Basznak-e a boszorkányok?
A boszorkányok nemi életéről nem sokat tudunk meg a mesékből. A magyar nyelv történetében azonban összefonódik a közösülésre használt vulgáris szavunk, illetve a boszorkányok eredete.
Bizonyára sokban felmerült már a kérdés, hogy honnan származik a közösülésre alkalmazott vulgáris szavunk, a baszik. Nos, a nyelvtudomány számára ez a kérdés nem annyira rejtélyes, tudjuk, hogy valamelyik ótörök nyelvből származik – a török nyelvekben széltében-hosszában előfordul, de ’nyom’ jelentésben. A magyarhoz hasonló jelentésben csak a Kaukázusban beszélt török nyelvben, a karacsájban fordul elő, de ott e jelentés a magyartól függetlenül alakult ki. Hasonló jelentésben előfordul még egy tatár népdalban is, de itt alkalmi jelentésváltozásról van szó. Az efféle jelentésváltozások nem ritkák: a finn painaa ’nyom’ a szlengben szintén ’közösül’ jelentésben használatos. Arra, hogy a közösülés elnevezése a közösülés során végzett valamilyen mozdulat elnevezéséből származik, a magyarból jó példa a dug. A baszik esetében a magyarban az eredeti jelentés már nem fedezhető fel, de fel kell tételeznünk, hogy a szó még az általános ’nyom’ jelentésben került be a magyarba.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
De mi köze mindennek a boszorkányokhoz? A magyar mitológiában a boszorkányoknak nem sok közük van a nemiséghez vagy a szexualitáshoz, sőt, alakjuk sokkal inkább visszataszító, mint erotikus. Nos, a magyarázat itt is egyszerű. A boszorkányban ugyanaz a bas- [basz] török tő van meg, mint a baszikban. A török basïrqan (kb. [baszirkan] eredetileg kb. azt jelentette, hogy ’nyomó’ – azaz olyan lidércet, mely álmában megnyomta az embert, gyötrő álmokat hozott rá (vö. lidércnyomás). Ez csak később vált a népmesék gonosz öregasszonyává, vagy éppen a gyógyító és rontó képességekkel felruházott személy elnevezésévé. A magyarhoz hasonló, ’varázserővel rendelkező gonosz nő’ jelentésben a török nyelvek közül egyedül az üzbégben használatos (természetesen szintén a magyartól függetlenül), máshol inkább csak igeként ’lidércnyomása van’ jelentésben fordul elő. Rokon nyelveink közül megvan még az udmurtban (бастурган [baszturgan]), ahol csuvas jövevényszó, jelentése ’házi manó, kobold, lidércnyomás’.
A fiatal boszorkány
(Forrás: Wikimedia Commons / Antoine Wiertz)
A magyar boszorkány több környező nyelvbe is bekerült, így a szlovákba, az ukránba és a románba is. A boszorka alak vagy magyar újítás, vagy a szlovákban ment végbe a változás, és a magyar alak ennek visszakölcsönzése. Nyelvjárásokban előfordul a boszor alak is, ez a boszorkából jött létre elvonással, a nyelvhasználók kicsinyítő képzőnek értelmezték a -ka elemet.
Források
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
boszorkány – a Magyar néprajzi lexikonban
boszorkány – a magyar wikipédián
Hozzászólások (24):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
24
panyigai péter
2019. február 2. 16:13
@Tamás74: A "berág" nekem gépészeti eredetűnek tűnik, hasonlóan a bepörgéshez.
23
panyigai péter
2019. február 2. 16:00
A bagzik egészen más: a bakzik alakból módosult, a k zöngésülésével (a kecskebak közmondásosan parázna). Vulgáris mellesleg simán lehetett már Pázmány korában is, ő nem riadt vissza a profanum vulgustól.
22
nadivereb
2016. március 7. 10:31
21
szigetva
2016. március 7. 10:30
@Tamás74: A berág, lefut (program), berúg esetében azért ezt nehéz belátni. A baszikkal az van, hogy tabu szóként sok funkciót felvehet, gyakorlatilag "izé" jelentéssel. Az angol fuck hasonlóan működik.
20
Tamás74
2016. március 7. 10:08
@szigetva: szerintem ezeknél az igekötős változatoknál is megmarad az ige jelentése, legalább jelképesen (pl. átfut, átrág). A basziknál pedig minden esetben módosul a jelentés, sosem jelent olyasmit, aminek valóban közel lenne hozzá.
Mondjuk a rág esetén a "berág" (felmérgeli magát) az egyetlen, ami eszembe jut és nagyjából semmi köze a rághoz, de minden más közvetlen vagy átvitt értelemben rágásról szól.
ugyanakkor
átbaszta - átverte (vagy átdobott valamit valahova)
ki - elzavarta
be - berúgott
el - elrontotta
fel - felmérgelte
le - leszidta
meg - az áram megcsapta, vagy valaki valakit móresre tanított
st. stb.
19
szigetva
2016. március 7. 09:26
18
Tamás74
2016. március 7. 01:47
Ha a származás után a használatot vizsgálnánk, találnánk-e még egy olyan szót, ami elé tucatnyi igekötő tehető és mindnek egyértelmű, önálló jelentése van (még ha csak a szlengben is)?
