Mondovì csata
| Mondovì csata | |||
| Első koalíciós háború | |||
 | |||
| A mondovì csata képe Giuseppe Pietro Bagetti (1764–1831) | |||
| Dátum | 1796. április 21. | ||
| Helyszín | 20px Mondovì, Piemont (ma: Olaszország) | ||
| Eredmény | koalíciós győzelem | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mondovì csata témájú médiaállományokat. | |||
.gif){kind=small}
| Első koalíciós háború (1792–1797) |
|---|
|
Verdun • Valmy • Jemappes • Mainz (1793) • Neerwinden • Famars • Hondschoote • Wattignies • Kaiserslautern • Tourcoing • Tournai • Ushant • Fleurus • Vogézek • Dego (1794) • Luxemburg • Genova • Groix • Hyères-szigetek • Mainz • Montenotte • Millesimo • Dego (1796) • Mondovì • Lodi • Castiglione • Neresheim • Amberg • Würzburg • Bassano • Rovereto • Arcole • Rivoli • Neuwied • Camperdown • Campo Formió-i béke |
A mondovì csata 1796. április 21-én zajlott le a Napoléon Bonaparte által vezetett francia hadsereg és a Szárd-Piemonti Királyság haderői között, az első koalíció háborújának során. A franciák nyerték meg az ütközetet, és nyomban ellenfelükre kényszerítettek egy, a győztes számára előnyös békeszerződést.
Tartalomjegyzék
A hadjárat[szerkesztés]
Ez volt az utolsó csata a Montenotte-hadjáratban, amelyben Bonaparte tábornok itáliai hadserege (Armée d’Italie) felvette a harcot Michelangelo Alessandro Colli-Marchi 21 000 fős szárd–piemonti hadseregével és a segítségükre érkezett Johann Peter von Beaulieu 28 000 fős osztrák hadseregével.
Hadműveletek[szerkesztés]
A kezdeti csatákban Bonaparte a montenottei csatában szétverte Beaulieu tábornok hadseregét, majd a szárd–piemonti haderő ellen fordult. Colli tábornok szívós utóvédharcokban szállt szembe a franciákkal, így az április 16-i cevai csatában is, de azok könyörtelenül űzték nyugatnak, Cuneo erődje és Piemont síkságai felé. Április 18-án Colli tábornok sikeresen kezdte védeni a Corsaglia folyó vonalát San Michele Mondovìnál, de Bonaparte haderői Sérurier, Pierre Augereau, és André Masséna vezetésével április 21-én visszaverték korábbi helyzetébe.
Erők[szerkesztés]
Az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie)[szerkesztés]
Főparancsnok: Bonaparte Napóleon (42 717 a csatamezőn, 64 356 összesen)[1]
- André Masséna hadteste:
- Hadosztály: Amédée Laharpe (11 075)
- Dandár: Jean Pijon
- Dandár: Jean Ménard
- Dandár: Jean Cervoni[2]
- Hadosztály: Jean Meynier (5428)
- Dandár: Elzéard Dommartin
- Dandár: Barthélemy Joubert
- Hadosztály: Amédée Laharpe (11 075)
- A támadásban részt vevő egységek:
- Hadosztály: Pierre Augereau (7908)
- Dandár: Martial Beyrand
- Dandár: Claude Victor[3]
- Dandár: Pierre Banel
- Hadosztály: Jean Sérurier (6938)
- Dandár: Jean Guieu[4]
- Dandár: Louis Pelletier
- Hadosztály: François Macquard (3690)
- Dandár: Jean David
- Dandár: Claude Dallemagne
- Hadosztály: Pierre Garnier (3136)
- Dandár: Jean Davin
- Dandár: Guilin Bizanet
- Dandár: Joseph Colomb
- Dandár: Pierre Verne[5]
- Lovasság: Henri Stengel
- Hadosztály: Henri Stengel (2542)
- Hadosztály: Charles Kilmaine (2000)
- Partvédő hadosztály:(21 639)
- Hadosztály: Pierre Augereau (7908)
Az osztrák – szárd–piemonti koalíciós haderő[szerkesztés]
Főparancsnok: Johann Peter von Beaulieu táborszernagy (49 000)
- Osztrák hadsereg: Johann P. Beaulieu táborszernagy(28 000 osztrák és nápolyi)
- Jobbszárny: Eugène Argenteau altábornagy
- Dandár: Anton Lipthay de Kisfalud vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
- Dandár: Mathias Rukavina vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
- Dandár: Philipp Pittoni vezérőrnagy (7 gyalogos zászlóalj)[6]
- Dandár: Karl Salisch ezredes (5 gyalogos zászlóalj, 2 lovasszázad)
