Magyarországi cigányok

Valentiny János: Cigányfiatalság (késő romantika)

Canzi Ágost: Szüreti ünnepély Vácz vidékén (késő romantika)

Munkácsy Mihály: Cigánytábor

Vastagh György, idősebb: A kárvallott cigány, 1886. Olaj, vászon.

Kalyi Jag cigányzenekar

A magyarországi cigányok a cigány nép Magyarországon élő népessége. Ők alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert kisebbségét. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket. Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani.

A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri. (Lásd: Roma szociológiai tanulmányok, 1997.)

A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát 80-100 ezer körülire becsülik.

Egyes felmérések szerint a magyarországi cigányság népessége jócskán meghaladja a hivatalosan közzétett adatokat. A hivatalos források 205 984 főt jelölnek, de ismertek a 394 000 és 2 000 000 fő közötti népességről szóló kutatási eredmények is

Elnevezéseik

A mai magyar nyelvben - más nyelvekhez hasonlóan - a roma és a cigány azonos értelmű szavak, köztük jelentésbéli különbség nincs, csak stilisztikai. Természetesen eme kifejezéseket ugyanilyen értelemben használják önmagukra nézve a különböző, csak magyarul, illetve magyarul is beszélő cigány népcsoportok Magyarországon és az egész Kárpát-medencében.

A roma kifejezés a rom szó többes számú alakja, amely „embert”, „cigány embert”, „férfit”, illetve „férjet” jelent romani (azaz cigány) nyelven, vagy a rom szó egyes számú vocativusa (megszólító / hívó eset). Jelentése kb. 'te ember!', 'te cigány!'.

A cigány elnevezés eredetije a görög görög ατσιγανος (atsziganosz), amelynek eredeti jelentése „érinthetetlen”. A magyarba feltehetően délszláv közvetítéssel került. Az első magyarországi írásos említések a 14. századból valók Zigan, Zygan, Zigany, Czigany, Chygan, Cygan alakban. Ezek azonban mint családnevek illetve települések nevei jelennek meg, melyekről nem tisztázott, hogy köthetőek-e a cigánysághoz vagy sem. Mindenesetre az, hogy a Cigány szó a magyar nyelvben ekkor tulajdonnévként (is) létezik, arra utal, hogy eredeti jelentésében már a korábbi időben meghonosodott és a nyelv szókincsének szerves részévé vált. Érdemes még megemlíteni a cigányság „fáraók népe”, „fáraók ivadéka” elnevezését, amely arra vezethető vissza, hogy évszázadokig egyiptomi eredetűnek tartották őket. Ma már ismert, hogy a cigányság Indiából származik, Egyiptom csupán egyik águknak volt hosszabb-rövidebb ideig hazája a Balkán-félszigetre való áttelepedés előtt.

Csoportjaik

A magyarországi romáknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat nagy csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül három, a magyarcigányok, az oláhcigányok és a beások nagyobb létszámban élnek Magyarországon, míg három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak. A magyarcigányok és a kárpáti cigányok összefoglaló neve romungrók, az alábbiakban is e név alatt tárgyaljuk őket.

Csoport	Romungrók		Szintók	Oláh cigányok	Román cigányok	Beások	Gáborok
	Magyarcigányok	Kárpáti cigányok
Nyelv	Magyar	Magyar, a cigány nyelv kárpáti cigány dialektusa	A cigány nyelv kárpáti cigány dialektusának szinti nyelvjárása	A cigány nyelv oláhcigány nyelvjárásai (pl. lovári)	Román	Archaikus román dialektus	Magyar, román, cigány
Lakóhely	A Kárpát-medence magyarlakta területei	Szlovákia és Csehország, délszláv államok. Magyarországon csak néhány közösség	Vándorolnak. Főleg Németország és Olaszország, Magyarországon kevesen vannak	Magyarország minden része	Magyarországon a román határ mellett, például Méhkerék, valamint Erdély románlakta területein	Az Ormánság, Füzesabony, Tiszafüred	Erdély

Romungrók

Ma már jórészt magyarul, elszigetelten a kárpáti cigány dialektust beszélő cigányok, más szóval magyarcigányok. Közéjük tartozik a magyarországi romák mintegy 75-80 százaléka.

Romungrica

A romungro (a. m. 'cigány + magyar') csoporthoz tartozó nő.

