Pułtuski csata

Pułtuski csata
Konfliktus	Napóleoni háborúk
Időpont	1806. december 26.
Helyszín	Pułtusk (Új-Kelet-Poroszország), ma: Lengyelország
Eredmény	sikeres orosz visszavonulás
Szemben álló felek
Franciaország Orosz Birodalom Poroszország
Parancsnokok
Jean Lannes Leontyij Leontyjevics Bennigsen
Szemben álló erők
20 000 plusz 5000–7000 később érkezett 40 000-45 000, 128 ágyú
Veszteségek
7000 5000
é. sz. 52° 42′ 30″, k. h. 21° 04′ 30″52.70833333, 21.075
A Wikimédia Commons tartalmaz Pułtuski csata témájú médiaállományokat.

A pułtuski csatára 1806. december 26-án került sor Pułtusk-nál, Új-Kelet-Poroszországban, (ma:Lengyelországban) Leontyij Leontyjevics Bennigsen herceg körülbelül 40 000–45 000-es orosz–porosz serege (128 ágyúval) és Jean Lannes marsall 20.000 francia katonája között. A csata eldöntetlenül ért véget, az oroszok visszavonultak. Az ütközet ugyanazon a napon zajlott le, mint a golymini csata.

Előzmények

Miután Napóleon császár 1806 őszén meghódította Poroszországot, bevonult Lengyelországba, hogy szembenézzen az orosz hadsereggel, ami már arra készült, hogy támogassa a poroszokat, de egészen váratlanul érte őket a szövetségeseik veresége. Miután a franciák átkeltek a Visztula folyón, bevonultak Varsóba 1806. november 28-án .

Az orosz hadsereg teljes parancsnoksága az idős betegeskedő Mihail Kamenszkij tábornok kezében összpontosult. Az orosz első hadsereg gróf Bennigsen parancsnoksága alatt 55 000–68 000 főből állt, visszavonult a Visztulától, hogy a Wkra folyó partján egyesítsék erőiket a 37000 fős Buxhowden vezette második hadsereggel, ami Oroszországból 15 nappal előbb indult el, mint az első hadsereg. Kamenszkij azonban felismerve a hibáját, hogy a franciák átkeltek a Visztulán, december elején megpróbálta visszaszerezni az állásait a folyóparton. A francia erők átkeltek a Bug folyón Modlin-nál december 10-én, és a porosz hadtest L’Estocq tábornok arancsnoksága alatt nem tudta visszafoglani Thornt (ma: Toruń). Bennigsen december 11-én visszafoglalta, és megtartotta a Wkra folyó partját.

Amikor ezt jelentették Napóleonnak, azt feltételezhette, hogy az oroszok teljesen visszavonultak. A császár Murat parancsnoksága alá rendelte erőit (Davout 3. hadtestét, Augereau 7. hadtestét és Lannes 5. hadtestét és az 1. lovas tartalékhadosztályt), hogy nyomuljon előre a Pultusk irányába, miközben Ney, Bernadotte és Bessières (6., 1. és 2. tartaléklovasság) forduljon szembe az orosz jobb szárnnyal és Soult (a 4. hadtest) kapcsolódjon a hadsereg két szárnyához.

Kamenszkij megállítatta az orosz visszavonulást, és elrendelte, hogy támogassák a csapatokat a Ukra folyónál, mert a franciák megkísérelték a nehéz átkelési manővert a folyón, de ez egészen addíg nem sikerült, amíg Davout Wkra és a Narev folyó találkozási pontjának közelében december 22-én átkelt, így a franciák jutottak előnyhöz.

December 23-án, miután Soldaunál Bernadotte 1. hadteste kisebb ütközetbe keveredett L’Estocq tábornok porosz hadtestével, észak felé vonult Königsberg irányába. Megérezve a veszélyt, Kamenszki visszavonulást rendelt el Osztrolenkánál. Bennigsen megszegve a parancsot, úgy döntött, hogy megáll, és felveszi a harcot december 26-án Pultusknál. Északnyugatra, Golicin herceg 4. hadtestének nagyobb része és Dohturov tábornok 5. hadosztálya vissza felé vonult Osztrolenka felé, Golymin városán keresztül. A 3. hadosztály Sacken tábornok vezetésével, aki a kapcsolatot képezte a poroszok között, szintén Golymin-en keresztül akart visszavonulni, de már a franciák továbbűzték északra, Ciechanow felé. A 4. hadosztály néhány egysége Pultusknál maradt.

