik például attól a boldogságtól, amelyet egy gyermek születése okozhat. A buddhizmusban a legvégső és leghatalmasabb boldogsághoz a Nemes Nyolcrétű Ösvény vezet. Ezt megvilágosodásnak nevezik, amely az örökké tartó béke állapota. A végső boldogságot csak úgy érheti el valaki, ha túljut a sóvárgás (tanhá) minden formáján. A boldogság földhözragadtabb módja, mint amilyen a gazdagság és a jó baráti kapcsolatok mind érdemes célokként tűnnek fel (szukha)[forrás?]. A buddhizmus szintén bátorítja az embereket a kedvességre (mettá, muditá, karuná) és az együttérzésre, arra hogy minden érző lény boldog legyen és jólétben éljen.[4][5] A 14. dalai láma szerint – akinek több könyve is megjelent a boldogsággal kapcsolatban – az élet értelme a boldogság, ugyanis minden ember boldogságra vágyik és kerüli a szenvedést. Minden embernek joga van a boldogsághoz és mindenkinek tiszteletben kell tartania mások boldogsághoz való jogát.[6]

Keresztény értelmezése[szerkesztés]

Bár a Biblia több mint száz ún. „boldogmondást” tartalmaz, gyakorlatilag semmit nem mond a „boldogságról” magáról, annál többet boldog emberekről. A Biblia nem egy filozófiai mű, tehát nem adja meg a szó fogalmi meghatározását. Bőven szól azonban arról, kik az Isten szerint boldogok.

Hiánytalanság és hibátlanság?
„Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.”
„Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette.” (Róma 8:20 Károli)

A világ a tökéletlenség állapotában van
Az édenkerti bűneset miatt a világ a Biblia szerint romlandóság alá van vetve (1 Mózes 3:17-18 MBT), ezért e világi létben a hiánytalanság, a hibátlanság állapota nem érhető el. Például ha a világi oldalról nézzük, ahogy nincs abszolút egészséges, úgy nem lehetséges abszolút boldog ember sem. A mindennapi szóhasználatban a boldogság a gondoktól és bajoktól mentes életet, a hiánytalanság és hibátlanság állapotát jelenti.

Probléma: szeretet = boldogság
Van azonban még egy nagyon súlyos probléma a világ szerinti boldogsággal: mégpedig az, hogy hozzá kapcsolódott a szeretethez. Az emberek gondolkodásában ez úgy mutatkozik meg, hogy „ha szeretnek engem, akkor boldognak érzem magam. Ha szeretek valakit: akkor boldoggá kell tennem őt”.
Ennek 2 veszélyes következménye van:

  1. Ha ugyanis az emberek úgy gondolják, hogy a szeretet egyben boldogságot is jelent, akkor a szeretetről hamis elvárásaik lesznek, amelyek, ha nem teljesülnek, akkor a szeretetet magát kérdőjelezik meg. Egyrészt a társas kapcsolataikban, különösen férj – feleség és szülő – gyermek viszonyban némelyek úgy érezhetik, hogy akkor vannak szeretve, ha boldoggá teszik őket. Az 1Kor. 13 fejezetében olvasható a szeretet bibliai jelentése. Az 5-ös versben az áll, hogy a szeretet „nem keresi a maga hasznát”. A boldogság (ahogy a világban ismert) ezzel szemben egy önző dolog: én akarok boldog lenni, tegyél boldoggá engem! Ha nem érzem, hogy boldog vagyok: akkor te nem is szeretsz engem! Ha szeretnél engem, akkor nem tennéd ezt, vagy amazt! A szeretet azonban – legalábbis az isteni mérce szerinti, ahogy itt a Kor. 13-ban található leírva – nem a maga hasznát keresi, hanem a másik fél érdekeire tekint. A szeretetnek ez az önző szemléletmódja aztán megrontójává válik a házasság Isten által alkotott intézményének is.
  2. A szeretet ilyen formán történő átértelmezése még nagyobb problémát okoz az ember Istennel való kapcsolatában. Ha ugyanis a szeretetnek ezt az önző változatát rávetítjük Istenre, akkor arra gondolhatunk, hogy Istennek boldoggá kellene tennie engem, mégpedig oly módon, hogy úgy alakítsa a körülményeimet, hogy azokban jól érezzem magam anélkül, hogy meg kellene változnom. Természetesen Isten sehol nem ígér ilyenfajta boldogságot.

