Vaszary János (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Disambig.svgEz a szócikk a festőművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Vaszary János (egyértelműsítő lap).
Vaszary János
Vaszary János önarcképe, 1887
Vaszary János önarcképe, 1887
Született 1867. november 30.
Kaposvár
Elhunyt 1939. április 19. (71 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • festő
  • egyetemi oktató
Iskolái Julian Akadémia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszary János témájú médiaállományokat.

Vaszary János (teljes nevén: Vaszary János Miklós; Kaposvár, 1867. november 30. – Budapest, Tabán, 1939. április 19.[1]) magyar festőművész és grafikus.

A 19–20. század fordulóján és a 20. század első harmadában a képzőművészet európai irányait behatóan ismerte, s alkalmazta festészetében, grafikáin, gobelin munkáin. Összességében leginkább a francia posztimpresszionizmust, art nouveau-t és a hazai nagybányai plein air stílust lelhetjük fel alkotásaiban.

Életpályája[szerkesztés]

Vaszary felesége (1900-as évek)
Katonák egy kárpáti faluban (1915)
Nagybereznai tábor, sütöde (1915)
Katonák a hóban (1916)
Színpadi jelenet Finálé (1923)
Miramare (1927)
Nő profilban fekete turbánnal (1930 k.)
Nő kerti székben (1930 k.)
Morfinista (1930-as évek)
Gladioluszok (1938)
A pásztor (szőnyeg)
(1906)

Vaszary Mihály és Szabó Kornélia gyermekeként született római katolikus családban. Nagybátyja Vaszary Kolos esztergomi érsek volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Greguss Jánosnál kezdte tanulmányait. 1887 után előbb Münchenben von Hacklnál és von Löfflitznél tanult. Bastien-Lepage francia festő Münchenben kiállított képeinek hatására Párizsba ment, s ott 1899-ben beiratkozott a Julian Akadémiára. A legnagyobb hatással voltak rá Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló nagybányai művésztelep festői, művészete azonban mindvégig francia ihletettségű maradt.

Korai művei a szecesszióhoz közelítő gobelinek magyar népművészeti motívumokkal. Pierre Puvis de Chavannes hatása fedezhető fel olyan szecessziós jellegű festményein, mint a Bizánci Madonna, Aranykor. Később visszatért a realista-naturalista megfogalmazású életképekhez. (Részes aratók, 1901; Szolgalegény, 1902; Aranykor, 1897-98). Sokat utazott. Az 1900-as évek első évtizede második felében a francia impresszionizmus hatása érződik képein (Álarcos bál, 1907; Tatai strand, 1909), majd Raoul Dufy és Kees van Dongen fauvisták hatása alá került.

Az 1905-ben már beérkezett festőművész, a „Részes aratók” című festményét Ferenc József a budai vár részére vásárolta meg. 1905 nyarát jövendőbeli felesége, Rosenbach Mária (Mimi) megyéjében, Nógrádban, Rétságon töltötte. Két impresszionista festménye készült ekkor: a „Nógrádi parasztasszonyok” és a „Pihenő nógrádi búcsúsok”. 1905. november 6-án Budapesten feleségül vette Mimit, Rosenbach Sándor és Strahler Anna leányát.[2]

Az ezt követő években a Rosenbach-birtok eladásából vették meg a tóvárosi telket, ahol a Toroczkai Wigand Ede által tervezett és 1911-ben megépített tóvárosi műtermes házban (Művész köz 1.) az 1910-es évektől gyakran tartózkodott haláláig. A villa a székely lakóház épületelemeit tartalmazza, mint a székely fafaragó művészetnek díszítő elemeit. Az 1916–1919 közötti esztendőkben Vaszary ki sem mozdult Tatáról. Számos művét festette villájában és a városban (pl. „Tatai strand”, „Tatai park”, „Lovasok a parkban”). 1920-ban hagyta el Tatát.

Az első világháború alatt drámai hatású képeket festett a frontokról (például Katonák egy kárpáti faluban, 1915; Katonák a hóban, 1916), ezen művein érezhető legjobban a német expresszionisták hatása. Röviddel a háború után még uralkodott festészetében a drámai hangvétel (lásd Golgotha c. képét). Azonban hamarosan ismét Párizsba utazott, s visszatért a francia piktúra hagyományaihoz. Gyors, laza, könnyed ecsetvonású képei készültek ekkor, talán legjellemzőbb a Parkban című és a Női portré.

