Brazíliaváros
| Brazíliaváros | |
| Világörökség | |
 | |
| Adatok | |
| Ország | Brazília |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, IV |
| Felvétel éve | 1987 |
| Elhelyezkedése | |
 Brazíliaváros
Pozíció Brazília térképén
| |
| d. sz. 15° 47′, ny. h. 47° 54′Koordináták: d. sz. 15° 47′, ny. h. 47° 54′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brazíliaváros témájú médiaállományokat. | |
Brazíliaváros[1] vagy Brasília[2] (portugálul Brasília) dél-amerikai város, 1960. április 21-e óta Brazília fővárosa. Az ország közepében elterülő szövetségi kerületben, a Planalto Central fennsíkon fekszik, Rio de Janeirótól, a régi fővárostól 930 kilométeres távolságban. Lakossága egy 2006-os népszámláláskor 2 383 784 fő volt. Számos állami közigazgatási épületnek ad otthont, mint például a Palácio de Planaltónak, azaz az elnöki palotának, a Legfelsőbb Bíróságnak és a Nemzeti Kongresszusnak.
A várost Lúcio Costa tervezte, a főépítész Oscar Niemeyer volt. A levegőből nézve pillangó vagy repülőgép alakja van. 1987 óta Brazíliaváros az UNESCO Világörökségeinek listáján is szerepel.
Tartalomjegyzék
Éghajlata[szerkesztés]
Brazíliaváros éghajlata télen száraz, nyáron viszont nedves. A napi maximális hőmérséklet átlaga 28 °C, az átlagos hőmérséklet 20,5 °C. A legmelegebb hónap szeptember, amikor a napi hőmérséklet 16–28 °C között mozog, a leghidegebb pedig a július (13–25 °C). A valaha mért legkisebb hőmérséklet 0,5 °C, a legmagasabb pedig 34,1 °C volt. Az éves csapadék átlagosan 1555 milliméter. A legtöbb csapadék az októbertől áprilisig tartó esős évszakban esik (havi átlagban 121 és 246 mm között), a legkevesebb a májustól szeptemberig tartó száraz évszakban (8–56 mm között).
| Brazíliaváros éghajlati jellemzői | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 35,0 | 32,0 | 33,0 | 32,0 | 32,0 | 32,0 | 36,0 | 37,0 | 36,0 | 37,0 | 34,0 | 33,0 | 37,0 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 26,9 | 26,7 | 27,1 | 26,6 | 25,7 | 25,2 | 25,1 | 27,3 | 28,3 | 27,5 | 26,6 | 26,2 | 26,6 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 21,6 | 21,8 | 22,0 | 21,4 | 20,2 | 19,1 | 19,1 | 21,2 | 22,5 | 22,1 | 21,7 | 21,5 | 21,2 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 17,4 | 17,4 | 17,5 | 16,8 | 15,0 | 13,3 | 12,9 | 14,6 | 16,0 | 17,4 | 17,5 | 17,5 | 16,1 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | 12,0 | 12,0 | 12,0 | 10,0 | 2,0 | 0,0 | 2,0 | 3,0 | 7,0 | 12,0 | 11,0 | 11,0 | 0,0 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 241 | 214 | 188 | 123 | 39 | 8 | 11 | 12 | 52 | 172 | 238 | 248 | 1546 |
| Havi napsütéses órák száma | 158 | 156 | 179 | 201 | 235 | 252 | 266 | 263 | 204 | 167 | 144 | 139 | 2364 |
| Forrás: World Meteorological Organization, Hong Kong Observatory, Weatherbase | |||||||||||||
Története[szerkesztés]
