Iguaçu Nemzeti Park
| Iguaçu Nemzeti Park | |
| Világörökség | |
 | |
| Az Iguaçu-vízesés | |
| Adatok | |
| Ország | Brazília |
| Világörökség-azonosító | 355 |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | VII, X |
| Felvétel éve | 1986 |
| Elhelyezkedése | |
 Iguaçu Nemzeti Park
Pozíció Brazília térképén
| |
| d. sz. 25° 41′, ny. h. 54° 26′Koordináták: d. sz. 25° 41′, ny. h. 54° 26′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iguaçu Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
A brazíliai Iguaçu Nemzeti Parkot Paraná államban 1939. január 10-én alapították. Területe 1700 km². Természetes határait folyók alkotják. Szomszédos az Argentínában lévő Iguazú Nemzeti Parkkal.
Fő látványossága az Iguaçu-vízesés, de emellett rendkívül gazdag növény- és állatvilága is. Növényzete a szubtrópusi nedves éghajlatra jellemző, ilyen a vad fügefa, a brazíliai diófa, a vörösfa, különböző pálmák, vad narancs és gumifa. A talajt füvek, páfrányok, és bokrok fedik be. Broméliák, orchideák, liánok húzódnak fel egészen az erdők legfelső szintjéig. A folyópartok növényzete nád és jellegzetes mocsári növényzet. A parkban megtalálható Paraná állam szimbóluma, a Paraná-fenyő (Araucária angustifolia). Olyan veszélyeztetett fajok is élnek itt, mint a maté (Ilex paraguaiensis).
Állatvilága rendkívül látványos és fajokban gazdag. A biológiai sokféleségre jellemző, hogy a területen a lepkék 257 új faját, a halak 18 faját, 12 kétéltűfajt, 41 kígyófajt, 8 gyíkfajt, 3 teknősfajt, 348 madárfajt és 45 emlősfajt azonosítottak eddig. Sok állatfajnak itt van az utolsó menedéke, mint a szarvasnak, jaguárnak, kékhasú papagájnak (Triclaria malachitacea). A gazdag madárvilág jellegzetes képviselői a papagájok, tukánok, arapapagájok, héják, kolibrik, jabiruk, tinamufélék és a fehérfejű kercerécék. A nemzeti park területén vannak mérgeskígyók, mint például a korallkígyó, csörgőkígyók és jararaca. A folyókban található aranymakrahal, fürge cselle és pápaszemes kajmán. A biológiai sokféleség az Iguaçú Nemzeti Parkba vonzza a kutatókat a világ minden tájáról.
1986. november 17-én Párizsban a nemzeti parkot felvették a Világörökség listájára.
Forrás[szerkesztés]
- Bede Béla – Lempert Márta: Brazília, Panoráma, Budapest, 1983, ISBN 963-243-225-8