Magyarcigányok

A magyarcigányok vagy magyar nyelvű cigányok csoportjába tartozik a magyarországi romák többsége, kb. kétharmada. A magyarcigányok magyar anyanyelvűek, bár vannak közöttük, akik őseik nyelvét is beszélik. Csoportjuk a kárpáti cigányoktól, a hagyományos magyarországi cigányoktól (roma nyelvű romungrók) származik. A magyarcigányok jellemző hagyományos mestersége a cigányzenekarokban való zenélés („muzsikus cigányok”). A másik jellemző hagyományos foglalkozásuk a régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem (például régiségüzletek). A magyarcigányság a 18. században alakult ki, amikor a romungrókat Mária Terézia igyekezett erőteljes törvényi szabályozással letelepíteni – részleges sikerrel. A romungrók többsége áttért a magyar nyelv használatára, azonban eredeti nyelvük számos szavát megőrizték, ami hatással volt a magyarokra is (szleng). A magyarcigányok ma Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek. A Kárpát-medence több más magyarlakta vidékén (Felvidék, Székelyföld) is laknak. Külföldön önmagukat magyarnak vallják, míg szülőföldjükön általában romák vagy cigányok, akik elhatárolódnak a gádzsóktól (nem cigányok).

Kárpáti cigányok

A kárpáti cigányok, a roma nyelv kárpáti cigány dialektusát beszélő romungrók (ősi nevükön paibánók) a legrégebben Magyarországon élő hagyományos roma csoport, őseik a 15. században érkeztek. A mai kárpáti cigányok a régi magyarországi romáknak attól a részétől származnak, akik megőrizték a roma nyelvet. A másik részük a 18. században a magyar nyelvre tért át (magyarcigányok). A kárpáti cigányok önmagukra a romungrók („magyar romák”) megnevezést használják. Ők voltak az úgynevezett netoţi cigány rabszolgák (netód).

A kárpáti cigányok nagyobb hányada ma Szlovákia és Csehország, valamint a délszláv országok területén él. Magyarországon csak néhány közösségük található Nógrád megyében, Budapest környékén (Piliscsaba, Csobánka) és a Dunántúl egyes településein. Hagyományos mesterségük szerint főleg muzsikusok, szegkovácsok és vályogvetők voltak. A „kárpáti cigányok” nevet a 19. század végén kezdték használni a nyelvészek először csak a felvidéki romungrókra, így különböztetve meg őket a dunántúli és délvidéki romungróktól (lásd pl.: A Pallas nagy lexikona).

A magyar nyelv (magyar szleng) cigány jövevényszavai a kárpáti cigány dialektus romungró nyelvjárásából származnak. Ilyen romungró szavak például: csaj („lány”), csávó („fiú”), manus („ember”), vakerál, dumál (mindkét ige jelentése: „beszél”), skerál („szalad”), bazsevál („zenél”), csóró („szegény”), baró („nagy”), benga („ördög”), kéró („ház”), séró („fej”), putri, rajkó, lóvé („pénz”), kaja („étel”), pia („ital”), dzsuva („kosz”), ácsi! („állj!”), purdé! („gyerek”).

Szintók

A szintók mind kulturálisan, mind nyelvi szempontból is nagyon közel állnak a kárpáti cigányokhoz. A szinti nyelvjárást beszélik, amely a cigány nyelv kárpáti cigány dialektusának egy változata. A romungró nyelvjárástól abban különbözik, hogy számos német eredetű szót és németes nyelvtani elemet használ. A csoport tagjai önmagukat szintónak (sinto) vagy szintó romának (sinto rom) nevezik. A szintók általában ideiglenesen fordulnak meg Magyarországon, mint vándorcirkuszosok, valójában ugyanis egyes nyugat-európai országok (például Németország, Olaszország) állampolgárai. Lakhelyüket elsősorban a lakókocsik jelentik, amelyekben utaznak. Egy kisebb csoportjuk a második világháború után megtelepült Magyarországon. Ők körhintás, céllövöldés mutatványosokként járják az országot.

Oláhcigányok

A többi fő csoporttal szemben az oláhcigányok nem egységesek, hanem tíz-tizenkét egymástól kulturálisan és nyelvjárásváltozat szerint is elkülönülő csoportjuk van, például lovárik, csurárik, kelderások. Ezek a csoportok hagyományosan egy-egy mesterség művelőit is jelentették. (Például a lovárik a magyarországi lókereskedelemmel foglalkoztak.) Az „oláhcigány” kifejezés inkább a történeti és nyelvi rokonság alapján használt összefoglaló név, ugyanis ezek a roma csoportok Havasalföld román ("oláh") fejedelemsége irányából érkeztek Magyarországra a 19. században, és a roma nyelv különböző oláhcigány nyelvjárásait beszélik. Önmagukat romának nevezik (a saját nyelvükön rom). Az ország minden részén élnek oláhcigányok. Az „oláhcigány” jelzőként való használata valamilyen oknál fogva azonban cigány megfogalmazásban negatív jelző. Egyik csoport sem ismeri el magát annak, általában haragosaikra alkalmazzák.

