Montenottei csata
Montenottei csata | |||
Rampon dandártábornok csapatai a Legino-hegy védelmi harcaiban | |||
Konfliktus | Első koalíciós háború | ||
Időpont | 1796. április 12. | ||
Helyszín |
Cairo Montenotte, Liguria, Szárd–Piemonti Királyság | ||
Eredmény | francia győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 44° 24′ 00″, k. h. 8° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 24′ 00″, k. h. 8° 16′ 00″ |
Első koalíciós háború (1792–1797) |
---|
Verdun • Valmy • Jemappes • Mainz (1793) • Neerwinden • Famars • Hondschoote • Wattignies • Kaiserslautern • Tourcoing • Tournai • Ushant • Fleurus • Vogézek • Dego (1794) • Luxemburg • Genova • Groix • Hyères-szigetek • Mainz • Montenotte • Millesimo • Dego (1796) • Mondovì • Lodi • Castiglione • Neresheim • Amberg • Würzburg • Bassano • Rovereto • Arcole • Rivoli • Neuwied • Camperdown • Campo Formió-i béke |
A montenottei csata 1796. április 12-én zajlott le a forradalmi háborúk idején a Napoléon Bonaparte tábornok vezette francia és az Eugène-Guillaume Argenteau irányította osztrák sereg között Észak-Itáliában, Cairo Montenotte falu mellett és francia győzelemmel végződött.
Tartalomjegyzék
Előzmények[szerkesztés]
1796. tavaszán Bonaparte megérkezett, hogy átvegye az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie) parancsnokságát, ez volt az első hadsereg-parancsnoksága. Osztrák ellenfele, Johann Peter von Beaulieu is új volt az itáliai hadszíntéren. Szövetségese, a Szárd–Piemonti Királyság még egy harcmezőn küzdött a francia hadsereg ellen. Bonaparte az előzetes tervei szerint a Ligur-tenger partján nyomult előre az északkeleten lévő Beaulieu 28 000 fős osztrák hadserege és északnyugaton állomásozó Michele Colli altábornagy 21 000 fős osztrák–szárd hadserege között.
Erők[szerkesztés]
Az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie)[szerkesztés]
Főparancsnok: Bonaparte Napóleon (42 717 a csatamezőn 64 356 összesen)[3]
- André Masséna hadteste:
- Hadosztály: Amédée Laharpe (11 075)
- Dandár: Jean Pijon
- Dandár: Jean Ménard
- Dandár: Jean Cervoni[4]
- Hadosztály: Jean Meynier (5428)
- Dandár: Elzéard Dommartin
- Dandár: Barthélemy Joubert
- Hadosztály: Amédée Laharpe (11 075)
- A támadásban részt vevő egységek:
- Hadosztály: Charles Pierre François Augereau (7908)
- Dandár: Martial Beyrand
- Dandár: Claude Victor[5]
- Dandár: Pierre Banel
- Hadosztály: Jean Sérurier (6938)
- Dandár: Jean Guieu[6]
- Dandár: Louis Pelletier
- Hadosztály: François Macquard (3 690)
- Dandár: Jean David
- Dandár: Claude Dallemagne
- Hadosztály: Pierre Garnier (3 136)
- Dandár: Jean Davin
- Dandár: Guilin Bizanet
- Dandár: Joseph Colomb
- Dandár: Pierre Verne[7]
- Lovasság: Henri Stengel
- Hadosztály: Henri Stengel (2542)
- Hadosztály: Charles Kilmaine (2000)
- Partvédő hadosztály:(21 639)
- Hadosztály: Charles Pierre François Augereau (7908)
Az osztrák – szárd–piemonti koalíciós haderő[szerkesztés]
Főparancsnok: Johann Peter von Beaulieu táborszernagy (49 000)
- Osztrák hadsereg: Johann P. Beaulieu táborszernagy(28 000 osztrák és nápolyi)
- Jobbszárny: Eugène Argenteau altábornagy
- Dandár: Anton Lipthay de Kisfalud vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
- Dandár: Mathias Rukavina vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
- Dandár: Philipp Pittoni vezérőrnagy (7 gyalogos zászlóalj)[8]
- Dandár: Karl Salisch ezredes (5 gyalogos zászlóalj, 2 lovasszázad)
- Balszárny: FML Karl Philipp Sebottendorf
- Dandár: Wilhelm Kerpen vezérőrnagy (5 zászlóalj)
- Dandár: Franz Nicoletti vezérőrnagy (6 zászlóalj)
- Dandár: Gerhard Rosselmini vezérőrnagy (4 zászlóalj)
- Lovas dandár: Anton Schübirz vezérőrnagy (18 lovasszázad)
- Nápolyi Királyság Lovasdandár: di Cuto herceg (13 lovasszázad)[9]
- Jobbszárny: Eugène Argenteau altábornagy