„A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég.” – vallotta az 1920-as években. Temperamentumos festészetére ez az elv mindvégig jellemző maradt, lényegében a magyar avantgárd felé nyitott.

1920-tól tíz éven át a Lyka Károly által újjá szervezett Képzőművészeti Főiskola tanára volt, az 1932-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig, 1923-tól az Új Művészek Egyesülete alapító tagja és elnöke, 1924-ben a Képzőművészek Új Társasága egyik alapító tagja. Kiváló mester volt a főiskolán, oktatta az új stílusirányokat, s maga is mind kipróbálta őket. Egyéni stílusát mindvégig a lendületes, vázlatos ecsetkezelés jellemezte (Birskörték, 1918; Ébredés, 1921). 1926-ban a Tihanyi Biológiai Intézettől kapott megrendelést freskók festésére.

Már húszéves kora előtt kiállító művész volt a Nemzeti Szalonban (1898, 1902, 1906, 1912), 1912-ben a Művészházban is volt kiállítása. 1916-ban mint hadi festő állította ki képeit a sajtóhadiszálláson. 1909, 1920 és 1924-ben az Ernst Múzeumban volt kiállítása. 1922-ben a Helikon Szalonban volt gyűjteményes kiállítása. 1928-ban az UME által rendezett kiállításon vett részt.

Az 1928. évi XVI. Velencei biennálé nemzetközi kiállítás magyar anyagának elrendezését Vaszary szervezte, munkája elismeréseképpen olasz állami díjjal tüntették ki, ugyanitt Virágcsendélet c. képét megvásárolta az olasz állam. 1929-ben a magyar művészet nürnbergi bemutatkozásán vett részt, a nürnbergi múzeum Strand c. képét vásárolta meg. Az UME genovai bemutatkozásán aranyéremmel jutalmazták, Tengeri fürdő c. képét a nervi Galleria d'arte moderna vásárolta meg. 1933-ban a debreceni Déri Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása.[3]

Művészeti elveiről 1922-ben jelent meg könyve Természetlátás és képszerűség címmel. Az Est-lapok számára számára grafikákat és illusztrációkat készített, egyben itt e lapoknál is publikálta művészetfelfogását, amely a művész és a művészeti stílus megválasztásának szabadságáról szólt, s a századforduló festészeti irányzatairól nyújtott értékelést.[4]

Nyugalomba vonulása után sem pihent: nappal festett, este a szakirodalmat tanulmányozta. Amikor szívbetegsége jelentkezett, elhatározta az 1930-as évek végén, hogy a budapesti Attila körúti lakásából végleg Tatára költözik. Váratlan halála – 1939. április 19-én – ezt megakadályozta. Farkasréten ravatalozták fel, majd Tatára vitték, ahol április 22-én az Almási úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége, aki élete végéig hűséges ihletője volt, 1942. július 4-én halt meg. Holttestét július 5-én helyezték férje mellé. Nyughelyüket a temetőben hatalmas emlékkő őrzi. A rajta levő kiemelt véset szövege:

„ Vaszary János festőművész lánglelkének porhüvelye.

Menj a szívemre, s légy az enyém újra, mint egykor, május idején.

”

Halála után Farkas Zoltán emlékezett meg róla a Nyugatban.[5]

Művei aukciókon, gyűjteményekben[szerkesztés]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Festmények[szerkesztés]