Beások

A beások anyanyelve a román (archaikus román dialektus). Önmagukat beásnak vagy cigánynak nevezik, a roma megjelölést általában kifejezetten elutasítják. Fő foglalkozásuk a famegmunkálás (fakanál, teknő stb. készítése) volt. A hagyományos mesterségek kiszorulása óta többnyire mezőgazdasági segédmunkások lettek, illetve a férfiak jellemzően az építőiparban dolgoznak.

Három fő csoportjuk van:

• Árgyelánok – leginkább Somogy, Tolna, Baranya megyék területén, ahol ők a cigányság „zöme”. Tipikus vezetékneveik a Bogdán, Ignácz, Kalányos és Orsós.
• Muncsánok – Alsószentmárton és környéke. Gyakran vezetéknevük: Csinos, Morás.
• Ticsánok – leginkább Füzesabonyban, Tiszafüreden és általánosságban az Észak-Alföldön. Leggyakrabban román neveket viselnek: például Nyerlucz, Serbán, Lingurár. (Az árgyelán és muncsán közösségekkel ellentétben ők mára leginkább – olykor kifejezetten jómódú – kereskedőkké lettek. A Füzesabonyból – a Hortobágyon át – Debrecenbe vezető 33-as úton oly sűrűn látható kosár- és üstárus cigányok kivétel nélkül e közösséghez tartoznak…)

Román cigányok

A magyarországi román cigányok kis lélekszámú csoport, akik a román határ mentén, néhány románok lakta faluban (például Méhkerék) élnek. Anyanyelvük a román köznyelv (szemben a beások archaikus nyelvjárásával). Rajtuk kívül gyakran jönnek át román cigányok Romániából is Magyarországra. Közülük kerülnek ki a magyarországi városokban kolduló roma asszonyok és gyerekek; a férfiak különböző portékákkal próbálnak házalni. Önmagukat általában románoknak mondják.

Gábor-cigányok

A Gábor-cigányok (a vezetéknevükről elnevezve), más néven kalapos Gáborok Erdélyből származnak, megtalálhatóak főleg a Nyárád menti falvakban. Elnevezésüket állítólag Bethlen Gábor fejedelmünktől kapták. Ismertetőjegyeik a férfiaknál a széles karimájú fekete kalap és hatalmas bajusz, a nőknél pedig a földig érő, színes, rakott szoknya, kendő, lányoknál két copfba fonott haj, piros szalaggal. A többségük beszél magyarul, románul és cigányul is. Hagyományaikat hűen őrzik, házasságot is csak a Gábor családon belül kötnek. A gyerekeket már nagyon fiatalon kiházasítják, a fiúkat kb. 15 évesen, lányokat kb. 13-14 évesen. Általában jómódban élnek, jellegzetes foglalkozásuk a tetőfedés és egyéb bádogos munkák, de napjainkban már inkább kereskedelemmel foglalkoznak Európa szerte. Sokat utaznak, azonban a jelentős társadalmi eseményekre hazatérnek Erdélybe. Vallásukat tekintve, többségben adventisták.

Történelem

Magyarországi roma asszony 1917-ben

Kolozsvári cigányzenekar az 1890-es évekből

Középkor

A cigányok a 15. század végéig Magyarországon és Kelet-Európában a megtűrt népek közé tartoztak, Nyugat-Európában – elsősorban vándorló életmódjuk miatt – hamarosan szembekerültek az ottani törvénykezéssel. Kezdetben megpróbálták őket visszaszorítani a közép- és kelet-európai területekre. Majd miután ez részben sikertelennek bizonyult, egyre szigorúbb és kegyetlenebb intézkedéseket hoztak ellenük. Skóciában és Angliában a 16. század elejéig ötezer cigányt végeztek ki. Franciaországban 1595-ben parlamenti határozatot hoztak kiirtásukra. Svédországban és Dániában 1662-ben rendelték el halálbüntetésüket, amennyiben nem hagyták el az országot. A Német-Római Birodalomban is megkísérelték kiszorítani őket, de ez a 18. század elejéig nem sikerült. Magyarországon a cigány-magyar ellentét komolyabb formában nem vetődött fel a 16. század elejéig. Részben azért, mert az itt élő cigányokat mezőgazdasági, ipari munkánál tudták alkalmazni, s így hellyel-közzel rövid ideig le tudtak telepedni. Főleg a fémművességben szereztek jártasságot, a puskapor, puskagolyó, ágyúgolyó készítésében, tűzmesterként, fegyverkovácsként dolgoztak. A magyar uralkodók kémekként is felhasználták őket, értékes információkkal szolgáltak a török csapatok mozgásáról. Persze nemcsak a magyaroknak, hanem a törököknek is dolgoztak. Ebben az időszakban főleg a török források nyújtanak róluk bővebb információt: fegyverkovácsként, borbélyként, cigányzenészként és hóhérként dolgoztak a török seregben is. Magyarországon először Beatrix királyné környezetében találkozunk zenész cigányokkal, 1489-ben. Gömör megyében a 17. század végén jelentek meg. Az egyes uradalmak és falvak keretei között éltek. A vajda parancsolt nekik, akit bár a cigányok választottak, a földesúr erősített meg hivatalában. Viselkedésükért, erkölcseikért, tetteikért a vajda tartozott felelősséggel. Egyben ő volt a bíró is, de mivel alattvalói ellenőrizhették ítéleteit, gyakran egyet nem értés, háborúskodás alakult ki közöttük. Emiatt meglehetősen sokszor volt vajdaválasztás.

