Mormant-i csata
Mormant-i csata | |||
Napóleoni háborúk | |||
Dátum | 1814. február 17. | ||
Helyszín | Mormant (Seine-et-Marne), Franciaország | ||
Eredmény | francia győzelem | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
|
Hatodik koalíciós háború (1812–1815) |
---|
Lützen • Bautzen • Großbeeren • Katzbach • Drezda • Kulm • Dennewitz • Lipcse • Hanau • Sehested • Brienne • La Rothière • Mincio • Hatnapos hadjárat (Champaubert – Montmirail – Château-Thierry – Vauchamps) • Mormant • Montereau – Bar-sur-Aube – Craonne – Laon • Reims • Arcis-sur-Aube • La Fère-Champenoise • Montmartre • Párizs • Párizsi béke (1814) |
Tartalomjegyzék
Előzmények[szerkesztés]
Schwarzenberg hadserege, miután elfoglalta a Nogent, Bray és Montereau pontokat, Nangis alatt tört előre. Wrede bajorjai és Wittgenstein orosz serege a szövetségesek előhadát formálva Brie-be érkeztek a Szajna másik oldalán, ott azonban Alix tábornok ellenállásába ütköztek, de azokat kimozdította Württemberg hercege. A Bianchi osztrák hadosztály Fontainebleau irányába indult, Platov (Матвей Иванович Платов) kozákjai elárasztották Yonne-t és Loire-t.
A császár 16-án délelőtt elhagyta Meaux-t, Guignes-be parancsolta seregét Brie-n át, a Crécy-től Fontenay-ig vezető úton. Ez az út nyitva állt a fáradt francia erők számára, a szomszédos falvak lakosai dupla pihenő állomásokat készítettek nekik.
A csata[szerkesztés]
17-én reggel az összes sereg elhagyta Guignes-t és előrenyomult. Sokkoló erővel hatott a szövetségesekre, hogy Napóleon visszatért, és személye erősen befolyásolta a csata kimenetelét. A második hadtest Victor parancsnoksága alatt az élen, gyors menetben Guignesből Nangis-ba (Kellermann és Milhaud lovassága kíséretében) és Mormant előtt összecsapott egy 8000 fős orosz hadtesttel. A császár dupla gyorsasággal indította meg hadoszlopaival a támadást. A szárnyakon a lovasság megkerülte Mormant, középen a második hadosztály szemből nyomult előre. Gérard az 5. zászlóaljjal nyitotta meg a támadást egy szuronyrohammal. Drouot tábornok[1] serege bekerítette a Gárda 36 tisztjével erősítve a szövetségeseket, hatalmas tüzet nyitottak az orosz gyalogságra, ezzel megfutamítva őket.
A lovasság egy része kibújt a bekerítésből, a gyalogság pedig két négyszöget alkotott( teljesen hiába..). Az egyiket Kellerman és Milhaud tábornok serege támadta, a másikat, amely Ancoeur mocsarain keresztül próbált elmenekülni, a szárnyakon négy dragonyos hadosztály vette célkeresztbe. A menekülők Provins és Villeneuve-le-comte felé próbáltak kiszökni az üldözők állandó zaklatása mellett, ezalatt Piré tábornok az orosz lovasság közül számos foglyot ejtett és hat löveget zsákmányolt. Victor tábornok (Belluno hercege) rátért a Villeneuve-le-Comte-i útra és délután három órakor szembe találta magát Lamotte bajor seregével, aki a szövetségesek előhadát vezette. Gérard tábornok csapatai is bekapcsolódtak az ütközetbe, egy zászlóaljjal megtámadták a szövetségesek által elfoglalt Villeneuve-öt. A tábornok seregének mozgása eddig rejtve maradt a szövetségesek elől, most a bajor utóvéd bal szárnyát támadta meg. Bordesoulle tábornok vértesei próbálták meg visszafoglalni a települést, amit a szövetségesek elkeseredetten védtek. A bajor generális nem erőltette a támadást, négyszögeket alkotott gyalogságából, Donnemarie irányába hátrált, de az erdőből Gérard tábornok szuronyrohamokkal zavarta meg.
Következmények[szerkesztés]
A mormant-i csata nem játszott döntő szerepet sem a napóleoni háborúk, sem a franciaországi hadjárat történetében. De azt mégis bebizonyította, hogy a franciák képesek a túlerővel szemben is megvédeni földjüket. A bajorok és oroszok összesen 5000 embert vesztettek.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://fr.wikipedia.org/wiki/Antoine_Drouot
- ↑ a francia veszteségekről nincs adat