- Szárd–piemonti hadsereg: Michelangelo Alessandro Colli-Marchini altábornagy (17 000 szárd–piemonti és 4000 osztrák)[10]
- Hadosztály: Ismeretlen összetételű
- Osztrák dandár: Giovanni di Provera altábornagy
- Szárd–piemonti dandár: Brempt, Giuseppe Vital, Jean Dichat[11]
- Hadosztály: Ismeretlen összetételű
Hadműveletek[szerkesztés]
Április 10-én az osztrák hadsereg bal szárnya Beaulieu vezetésével megtámadott egy francia dandárt a Voltrinál (napjainkban Genova külvárosa). A helyi francia parancsnok visszavonult a harc elől és elmenekült. Mivel vezérkar habozott, Argenteau jobbszárnyának támadása nem kezdődött el április 11-ig. Ezen a napon az osztrák 3500–4000 katonát vonultattak fel a francia harcálláspont ellen Monte Leginónál. Az 1500 francia Antoine Rampon vezetésével minden osztrák támadásnak ellenállt a nap folyamán. Mivel Argenteau terve kudarcot vallott, így letáborozott Montenotte közelében és néhány ágyúból álló erősítést küldött.
Ezek a lépések késztették azonnali ellenoffenzívára Bonapartét, aki André Masséna két hadosztályát Savonából a Cadibona hágón át Carcaréba irányította. Meggyőződve arról, hogy Beaulieu túl messze tartózkodik keleten, ahhoz hogy hatékonyan beavatkozhasson, Bonaparte elhatározta, hogy Argenteau-t zúzza össze. Carcaréből két dandárnak Amédée Laharpe hadosztályából parancsot adott Argenteau megtámadására, míg ezalatt Masséna Laharpe harmadik dandárjával elvágta az utat az osztrákok mögött.
A csata[szerkesztés]
Április 12-én 9000 francia katona állt szemben 6000 osztrákkal. Laharpe frontális támadást indított, ezalatt Masséna átkelt a hegyeken Jean Menard dandárjával az osztrák jobbszárnyra fordulva. Argenteau megpróbálta megállítani a francia manővert, de túl későn cselekedett. Masséna rohamozott, az osztrákok elmenekültek, legtöbb veszteséget a foglyul ejtett katonák jelentették. A következő reggel Argenteau emberei közül csak 700 maradt, a többi eltűnt a harcban vagy szétszóródott.
Következmények[szerkesztés]
Ez a csata volt Bonaparte első győzelme a montenottei hadjáratban. A francia veszteség 800 halott vagy sebesült, eltűnt. Az osztrákok vesztesége: 2500 halott, vagy sebesült, a legnagyobb veszteséget a hadifoglyok jelentették. A 16. Terzi gyalogsági ezred 1. zászlóalja el volt vágva, és így megadta magát. Akik átvészelték a csatát, azokat Argenteau Degonál, mintegy 6 km-re észak-északkeletre újjászervezte. A következő akció a millesimói csata lett április 13-án, és a második degói csata április 14-15-én.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Chandler, David. Dictionary of the Napoleonic Wars. New York: Macmillan, 1979. ISBN 0-02-523670-9
- ↑ Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9,
- ↑ Fiebeger, p 8. Fiebeger is the major source for both armies.
- ↑ Smith, p 113. Smith places Cervoni in Meynier's division.
- ↑ Smith, p 113. Smith calls this Jean Rusca's brigade.
- ↑ Smith, p 113. Smith lists Sérurier's brigadiers as Pelletier, Pascal Fiorella, and Sextius Miollis.
- ↑ Smith, p 113. Smith lists Verne's brigade as a coast defense unit.
- ↑ Boycott-Brown, p 194. Pittoni fought with Sebottendorf's wing.
- ↑ Boycott-Brown, p 348
- ↑ Fiebeger, p 5
- ↑ Boycott-Brown, p 260-261, 265
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Montenotte című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források[szerkesztés]
- Boycott-Brown, Martin. The Road to Rivoli. London: Cassell & Co., 2001. ISBN 0-304-35305-1
- Chandler, David. The Campaigns of Napoleon. New York: Macmillan, 1966.
- Fiebeger, G. J. The Campaigns of Napoleon Bonaparte of 1796-1797. West Point, NY: US Military Academy Printing Office, 1911. Reprinted in Bonaparte in Italy Operational Studies Group wargame study folder.
- Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9