Az emberek mást értenek egyes fogalmakon
Gyakori tapasztalat, hogy egy kommunikációs folyamatban a megértést az akadályozza meg, hogy a felek mást értenek bizonyos fogalmakon.

Bűn: világ és Isten szerint
A Bibliában azt látjuk, hogy az ember azért követ el bűnt, mert bűnös. Magyarul: a bűnösség megelőzi a bűnt. Oka, nem pedig okozata annak. Tisztázni kell tehát, hogy mit jelent az, hogy valaki bűnös: nem a bűn következménye a bűnösség, hanem a bűnös természet következménye a bűn.

Az Istent szeretőknek minden a javukra van (Róm. 8:28)
Az Úr féltőn szerető Isten, aki büntet – fegyelmez – ha arra van szükség, mindig a mi érdekünkben. A keresztényeknek az a feladata, hogy elmagyarázzák az embereknek, hogy az Isten szerinti szeretet nem egyenlő a világi boldogsággal. Isten ugyanis szeretet ígért az ő benne bízóknak, nem földi értelemben vett boldogságot.

Nézzük meg, mit mond a Biblia
Ahogy már szó volt róla, a Biblia nem határozza meg fogalmi szinten, hogy mi a boldogság, de azt elmondja, hogy kik a boldogok. A biblia szerint az abszolút igazságért Istenhez kell fordulnunk. Ezáltal egy abszolút viszonyítási pontot ad, amihez hozzá lehetne mérni az élet különböző kategóriáit. Nélküle minden csak relatív lesz. Az ember mindent önmagához viszonyít. Éppen ezért minden viszonylagossá vált. Például nincs abszolút jóság, csak jobb és kevésbé jó van.
Isten ellenben nem toleráns: kijelenti, hogy „Én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincs más!”.
Jézus pedig azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Ján 14:6)
Isten az abszolút jóság, az abszolút igazság, a tökéletes szentség. Azt is tudjuk, hogy az Isten szeretet.

Isten boldog
Az 1 Timóteus 1:11 és 6:15 szerint Isten boldog. Mivel Isten egy tulajdonsága, jellemvonása sem külső forrásból táplálkozik, ezért elmondhatjuk, hogy Isten önmagától fogva boldog. (Isten boldogsága azonban nem a világi ember boldogsága!)
Jakab 1:17 szerint „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá”, ezért biztosan kijelenthetjük, hogy ahogyan Isten az igazság, a jóság és az élet forrása, úgy a boldogság forrása is Istennél található.

Isten szerinti boldogság: félreértésre adhat okot
A Biblia mind az Ó, mind az Újszövetségben sokszor beszél arról, hogy kik az Isten szerint boldog emberek. Ezeknek a boldogmondásoknak a felületes értelmezése azonban könnyen téves következtetésekre vezethet bennünket. Nem azért, mintha Isten igéje nem volna egyértelmű, hanem a boldogsághoz kapcsolódó mai jelentéstartalom miatt. Ahogy már láttuk, a mai ember számára a boldogság egy szubjektív, az egyén örömigényét kielégítő állapot, míg Isten objektív, tárgyilagos ítéletet mond arról, hogy kik a boldog emberek.