(Forrás: Ács Zoltán - Nemzetiségek a történelmi Magyarországon)

Letelepedés

A 18. században Mária Terézia és II. József több rendeletet hoztak a romák letelepítésére, amit a hatóságok erőszakkal, elrettentő büntetések alkalmazásával hajtottak végre. A romáknak a falvak határában telepeket jelöltek ki, ahol kunyhókban laktak (cigányputrik). Az addig vándormesterségből élő roma kézműveseknek megtiltották új lakóhelyük elhagyását. Így az addigi megélhetésüktől megfosztották őket, mivel az edényjavítás, a fémmunkák, a késélezés vagy a teknővájás folyamatos helyváltoztatást igényelt. A szigorúan felügyelt intézkedések részleges sikerrel jártak. Végleg megmaradt a cigánytelepeken a romák egy része, azok akik a helyi falusi lakosság szükségleteit kielégítve letelepültként is tovább tudták gyakorolni iparukat. Más részük viszont az erőszakos asszimiláció elől a nyugatabbi országokba vándorolt.

Az itt maradottak a 18. századtól fokozatosan áttértek a magyar nyelv használatára. A 19. században a falusi kovácsműhelyek többségében magyarcigányok dolgoztak. A reformkorban művészetükkel nagy hatást gyakoroltak a magyar nemzeti zene fejlődésére, Liszt Ferencre és másokra, de közülük is többen világhírre tettek szert, például Dankó Pista a 19. század végén. A szabadságharc idején a magyarcigányok a magyar ügy mellé álltak, és fegyverjavítóként, ágyúöntőként, valamint tábori muzsikusokként szolgáltak, többek között az országos verbuválást segítve. A legmagasabb rangig a Kossuth Lajos cigány hadnagyaként ismert Sárközi Ferenc cigánymuzsikus vitte.

Balogh János, iskolát járt muzsikus cigány volt az első, aki roma nyelvű nyomtatványt jelentetett meg, ezzel a címmel: Legelső czigány imádságok, mind a két magyar hazában lévő czigány nemzet számára. Esztergom, 1850. Ő készítette az első Magyar-cigány szótárt is.

A század végén Habsburg József főherceg, Magyarország különc életű trónörököse, sokat időzött a magyarcigányok között a telepeiken, elkészítette az idősek által még beszélt roma nyelv első nyelvtanát és roma szótárat is írt. Az így megismert roma családokat végül a saját magyarországi birtokán telepítette le.

Újabb bevándorlás

Markó Ferenc: Vályogvetők (1870 körül)

A 19. század elejétől érte el a romák második nagy bevándorlási hulláma Magyarországot. Ekkor érkeztek a román (oláh) fejedelemségek felől a mai oláhcigányok és beások elődei. Az oláhcigányok – akárcsak korábban a magyarcigányok – szekérkaravánjaikkal (cigánytáborok) peripatetikus vándorlást folytattak, különböző kelendő szolgáltatásokat kínálva a letelepült falusiaknak (rézmegmunkálás, köszörűsség, lópatkolás, vályogvetés, kosárfonás, medvetáncoltatás stb.). A lovári közösségek tagjai a 19. századtól kezdve a magyarországi vásárok leghíresebb lókereskedői lettek, akik lószeretetükről és szakértelmükről voltak ismertek.

