Montmirail-i csata
| Montmirail-i csata | |||
| Napóleoni háborúk | |||
 | |||
| Dátum | 1814. február 11. | ||
| Helyszín | Montmirail (Marne megye, Franciaország | ||
| Eredmény | francia győzelem | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Montmirail-i csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
_3.svg){kind=small}
| Hatodik koalíciós háború (1812–1815) |
|---|
|
Lützen • Bautzen • Großbeeren • Katzbach • Drezda • Kulm • Dennewitz • Lipcse • Hanau • Sehested • Brienne • La Rothière • Mincio • Hatnapos hadjárat (Champaubert – Montmirail – Château-Thierry – Vauchamps) • Mormant • Montereau – Bar-sur-Aube – Craonne – Laon • Reims • Arcis-sur-Aube • La Fère-Champenoise • Montmartre • Párizs • Párizsi béke (1814) |
A montmirail-i csata Napóleon császár hatnapos hadjáratának második és újabb győztes csatája volt 1814. február 11-én az Osten-Sacken tábornok vezette orosz és a Yorck tábornok vezetése alatt álló porosz erők felett.
Osten-Sacken és York is egyenként 16 000 fős hadsereggel rendelkezett, velük szemben a francia császárnak csak 18 000 (később megerősítve is csak 20 000) katonája állt szemben és 36 ágyú.[1]
Napóleon a Champaubert-i gyors csapás után elindult délről, hogy Blücher tábornagy centrumára mérjen csapást, ami nyugat felé nyomta Párizs irányába üldözve MacDonald francia erőit. Reggel kilenc órakor a franciák elérték az orosz előőrsöket, s csakhamar áttörték a vonalakat. Sackenhez megérkezett York jelentése, hogy az orosz gyalogság nem halad, a tüzérség nem képes átkelni a hegyeken, elindult vissza Château-Thierrybe. csak egy orosz hadosztály volt képes tartani magát délután háromig Sacken bal szárnyán, amit kivont a saját erői közül. Mars falunál, Sacken bal szárnyának véres arénájában ádáz harcok folytak heves kézitusával Talizin orosz tábornok csapatai és a franciák között. Amikor az oroszok a következő alkalommal visszavetették a franciákat a faluból, Friant a Gárdát vezette támadásra.
A középső pozícióból a franciák csak a mozgósítható seregrészeikkel: a Gárdával és a Fiatal Gárda hadosztállyal (ezeket a nagyon zsenge és tapasztalatlan újoncokat a császár második feleségének neve után a nép Mária Lujzáknak gúnyolta) nyomultak előre, remélve, hogy egymástól külön sikerül megsemmisíteniük Blücher két seregrészét (Yorckot és Sackent) mielőtt képesek lennének visszaérni a franciák ellenőrzése alatt álló Marne-hídhoz.
Sacken megfordult válaszul a francia manőverre, látva, hogy a franciák mögé kerültek, és elvágták az útját Blücher felé, Yorck pedig jobbnak látta elmenekülni északra Château-Thierry felé.
Tekintettel arra, hogy nem tudta lebeszélni az oroszokat a támadásról, Yorck a segítségükre sietett.
A szövetségesek 4000, a franciák 2000 embert veszítettek.
Források[szerkesztés]
- ↑ Chandler, David. Dictionary of the Napoleonic wars. Wordsworth editions, 1999. pgs.286-287.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Montmirail című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Fjodor Ivanovics Talizin
(Фёдор Иванович Талызин)_3.svg/20px-Flag_of_Russian_Empire_for_private_use_(1914–1917)_3.svg.png)
.jpg/96px-Général_Louis_Friant_(2).jpg)
Louis Friant
Montmirail-i csata Mihail Mikesin, 1857
A csata emlékműve
.jpg)