Összefüggés: boldogság - áldás
Egy érdekes összefüggésre lelhetünk, ha összehasonlítunk két verset a Bibliában.
Zsolt. 34:9 „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.”
Jeremiás 17.7 „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr.”
A Zsoltár 40:5-ben azt olvashatjuk még, hogy „Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát”
Láthatjuk, hogy az áldott és a boldog szavak akár szinonimaként, felcserélve is használhatók. Ha így szemléljük azt, hogy kiket nevez Isten boldognak, akkor azt mondhatjuk, hogy az isteni áldás tesz valakit boldoggá. Kiket áld meg az ÚR? Akik Ő benne bíznak! A Biblia szerint tehát a boldogság az Istennel való kapcsolat rendezettségének következménye. Ez az állapot pedig kegyelemből lehet a miénk, nem cselekedetekből. A boldogság Isten ajándéka, áldása a benne bízó ember számára. Míg az Ószövetségben – különösen a Zsoltárokban és a Példabeszédekben – a boldogság, tehát az áldások az ember hűségének, istenszeretetének a jutalma, addig az Újszövetségben Jézus Krisztus által elnyert üdvösség feletti örömöt jelenti. A hit üdvözít minket, de az üdvösségünk felől való bizonyosság boldoggá tesz minket.

Hegyi beszéd
Ha a bibliai boldogság meghatározásáról beszélünk, akkor megkerülhetetlen Jézus hegyi beszédének az elején található 8 boldogmondás. (Máté 5:3-12)
Az Ószövetségben különösen nagy hangsúly terelődik a mózesi törvény bevezető szakaszára. Ez az ugye, amit úgy ismerünk, hogy a Tízparancsolat. Gyakran hasonlítják össze Jézus tanításait a mózesi törvényekkel. Érdekes lehet azon gondolkodni, hogy vajon mi volt az, amivel Jézus megkezdte a tanításait. Ha Mózes a Tízparancsolattal kezdte meg a Törvény kihirdetését, Jézus vajon mivel kezdte meg a tanításait?
Mt. 5.2: „És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:”
A „megnyitván száját úgy is fordítható, hogy „megszólalt”. Vajon miért ez az ünnepélyes bevezetés? Talán Jézus eddig néma volt? Hiszen természetes, ha Jézus tanítani akart, akkor meg kellett nyitni hozzá a száját. De minek ezt hangsúlyozni? Már korábban is olvashattuk, a 4. fejezetben, hogy Jézus beszélt és tanított a galileai zsinagógákban. Hasonlóképpen, Mózes is közölte már a néppel az Úr üzenetét a Törvény kihirdetése előtt is. Valószínűleg a beszéd jelentőségét, súlyát akarta Máté ezzel a szólással hangsúlyozni. Érdekes párhuzamot jelent, hogy ahogyan Mózes is egy hegyen – a Sínai hegyen – kapta meg a törvényt, úgy Jézus is hegyről kezdte meg a nagy nyilvánosságnak szóló tanításait. A Hegyi beszéd bevezető szakasza tehát tanításának kezdte, hasonlóan, mint a Tízparancsolat Mózes esetében.

A lelki szegények
Nézzük meg csak az első verset, úgy is mint Jézus tanításainak bevezetését.
„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.”
A „szegények” szó itt szó szerint „koldusszegényt” jelent, nem olyan valakit, akinek kevés javai vannak, hanem olyan embert, akinek szó szerint nincs semmije. Olyan embert, aki teljesen más jóindulatára szorul ahhoz, hogy életben maradjon. A lelki szegények azok, akik felismerték, hogy önerejükből semmit sem tudnak tenni, ami tisztázhatná őket, csak a Szent Lélek erejében bízhatnak. A szegény szó az Ószövetségben gyakran az „Istenben bízó” ember szinonimája, váltó kifejezése.
„Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.” (Zsoltárok 34:7).
Az Istenben bízó az Úrhoz kiáltott, aki segített rajta. Azok az emberek, akik felismerik saját elveszettségüket, reménytelen helyzetüket, és megszűnnek a maguk erejében, saját büszkeségükben bízni és Istenhez fordulnak segítségért, övék, azaz ők részesednek a mennyek országában, nyernek tehát örök életet. Jézus tehát már itt az első mondatában bevezeti a kegyelem általi üdvösség tanítását. Az Isten által ígért boldogság nem olyasmi, amiért küzdeni kell, amiben a körülmények megfelelő alakulása révén részünk lehet, hanem – miként a kegyelem – Isten ajándéka a benne bízó ember számára. A Biblia nem a problémamentességet és az önző vágyak kielégítettségét nevezi boldogságnak, hanem az Istennel való rendezett viszony következményének tekinti azt. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít (Róma 4:8), mert bebocsátást nyert a Paradicsomba.