17
nadivereb
2016. március 6. 12:30
@Etelebaxi: Bősárkány nevében a Bő- (Beő-) előtag csak a 18. században jelent meg. Az pedig, hogy "a boszorkánya sárkány anyja", érzésem szerint kissé elrugaszkodottabb magyarázat, mint a cikkben leírt verzió.
Igazából tökmindegy, mennyire valószínűtlen a "saját" verzió, a lényeg, hogy eltérjen a tudományosan elfogadott magyarázattól, ugye? Jól érzem?
16
Buxoro
2016. március 6. 11:43
@Etelebaxi: És Bősárkányt akkor miért nem Boszorkánynak hívják? Vagy ott nem zajlott le az amúgy univerzális bű-sárkány -> boszorkány változás valamilyen furcsa oknál fogva?
15
Etelebaxi
2016. március 6. 08:46
A boszorkány mögött pedig a bű-sárkányt vélem felfedezni, ne feledjük a boszorkány bűvöl, a sárkány anyja és van egy Bősárkány település is.
14
Etelebaxi
2016. március 6. 08:37
@Pistabátyám: Egy baj van a bagzhassanak-kal. A bagzik igéből képzett, ami a bak (hím) szóból képzett bakzik. Ebből hasonulással lett bagzik. Egyébként a baszik származhat belőle.
13
Tempesty
2014. október 29. 20:45
Örömmel látom ,hogy olvassák a kommenteimet a szerkesztők ,mi több igyekeznek is burkoltan vagy nyíltan reagálni.
Kol-bász=kézzel (ököllel) - tölt karluk törökül.
12
at.ti.la
2014. október 29. 02:30
@varnai: A se nem sumér se nem akkád babiloniak, a Labatnál
17-ikként látható jelről azt mondják, hogy: felettesen-látott (im-ud)
{Cuneiform Texts from Babylonian Tablets. XI. BM, London, 1900.
25.o. bal 2.sor};
és még azt teszik hozzá, hogy: jóégin-tudott-hozója (ru-íkh-tum)
{Akkadische und Sumerische Keilschrifttexte. Haupt,P. Hinrichs,
Leipzig, 1881. 11.o., 68. sor}.
Ezekből, legfeljebb az ezer oldalnyi ostobaságot biztosan összehordó
franciánál (vagy a "... hiszékeny magyaroknak ...") lesz: boszorkány.
A babiloniak vallásosak voltak (ők találták fel); és a vallásban sosincs
olyan lény (boszorkány), aki a kedvére bármit megtehet (varázsol).
- De szó sincs arról, hogy ezt a szót tőlük vettük volna át; csak arról,
hogy e mesés alakunk névvé vált jellemzését - valamikor: a babiloni
nyelvet még ismerők adhatták.
Az olyan nyelvet pedig, amelyik a klíma vagy az ekliptika szót is
ránk hagyta - nem nevezném "Bármilyen"-nek. - Különösen, hogy
ők az ír (ir), írni (ir-ni) - szavaikat is ránk bízták !
11
Krizsa
2014. október 26. 19:00
@varnai: Szerintem egy kicsit bonyolultabb, vagyis én a be-t'-osz, be-tusz -ból származtatom - a baszást.
De ettől még lehet akár 1O ezer éves is ez a magyar? - inkább protomagyar szó. Csak ez már tényleg "sok volna ide"... hosszabb levezetést igényelne. Arról, hogy a T (te) miért esik ki, vagyis megy a ragozó nyelvekben a szó végére és akkor a magyarban: osz-t: eloszt, kiosztja:-).
Abban nem értek veled egyet, hogy más nyelv (török) nyom, stb. ne lehetne rokonszó. Csak az biztos, hogy a magyar nyelv számára nem a fiatal török találta fel a spanyolviaszt.
A héber bosz = letapos, utál. A te problémád ezzel ugyanaz lehetne, mint a törökkel: hogy nem pont boszorkányt jelent. Igaz, hogy a héber biztosan idősebb a cak-pak török nyelveknél... és szomszédságban is volt (nem velünk, hanem a héberrel).
A megbasz kifejezetten durva szó. A lányokkal is durván bántak a hímecskék, az is igaz... Szal szerintem: letapos, nyom.
Bocsika, de itt azért vagyunk, hogy véleményt cseréljünk:-).
Térjünk át a magyarra: saját rokonszavaink: bősz, bosszú, büszke.
S a héber boszesz is ugyanazt jelenti, mint a bosz = letapos - a magyarban a bosszú.
Mi tényleg lent jártunk a délvidéken (is, meg hol nem?), de szerintem, sokkal régebben, a héber protonyelve is KM nyelv volt.
10
varnai
2014. október 26. 17:48
@at.ti.la: Labat.17. ékjelénél, az UŠ12 alatt található: gemeUŠ-(ZU) [sumér nyelven] = kaššâptu [akkád nyelven] = sorcière [francia fordításban] = boszorkány.
Bármilyen nyelvből össze lehet tákolni olyan szót, amit aztán "boszorkány" értelemben "eladhatnánk" hiszékeny magyaroknak, csak mind a török, mind a sumér-akkád-asszír-babiloni, mind egyéb más esetben kérdés: miért nem a "boszorkány" jelentésű szavukat vettük át egy olyan helyett, amit még az említett nyelvek beszélői sem használtak/használnak?
Ráadásul a "boszorkány" szónak tisztán értelmezhető magyar eredete van.
Az összes hozzászólás megjelenítése