A csata

Időjárási körülmények

Az időjárás súlyos nehézségeket okozott mindkét oldalon. Az enyhe őszi időjárás is tovább tartott, mint rendesen. Az egyébként fagyott utak december 17-én felolvadtak és sártengerré változtak, aztán újabb kétnapos olvadás következett be december 26-án is. Az eredmény az lett, hogy mindkét fél megállapította, hogy nagyon nehéz a manőverezni. Különösen a franciák (mivel ők támadtak), nagyon nehezen szállították a tüzérséget.

Ellátási nehézségek is akadtak. Marbot kapitány, aki Augereau seregében szolgált, a következőket írta: „Esik és szüntelenül havazik. Az ellátás kezd egyre rosszabb lenni: nincs több bor, sör is alig van, és ami a legrosszabb, nincs kenyér, és könyörögni vagy harcolni kell egy darab disznó vagy marhahúsért.”

A csatamező

Pultusk Narev folyó nyugati partján fekszik, külvárosa a folyó keleti partján. Strzegociz felől jövő út átvezet a folyón egy hídon, majd északnyugati irányba , Golymin felé fut. A másik út Varsó irányából a várost délnyugati oldalán érinti, majd a folyó nyugati partján Rozan irányába vezet. Mielőtt elérte Pultuskot ez az út, csatlakozott hozzá egy másik Nasileskből. Egy másik hosszabb útvonal Rozanon futott végig a folyó keleti partján. A utolsó út, amely Markov felé vezet, északi irányba nyúlt a várostól.

A város maga egy alacsony síkságon fekszik. Északról és nyugatról a síkság egy széles gerincen szűkül közelebb a folyóhoz. A folyó egy szurdokot vágott a síkság közelében. Egy nagy erdő terül el a síkság északnyugati oldalán, Mosin falu irányában. A falut erdőkön keresztül lehet megközelíteni Varsóból.

A csata leírása

Bennigsen a Pultusk–Golymin út mentén rendezte erőit, három vonalat alkotott a 21. 18. és 5. zászlóalj erőiből. A balszárny a városban, a jobbszárny a mosini erdőben. A tüzérséget az első sorok előtt állította fel. A szélsőjobboldalon Barclay de Tolly tábornok a mosini erdőt szállta meg három zászlóaljjal, egy lovasezredet és egy tüzérüteget golymini úton helyeztek el. Bagavout tábornokhoz balszárny vonala és a Nareven átvezető híd, a vízmosás előtt tíz zászlóaljjal, két dragonyosszázaddal és tüzérségi üteggel. A 28 század lovasságot vetettek be a gerinc peremén, ami összekötötte Barclay és Bagavout erőit és a kozák lovasság állt harcra készen előttük.

Lannes átkelt hadtestével a Nareven Pultusknál és úgy tudta, hogy az orosz haderő előtte áll, de nem volt tudatában annak nagyságával.Miután megküzdöttek a sárral, az első csapatok 10 óra körül érték el a terület és visszaűzték a kozákokat az orosz fő vonalakig. Mivel a terepviszonyoktól Lannes csak az orosz elővéd helyzetét láthatta a szélsőbal és a jobbszél és a lovasság között.

Lannes Suchet hadosztályát a balszárnyon vetette be, szemben a mosini erdővel, Gazan, Wedell és Claparede hadait tartalékba tette, a többit az orosz vonal ellen küldte. Néhány ágyút is bevetett a balszárnyon és a centrumban.

11 óra körül francia jobbszárny támadást indított Bagavout ellen.Ezt az orosz kozákok és lovasság visszaverték, Bagavout elküldött előre egy vadász egységet, amely a tüzérségi támogatás ellenére visszafordult. Amikor francia centrum is támadni kezdett, Bagavout a szárnyakon indított rohamot.

A csata állása délután 3 óra körül

Mindkét fél ért el kisebb sikereket a hóviharban az oroszok a lovasság révén, a franciák a gyalogságuk által, végül a zűrzavaros csetepaté után az oroszok visszakerültek az eredeti helyzetükbe. Lannes lovasságának Treilhard vezette divíziója támadást indított az orosz tüzérség ellen.

