Kontrasztív nyelvészet
Nyelvészet |
---|
Általános nyelvészet |
Fonológia · Morfológia |
Leíró nyelvészet |
Fonetika |
Alkalmazott nyelvészet |
Anyanyelv-pedagógia |
Nyelvészeti irányzatok |
Formális nyelvtan |
Interdiszciplínák |
Antropológiai nyelvészet
Diskurzuselemzés |
Kapcsolódó területek |
A nyelvhasonlítás típusai[szerkesztés]
A nyelvek közötti viszonyok tanulmányozására, a nyelvhasonlításra többféle módszer is létezik. A történeti-összehasonlító (komparatív) elsősorban hasonlóságokat, azonosságokat keres, rokon nyelvek jelenségeit veti össze.
A nyelvtipológia szinkrón jellegű, egymással nemcsak rokoni kapcsolatban álló nyelveket vizsgál. Strukturális kategóriákat választ ki (pl. szórend), és a nyelveket genetikai rokonságuktól függetlenül vizsgálja. Roman Jakobson szerint a tipológia alapja a rendszer, és nem az elemek felsorolása.
Az areális nyelvészet szintén szinkrón tudomány, és alapját az a megfigyelés képezi, hogy bizonyos nyelvek akkor is hasonlítanak egymásra, ha az eredetük és típusuk eltérő, és ez a hasonlóság a földrajzi közelségükkel magyarázható.
A kontrasztív (egybevető) módszer általában csak két nyelvet vizsgál, két nyelv struktúráját veti egybe, ellentétben a nyelvtipológiával, amely a nyelvek összes létező és lehetséges hasonlóságát és különbségeit vizsgálja.
A kontrasztív módszer[szerkesztés]
A kontrasztív nyelvészet megalapítójának Robert Ladot tekintik. Amerikai spanyol bevándorlóként szembesült azokkal a nehézségekkel, amelyekkel más nyelvek beszélői az angoltanulás során szembesülnek. Véleménye szerint a nehézségek oka az anyanyelv angoltól eltérő tulajdonságai. Ő fogalmazta meg a kontrasztív hipotézist: a nyelvtanulási nehézségek megjósolhatók, ha a tanuló anyanyelvét hangtani, nyelvtani és szókészleti szempontból összehasonlítjuk az idegen nyelvvel.
Empirikus kutatások ugyanakkor bebizonyították, hogy nem mindig az anyanyelv interferenciái okozzák a tanulók által elkövetett hibákat. Számos különböző anyanyelvű tanuló követte el ugyanazokat a hibákat, és kiderült, hogy két nyelv bármilyen egyezése nem feltétlenül segíti elő a nyelvtanulást.
A nyelvpedagógia alkalmazás kudarca ellenére számos területen van létjogosultsága, például a fordítástudománnyal, a lexikográfiával és az elméleti nyelvészettel együttműködve.
Források[szerkesztés]
- Horváth Péter Iván 2011. Kontrasztív nyelvészet. In: Balázs Géza (szerk.): Nyelvészetről mindenkinek. 77 nyelvészeti összefoglaló. Inter Nonprofit Kft.: Budapest.
- Vajda József 1972. A kontrasztív elemzés szerepe a nyelvészeti kutatásokban In: Létünk, II. évf. 3–4. sz. Online: http://adattar.vmmi.org/index.php?ShowObject=folyoirat&id=122 [Megtekintve: 2013. 01. 14.]
- Gecső Tamás (szerkesztő): Kontrasztív szemantikai kutatások Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2002.