  • 1887 Fiatalkori önarckép (olaj, vászon, 44 x 31 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1894 Feketekalapos nő (olaj, vászon, 34 x 27 cm; MNG)
  • 1895 Női portré (olaj, vászon, 120 x 85 cm; Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
  • 1896 Szent Péter és Szent Pál (Az esztergomi belvárosi templom főoltárképe)[6]
  • 1897–98 Aranykor (olaj, vászon, 92,5 x 132 cm; MNG)
  • (1900 körül) Álló akt (olaj, vászon, 56,3 x 47 cm; Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár)
  • 1900 Lilaruhás nő macskával (olaj, vászon, 150 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1901 Részes aratók
  • 1902 Szolgalegény (olaj, vászon, 190 x 110 cm; MNG)
  • 1903 Fürdő után (olaj, vászon, 146 x 130,5 cm; MNG)
  • 1904 Somogyi legény lovakkal (olaj, vászon, 100 x 120,5 cm; MNG)
  • 1905 Monacoi kikötő (olaj, vászon, 57 x 70 cm; MNG)
  • 1905 Pihenői nógrádi búcsúsok
  • 1906 Női portré (alternatív cím: Nő macskával; olaj, vászon, 80 x 70 cm; MNG)
  • 1907 Reggeli a szabadban (olaj, vászon, 77,3 x 100 cm; MNG)
  • 1907 Séta a parkban (olaj, vászon, 101 x 80 cm; magántulajdonban)
  • 1907 Álarcosbál (olaj, vászon, 71 x 63 cm; MNG)
  • 1909 Tatai park (olaj, vászon, 80 x 120 cm; magántulajdonban)
  • 1900-as évek A művész felesége (olaj, vászon; magántulajdonban)
  • 1912 Lázár feltámasztása (olaj, vászon, 121 x 209 cm; MNG)
  • 1915 Katonák egy kárpáti faluban (Akvarell, papír, 433 x 596 mm; MNG)
  • 1915 Nagybereznai tábori sütöde (akvarell, papír, 390 x 596 mm; MNG)
  • 1918 Katonák hóban (olaj, vászon, 100 x 121 cm; MNG)
  • 1919 Lovasok a parkban (olaj, vászon, 80 x 101 cm; MNG)
  • (1920 körül) Sziklás táj (olaj, fa, 30 x 36,5 cm; MNG)
  • 1921 Ébredés (olaj, vászon, 76 x 90 cm; MNG)
  • 1923 Színpadi jelenet (Finálé) (olaj, vászon, 72 x 93 cm; MNG)
  • 1927 Miramare (akvarell, papír, 495 x 396 mm; MNG)
  • (Év nélkül) Kislány (olaj, vászon, 60 x 40 cm; magántulajdonban)
  • 1928 Parkban (olaj, vászon, 80,5 x 102 cm; MNG)
  • (Év nélkül) Társaság a szabadban (Kupola a természetben) (olaj, vászon, 88 x 67 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
  • (Év nélkül) Nő profilban fekete turbánnal (olaj, karton, 46 x 30 cm; magántulajdonban)
  • 1930 Morfinista (olaj, vászon, 120 x 149 cm; MNG)
  • 1930 Városi világítás (olaj, vászon, 100 x 80 cm; MNG)
  • 1930 körül Nő kerti székben (olaj, vászon, 80,5 x 75,5 cm; MNG)
  • 1930-as évek Ciklámenek pohárban (olaj, vászon, 37 x 32 cm; magántulajdonban)
  • 1938 Gladioluszok (olaj, vászon, 86 x 65 cm; magántulajdonban)
  • (1938) körül) Tengerpart strandernyőkkel (olaj, vászon, 87 x 115 cm; magántulajdonban)
  • (1938 körül) Ősz (olaj, vászon, 74 x 80 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Vöröshajú akt (olaj, karton, 50 x 91 cm; MNG)

Grafikák[szerkesztés]

  • 1887–88 Ülő férfiakt (szén, papír, 540 x 400 mm; MNG)
  • 1900 Tavaszhoz (kréta, papír, 64,2 x 45,5 cm; MNG)
  • 1903 Tavasz (színes litográfia, 32,5 x 42 cm; MNG)
  • (1904 körül) Baromfiudvar (gobelinterv) (akvarell, papír, 260 x 381 mm; MNG)
  • 1904 Két nő asztal mellett (ceruza, papír, 268 x 375 mm; MNG)
  • 1910 Ülő akt hátulról (tus, toll, 29,8 x 41,5 cm; MNG)
  • 1911 Szintetikus vonalak (ceruza, papír, 400 x 568 mm; MNG)
  • 1910 Szintetikus vonalak (Ülő hátakt) (Tus, papír, 300 x 415 mm; MNG)
  • 1910 Szintetikus vonalak (Két álló nő) (tus, papír; MNG)
  • 1911 Kompozíció (tus, papír, 324 x 465 mm; MNG)
  • (1913 körül) Tanulmány (Aktvázlatok)(tus, papír, 433 x 298 mm; MNG)

