Harmadik koalíciós háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Harmadik koalíciós háború
Napóleoni háborúk
Napóleon az austerlitzi csatában
Napóleon az austerlitzi csatában
Dátum 1805
Helyszín Európa
Eredmény francia győzelem, a pozsonyi béke megkötése
Terület-
változások
Ausztria területi vesztesége
Harcoló felek
Flag of France.svg Franciaország
broder Bajorország
Flagge Königreich Württemberg.svg Württemberg
Baden
broder Itáliai Királyság
broder Hollandia
broder Spanyolország
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Flag of the United Kingdom.svg Egyesült Királyság
Flag of Sweden.svgSvédország
Flag of the Kingdom of the Two Sicilies 1816.gif Szicíliai Királyság
Parancsnokok
Flag of France.svg I. NapóleonI. Ferenc osztrák császár
Karl von Mack
Károly osztrák főherceg
I. Sándor orosz cár
Mihail Kutuzov
Horatio Nelson
Haderők
Szárazföldön; 321 700
Vizen; 65 hajó
Szárazföldön; 275 200
Vizen; 56 hajó
Veszteségek
Szárazföldön és Vizen; 22 465Szárazföldön és Vizen; 50 258
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmadik koalíciós háború témájú médiaállományokat.

A harmadik koalíció a napóleoni háborúk történetének egyik fejezete; 1805-ben jött létre az Egyesült Királyság, a Habsburg Birodalom, az Orosz Birodalom és Svédország szövetségeként. Ez a koalíció politikailag és katonailag is erősebb volt, mint az előző két koalíció.

I. Napóleon császár már 1804-ben elkezdte az Anglia elleni invázió tervezését. Ennek során Napóleon meg akarta kísérelni Anglia elözönlését a La Manche-csatornán keresztül, ehhez 2300 hajót és 130 000 embert összpontosított Boulogne-ban (boulogne-i expedíció, 1804–1805). A trafalgari tengeri csatában azonban a brit flotta, Horatio Nelson admirális vezetésével döntő győzelmet aratott az egyesített francia-spanyol flotta fölött. Ezzel Napóleon inváziós terve meghiúsult.

Európa 1805-ben

A szárazföldön viszont Napóleon hadereje volt az erősebb. Itt már bevált módszere szerint járt el: hirtelen és gyorsan lerohanta és megsemmisítette az ellenfeleit.

Az ulmi csata során Napóleon körülzárta és kapitulációra kényszerítette az Ulm városában rekedt osztrák hadsereget. A francia csapatok Bécset is elfoglalták. Az időközben egyesített orosz–osztrák hadsereg fővezérévé Kutuzov orosz tábornokot nevezték ki. Kutuzov szándéka az erőgyűjtés és a megfelelő csatahely megválasztása volt, ellentétben I. Sándor orosz cár és I. Ferenc osztrák császár szándékával, akik egy azonnali csata megvívását kívánták. Az uralkodók téves helyzet-megítéléséhez az is hozzájárult, hogy Napóleon emberei szándékosan terjesztették azt az álhírt, hogy a császár békére törekszik a francia hadsereg rossz állapota miatt. Kutuzov tábornok tiltakozása ellenére a szövetséges uralkodók az azonnali csata vállalása mellett döntöttek.

Az austerlitzi csata előtt két nappal Napóleon lóháton és gyalogosan is bejárta a leendő csata színhelyét. A csapatok elhelyezkedését és a várható hadműveleteket jól átgondolta. Az sem aggasztotta, hogy az ellenséges hadsereg túlerőben van vele szemben.

1805. december 2-án az orosz–osztrák haderő támadásba lendült, és belesétált a Napóleon által felállított csapdába. A véres csata végére a szövetséges hadsereg széthullott. Másnap I. Ferenc császár sietve békét kötött Napóleonnal Pozsonyban (pozsonyi béke).


Források[szerkesztés]

  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum Kiadó, Budapest 2004.
  • Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. ISBN 963-04-6874-3

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]