A beások szintén különböző mesterségeket kínáltak, ők azonban letelepedtek a falvak mellett. Eredetüket tekintve is már letelepedett romániai cigányok voltak, akiknek elődei a román fejedelemségek területén csoportos rabszolgaságban éltek a román bojárok (földbirtokosok), az állam és az ortodox egyház tulajdonaként. Csak a 19. században, 1856-ban került sor a modern Románia megteremtésével a rabszolgafelszabadításra, és a román cigányok egy része ekkor Magyarországra költözött. Ugyanakkor bizonyítható, hogy a Dél-Dunántúlon már a 18. században is éltek román anyanyelvű famunkás cigányok.

Konfliktusok és üldözés

Az 1893-as népszámlálás adatai szerint a Kárpát-medence egyes településein élő, tehát letelepült romák létszáma 275 000 fő volt. A 20. században a tömeggyártású iparcikkek elterjedése a hagyományos cigány foglalkozásokat faluhelyen is feleslegessé tette. A két világháború között törvények is korlátozták a vándormunkát. Hagyományos ügyfélkörük elvesztésével a romák nagyobbik része munkanélkülivé vált, ez társadalmi konfliktusokhoz vezetett. 1944-ben a nemzetiszocialisták Németországban és máshol, így Magyarországon is népirtást követtek el a romák ellen. A porajmos („elemésztés”) során 30-70 000 dunántúli roma embert, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak németországi koncentrációs táborokba. Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója, szerint kb. 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944-45-ben etnikai hovatartozásuk miatt meggyilkoltak, álorvosi kísérletekkel megkínoztak és megnyomorítottak, és akik haláltáborokban vagy munkaszolgálaton haltak meg. Forrás: Teleki Erika: A cigany holokauszt

Pártállami időszak

A háború utáni földosztásból a romákat teljes egészében kihagyták. Az 1956-os forradalomban számos magyarcigány is részt vett.

A szocializmus évtizedeiben a pártállam politikai felfogása nem etnikai, hanem kizárólag szociális problémának tekintette a „cigánykérdést”, és eszerint igyekezett megoldást találni rá. Az új megélhetési lehetőségek a lakóhelyüktől távoli ipari centrumok felé vonzották a roma lakosságot, sok vidéki férfi „ingázott”, vagyis hétközben a városi munkahely által biztosított munkásszálláson lakott. A legtöbb roma ember szezonális, alacsony képzettséget igénylő segédmunkákban kapott állást. Az 1960-as évek végétől megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, a romák kedvezményes kölcsönt kaptak a lakásvásárláshoz, sok faluban a megüresedett öreg házakat birtokba vehették. A romák letelepítése, falvakba költözése azonban helyenként társadalmi ellenállásba ütközött. Egyes ilyen településeken az ingatlanok leértékelődtek, ami fokozta a falu őslakosságának elvándorlását. Olyan falvak is vannak, ahol a romák így többségi lakossággá váltak.

Demográfiai jellemzők

A teljes mértékben roma lakosságú Alsószentmárton korfája 2001-ben. Megfigyelhető, hogy leginkább a fejlődő országok korfájára hasonlít, különösen népesek a rendszerváltás után született generációk, a születések száma folyamatosan növekszik, a népesség fiatalodik.

Összehasonlításképpen a 99%-ban nem roma lakosságú Budapest korfája. Megfigyelhető a születések számának folyamatos csökkenése, a népesség elöregedése.

A cigány népesség aránya Magyarországon megyénként (2001)

A cigány népesség aránya Magyarországon településenként (2001)

A magyarországi cigányság létszámára vonatkozóan eltérő adatokkal rendelkezünk. A hivatalos népszámlálási adatok nagyságrenddel kisebb értéket adnak, mint az egyéb felmérések vagy becslések számai. Ez a jelenség más magyarországi kisebbségek esetében is megfigyelhető. Éppen ezért mind a tudományok, a közélet különböző fórumai valamint a hatóságok, intézmények és egyéb szervezetek nem a népszámlálási, hanem az egyéb mért és becsült adatokkal operálnak.

A magyarországi cigányság létszámát jelenleg (2008.) általában 600 000-800 000 főre becsülik. Ez a lakosság 6-8%-a, arányaiban akkora, mint például a romániai magyarságé. A magyarországi cigányság létszámában és arányában Európa egyik legjelentősebb nemzeti (etnikai) kisebbsége.

