Alanyeset
A flektáló és az agglutináló nyelvek grammatikáiban az alanyeset (latin szóval nominativus, a nominare ’megnevez’ igéből) a nyelvtani esetek egyike. Általában ebben az esetben áll a főnév és a névmás, amikor mondat alanya, valamint az alany determinánsa és melléknévi jelzője.[1][2][3][4] Az alanyesetű alakot általában a névszó alapalakjának tekintik, ez szerepel címszóként a szótárakban és első helyen a névszóragozás paradigmájában.[5]
Vannak olyan flektáló nyelvek is, amelyekben már nincs névszóragozás, vagy csak nyomai maradtak meg. Ezek grammatikáiban nincs szó névszóragozásról és esetekről, tehát alanyesetről sem. Ilyenek például az újlatin nyelvek (a románon kívül) vagy az angol nyelv.
Tartalomjegyzék
Az alanyeset alakja[szerkesztés]
Főnevek és melléknevek[szerkesztés]
A ragozó nyelvekben, akár flektálók, akár agglutinálók, általában minden esetet esetrag fejez ki. Az alanyesetet az jellemzi, hogy egyes nyelvekben nincs testes ragja, legalábbis egyes szókategóriák esetében. Ezért egyes grammatikákban ekkor ∅ (nulla) ragról van szó. A magyar például olyan nyelv, amelyben minden névszónak ∅ ragja van alanyesetben, pl. osztály, fiúk.[6]
A közép-délszláv diarendszer nyelveiben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb), a ∅ rag csak a mássalhangzóra végződő hímnem egyes szám alanyesetű névszókra jellemző (pl. pjevač ’énekes’). A többi szókategóriának van jellegzetes testes ragja alanyesetben. Egyes számban ezek nőnemben -a (žena ’nő, asszony, feleség’), semlegesnemben pedig -o és -e: kolo ’kerék, körtánc’, viječe ’tanács’ (intézmény). Többes számban tipikus ragok hímnenben az -i (pjevači), nőnemben az -e (žene), semlegesnemben pedig az -a (kola, viječa).[7]
A román nyelvben is ∅ ragja van egyes szám alanyesetben a mássalhangzóra végződő szavaknak, de az ilyen végződésű semlegesnemű szavaknak is, pl. prieten (hn.) ’barát’, tren (sn.) ’vonat’. Ilyen nemű és számú más szavaknak -u a ragja alanyesetben, pl. codru (hn.) ’erdő’, tablou (sn.) ’kép’. Nőnem egyes számban jellegzetes az -ă (frumoasă ’szép’). Többes számban tipikusak hímnemben az -i (prieteni), semlegesnemben az -uri (trenuri), nőnemben az -e (frumoase).[8]
Névmások[szerkesztés]
Egyes névmásokat úgy ragoznak, mint a főneveket és a mellékneveket, például a magyarban a birtokos névmásokat, más névmásoknak viszont, például a személyeseknek, minden itt említett nyelvben egészen különböző alakjuk van alanyesetben, mint a többiben:
- (magyarul) én, nekem stb.;[9]
- (montenegróiul) ja ’én’, meni (mi) ’nekem’ stb.;[10]
- (románul) eu ’én’, mie (îmi) ’nekem’ stb.[11]
Egyes olyan nyelvekben, amelyek névszóragozása kihalt, fennmaradtak mégis ennek nyomai a személyes névmás esetében. Példák:
- (franciául) je ’én’, me ’nekem, engem’;[12]
- (angolul) I ’én’, me ’nekem, engem’.[13]
Az alanyeset funkciói[szerkesztés]
Az alanyeset elsősorban az alanyé, valamint determinánsának és melléknévi jelzőjének az esete. Példák:
- (magyarul) Ki kopog?;[14]
- (montenegróiul) Naši planovi nijesu se ostvarili ’Terveink nem valósultak meg’;[4]
- (románul) Copilul este curat ’A gyerek tiszta’.[15]
Az alanyon kívül egyéb mondatrészek is állhatnak alanyesetben. Ilyen például a névszói állítmány névszói része:
- (magyarul) Ti okosak vagytok;[16]
- (montenegróiul) On je dobar čovjek ’Ő jó ember’;[4]
- (románul) Liana este profesoară ’Liana tanárnő’.[5]
Egyes határozók is lehetnek alanyesetűek, amennyiben úgy tekintik, hogy az esetet csak a rag határozza meg:
- (magyarul) Úgy feküdt, mint egy halott, „[…] mint szövetségi kapitány utazott a csapattal”[17], Betegség miatt zárva;[18]
- (montenegróiul) Gladan je kao vuk ’Éhes, mint egy farkas’.[4]
A román grammatikákban ezzel ellentétben, mivel a tárgyeset alakja azonos az alanyesetével, az elöljárószóval ellátott ilyen alakú névszókat mind tárgyesetűeknek tekintik.[19]
Egyes nyelvekben, mint a magyarban vagy a közép-délszláv diarendszerhez tartozókban, az értelmező esetben egyezik az alaptagjával, tehát csak akkor alanyesetű, ha az alanyé:
