Montenottei csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Montenottei csata
Rampon dandártábornok csapatai a Legino-hegy védelmi harcaiban
Rampon dandártábornok csapatai a Legino-hegy védelmi harcaiban
Konfliktus Első koalíciós háború
Időpont 1796. április 12.
Helyszín Cairo Montenotte, Liguria,
Szárd–Piemonti Királyság Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif
Eredmény francia győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg FranciaországWappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png Habsburg Birodalom
Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Szárd–Piemonti Királyság
Parancsnokok
1801 Antoine-Jean Gros - Bonaparte on the Bridge at Arcole.jpg Flag of France.svg Napoléon BonaparteWappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png Argenteau
Flag of the Kingdom of Sardinia (1728-1802).gif Colli-Marchini
Szemben álló erők
9000, 18 ágyú[1] az olasz változat szerint: 14 0006000, olasz változat szerint: 25 000
Veszteségek
800[2]2500, 12 ágyú
Térkép
Montenottei csata (Észak-Olaszország)
Montenottei csata
Montenottei csata
Pozíció Észak-Olaszország térképén
é. sz. 44° 24′ 00″, k. h. 8° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 24′ 00″, k. h. 8° 16′ 00″
Első koalíciós háború (1792–1797)

Verdun •  Valmy •  Jemappes •  Mainz (1793) •  Neerwinden •  Famars •  Hondschoote •  Wattignies •  Kaiserslautern •  Tourcoing •  Tournai •  Ushant •  Fleurus •  Vogézek •  Dego (1794) •  Luxemburg •  Genova •  Groix •  Hyères-szigetek •  Mainz •  Montenotte •  Millesimo •  Dego (1796) •  Mondovì •  Lodi •  Castiglione •  Neresheim •  Amberg •  Würzburg •  Bassano •  Rovereto •  Arcole •  Rivoli •  Neuwied •  Camperdown •  Campo Formió-i béke

Sablon:Első koalíciós háború


A montenottei csata 1796. április 12-én zajlott le a forradalmi háborúk idején a Napoléon Bonaparte tábornok vezette francia és az Eugène-Guillaume Argenteau irányította osztrák sereg között Észak-Itáliában, Cairo Montenotte falu mellett és francia győzelemmel végződött.

Előzmények[szerkesztés]

1796. tavaszán Bonaparte megérkezett, hogy átvegye az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie) parancsnokságát, ez volt az első hadsereg-parancsnoksága. Osztrák ellenfele, Johann Peter von Beaulieu is új volt az itáliai hadszíntéren. Szövetségese, a Szárd–Piemonti Királyság még egy harcmezőn küzdött a francia hadsereg ellen. Bonaparte az előzetes tervei szerint a Ligur-tenger partján nyomult előre az északkeleten lévő Beaulieu 28 000 fős osztrák hadserege és északnyugaton állomásozó Michele Colli altábornagy 21 000 fős osztrák–szárd hadserege között.

Erők[szerkesztés]

Az itáliai francia hadsereg (Armée d’Italie)[szerkesztés]

Főparancsnok: Bonaparte Napóleon (42 717 a csatamezőn 64 356 összesen)[3]

Az osztrák – szárd–piemonti koalíciós haderő[szerkesztés]

Főparancsnok: Johann Peter von Beaulieu táborszernagy (49 000)

  • Osztrák hadsereg: Johann P. Beaulieu táborszernagy(28 000 osztrák és nápolyi)
    • Jobbszárny: Eugène Argenteau altábornagy
      • Dandár: Anton Lipthay de Kisfalud vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
      • Dandár: Mathias Rukavina vezérőrnagy (4 gyalogos zászlóalj)
      • Dandár: Philipp Pittoni vezérőrnagy (7 gyalogos zászlóalj)[8]
      • Dandár: Karl Salisch ezredes (5 gyalogos zászlóalj, 2 lovasszázad)
    • Balszárny: FML Karl Philipp Sebottendorf
      • Dandár: Wilhelm Kerpen vezérőrnagy (5 zászlóalj)
      • Dandár: Franz Nicoletti vezérőrnagy (6 zászlóalj)
      • Dandár: Gerhard Rosselmini vezérőrnagy (4 zászlóalj)
      • Lovas dandár: Anton Schübirz vezérőrnagy (18 lovasszázad)
      • Nápolyi Királyság Lovasdandár: di Cuto herceg (13 lovasszázad)[9]
  • Szárd–piemonti hadsereg: Michelangelo Alessandro Colli-Marchini altábornagy (17 000 szárd–piemonti és 4000 osztrák)[10]
    • Hadosztály: Ismeretlen összetételű
      • Osztrák dandár: Giovanni di Provera altábornagy
      • Szárd–piemonti dandár: Brempt, Giuseppe Vital, Jean Dichat[11]