évszám	népszámlálási adat	egyéb adat	adatforrás
1960	56 121 (ebből cigány anyanyelvű 25 633)
1967		200 000	Huttinger becslése
1970	34 957 (csak a cigány anyanyelvűek!)
1971		320 000	Kemény felmérése
1980	27 915 (csak a cigány anyanyelvűek!)	341 000	a népszámlálók besorolása szerint
1990	142 683 (ebből cigány anyanyelvű 48 072)
1993		500 000 fölötti	Kemény felmérése
1994		400 000 fölötti	KSH felmérése
2000	190 046
2011	315 583
2018		876 000 körül	Területi Statisztika 2018/1 -KSH

Viták a demográfiai trendek körül

A 2001. évi népszámlálás 190 046 roma, illetve cigány lakost mutatott ki az országban. A 2011-es népszámlálás ezzel szemben 315 583 főre teszi a számukat, ennélfogva továbbra is a számuk jelentős növekedése jellemző.

A szociológiai kutatások szerint a cigány lakosságra jellemző az életmódváltás, a városokba irányuló belső migráció és a nyelvcsere. Az oláhcigány és beás származású cigányok nagyobb része – különösen Budapesten és a nagyobb városokban – elődei nyelvét az utóbbi évtizedekben a magyarral cserélte fel. A legújabb felmérések szerint ma már a magyarországi cigányok 90%-a magyar anyanyelvű, és csak 5%-uknak a roma nyelv és szintén 5%-uknak a román (beás) az anyanyelve. Az oláhcigány származásúak egy része kétnyelvűnek nevezhető, a magyar mellett beszéli a roma nyelvet is. A nyelvváltás önmagában még nem az asszimiláció jele, hiszen ez a fenti népcsoportok vándorlása során korábban is lezajlott (a román nyelv archaikus dialektusának felvételével), anélkül, hogy identitásbeli változásokkal járt volna.

A 2011-es népszámlálás nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kérdésére 1 398 731 fő nem válaszolt, illetve nem kívánta megadni az adatait. Feltehető, hogy közülük néhány százezer cigány nemzetiségű lehet.

Nyelv

A magyarországi romák csoportjai eltérnek egymástól anyanyelvük szerint. Az oláhcigányok a cigány nyelvet (romani) beszélik. A magyarországi cigány anyanyelvűek mintegy 90%-a a cigány nyelv lovári dialektusát használja. A beás cigányok a beást beszélik, amely a román nyelv archaikus változata.

Jelképek

Himnusz

A magyarországi romák hivatalosan is elismert himnusza a Gelem, gelem kezdetű nemzetközi cigány himnusz. (Részletesebben lásd a Romák szócikket!)

Emellett azonban a magyarországi romák körében egy másik költemény két különböző dallamváltozata is himnuszként vált ismertté. Egy Bari Károly által gyűjtött népmese alapján Varga Gusztáv írt dalszöveget magyarul, Orsós Jakab pedig beás nyelven. A dallamot a Kalyi Jag együttes szerezte, és Lungoj o drom angla mande („Hosszú az út előttem”) című lemezükön jelent meg Könyörgés címmel. Miután a dal beásul hangzik el, ezért a beások körében azonnal nagy népszerűségre tett szert, és azóta ez a beás himnusz. A dal beás szövege a következő:

	(Beás nyelvtan-féle írásmód)	(Beás nyelvkönyv-féle írásmód)
Pădurè vèrde, pădurè vèrde, Nurocu vine, nurocu mèrge, Gându bate, bubuièşte, Lumè, ţara minşunèşte. Lumè, ţara-i străinu nostru, Că-i băiaşu numa lotru, N-any furat noi numa on cui, Dân crucè lu Dïmizo. Iartă, iartă Dïmizole, Hă ne ièrte lumè, ţara, Ni-ai bătut tu cum ai gândit, Lumè, ţara ni-o înstrănit.	Pădurê vêrdje, pădurê vêrdje, Nuroku vinje, nuroku mêržje, Gyndu batje bubujêštje, Lumê, cara mišjunjêštje. Lumê, cara-j străjinu nostru, Kă-j băjašu numa lotru, N-anj furat noj numa on kuj, Dyn krušje lu Dimizo. Jartă, jartă Dimizolje, Hă nje jêrtje lumê, cara, Nj-aj bătut tu kum aj gyndjit, Lumê, cara nj-o ynstrănjit.	Pădure vergyé, pădure vergyé, Nuroku vinyé, nuroku merzsjé, Gîndu bátyé bubujestyé, Lume, cárá misjunyestyé. Lume, cárá-j sztrăjinu nosztru, Kă-j băjásu numá lotru, N-ány furát noj numá on kuj, Dîn krusje lu Dimizo. Jártă, jártă Dimizolyé, Hă nyé jertyé lume, cárá, Ny-áj bătut tu kum áj gîngyit, Lume, cárá ny-o însztrănyit.