- (magyarul) Marika, a barátnőm, meglátogatott;[20]
- (montenegróiul) I grad Berane ima svojih problema ’Berane városnak is megvannak a maga gondjai’.[4]
Ezzel szemben a mai román nyelvben az értelmező mindig alanyesetben áll: Moș (A.) Vasile (A.) era un cărpănos […] ’Vasile bácsi fösvény alak volt […]’, Dar asta nu mă privește pe mine (T.), băiat (A.) din Humulești ’De ez nem érdekel engem, humulești fiút’ (Ion Creangă).[21]
A románban alanyesetű is lehet az ún. „állítmány-kiegészítő”, mely a magyar grammatikákban általában állapothatározónak felel meg: Copiii aleargă voioși ’A gyerekek vidáman futkároznak’, Îi zic Sandu ’Sandu-nak hívják’.[22]
Az alanyeset sajátja mondattani funkció nélküli szavaknak is. A magyarban ilyenek megszólításokként lehetnek jelen tagolt mondatban (pl. „Aludj el szépen, kis Balázs”) vagy tagolatlanban (Kati!, Édes szép hitvesem!), valamint felkiáltásként tagolatlan mondatban: Segítség![23] A megszólításokra ez nem érvényes azokban a nyelvekben, amelyekben van megszólító eset, mint a közép-délszláv diarendszer nyelveiben. Ezekben mindegyik főnévnek van saját raggal kifejezett megszólító esete[4], a románban csak egyeseknek.[24]
Az alanyeset alakja igen gyakori az itt említett nyelvekben címekben, feliratokban, nevekben, elnevezésekben:
- (magyarul) Hamlet, Antikvárium, Női és férfi cipők;[23]
- (montenegróiul) bijelo vino ’fehérbor’, Sveti Petar ’Szent Péter’, Hotel „Bijela ruža“ ’Fehér rózsa szálloda’, Jadransko more ’Adriai-tenger’, Sjedinjene Američke Države ’Amerikai Egyesült Államok’.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bussmann 1998, 804. o.
- ↑ Dubois 2002, 328. o.
- ↑ Crystal 2008, 328. o.
- ↑ a b c d e f g Čirgić et al. 2010, 182–183. o. (montengrói grammatika).
- ↑ a b Constantinescu-Dobridor 1998, nominativ szócikk.
- ↑ Bokor 2007, 262. o.
- ↑ Čirgić et al. 2010, 72–78. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 72–73. o.
- ↑ Bokor 2007, 290. o.
- ↑ Čirgić et al. 2010, 82. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 106. o.
- ↑ Delatour 2005, 73 és 78. o.
- ↑ Eastwood 1994, 234. o.
- ↑ Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 371. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 238. o.
- ↑ Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 367. o.
- ↑ Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 401. o.
- ↑ Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 406. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 68. o.
- ↑ Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 425. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 253. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 268. o.
- ↑ a b Cs. Nagy 2007, 340. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 65. o.
Források[szerkesztés]
- (románul) Bărbuță, Ion et al. Gramatica uzuală a limbii române (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. ISBN 9975-74-295-5 (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
- Bokor József. Szóalaktan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 254–292. o. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
- (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
- (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline. DTL (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2018. november 23)
- (magyarul) Cs. Nagy Lajos. Mondattan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 321–344. o. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
- (franciául) Delatour, Yvonne et al. Nouvelle grammaire du français (Új francia grammatika). Párizs: Hachette. 2004. ISBN 2-01-155271-0 (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
- (angolul) Eastwood, John. Oxford Guide to English Grammar (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, ISBN 0-19-431351-4 (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
- (magyarul) Kálmánné Bors Irén – A. Jászó Anna. Az egyszerű mondat. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 345–436. o. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15)