Hadműveletek[szerkesztés]

Osztrák–szárd tüzérség lövi a Monte Legino hegyi erődjét

Április 10-én az osztrák hadsereg bal szárnya Beaulieu vezetésével megtámadott egy francia dandárt a Voltrinál (napjainkban Genova külvárosa). A helyi francia parancsnok visszavonult a harc elől és elmenekült. Mivel vezérkar habozott, Argenteau jobbszárnyának támadása nem kezdődött el április 11-ig. Ezen a napon az osztrák 3500–4000 katonát vonultattak fel a francia harcálláspont ellen Monte Leginónál. Az 1500 francia Antoine Rampon vezetésével minden osztrák támadásnak ellenállt a nap folyamán. Mivel Argenteau terve kudarcot vallott, így letáborozott Montenotte közelében és néhány ágyúból álló erősítést küldött.

Ezek a lépések késztették azonnali ellenoffenzívára Bonapartét, aki André Masséna két hadosztályát Savonából a Cadibona hágón át Carcaréba irányította. Meggyőződve arról, hogy Beaulieu túl messze tartózkodik keleten, ahhoz hogy hatékonyan beavatkozhasson, Bonaparte elhatározta, hogy Argenteau-t zúzza össze. Carcaréből két dandárnak Amédée Laharpe hadosztályából parancsot adott Argenteau megtámadására, míg ezalatt Masséna Laharpe harmadik dandárjával elvágta az utat az osztrákok mögött.

A csata[szerkesztés]

Április 12-én 9000 francia katona állt szemben 6000 osztrákkal. Laharpe frontális támadást indított, ezalatt Masséna átkelt a hegyeken Jean Menard dandárjával az osztrák jobbszárnyra fordulva. Argenteau megpróbálta megállítani a francia manővert, de túl későn cselekedett. Masséna rohamozott, az osztrákok elmenekültek, legtöbb veszteséget a foglyul ejtett katonák jelentették. A következő reggel Argenteau emberei közül csak 700 maradt, a többi eltűnt a harcban vagy szétszóródott.

Következmények[szerkesztés]

Ez a csata volt Bonaparte első győzelme a montenottei hadjáratban. A francia veszteség 800 halott vagy sebesült, eltűnt. Az osztrákok vesztesége: 2500 halott, vagy sebesült, a legnagyobb veszteséget a hadifoglyok jelentették. A 16. Terzi gyalogsági ezred 1. zászlóalja el volt vágva, és így megadta magát. Akik átvészelték a csatát, azokat Argenteau Degonál, mintegy 6 km-re észak-északkeletre újjászervezte. A következő akció a millesimói csata lett április 13-án, és a második degói csata április 14-15-én.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Chandler, David. Dictionary of the Napoleonic Wars. New York: Macmillan, 1979. ISBN 0-02-523670-9
  2. ↑ Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9,
  3. ↑ Fiebeger, p 8. Fiebeger is the major source for both armies.
  4. ↑ Smith, p 113. Smith places Cervoni in Meynier's division.
  5. ↑ Smith, p 113. Smith calls this Jean Rusca's brigade.
  6. ↑ Smith, p 113. Smith lists Sérurier's brigadiers as Pelletier, Pascal Fiorella, and Sextius Miollis.
  7. ↑ Smith, p 113. Smith lists Verne's brigade as a coast defense unit.
  8. ↑ Boycott-Brown, p 194. Pittoni fought with Sebottendorf's wing.
  9. ↑ Boycott-Brown, p 348
  10. ↑ Fiebeger, p 5
  11. ↑ Boycott-Brown, p 260-261, 265

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Montenotte című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Boycott-Brown, Martin. The Road to Rivoli. London: Cassell & Co., 2001. ISBN 0-304-35305-1
  • Chandler, David. The Campaigns of Napoleon. New York: Macmillan, 1966.
  • Fiebeger, G. J. The Campaigns of Napoleon Bonaparte of 1796-1797. West Point, NY: US Military Academy Printing Office, 1911. Reprinted in Bonaparte in Italy Operational Studies Group wargame study folder.
  • Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1998. ISBN 1-85367-276-9
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Montenottei_csata&oldid=20321668”