Ugyanakkor, amikor a francia jobbszárny megkezdte támadását, a francia balszárnyon Suchet divíziója élére Lannes személyesen állt és támadta a Barclay de Tolly hadállásait. Az első támadást mégis az oroszok indították az erdőből és elzsákmányolták az ott lévő francia ágyúállást, de Barclay tartalékát a franciák visszaűzték az erdőbe visszafoglalták az ágyúkat.A francia centrum is támadásnak indult.Az orosz lovasság visszavonult a fő vonalaik mögé, ezáltal a francia tüzérségi tűz elérhette az orosz ágyúállásokat, ütegeket.

Délután 2 óra körül a franciák helyzete válságosnak tűnt. Az orosz balszárny teljesen birtokolta a csatateret, a francia centrum a tüzérségi tűztől szenvedett, és a jobbszárnyon az egyre nagyobb nyomás miatt Suchet divízióját kiűzték az erdőből. A franciák visszavonulás lehetősége már közelinek tűnt, amikor váratlanul erősítést kaptak. Davout 3. hadtestének 3. hadosztályának ideiglenes vezérkari főnöke, D’Aultanne érkezett meg, aki egy Pultusk felé visszavonuló orosz hadoszlopot követett.

D’Aultanne-t aggodalommal töltötte az orosz lovasság ereje, a fegyverek és tartalékok, szeretett volna támadni, de még nem mert. A támadásra való készülődést leállította az este, amikor csatazajt hallott a jobbszárnyról, és így Pultusk felé vonultak. Harcra és útrakészen csak egy ágyúja volt.

Látva a közelítő ellenség erejét, Bennigsen visszakanyarodott a fő vonalba az erdővel szembe, így csökkentve a Lannes egységeitől ráirányuló tüzérségi tüzet. Barclay felfedezte d’Aultanne támadását a jobb szárnyán, visszavonta a jobb szárnyát a fő orosz vonalakra. Bennigsen megerősítette őt két gyalogsági ezreddel és néhány lovassal, és átirányította egy tüzérségi üteg tüzét az erdőbe. Az így megerősített Barclay az erdő felé támadt. A franciák kitértek, és d’Aultanne jobb szárnyát felfedezték. Ezt a támadást húsz század orosz lovasság indította, de a 85. francia gyalogezred négyszögeket alkotott és folyamatosan tüzelve visszaverte őket. Este 8 órakor a támadás elhalt, és d’Aultanne visszavonult az erdő szélére.

Az éjszaka folyamán Bennigsen úgy döntött, hogy visszavonul, és azt, hogy a következő napon, december 27-én a hosszabb úton a Rozan mentén, a Narev keleti partján majd tovább Ostrołęka irányába indul. D’Aultanne hadosztálya is elindult, hogy csatlakozzon a francia 3. hadtesthez Golyminnál. A franciák nem tudták állásaikat megtartani, az oroszok december 28-án megszállták Pultuskot.

A csata elemzése

A veszteségek nagyságát mindkét fél vitatja. Lannes marsall 2000 halottra, 3000 sebesültre és 1800 hadifogolyra, összesen 6800 főre tette az orosz veszteségeket, Sir Robert Wilson, az orosz hadsereg angol tisztje ugyanezt 5000 főben állapította meg. Lannes saját veszteségét 700 halottra és 1500 sebesültre becsülte, az orosz források 7000 halottal vagy sebesülttel és 70 hadifogollyal számolnak.

Következmények

December 28-án Napóleon megállította az előrenyomulást, és miután elvesztette a kapcsolatot az orosz hadsereggel, úgy döntött, hogy elvonul a téli szállásra. A csapatai kimerültek és elégedetlenek voltak, és az ellátásuk akadozott.

A pillanatnyi fegyvernyugvás nem tartott sokáig. 1807. február 8-án a két hadsereg a vérzivataros eylaui csatában ütközött meg egymással.

Források

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Pułtusk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
• Chandler, David G. The Campaigns of Napoleon. New York: Simon & Schuster, 1995. ISBN 0-02-523660-1
• Chandler, David G. Dictionary of the Napoleonic Wars. Ware: Wordsworth Editions Ltd, 1999. ISBN 1-84022-203-4
• Marbot, Baron M. "The Memoirs of Baron de Marbot". Translated by A J Butler. Kessinger Publishing Co, Massachusetts, 2005. ISBN 1-4179-0855-6
• Petre, F Loraine. "Napoleon's Campaign in Poland 1806-1807." First published 1901; reissued Greenhill Books, 2001. ISBN 1-85367-441-9.