A brazil állam első két fővárosa, Salvador és Rio de Janeiro, a partvidéken épült fel. Az 1850-es évektől a portugál királyok, majd a brazil császárok és a demokratikus korszak elnökei mind szerették volna áthelyezni a fővárost a belső területekre. Ezek kevésbé voltak kitéve a kalózok támadásainak, és bár szegényebbek voltak, egy új város fejleszthette volna a régiót és csökkenthette volna a gazdasági különbségeket. 1823-ban José Bonifácio de Andrada e Silva, egyike a független Brazília támogatóinak, javasolta a főváros költöztetését, és az új városnak a Brasília nevet. 1891-ben, az első brazil alkotmány (amely már 1889-ben érvénybe lépett) kijelentette, hogy az új főváros meg fog épülni. 1894-ben az alkotmány egyúttal lefoglalt az új központnak egy 14 ezer négyzetkilométeres területet. 1922. szeptember 7-én rakták le az alapkövét, a mai Planaltina város közigazgatási területén, Brazíliaváros szatellitvárosainak egyikében. Eurico Gaspar Dutra kormányzása alatt (1946 és 1950 között) a város óriási fejlődésnek indult, mivel a tervezést felváltotta az építkezés. 1955-ben az új fővárossal foglalkozó bizottság kijelölte az újonnan építendő város helyét.[3]
1956-ban Juscelino Kubitschek de Oliveirát választották államelnöknek, aki megalapított egy az új várossal foglalkozó vállalatot, a NOVACAP-ot. Kubitschek megbízta Oscar Niemeyert, az akkor még fiatal építészt, a város építtetésének vezetésével. Még abban az évben megkezdődtek az építési munkálatok. 1957-ben Lúcio Costa nyerte el az építés jogát, akinek munkája pilóta terv néven (portugálul Plano Piloto) vált ismertté, és aki terveit Le Corbusier eszméi alapján készítette. A tájépítész Roberto Burle Marx volt. Kubitscheknek az volt a terve, hogy Brazília az ő ötéves kormányzása alatt annyit fog fejlődni, mint az előző fél évszázadban (ezt bizonyítja az államelnök mottója, az „ötven év ötben” is). Juscelino Kubitschek arra vágyott, hogy ő legyen az alapítója Brasíliának, ezért 1960. április 21-én hivatalosan felavatta, még azelőtt, hogy az elkészült volna.[3]
A kezdetektől fogva Brazíliaváros gyorsabban növekedett és fejlődött, mint a tervek alapján várták. Az eredeti terv szerint csak az ország vezetésének, a hivataloknak és az őket kiszolgáló személyzetnek adott volna otthont, ám egész Brazíliából (főleg az északi és északnyugati területekről) több ezer ember költözött az új városba. Ezek a bevándorlók a candango nevet kapták. Amikor elkészült, azt javasolták nekik, hogy térjenek haza, de sokan nem tették, mivel egy jobb élet lehetőségét látták az új fővárosban. Az ott maradtaknak a pilóta terven kívül építettek ki lakóhelyeket. Ahogy több és több bevándorló érkezett, ezek a települések egyre gyorsabban kezdtek növekedni, és lassan szatellitvárosokká nőtték ki magukat.[3]
Az 1980-as évekig Brazíliaváros polgármesterét a brazil kormány nevezte ki, és a törvényeit is az állami szenátus határozta meg, ám az 1998-as új alkotmány óta a fővárost és a szatellitvárosokat magába foglaló Szövetségi Kerület lakossága szabadon választhatja meg kormányzóját, aki egyúttal a polgármesteri feladatokat is ellátja.[3]
Kritikák[szerkesztés]
Brazíliavárossal szemben az a legfőbb kritika, hogy nem a gyalogosok számára készült. Az eredeti tervben nem is voltak közlekedési lámpák; a gépkocsiutak felüljárók és alagutak segítségével keresztezték egymást.
A másik gyakori bírálat az, hogy messzire, úgynevezett szatellitvárosokba költöztette a szegénynegyedeket (például Santa Maria, São Sebastião, Gama, Ceilândia és Sobradinho). Ezeket a városokat busszal vagy felszíni gyorsvasúttal lehet a központból megközelíteni.