Összefoglalásul:
Több mint 100 boldogmondást találhatunk a Bibliában. Amikor ezeket olvassuk, ne keressük bennük a földi boldogság receptjét, ugyanis Isten nem azt mondja el bennük, hogyan érezheti magát a jelenben valaki boldognak, hanem az Ő jelenlétéhez, áldásához kapcsolja azt.
Boldogok azok, akik Istent keresik, mert megtalálják.
„Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” (Példabeszédek 8:17)
„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jeremiás 29:13)


A szócikk egy része még lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

Gazdasági vonatkozások[szerkesztés]

A közgazdaságtanban általánosan elterjedt gyakorlat a GDP és a GNP használata a kormányzati intézkedések sikerességének mérésére. Általánosságban elmondható, hogy a gazdagabb nemzetek (magasabb egy főre jutó GDP) boldogabbak, mint a szegények - de a gazdagság növekedésével nem nő egyenes arányban a boldogság.[7][8] Ennek egyik magyarázata, hogy a boldogság és a vagyon között nem egyenes, hanem logaritmikus kapcsolat áll fenn - a vagyon egy százaléknyi növekedése ugyanolyan mértékű boldogságnövekedést eredményez gazdag és szegény nemzeteknél egyaránt.[9][10][11][12]

A másik megállapítás, hogy a gazdasági (és politikai) szabadság nagyobb mértékben járul hozzá az egyéni boldogsághoz, mint pl. a szociális védőháló megléte,[13] aminek egyik legjobb példái a volt szocialista országok, köztük Magyarország is,[14] ahol kevésbé voltak boldogok az emberek, mint ugyanolyan szegény, de piacgazdasággal rendelkező országok lakói.[14]

Egyes vélemények szerint a boldogságot be kellene építeni a hagyományos közgazdasági mérőszámok közé.[15]

Egyesek szerint a boldogság egyik forrása a munkahelyi siker, amikor a sikeresség, az önmegvalósítás érzését éli át az ember.[16]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Happiness című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Wordnet 3.0 (accessed 2011-Feb-24 via Wolfram Alpha)
  2. Fogalomtár etika szakosoknak: Eudaimonia
  3. TED Talk – Mihaly Csikszentmihalyi – Flow – 2004
  4. Buddhist studies for primary and secondary students, Unit Six: The Four Immeasurables. Buddhanet.net. (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  5. Bhikkhu, Thanissaro: A Guided Meditation, 1999
  6. The Dalai Lama's three commitments. Oceandesagesse.org. (Hozzáférés: 2015. május 23.)
  7. Frey, Bruno S., Alois Stutzer. Happiness and Economics. Princeton University Press (2001. December). ISBN 0691069980 
  8. In Pursuit of Happiness Research. Is It Reliable? What Does It Imply for Policy?. The Cato institute, 2007. április 11.
  9. Wealth and hapiness revisited Growing wealth of nations does go with greater happiness
  10. Leonhardt, David. „Maybe Money Does Buy Happiness After All”, The New York Times, 2008. április 16. (Hozzáférés ideje: 2010. április 10.) 
  11. Economic Growth and Subjective Well-Being: Reassessing the Easterlin Paradox
  12. Boston.com
  13. In Pursuit of Happiness Research. Is It Reliable? What Does It Imply for Policy? The Cato institute. April 11, 2007
  14. a b The Scientist's Pursuit of Happiness, Policy, Spring 2005.
  15. Weiner, Eric J.: Four months of boom, bust, and fleeing foreign credit. Los Angeles Times, 2007. november 13.
  16. Boehm, J K., S Lyubomirsky (2008. February). „Journal of Career Assessment”, Kiadó: Sage.  