- Bal szárny: Karl Philipp von Sebottendorf
- Dandár: Wilhelm Kerpen vezérőrnagy (5 gyalogos zászlóalj)
- Dandár: Franz Nicoletti vezérőrnagy (6 gyalogos zászlóalj)
- Dandár: Gerhard Rosselmini vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
- Lovasdandár: Anton Schübirz vezérőrnagy (18 lovasszázad)
- Nápolyi Királyság Lovasdandár: di Cuto herceg (13 lovasszázad)[7]
- Jobbszárny: Eugène Argenteau altábornagy
- Szárd–piemonti hadsereg: Michelangelo Alessandro Colli-Marchini altábornagy (17 000 szárd–piemonti és 4 000 osztrák)[8]
- Hadosztály: Ismeretlen összetételű
- Osztrák dandár: Giovanni di Provera altábornagy
- Szárd–piemonti dandár: Brempt, Giuseppe Vital, Jean Dichat[9]
- Hadosztály: Ismeretlen összetételű
A csata[szerkesztés]
Bonaparte lovassági parancsnoka, Henri Stengel halálos sebet kapott az üldözésben. A franciák mielőtt megtámadták volna Colli seregét, új pozíciót vettek fel az Ellero folyó közelében Mondovì város mindkét oldalán. Sérurier és Masséna kapta a legfontosabb feladatot, Augereau erőit Bonaparte tábornok tartalékban hagyta arra az esetre, ha a Beaulieu hadserege beavatkozna. Amédée Laharpe hadosztálya képezte a hátvédet.
Sérurier úgy alakította újoncokból álló három nehéz hadoszlopát, hogy a tapasztaltabb katonáival biztosította őket a harcban. Azután ő maga vette át a centrumban a fő támadó erők irányítását a szárd–piemontiak ellen, Masséna katonái követték. A kezdeti előrenyomulás nehezen indult, de a szárd–piemontiaknak hamarosan ki kellett térniük a heves támadás elől, és a franciák betörtek a városba. Colli tábornok kénytelen volt elrendelni a visszavonulást.
Következmények[szerkesztés]
Április 22-én, Bonaparte tábornok éhes és rongyos katonái kifosztották Mondovì jól felszerelt fegyvertárát. Ekkor a francia tábornok erőteljes támadást rendelt el a szárd–piemonti hadsereg szétverésére. Április 23-án este Colli fegyverszünetet kért és április 28-án a szárd–piemonti kormány aláírta a cherascói fegyverszünetet, ami a Szárd–Piemonti Királyságot kiütötte az első koalícióból. A csata veszteség mérlege: Bonaparte 17 500 emberéből 600 halott és sebesült, a piemontiak vesztesége 8 ágyú és 1600 halott vagy sebesült, 13 000 hadifogoly.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fiebeger, p 8. Fiebeger is the major source for both armies.
- ↑ Smith, p 113. Smith places Cervoni in Meynier's division.
- ↑ Smith, p 113. Smith calls this Jean Rusca's brigade.
- ↑ Smith, p 113. Smith lists Sérurier's brigadiers as Pelletier, Pascal Fiorella, and Sextius Miollis.
- ↑ Smith, p 113. Smith lists Verne's brigade as a coast defense unit.
- ↑ Boycott-Brown, p 194. Pittoni fought with Sebottendorf's wing.
- ↑ Boycott-Brown, p 348
- ↑ Fiebeger, p 5
- ↑ Boycott-Brown, p 260-261, 265
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Mondovì című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források[szerkesztés]
- Boycott-Brown, M. The Road to Rivoli, Napoleon’s First Campaign. London, Cassell, 2001.
- Chandler, David. Dictionary of the Napoleonic Wars. New York: Macmillan, 1979. ISBN 0-02-523670-9
- Chandler, David. The Campaigns of Napoleon. New York: Macmillan, 1966.
- Chandler, David (ed). Rooney, David D. „Serurier: The Virgin of Italy,” Napoleon’s Marshals. New York: Macmillan, 1987. ISBN 0-02-905930-5
- Fiebeger, G. J. The Campaigns of Napoleon Bonaparte of 1796-1797. West Point, NY: US Military Academy Printing Office, 1911. Reprinted in Bonaparte in Italy Operational Studies Group wargame study folder.
- Rothenberg, Gunther E. The Art of Warfare in the Age of Napoleon. Bloomington, Ind.: Indiana University Press, 1980. ISBN 0-253-31076-8
- Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9