Lakosság[szerkesztés]
A tulajdonképpeni Brazíliaváros a kb. 200 000 lakosával csak a harmadik legnagyobb a szövetségi államban Ceilândia (348 688 lakos) és Taguatinga (259 123 lakos) mögött. A legtöbb lakos az elővárosokban és a városon kívüli régiókban lakik. A lakosság száma ugrásszerűen nőtt az elmúlt ötven évben: míg 1950-ben csak 36 000 lakója volt, 2005-ben a lakó száma kb. 63-szorosára nőtt (2 277 259). A népsűrűség 422 fő négyzetkilométerenként. Az alábbi táblázat a lakosság számának alakulását mutatja. Az 1985 és 1991 közötti mintegy 180 000 főnyi csökkenés annak tulajdonítható, hogy az alacsonyabb jövedelmű vagy jövedelemmel nem rendelkező lakókat adminisztratív intézkedésekkel a környező szatellitvárosokba telepítették át.
| Év | Lakosság |
|---|---|
| 1959 | 28 020 |
| 1960 | 68 665 |
| 1964 | 90 582 |
| 1970 | 156 668 |
| 1975 | 202 775 |
| 1977 | 236 411 |
| 1980 | 316 058 |
| 1985 | 396 207 |
| 1991 | 213 760 |
| 1996 | 199 020 |
| 2000 | 198 422 |
| 2005 | 199 062 |
Brazíliaváros lakói jellemzően a közép- és felsőosztályhoz tartoznak. Az ország északkeleti tartományaiból származó munkások számára, akik a várost felépítették, nem terveztek lakásokat. Ők főleg a város körüli szatellitvárosokban élnek. Az ipar – amelynek külön területet tartottak fenn – nem telepedett be. Az elővárosok képét a magas munkanélküliség és az ezt kísérő társadalmi jelenségek (alkohol- és drogfogyasztás, növekvő bűnözés) határozzák meg. Ezzel szemben a zöldövezetekben gazdag, jó infrastruktúrával ellátott brazíliavárosi élet minősége az ott élő emberek számára magasabb az országos átlagnál. A városból hiányzik azonban a fővárosokra jellemző kulturális élet lüktetése. A politikusok, hivatalnokok és alkalmazottak szívesebben töltik a hétvégét más városokban.
Látnivalók[szerkesztés]
A város legmagasabb épületéről, a 218 méter magas tévétoronyról szép kilátás nyílik a városra. Ez a régi buszpályaudvar mellett, a város központi tengelyén helyezkedik el. Ettől keletre található a parlament épülete a két karcsú toronnyal, nyugatra tőle az 1981-ben elkészült Kubitschek-emlékmű. Északi és déli irányban lakónegyedek, szállodák és bevásárlóközpontok helyezkednek el. A sűrűn beépített északi és déli szárnytól távolabb található a sportstadion, a meteorológiai obszervatórium, a Városliget (Parque da Cidade) és a temető.
A város főtengelyének a tv-torony és a Praça dos Três Poderes tér közötti része gyalogosan is bejárható. A régi buszpályaudvar mögött található a nemzeti színház, jobbra pedig a Catedral Metropolitana Nossa Senhora Aparecida székesegyház. A minisztériumok utcája, az Esplanada dos Ministérios, a katedrális mögött kezdődik. A tengely végén található a parlament (Congresso Nacional). Ez a Praça dos Três Poderes (három hatalom tere) nyugati oldala. A tér déli oldalán van a legfelsőbb bíróság épülete, a keletin a Tancredo Neves (1910–1985) emlékére épült pantheon, az északi oldalon pedig az elnöki palota, a Palácio do Planalto helyezkedik el.
A tv-toronytól délre levő lakónegyedben található az Igreja Dom Bosco templom, amelyet a város patrónusáról, Bosco Szent Jánosról neveztek el.
Jegyzetek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A város honlapja (portugál)
- 50 éves Brazíliaváros (2010. április 21., HG.hu) – ismertető a nevezetességekről képekkel
- Adatok (angol)
- Augusto Cesar Baptista Areal: Photographs from Brasilis (angol nyelven). [2006. szeptember 3-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 23.)
|