Ugyanennek a szövegnek a magyar nyelvű változatát egy másik, gyorsabb dallammal dolgozta fel az Ando Drom együttes, amely szintén gyorsan népszerű lett a cigányság körében. Ezt a változatot a nagy nyilvánosság előtt először Horváth Aladár minősítette himnusznak, 1993-ban, az Egerben rendezett roma polgárjogi tüntetésen. Ennek hatására ezt a dalváltozatot sokan a „magyarországi cigányság himnuszának” tekintik. A dal szövege magyarul így hangzik:

Zöld az erdő, zöld a hegy is
A szerencse jön is, megy is
Gondok kése húsunkba vág
Képmutató lett a világ

Egész világ ellenségünk
Űzött tolvajokként élünk
Nem loptunk mi csak egy szöget
Krisztus vérző tenyeréből

Isten, könyörülj meg nékünk
Ne szenvedjen tovább népünk
Megátkoztál, meg is vertél
Örök csavargóvá tettél

Az utóbbi időben, főként vallásos roma közösségek az utolsó két sor helyett inkább azt éneklik: Megáldottál, megváltottál, / Országodba befogadtál.

Zászló

A cigányság zászlaja

A magyarországi cigányság is a nemzetközi cigányság zászlaját tekinti sajátjának. (Lásd a Romák szócikket!)

Ünnepek

Történelmi ünnepek

• Roma világnap: április 8.
• Porrajmos emléknap: augusztus 2.

Hagyományos ünnepek

• vallásos eredetű családi ünnepek
• búcsúk

Újabb ünnepek

• Ederlezi
• fesztiválok

Kulturális hagyományok

Egységes roma kultúráról hagyományos értelemben nem beszélhetünk, az egyes csoportok eltérő szokásokkal, hagyományokkal rendelkeznek. Az oláhcigány kultúrára jellemző a sajátos stílusú oláhcigány népdalkincs és oláhcigány néptánc, amely a Kárpát-medencei néptáncok igen régi elemeinek roma adaptálása.

Híres magyarországi romák

Előadóművészek

Zenészek

• Czinka Panna (1711–1772)
• Banyák Kálmán (hegedűművész, 1927-1993)
• Bihari János (1764–1827)
• Balogh János (1802–1876)
• Boldizsár József (1823–1878)
• Dandi Kis Károly (1909-1969) cigányprímás
• Debreceni Kiss Lajos (cigányprímás) 1902-1951
• Sárközi Ferenc, „Kossuth cigány hadnagya”
• Dankó Pista (1858–1903) a magyar zeneművészet prímása
• Rácz Aladár (1886–1958)
• Cziffra György (1921–1994)
• Kathy-Horváth Lajos hegedűművész
• Lukács Tibor prímás
• Fátyol Misi (1909-1980)
• Babos Gyula
• Pege Aladár
• Snétberger Ferenc gitárművész
• Szakcsi Lakatos Béla
• Varga Gusztáv (Kalyi Jag)
• Orgován Ádám (Tiszabezdéd) gitárművész
• Mága Zoltán

Zenekarok

• Járóka Sándor és népi zenekara
• 100 Tagú Cigányzenekar
• Karaván familia
• Rajkó zenekar
• Kalyi Jag
• Ando Drom
• Amaro Trajo (Kovács Máté, Seres Krisztián)
• Fekete vonat
• Ektomorf
• Váradi Roma Café
• Besh o droM
• Bódi Guszti és a Feketeszemek
• Romantic
• Roma Jilo
• Fláre Beás
• Ternipe
• Váradi Roma Café
• Romano Trajo
• Romungro Gipsy Band
• Magna Cum Laude
• Roma Pop
• Parno Graszt

Énekesek

• Mező Mihály (Magna Cum Laude)
• Oláh Ibolya
• L.L. Junior
• Nótár Mary
• Molnár Ferenc "Caramel"
• Gáspár László
• Gáspár Győző
• Kunovics Katinka
• Stefano
• Lakatos Krisztián
• Juhász 'Miczura' Mónika
• Kozák László "Grófo"
• Palya Bea
• Kicsi Tyson (Váradi József)
• Oláh Gergő
• Radics Gigi
• Kis Grófo

Magyarnóta énekesek

• Bangó Margit
• Horvát Pista

Képzőművészek

• Balázs János
• Balázs Gusztáv
• Balogh Balázs András
• Balogh Tibor
• Bari Janó
• Gyügyi Ödön
• Káli-Horváth Kálmán
• Kökény Róbert
• id. Kun Pál
• Szentandrássy István
• Péli Tamás
• Túró Zoltán
• Vári Zsolt
• Roma Galéria

Írók, költők

• Bari Károly
• Lakatos Menyhért
• Varga Ilona
• Csík Ferenc
• Choli Daróczi József
• Rostás-Farkas György
• Osztojkán Béla
• Holdosi József
• Jónás Tamás
• Kovács József Hontalan