Szőnyegek[szerkesztés]

Művei közgyűjteményekben (válogatás)[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Vaszary villa Tatán a Művész közben
A Vaszary János-emléktábla a villa falán
  • A Vaszary-villa (ma Tata, Művész köz 1.) homlokzatán 1940 körül elhelyezett emléktábla szövege:

„ E házat építtette.

Itt élt és alkotott

Vaszary János

Festőművész

1912-től 1939-ig.

…Olyan, mint a termőfa,

mely az ő gyümölcsét megadja,

melynek levele meg nem hervad… Zs.I. 3.”

  • A Magyar Nemzeti Galéria 1961-ben rendezett műveiből gyűjteményes kiállítást. 2007 őszén műveiből újabb tárlat nyílt, s 2008 februárjáig volt látogatható. E kiállításra külföldi és hazai magángyűjteményekből is érkeztek festmények.
  • A kaposvári képtárat róla nevezték el (Vaszary Képtár). A festő szülőháza ma Vaszary Emlékház.[7]
  • 1971. augusztus 20-án a kaposvári Színház parkban mellszobrot avattak emlékére, amit 1992-ben a Zárda utca déli végén található Vaszary kávéház mellé helyeztek át.[8]
  • Tatán a II. számú Általános Iskolának 1961 óta: Vaszary János Általános Iskola a neve.
  • Tata kertvárosi részén 1961-ben az egyik utcát róla, Vaszary János utcának nevezték el.
  • A Vaszary János Általános Iskola előcsarnokában helyezték el az 1988–1989-es tanévben a festőművész mellszobrát.

Díjak (válogatás)[szerkesztés]

Társasági tagsága[szerkesztés]

Vaszary János síremléke a tatai Almási úti temetőben

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Vaszary János levelei, vázlatkönyvei és írásai a MNG adattárában.
  • Mezei Ottó: Vaszary János és/vagy az új reneszánsz : Vaszary János összegyűjtött írásai, Tata, é. n.
  • Lázár Béla: Vaszary János, 1923
  • Kállai Ernő: Új magyar piktúra, 1925
  • Bálint Jenő: Vaszary János művészete, 1927
  • Petrovics Elek és Kárpáti Aurél: Vaszary, 1941
  • Kassák Lajos: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, 1947
  • Bordácsné Haulisch Lenke: Vaszary. In: A művészet kiskönyvtára XXII, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1963 (2. kiad., 1978)
  • Fiola Pál: Vaszary János. Biográfia és bibliográfia. Kaposvár, 1970

Források[szerkesztés]

  • Keserű Katalin: Toroczkai Wigand Ede. – Budapest: Holnap Kiadó, 2007, 77 – 79. o.
  • Művészeti lexikon/szerk. Éber László. 2. köt. Budapest : Győző Andor kiad., 1935, Vaszary János lásd 576-577. o.
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Vaszary János lásd 407-408. o. ISBN 9638477660
  • Patonay József: Kalászok a tatai tarlón. Tata, 1975. 143. o.
  • Vaszary János festőművész. – In: Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (szerk.: Ábrahám Levente) – Kaposvár: 2008, 360–363. o.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Budapest I. kerületi polgári halotti anyakönyv, 1939. év, 741. folyószám.
  2. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest II. ker. polgári házassági akv. 894/1905. folyószáma alatt.
  3. ↑ Művészeti lexikon, 1935. i. m. 577. o.
  4. ↑ Lásd például Az Est Hármaskönyve 1923, 679-682. o.
  5. ↑ Nyugat, 1939/7. sz. Lásd Külső hivatkozások
  6. ↑ etvonline. [2009. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 9.)
  7. ↑ 1833-ban épült klasszicista stílusban. Kaposvár, Zárda u. 3.
  8. ↑ Vaszary-szobrunk 45 éves. Kaposvár Most, 2016. augusztus 20. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vaszary_János_(festő)&oldid=20616767”