Lübecki csata
Lübecki csata | |||
Benjamin Zix: A lübecki csata, 1806 | |||
Konfliktus | Napóleoni háborúk | ||
Időpont | 1806. november 6. | ||
Helyszín | Lübeck Németország | ||
Eredmény | Francia győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 53° 52′ 00″, k. h. 10° 40′ 60″Koordináták: é. sz. 53° 52′ 00″, k. h. 10° 40′ 60″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lübecki csata témájú médiaállományokat. |
Negyedik koalíciós háború (1806–1807) |
---|
Schleiz-Saalbourg • Saalfeld • Jéna • Auerstädt • Lübeck • Golymin • Pułtusk • Eylau • Kolberg • Danzig • Heilsberg • Friedland • Tilsit |
A lübecki csata 1806. november 6-án zajlott le a Jean Baptiste Bernadotte vezette francia és a Blücher parancsnoksága alatt álló porosz-svéd erők között. A franciák a győzelem után elfoglalták a semleges Lübecket.
Tartalomjegyzék
Előzmények[szerkesztés]
Miután Napóleontól a porosz hadsereg vereséget szenvedett a jénai és az auerstädti csatában 1806. október 14-én, a császár útjára indította a francia hadsereget a villámhadjárat folytatására. A porosz hadsereg harci szelleme az elszenvedett súlyos vereség hatására összeomlott. A nagy erőkkel könyörtelenül előrenyomuló a franciák hatására néhány porosz tiszt megadta magát vagy átadta a területet. A védekezésben az erődítmények jelenthettek menedéket és ellenállási gócot a számszerűleg kisebb porosz lovas és gyalogos egységek számára. Az egyik ilyen parancsnok, aki nem adta fel a harcot, Blücher altábornagy volt, azon kevesek egyike a porosz tisztek közül , aki nem vesztette el a fejét ebben a zűrzavaros válságban. A porosz tábornok összeszedte és parancsnoksága alá vonta a weimari herceg hadtestét, s csatlakozott hozzá továbbá egy 1800 fős svéd hadtest is, melyekkel megpróbálta felvenni a harcot, a kiutat keresve északkeletre, szorosan követte őt Bernadotte I. hadteste.
A csata[szerkesztés]
Blücher kénytelen volt messzebb és messzebb vonulni északra az üldözõi elől, akik folyamatosan követték. Végül el kellett hagynia az utolsó porosz területet is. November 5-én bevonult a semleges Hanza-város államba, Lübeckbe, ahol élelmiszert és pénzt kért a városi hatóságoktól. Másnap Bernadotte katonái megtámadták a falakat.Nicolas Soult marsall IV hadteste is hamarosan felvonult, hogy növelje a franciák esélyeit. Kemény és zavaros harcok után, a franciák beviharzottak a városba, a poroszokat és svédeket visszavonulásra kényszerítették. Blücher ellentámadással próbálkozott, de a franciák kitartottak a városban. A Strecknitz, Krempelsdorf és Schwartau városához közeli összecsapásokban, a francia elvágtak a többi erőtől és fogságba ejtettek egy a porosz különítményt.
Következmények[szerkesztés]
Francia veszteségek nem ismertek, a harcok intenzitása miatt, 1000 fő lehetett összesen. A poroszok vesztesége 2000 halott vagy sebesült, valamint további 4000 hadifogoly. Scharnhorst tábornok, Blücher vezérkari főnöke francia kézre került. Lübeck városát teljesen kifosztották a francia csapatok.
November 7-én Ratekaunál, Blücher megadta magát, 4000 gyalogos és 3800 lovas katonájával. 40000 francia fogta ekkor már körül. A porosz parancsnok a következőket írta: „Leteszem a fegyvert, mert nincs kenyér és nincs lőszer” - Blücher.
A tárgyalások után a svédek fogságába esett Bernadotte-ra ekkor figyelt fel először a svéd hadvezetés. 1810-ben megválasztották a svéd trónt örököséül, és később a XIV Károly-János néven Svédország királya lett.
Források[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Lübeck című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Chandler, David. The Campaigns of Napoleon. New York: Macmillan, 1966.
- Smith, Digby. The Napoleonic Wars Data Book. London: Greenhill, 1993. ISBN 1-85367-276-9