Forradalmárok

• Dilinkó Gábor
• Szabó Ilonka
• Molnár Angelika

Politikusok

• Farkas Flórián
• Hága Antónia
• Horváth Aladár
• Járóka Lívia (EU parlamenti képviselő)
• Kolompár Orbán
• Mohácsi Viktória (2004–2009-ig EU parlamenti képviselő)
• Katonáné Kállai Katalin NKÖM, roma ügyekért felelős miniszteri biztos
• Kánya László Vasvár és Térsége Cigány Érdekvédelmi Egyesület Elnöke
• Rónavölgyi Sándor jogvédő (A Magyarországi Cigányok Európai Uniós Szövetségének Országos és EU-s Elnöke)

Sportolók

• Farkas János labdarúgó
• Pisont István labdarúgó

Kapcsolódó szócikkek

• Romák az 1956-os forradalomban
• Cigánybűnözés
• Cigánypasztoráció

Roma tematikájú összefoglaló szócikkek

• Cigány népcsoportok
• Cigány nyelv
• Romák
• Roma nemzeti jelképek
• Roma ünnepek

Jegyzetek

Irodalom

Szakirodalom

• Kemény István (szerk.): A magyarországi romák (Változó Világ 31., Budapest, 2000)
• Roma szociológiai tanulmányok. – Periférián. Ariadne Alapítvány 1997.
• Az élet legárnyékosabb oldaláról - Özv. Szabó Ferencné feljegyzései, Jószöveg műhely, 2009
• Forray R. Katalin, Hegedűs T. András: Cigány gyermekek szocializációja, Aula 559 Kiadó
• Ligeti György: Cigány népismeret tankönyv a 7-12. osztály számára, Konsept-H Kiadó
• Burka Viktória, Dupcsik Csaba, ...: Kisebbségek kisebbsége - A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2005
• Csík Ferenc Ahol a nap is megfordítja szekerét-Kereszt amelyet ránk hagyott az ég,/Eger Varga lap kiadó)Helytörténetek Tarnazsadány.
• Csemer Géza: A legfinomabb cigány ételek - A Kárpát-medencében élő romák ételei, főzési szokásai, kultúrája, Fantastico Kiadó, Budapest, 2003
• Juhász Júlia: Találkoztam boldoguló cigányokkal is, Taninfo Kiadó, Budapest, 2003
• Havas Gábor, Kemény István, ...: Cigány gyerekek az általános iskolában, Oktatáskutató Intézet-Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002
• Fiáth Titanilla, Kovai Melinda, ...: A romák esélyei Magyarországon - Aluliskolázottság és munkaerőpiac - a cigány népesség esélyei Magyarországon, Kávé Kiadó-Delphoi Consulting, 2002
• Farkas Márta, Simon Tibor, ...: A cigányság a második világháború idején (1939-1945) - Az üldöztetés tanintézeti feldolgozásához, Velcsov Bt., Budapest, 2002
• Diósi Ágnes: Szemtől szemben a magyarországi cigánysággal, Pont Kiadó, Budapest, 2002
• Beke Kata, Bernáth Gábor, ...: Cigánynak születni - Tanulmányok, dokumentumok, Aktív Társadalom Alapítvány-Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000

Szépirodalom

• Arany János: A nagyidai cigányok, A bajusz - ELTE - Magyar irodalom: Szöveggyűjtemény
• Jókai Mór: Cigánybáró – regény (Szaffi)
• Ady Endre: Répakapálás, Történetek egy temetőből [1][2]
• Babits Mihály: Cigánydal - Nyugat, 1911. 17. szám
• Bársony János: Cigány mesék (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 2007) ISBN 9789631183856
• Csenki Sándor: A cigány meg a sárkány (püspökladányi cigány mesék) (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974) ISBN 9630702274

További információk

• Romák és nem romák, romákról és nem romákról - tények, kutatási adatok, elemzések és álláspontok
• Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz
• A cigány népnévről
• A beások és a roma elnevezés
• Morvai Orsolya: Lőrincen más a helyzet (RTF formátum)
• A magyarországi cigány lakosság által beszélt nyelvek
• Cigány festők állandó kiállítása
• Netbox és wifi az európai cigányságnak (Index.hu, 2007. május 14.)
• Elindult a cigány iWiW (Webisztán, 2007. május 18.)
• Romák az 1848-as szabadságharcban
• Kényszermosdatások (1940-1985)
• Roma honlapok:
  • Roma portál
  • Roma hírek
  • Romano kher (Roma ház)