További irodalom[szerkesztés]

  • Boehm, J K. & S. Lyubomirsky, Journal of Career Assessment. Vol 16(1), Feb 2008, 101–116.
  • C. Robert Cloninger, Feeling Good: The Science of Well-Being, Oxford, 2004.
  • Darrin McMahon, Happiness: A History, Atlantic Monthly Press, November 28, 2005. ISBN 0-87113-886-7
  • McMahon, Darrin M., The History of Happiness: 400 B.C. – A.D. 1780, Daedalus journal, Spring 2004.
  • Daniel Gilbert, Stumbling on Happiness, Knopf, 2006.
  • Carol Graham (2010), Happiness around the World: The Paradox of Happy Peasants and Miserable Millionaires, Oxford: Oxford University Press.
  • Hills P., Argyle M. (2002). „The Oxford Happiness Questionnaire: a compact scale for the measurement of psychological well-being. Personality and Individual Differences”. Psychological Wellbeing 33, 1073–1082. o.  
  • Harold G. Koenig, McCullough M, & Larson DB. Handbook of religion and health: a century of research reviewed. New York: Oxford University Press; 2001.
  • Barbara Ann Kipfer, 14,000 Things to Be Happy About, Workman, 1990/2007, ISBN 978-0-7611-4721-3.
  • Stefan Klein, The Science of Happiness, Marlowe, 2006, ISBN 1-56924-328-X.
  • Richard Layard, Happiness: Lessons From A New Science, Penguin, 2005, ISBN 978-0-14-101690-0.
  • David G. Myers, Ph. D., The Pursuit of Happiness: Who is Happy—and Why, William Morrow and Co., 1992, ISBN 0-688-10550-5.
  • Martin E.P. Seligman, Ph. D., Authentic Happiness, Free Press, 2002, ISBN 0-7432-2298-9.
  • Władysław Tatarkiewicz, Analysis of Happiness, The Hague, Martinus Nijhoff Publishers, 1976
  • Journal of happiness studies: an interdisciplinary forum on subjective well-being, International Society for Quality-of-Life Studies (ISQOLS), quarterly since 2000, also online
  • Carol Graham "Happiness Around the World: The Paradox of Happy Peasants and Miserable Millionaires", OUP Oxford, 2009. ISBN 978-0-19-954905-4 (favorable review in Science 6 August 2010)
  • W. Doyle Gentry "Happiness for dummies", 2008
  • Jimmy DeMesa, M.D. "BeHappy!: Your Guide to the Happiest Possible Life", 2006
  • Eric G. Wilson "Against happiness", 2008
  • Sonja Lyubomirsky "The how of happiness", 2007
  • Niek Persoon "Happiness doesn't just happen", 2006
  • Richard Layard "Happiness", 2005
  • Desmond Morris "The nature of happiness", 2004
  • Gregg Easterbrook "The progress paradox – how life gets better while people feel worse", 2003
  • Ben Renshaw "The secrets of happiness", 2003
  • Martin E.P. Seligman "Authentic happiness", 2002
  • Alexandra Stoddard "Choosing happiness – keys to a joyful life", 2002
  • Robert Holden "Happiness now!", 1998
  • Joop Hartog & Hessel Oosterbeek "Health, wealth and happiness", 1997
  • Ruut Veenhoven "Bibliography of happiness – world database of happiness : 2472 studies on subjective appreciation of life", 1993
  • Neil Kaufman "Happiness is a choice", 1991
  • Michael W. Eysenck "Happiness – facts and myths", 1990
  • Lynne McFall "Happiness", 1989
  • Michael Argyle "The psychology of happiness", 1987
  • Ruut Veenhoven "Conditions of happiness", 1984
  • Elizabeth Telfer "Happiness : an examination of a hedonistic and a eudaemonistic concept of happiness and of the relations between them...", 1980
  • Norman M. Bradburn "The structure of psychological well-being", 1969
  • Bertrand Russell "The conquest of happiness", orig. 1930 (many reprints)
  • James Mackaye "Economy of happiness", 1906
  • Sara Ahmed, "The Promise of Happiness", 2010

További információk[szerkesztés]