Terminativus
A terminativus egy nyelvtani eset, mely helyet határoz meg. A terminativusban álló főnév a mozgás célja (Terminus).
Tartalomjegyzék
A sumér nyelvben[szerkesztés]
A sumerológiában meghonosodott egy nyelvtani eset-fogalom, mely gyakran az irányt is megadja egy adott célhoz.
Példa:
| ki-bi-še | baninĝar |
| hely-létige-Terminativus | ő azt oda tette |
| „ő azt a helyére tette“ | |
A finnugor nyelvekben[szerkesztés]
A terminativus előfordul néhány finnugor nyelvben is.
A magyar nyelvben[szerkesztés]
A magyar nyelvben a terminativus ragja az -ig; például házig.
Az -ig rag időbeli határt is kifejezhet; például keddig . Személyes névmásaink nem veszik fel azt a ragot.
Mutató névmásainknál kettős d szerepel dd : ez + -ig → eddig és az + -ig → addig. Ide tartozó kérdőszavunk : meddig.
Az észt nyelvben[szerkesztés]
Az észt nyelvben a terminativus ragja -ni illetve többes számban -teni vagy -deni; például piirini „a határig“, majani „a házig“, majadeni „a házakig“.
A mongol nyelvcsaládban[szerkesztés]
A kalmük nyelvben fennmaradt a terminativus a -ča vagy -če ragokkal; például χōlāčā „nyakig“, de csak ritkán jut szerephez.
A tibeti nyelvben[szerkesztés]
A tibeti nyelvben a terminativus a 8 nyelvtani eset egyike. Ragjai: -ru, -su, -tu, -du, -r.
Forrás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Terminativ című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
